Afrikáról két dolgot tudunk:  1. ott háború van, meg éhínség. 2 ott gyönyörűségesen kedves, kis állatok élnek háborítatlanul édeni békességben. E kettő persze nem összeegyeztethető, de a legtöbb embert ez nem érdekli, mert az egyiket a híradóból tudja, a másikat meg a természetfilmekből, és ezek más csatornán mennek.  Így aztán talán sokakat lep meg a tény  - Nyugat-Afrikában ugyan nincs háború, de patkánynál nagyobb állattal sem feltétlenül találkozunk.

Monsieur Yaya szerint a ghánaiak kiváló marketingesek.  Ő, mint nem ghánai, ezt meglehetős rosszallással mondta, olyan irigységgel vegyes vágyakozással, ahogy mi szoktuk szidni az osztrákok muskátli-mániáját. Monsieur Yaya szerint a kiváló ghánai marketing egyik  pillére, hogy elhitetik a fehér emberrel, hogy Ghánában vannak állatok. Pedig dehogy.  Először azt hittük, sofőrünkből csak a sértett togói öntudat beszél (hiszen Ghána mégis csak rátette a kezét az egykori Togo felére), mert ha annyira nem lennének állatok Ghánában, ugyan miért mennének a fehér emberek csapatostul a Mole Nemzeti Parkba? Ebbéli feltételezésünket csak megerősítette, hogy  a lodge-ban valóban nagy számban voltak külföldiek. Egy nagyobb holland csoport például rávetette magát a bár vodkakészletére, és éjfélre maguk utánozták az oroszlánt meg a boát.  Egy ausztrál leányka zaklatott magánéletét pedig már a vacsoránál (drága, de rossz) végighallgathattuk.

Reggel hatkor kezdődött a szafari, kocsinkba be is ült a vadőr, aki megnyugtatott, valamit fogunk látni. Az elefántok pont ebben az évszakban ugyan ritkák, oroszlánt pedig ő maga is csak tíz évvel ezelőtt látott, de valami biztos lesz. Lett. Kitalálják-e, mi ez?

Természetesen egy tópart, de én most arra a barna csíkra gondolok a vízparton. Nem fotóboltos trükk, és nem törésvonal, nem is turistajelzés, hogy ne lépj a tóba - az egy áttelepülő hangyakolónia, mondhatni hangyautópálya. Több millió egyed. A külső szélén összekapaszkodnak, megépítik az utat, belül pedig a többiek hátán halad a forgalom. Ritka élmény ilyet látni.  De azért  - valljuk meg - ennél nagyobb állatokban reménykedtünk.

Amikor halkan zizegni kezdett a bozót, már reménykedtünk, mintha állati hangokat is felfedezni véltünk volna (én varacskos disznóra tippeltem), de hamar kiderült, csak a hollandokat hajtja végig egy vadőr a "walking safarin", ők pedig a tegnap esti élmények után bárkit, és bármit képesek állatnak nézni.

Végül azért csak sikerült lencsevégre kapni emlősöket is - néhány varacskos a vadőrök házai körül ette a szemetet.

Monsieur Yaya persze mosolygott, mint a jóllakott óvodás - ő megmondta előre. Na de, majd a Pendjari Park Beninben, ott aztán tobzódni fog az állatállomány!

A Pendjari Nemzeti Park egyben bizonnyal felülmúlja a Molét. Sokkal nehezebb oda eljutni. Ennek megfelelően a külföldi turisták száma is sokkal alacsonyabb. Az árak viszont magasabbak. Hiszen itt aztán hű, de mennyi állat van. A kedélyeket azért a vadőr némileg hűtötte. Oroszlán? Van, persze, láttam én is. Mikor? Hááát.. szóval van, de nem nagyon szokták látni.  Elefánt? Ó hogyne, az van, csak hát ebben az évszakban.... Leopárd? Na, az nincs. Egy itatónál felállított vadlesen egy kedves, idős francia pár látni vélt a távolban egy krokodilt, de szerintem csak magukat hitegették vele, hogy mégsem teljesen fölöslegesen fizették ki  kéthavi nyugdíjukat azért, hogy egy tök üres tavat bámuljanak. Végül azért hosszabb tekergés után sikerült.

A felismeréses feladat ezúttal azt hiszem, jóval könnyebb. Igen, ez egy elefánt. No, valamit azért láttunk. Végül előkerült néhány gazella is. (Útitársam, aki végzettségét tekintve biológus, és egy évet élt egy botswanai privát rezervátumban őszintén felhorkant, amikor én "Jééé, őzike!" kiáltással reagáltam a megjelenésükre.)

 Szóval, aki állatért megy Afrikába, ne ide jöjjön. A Serengetiben tíz perc alatt többet lát, mint itt három nap alatt. Persze van a térségben olyan hely is, ahol tényleg  lehet állatos élményeket szerezni, de erről majd holnap.

Ha tetszett a bejegyzés kövess minket a Facebookon is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.