Ha van az Európai Unión belül egy olyan hely, ahová csak iszonyat hosszú várokozás után, bonyolult vízumoztatási procedúrákon átesve lehet bejutni, oda már csak a sportértéke miatt is el kell menni, gondoltam én. Ha ráadásul ez az egyetlen hely a földrészünkön, ahol az elmúlt ezer évben vajmi keveset változott az élet, akkor meg pláne  érdekes. Nos, így jutottunk el az Athosz-hegyre. 

 

Lehet-e az Európai Unión belül nyíltan, durván nemi és vallási alapon diszkriminálni uniós állampolgárokat, korlátozni a mozgás szabadságát, a schengeni övezeten belül önkényes vámhatárokat felállítani? Hát persze, hogy nem. De igen. Az Athosz-hegyi Monasztikus Köztársaság léte nyilvánvalóan gúnyt űz az Unió összes lehetséges alapelvéből, ugyanakkor él, sőt virágzik, és mint látni fogjuk, millió számra nyeli el az uniós támogatást. Brüsszel pedig - jó szokása szerint - az egyre szigorúbb hangú nyilatkozatokon kívül kb. semmit nem tesz. De miről is van szó tulajdonképpen? 

Mount_Athos_map_red.png

Az Athosz-hegy a Halkidiki-félsziget legkeletibb nyúlványa. A szárazföld többi részével csak egy keskeny, hegyes, szinte járhatatlan erdőkkel borított földnyelv köti össze. Ideális hely az elvonulásra. Az első szerzetesek minden valószínűség szerint már a 8. században letelepedtek itt. Az első császári adománylevél, amely a kolostoroknak adományozza az Athosz-hegy környékét, I. Basziliosz császártól származik.

_1.jpg

A hegy maga

Utóda, Bölcs Leó már "régi hagyományként" említi az athosz-hegyi szerzetesi életet, és elfogadja az "öregeket" annak vezetőiként. 943-ban már egyértelműen Kariesz a térség fővárosa, Szent Athanasziosz 956-ban érkezett a Szent-hegyre, ő alapította a Nagy Lavra kolostort, és Nikéforosz Fókász császár barátságának köszönhetően jelentős adományokra tett szert. 1046-ban pedig egy újabb császár, ezúttal IX. Konstantin adta ki azt az aranybullát, amelyik kitiltotta a nőket a félszigetről. Ekkorra már vagy tucatnyi kolostorban éltek itt szerzetesek, körülöttük számos cella, remetelak állott.

 _2.jpg

A forrás, amit Szent Athanasziosz fakasztott - ma

A bizánci időszakban tehát kialakult az athoszi kolostori állam nagyjából a mai földrajzi kereteken belül. Új kolostort is csak egyet alapítottak azóta. A túlélés azonban nem volt mindig könnyű. Keresztes lovagok, katalán kalózok, oszmán hadak dúlták a félszigetet. A szerzetesek pedig igyekeztek mindig korrekt viszonyt kialakítani az éppen regnáló hatalommal - úgy, hogy közben kiváltságaik ne sérüljenek.  Az oszmán szultánok idején - súlyos adókért cserébe - végig megőrizték függetlenségüket.  Egészen addig, amíg a román, szerb fejedelmek, az orosz cárok támogatták anyagilag a kolostorokat, ez nem is okozott gondot. A 18. századra azonban súlyos gazdasági válság sújtotta a Szent-hegyet. 

 _3.jpg

A legfiatalabb - és talán legszebb - kolostor, a Sztavronikita.

Más szempontból viszont éppen ez a korszak lett az Athosz-hegy aranykora. Itt, relatíve háborítatlan körülmények közt élt tovább Bizánc tudása. A szerzetesek a kor viszonyaihoz képest igen műveltek voltak, és könyvtáraikban sok régi kéziratot őriztek. Így aztán nem is meglepő, hogy a Szent-hegy, illetve az itt megalakult Athoszi Akadémia lett a 18. század végi görög felvilágosodás egyik központja, amiből aztán a modern görög államot megteremtő nemzeti mozgalom is kiindult. Maga a modern görög állam azonban csak 1912-ben érkezett el ide, az Averof csatahajó képében. 

kostaskavvathiasaverofb.jpg

A nagyhatalmak az első világháború után szavatolták az Athosz-hegy státuszát, 1927-től pedig saját alkotmánya van a közösségnek. Azóta hivatalosan Athosz Hegyi Monasztikus Köztársaságról beszélünk, amely - alkotmánya szerint - a Görög Királyság (majd Köztársaság) önkormányzattal rendelkező része.

_at.jpg

Az alkotmányozó atyák

(Kis szünetet tartottak 1941 és 44 között, amikor Görögország német megszállás alatt állt, az atyák azonban személyesen Adolf Hitlerhez fordultak, hogy szavatolja sértetlenségüket - aki ezt, ki tudja, miért, meg is tette.) 

A terület speciális státuszára a görög uniós csatlakozási szerződés is kitér. A helyzet ugyanakkor meglehetősen faramuci. Görögország ugyanis immár nem csak az Uniónak, hanem a schengeni övezetnek is része. (Az atyák igencsak ellenezték a belépést.) Ami, ugye, szavatolná a személyek szabad mozgását az övezeten belül.  Ez pedig az Athoszra, nagyon finoman szólva, nem igazán érvényesül. Ide bejutni ugyanis - még egy uniós polgárnak is - meglehetősen nehéz. 

_4.jpg

A Szent-hegy Vámhivatala - nesze neked Brüsszel. 

Ahhoz, hogy valaki pár napot az élő Bizáncban tölthessen, először is pénisszel kell rendelkeznie. Akinek ilyen nincs, az ne is álmodjon a belépésről. Jogszerűen egyedül Dusán István szerb despota (nem minősítés, cím) felesége jött ide, különleges engedéllyel, de a lábát nem tehette a szent földre, végig a gyaloghintójában kellett maradnia. Később, a gazdasági bajok idején az ide települő pásztorok hozták ide asszonyaikat, de azok buja testükkel megvadították a derék szerzeteseket, akik nem átallottak velük tivornyázni, így aztán gyorsan véget vetettek ennek a gyakorlatnak. Mivel mogyorózás nincs a határellenőrzéskor, hamis útlevéllel férfinak öltözve azért állítólag nők is kerültek be - a múlt század harmincas éveiben állítólag még egy volt görög szépségkirálynő is bemerészkedett. (Volt is belőle botrány.) Alapértelmezetten azonban a nőstény állatok sem zavarhatják meg a szerzeteseket az elmélkedésben. (Próbáljuk megőrizni komolyságunkat, és nem elképzelni, hogy vajon milyen meggondolások vezették a szent erény csőszeit, hogy kitiltsák a hegyről a nőstény kecskéket.) Az Európai Parlament 2003-ban nyilatkozatban ítélte el ezt a súlyosan diszkriminatív gyakorlatot, a szerzetesek azonban a fülük botját sem mozdították - gondolom, úgy vannak vele, éltek ők már túl ennél keményebb ellenfelet is. Itt lesznek ők akkor is, amikor az EU-t már csak a történelemkönyvekben tanítják. (Azért azt megnézném egyszer, ahogy Viviane Reding a határon megpróbálja érvényesíteni alapvető jogait, és uniós polgárként megpróbál belépni a Szent-hegyre.) 

Ha meggyőződtünk arról, hogy van kukink, akkor jön a következő lépés. Vízumot kell szerezni. Schengen ide, Schengen oda, anélkül nem lehet belépni.  Ezt az úgynevezett diamonitiriont a Szent-hegy Zarándokhivatala állítja ki. Elvben persze a legegyszerűbb, ha magunk fordulunk hozzájuk, de a gyakorlatban ezt nem nagyon javasolják. Vannak viszont olyan görög irodák, amelyek - na, messze nem ingyen - elintézik. Diamonitiriont ugyanis nem osztogatnak csak úgy.

_5.jpg

Egyrészről kell, hogy előre egyeztetett szállásod legyen a tartózkodás idejére valamelyik kolostorban. (Na, ezt hogy szerzed meg innen jó egyházi kapcsolatok nélkül? Megkeresed a kolostort a neten? Aligha.) Másrészről bele kell férned a kvótákba. És itt jön a vallási alapú diszkrimináció. Görögkeleti (ortodox) zarándokot napi százat fogadnak (bár néha úgy tűnt, ennél is többen vannak), minden egyéb hitetlen, eretnek, istentagadó sátánfit összesen napi tízet. Ebből egy csoport létszáma nem lehet nyolcnál több. Így aztán mi február elején kezdtünk levelezni a görög partnerrel, májusban már át is utaltunk egy jó nagy summát, de engedélyt csak július elejére kaptunk. Erről persze semmilyen írásos megerősítést nem küldenek. Át lehet venni a papírt Uranupoliszban reggel hét és kilenc közt. 

 _6.jpg

Az uranupoliszi kikötő - azt utolsó hely, ahol még nőt lehet látni. 

A keresztény ökumenizmusra itt aztán nem érdemes hivatkozni. A katolikusok, protestánsok nagyjából egy szinten kezelődnek a buddhistákkal, ördögimádókkal, pastafarikkal. (Jól jellemzi a helyzetet, hogy amikor Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka találkozott VI. Pál pápával, hogy az egyházak közti megbékélésről tárgyaljanak, az Athosz -hegyen kitűzték a fekete zászlót.) 

Ha a partner, aki szervezi utunkat, visszajelez, hogy mehetünk, akkor már csak a hajójegyet kell lefoglalni. (Ebben szintén ő segít - interneten ezt sem lehet intézni.) Bár a Szent-hegy csak félsziget, tehát elvben szárazföldön is át lehetne jutni, a gyakorlatban az elzárkózás jegyében csak hajóval érhetjük el célunkat. Az ütött-kopott régi komp egy Uranupolisz nevű kis üdülőhelyről indul napjában egyszer. 

_7.jpg

A városka amúgy semmiben nem különbözik a Halkidiki másodvonalbeli nyaralóhelyeitől. Vannak lehúzós gíroszozók, kellemes halétteremek, strandok és biszbaszboltok. Az egyelten, ami jelzi a Szent-hegy közelségét, hogy ezek között megdöbbentő számban jelennek meg az ikonboltok, ahol a Szent-hegyről származó kegytárgyakat próbálnak eladni a leendő zarándokoknak, illetve a zarándoklat idejére a kikötőben rekedt családnak. 

_8.jpg

 Reggel aztán lehet menni a kikötőbe, hogy a vízum átvétele és a jegy megszerzése után felnyomuljunk a kompra. Itt a dolog még elég kirándulás-jellegű. Egyre szebb helyek mellett hajózunk el: sirályok, sziklacsúcsok és meredélyek után meglátjuk az első kolostort is. A hajón pedig feltűnnek az első szerzetesek.

_9.jpg

 

A vécébe jutva az ember még automatikusan felpillant, és kicsit zavarba jön, hogy nincs jelölve, jó helyre érkezett-e - aztán persze röhög az egészen. Ezen a hajón már nincs női vécé. 

Sorozatunk hamarosan érkező következő részében már partra is szállunk, böjtölünk, misére megyünk, és megismerkedünk egy egykori anarchistával. 

 

 Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr156495459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Akitlosz · http://honunk.blog.hu/ 2014.07.15. 04:23:26

"Próbáljuk megőrizni komolyságunkat, és nem elképzelni, hogy vajon milyen meggondolások vezették a szent erény csőszeit, hogy kitiltsák a hegyről a nőstény kecskéket."

Ugyanazok a meggondolások, amelyek miatt a nőket is kitiltották.

Ha nő nincsen, akkor a kecske is jó (lett volna).
süti beállítások módosítása