Jelentkeztünk már korábban is belföldi poszttal, akkor a sorozat mindenféle okokból abbamaradt. Azonban időről-időre nekünk szegezik a kérdést: Hogy találtok rá ilyen érdekes/furcsa/jó/ismeretlen helyekre, programokra? Ezért most folytatjuk. A mai bejegyzés ugyan programajánló is lehetne, de a vörösiszapról, és a késő antik skorpióról is lesz szó.

 

 Időről-időre kísért a gondolat, hogy mekkora királyság lenne, ha az udvaron, kertészkedés közben, csak úgy kifordulna egy faragott, antik kő a földből. Nem vagyok telhetetlen, nem kell nekem a Szamothrakéi Niké, csak egy akanthusz töredék egy korinthoszi oszlopfőről, vagy egy rozettás párkánytöredék. Látom ilyenkor lelki szemeim előtt a magazinba illő képet, amelyen gondos komponálás eredménye a keresetlen, laza elegancia, a kellő mennyiségű moha és borostyán hangulati elemként a régmúlt idők feletti édes-bús borongást fokozza. Na jó, a mi udvarunk sosem lesz ilyen, és nemcsak azért, mert a hajdani Barbaricum területén élünk. De van olyan vidéke kis hazánknak, ahol a rossz nyelvek szerint a kapu kitámasztására is faragott köveket használnak, és nincs az a garázsépítés, kerítéskaró ásás, ahol a munka során egy kis antik ez-az ne kerülne elő a földből.

Pannónia épített örökségét számba véve Aquincum romjain kívül csupán a pécsi ókeresztény sírkamrák és talán a szombathelyi Iseum ismertek széles körben. Kétségtelen, látványos, izgalmas római romokkal nem büszkélkedhetünk, de az is igaz, hogy az évszázadok, évezredek pusztítását túlélt maradványok a turisztikai marketing mostohagyermekei. Ott van például Scarbantia foruma, amely Sopron középkori óvárosa alatt látogatható. A hasonló "időutazások" az egykori Római Birodalom területén, mindenhol az első számú látványosságok közé tartoznak -  a pincétől a padlásig, akár több ezer év történelmének keresztmetszetét láthatjuk. Itthon nem túlságosan ismert lelőhely és az sem segíti a tájékozódást, hogy minden, a múzeummal foglalkozó oldal más-más nyitva tartást jelöl meg. Aztán ott van a balácai villagazdaság. A feltárásoknak és a rekonstrukciós munkáknak köszönhetően valóban villa formája van, freskókkal, mozaikkal, berendezési tárgyakkal, fűszerkerttel és remek múzeumpedagógiai programmal. Mindez a Balaton-felvidéken. Magasba a kezeket! Ki járt már ott? A sort pedig még folytathatnánk. És fogjuk is.

És így jutottunk el Azaumig. Bevallom, néhány héttel ezelőttig semmit nem mondott ez a név. Talán emlékeznem kellene rá szigorlatról a markomann-kvád háborúk kapcsán, de sokkal élénkebb az emlékezetemben a kép, amint egy kedves vizsgázótárs konzekvensen a narkomannokról mesélt... Azaum egy programajánló kapcsán jött szembe velünk a világhálón.

__01.jpg

Római tábor, szabadidőpark, nosza gyerünk. Most már elárulom, hogy Almásfüzitőn jártunk. Az emlegetett erőd  a környék legnagyobb katonai és polgárvárosához kapcsolódott, mondhatnánk, Brigetio-alsó volt. A tábor Almásfüzitő és Szőny (Brigetio) között Nagykolónia településrészen található, ne habozzanak lekanyarodni az 1. sz. útról, mert komoly gyakorlati érzékkel az információs táblákat úgy helyezték el, hogy a főútról sehogyan sem láthatók. A tábor korabeli leírások és régészeti feltárások alapján készült rekonstrukció, néhány éve adták át. Kicsit fura az egész, szemmel láthatóan helyi, közösségi térként funkcionál - nagyon helyesen, de mégis uniós pénzekből római tábort kell építeni, hogy legyen, hol falunapot tartani?

__02.jpg

Igen. Álljunk meg egy pillanatra Azaum tragédiájánál. Azaum tényleg létező római erőd volt, egy kissé keletebbre a Duna partján. A '40-es évekbeli (!) légifelvételeken tisztán kirajzolódnak a körvonalai, aztán a '70-es évek végén a szocialista nagyipar hősi halottja lett. Az almásfüzitői timföldgyár egyik zagytározóját közvetlenül a Duna partjára, a romok felé építették. Azóta csak találgatni lehet, hogy a vörösiszap alatt mi maradt meg a falakból. (Erről bővebben olvashatnak itt.)

Szóval a tábor bevallottan közösségfejlesztési és turisztikai céllal épült. A Római Birodalom határvidéke c. sorozatos világörökségi jelölés részeként a limes magyarországi szakaszának dokumentációja előkészületben van. Ehhez kapcsolódik Azaum "új" tábora is. Mi még a "szabadtéri szezon" elején, májusban Floralia ünnepen jártunk ott, és nagyon élveztük.

__09.jpg

Kicsi a hely, nagyon családias, átlátható a terep. A gyerekeket simán elengedtük rohangálni, mert a programok zöme úgyis a falakon belül zajlott. Természetesen a helyi hagyományőrzők a házigazdák, a Legio Brigetio tagjai lelkes, alapos, türelmes és közvetlen bemutatókat tartottak.

__03.jpg

 __10.jpg

Személyes kedvencem a római földmérők munkájának a bemutatása volt. (A mai napig nem értem, hogy mi került a telekmegosztásunkon annyiba, amikor már a régi rómaiak is tök profin csináltak hasonlókat két merőleges bottal és néhány függőónnal.)

__04.jpg

A gyerekek inkább a késő római skorpióra és a lövöldözésre buktak...

__05.jpg

__06.jpg

A hagyományőrző karneválokon, fesztiválokon ilyen-olyan játékokon, napokon megfordulók számára nem meglepő, hogy az ábrázolandó kortól függetlenül (keltáktól az Osztrák-Magyar Monarchiáig szabadon) a hastáncosnők fellépése mellett a lovasíjász bemutató a másik, szinte kötelező elem. Nem meglepő módon a hagyományőrzők között igen alul reprezentáltak a nők. Amíg egy-egy női lovasíjász, gladiátor fel-feltűnik, addig a középkori, újkori csapatokban a nők (a korszak társadalmából adódóan) jobbára csak statiszták. Nagyon jól mutatnak táborveréskor, főzhetnek is, a felvonulásokon is szépek, de ha produkcióra, bemutatóra kerül sor, jobb esetben zenélhetnek, lehetnek megmentendő, elrabolt leányok, de női lovagot még nem láttam. Önálló fellépésre pedig marad a hastánc az antikvitástól a török korig. Nos, a hastáncosokon kívül egy lovasíjász csapat is letáborozott Azaum falainál. Végig reménykedtem, hogy hátha lesz csataimitáció és megpróbálják megostromolni, felgyújtani a tábort.

__08.jpg

Támadni ugyan nem támadtak, de azért sikerült meglepniük. A bemutató után, a lovasok lepattantak a paripákról és meginvitálták a gyerekeket egy kis lovaglásra. Imádtuk. Egyrészről komoly nagylelkűség az edzésben tartott lovakra n db. kisebb-nagyobb gyereket felültetni és körbe-körbe kötőszáron vezetni, másrészről pedig komoly emberbaráti cselekedet is. Aki lovagoltatott már gyereket a városligeti szerencsétlen pónikon valami horroráron, tudja, miről beszélek. Ugyanis nem elhanyagolható szempont, hogy az azaumi programok ingyenesek, a gyerekeknek szóló kézműves foglalkozások is (májusban éremverés, bőrözés, mozaikozás volt), és a lovaglás csak a ráadás volt.

 __11.jpg

Kétségtelenül az azaumi Floralián azt élveztük a legjobban, hogy nem volt tömeg, a hagyományőrzők nem kordonok mögött, a távolban küzdöttek, hanem a nézők között jöttek-mentek, bárkit le lehetett állítani beszélgetni, kölcsönkérni a sisakját, fegyvereit egy-egy fotó erejéig. Iskolapéldája annak, hogy kicsiben is lehet igényes, szórakoztató programokat csinálni a helyi közösségnek is.

Ha pedig már erre járnak, melegen ajánlom a komáromi Klapka György Múzeum római gyűjteményét. Nemcsak magyar viszonylatban kiemelkedő és látványos anyaguk van, hanem az elmúlt évtizedek környékbeli építkezései során előkerült különlegesen értékes leleteket - 2. századi freskókat, szarkofágokat, aranyékszereket - a nemzetközi tudományosság is számon tartja. Itt tényleg nem lehet garázsalapozásba, benzinkút, vagy bevásárlóközpont építésbe belefogni, hogy ne legyen szükség a régészek munkájára! 

 

 Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr616502929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása