Bár a szabadtéri szezonnak lassan vége, még talán lesz egy-két hétvége, amikor érdemes gyereket futtatni a szabadban. Százhalombatta – Matrica Múzeum. Ööö, izé… Nem, nem ’áramgyárat’ meg MOL telepet nézni mentünk oda, de nem is a helyi sokgyerekesek tették közkinccsé a hosszú évek során orvosi rendelőkben begyűjtött matricagyűjteményüket.

 

Kezdjük a nevekkel!  Matrica (ejtsd MÁTRIKA) a környéken feltárt római határerődítmény, és település neve és a városi múzeum névadója. A helytörténeti kiállítás viszont - nevét meghazudtolva - alapvetően nemhogy nem matricákat mutogat, de még csak nem is római, hanem  bronz-, vaskori leletanyagra épül, csak kisebb részben római.. (Így aztán aki sok batmanes levonóval jött, hogy cserélgessen, az csalódik ...) 

Folytassuk a száz halommal! Tényleg. Sok, akár száz, szemmel láthatóan mesterséges dombocska teszi változatossá a felszínt a környéken.  A gazdag régészeti leletanyagnak köszönhetően Százhalombattán működik az ország egyetlen őskori régészeti parkja. Azok a jellegtelen kődarabok, csontszilánkok, lyukas közepű kőkorongok, összepöndörödött rozsdás fémdarabok kelnek itt életre, amelyek mellett a múzeumi tárlókban fél perc alatt elsétálunk.  Mit mondhatnék róla elöljáróban? Üdítő, kellemes, látványos, szórakoztató, ötletes és nagyon komoly szakmai-tudományos munka áll mindezek hátterében, érdekes kísérleti régészeti projektekkel.

IMG_8679.JPG

A park gyönyörűen gondozott sétatér benyomását kelti elsőre. A halmok között aztán rábukkantunk egy-egy bronz- és vaskori település rekonstrukcióra. A halmok természetesen eredetiek, van belőlük elég, nincs szükség másolatokra. A falvak házai a hazai ásatásokon feltárt épületek rekonstrukciói.

IMG_8544.JPG

Na, de kik is laktak ezekben a házakban?  A Kárpát-medence honfoglalás előtti történetével kapcsolatban hajlamosak vagyunk nagyvonalúan legyinteni. Ha nem rólunk - magyarokról, bárhonnan is jöttünk, bárkik is legyünk - van szó, nem éri el a nagyközönség ingerküszöbét, egyszerűen nem identitásképző elem, nem is olyan látványos. Pedig néhány apró kőből, fa-, fém-, cserépdarabból messzemenő következtetéseket lehet levonni. Időben hol is járunk?  A Kr.e. 3. évezred második fele és a 2. évezred közötti időszakot nevezzük bronzkornak. Jó ezer éven át  a Kárpát-medencében húzódott két eltérő kultúrájú világ határa. A Dunántúl és az észak-magyarországi régió a a nyugat-európai régészeti kultúrákhoz tartozott, az alföldi települések a Mediterráneummal-Balkánnal ápoltak szoros kapcsolatokat. Az itt élők generációkon át újra és újra régi házaik romján építkeztek, így jöttek létre az ún. tell-telepek, "lakódombok." A Duna-mentén, a két kultúra határán terjedt el a későbbiekben, a középső-bronzkorban,  a harang alakú edények kultúrája, amely a korban Észak-Afrikától a Brit-szigetekig, az Atlanti-óceán partvidékétől Lengyelországig a legjelentősebb népesség volt. Intenzív földművelést és állattenyésztést folytattak. Búzát, árpát, rozsot, hüvelyeseket, gyümölcsöket  (pl. szeder és alma) termesztettek, ismerték a marhát, juhot, sertést, kecskét és lovaik is voltak. Településeiket szabályos utcarendben építették, a nagyobb központokban helyi bronzöntéssel is foglalkoztak. A kik voltak kérdésre ennél több, pontosabb választ nem lehet adni - írásos emlékek híján a népeknek nevük, modern értelemben vett történetük nincs. És amíg az időgépet fel nem találják, nem is lesz. Azt, hogy jelentős részük valamiféle indoeurópai nyelvet beszélt, csak felételezni tudjuk - bár ez a feltételezés a balkáni népességekkel kapcsolatban elég stabil lábakon áll. 

A régészeti parkban nyernek értelmet a múzeumokban kiállított tárgyak. A tárlók nem túl izgalmas kődarabjai fafoglalatban hirtelen fűrésszé, nyúzókéssé, kaparóvá, baltává válnak. A lyukas kőkorongok is meglelik helyüket a szövőkereteken.

IMG_8553.JPG

A vállalkozó kedvűek a munkagödörben kipróbálhatják magukat, hogy mekkora erőfeszítés volt a gabonaszemekből kövekkel valami lisztféleséget őrölni, dörzsölni. Ezek ugyan apróságnak tűnnek, de komoly tudományos munka áll mögöttük.

IMG_8566.JPG

Mintaágyásokban gyógynövényeket termesztenek, faiskolában csemetéket nevelnek, hogy a növényzet is minél jobban hasonlítson a korabeli flórához. Egy ehhez kapcsolódó projekt keretében a különböző növényekből kinyerhető festékanyagok minőségét vizsgálják évről-évre, különböző évszakokban, különböző csapadékviszonyok mellett vett minták alapján. Az eredmény és a különbség festett gyapjúfonalakon látható.

IMG_8562.JPG

A házikók után következik a nagy durranás. A legnagyobb halomsír látogatható. Az egyetlen ilyen kiállítótér Magyarországon.  A dombot szabályosan kettészelték, hogy belülről alá lehessen támasztani és egy látogatói folyosót építsenek ki.

IMG_8568.JPG

Óránként csoportosan lehet bemenni. Ahogy beléptünk a sötét terembe, a múzeumi alkalmazott ránk zárta a vasajtót, azzal az utasítással, hogy ha vége lesz a bemutatónak, majd a másik oldalon jöjjünk ki. Azért ez megalapozta a kísérteties hangulatot. Mire hozzászoktunk a félhomályhoz, filmvetítés kezdődött. Az elkövetkező nagyjából húsz percben megtudtunk szinte mindent, amit lehet, a halomsírokat építő népről. A sír belsejét úgy rekonstruálták, ahogy a leletek az ásatáskor előkerültek. Így a kövek, cserép- és famaradványok értelmet és funkciót kapnak a szemünk láttára. A halomsírok a korai vaskorból származnak kb. 2700 évesek. A Kr.e. 8-5. századra datálható Hallstatt-kultúrához köthetőek, amely a legjelentősebb európai népesség volt a mai Franciaországtól a Dunántúlig, Skandináviától az Alpokig, őket tartják a kelták őseinek.  Előkelőiket halomsírokba temették, a sírépítmény alapjaiban fából-kőből épült, ezt földdel fedték be, majd kőgyűrűvel vették körbe.

IMG_8656.JPG

 Persze az egyszerű közemberek halomsírba nem temetkeztek, drága volt, sok munkaórát igényelt az elkészítése, és ez már nem az a világ, amikor egy egész törzs temetkezik egyetlen domb alá. Vezéri temekezések ezek, egy kisebb-nagyobb csapat előkelői kerültek itt örök nyugalomra. Ennek megfelelően igen gazdag sírmellékleteik voltak.  A halstattiak (akárcsak a későbbi kelták) igen nagy becsben tartották a lovakat, harci kocsikat. Sok olyan temetkezést ismerünk, ahol a lovakkal, akár kocsikkal együtt temették el a főnököt. Kincsek is szállhattak sírba  velük, fegyverek vagy akár arany, ezüst. Ezek persze igen ritkán érték meg a régészek érkezését, a jól látható nagy halmokat, rendszerint mihelyt felfedték, hogy kis fekszik ott, mihelyt más törzs költözött e helyre, akik már nem tisztelték a halott hőst, alaposan kirabolták. Arra viszont máig emlékeztetnek az edények, hogy a halott a túlvilágra bizony hatalmas mennyiségű ételt is vitt magával. És minden valószínűség szerint magát a temetést is nagy lakoma kísérte.

IMG_8658.JPG

Mindezek mellé a Matrica Múzeum időről-időre családi napokat szervez. Az alap látnivalók mellett ki lehetett próbálni a régészkedést. Szabályos régészeti szelvényt állítottak elő a gyerekek kedvéért. Ez, valljuk be, nem kis meló. Felásni a terepet, a „leleteket” elhelyezni, valódinak ható „dokumentációt” készíteni, komoly előkészületeket igényel. A gyerekek sorban álltak, hogy régész irányításával fegyelmezetten lapátoljanak, vésegessenek, gyűjtögessék vödörbe a csontokat, cserepeket, köveket és a végén még naplózzák is a „kincseket”. Aztán persze lelkesen vissza is temették, hogy a következő csapat örömét se rontsák el.

IMG_8573.JPG

 

 

IMG_8580.JPG

A családi nap belépőjegyéhez ebéd is járt, már délelőtt rotyogott egy nagy bográcsban valami. Szalonnás, babos, káposztás, köleses egytálétel. Határozottan illúziókeltő volt, az alapanyagok alapján hihető, hogy ilyet ettek a falvak lakói. Az egyik házikóban tapasztott kemencében lepény sült. A finom illatok mellé a lepényhez lekvár és tejföl is járt, csakhogy senki ne maradjon éhen.

IMG_8592.JPG

Ebéd után hagyományőrző bemutató volt, néhány külföldi vendég kedvéért angolul is. A szabadtéri programok zöme ma már elképzelhetetlen hagyományőrzők nélkül. A tagok lelkesedése, ráfordítható szabadidejük, anyagi tehetségük és előképzettségük függvényében nagyon vegyes bemutatókkal lehet találkozni országszerte. A hazai paletta időben a római császárkortól a 20. századig terjed. Jelen esetben a sztyeppei harcmodor bemutatása némileg kilógott a régészeti park tematikájából, de a látványos és közvetlen hangvételű bemutató és vezetőjük, Hidán Csaba szakmai felkészültsége lényegtelenné tette a kronológiai kekeckedést.

IMG_8601.JPG

 

IMG_8619.JPG

És egész nap kézműves foglalkozások. Bevallom, a nyári szünet vége felé már enyhe viszketegség fogott el a kézműveskedés lehetőségétől. Irdatlan mennyiségű bőrszütyőt, fonott karkötőt, festett gipszöntvényt és társait gyárt le három gyerek néhány hét alatt. És amíg ők szorgosan ügyeskednek…nem, nem lehet nyugiban kávézni, lehunyt szemmel napozni. Erről Móricka csak ábrándozik. A bonyolultabb és általában a befejező műveletek rám maradnak. (Hosszan tudnám fejtegetni, hogy az antik mozaikművészet hogyan lényegül át a 21. században Hello Kitty-s alkotássá egy hároméves képzeletében, amelyet az anyjával ragasztat meg, aki a fennkölt munkafolyamat alatt görcsös vihogással küzd.) A mi gyerekeink a múzeumpedagógusok álmai. Mindig és mindenfélét szeretnek csinálni, barkácsolni. Viszont a helyiek felkészültségét dicséri, hogy a régészeti park profiljához és a leletanyaghoz illő tárgyakat lehetett készíteni. A színes ”üvegpaszta gyöngyöket” süthető gyurmából állították elő a gyerekek és a büfében ki is sütötték a nyakékeket. Filcből nemez tarsolyutánzatok készültek poncolt réz tarsolylemezekkel. Szórakoztató a változatosság, ilyet sem csináltunk még.  A vékony réz lemezekre hegyes, árhoz hasonlító szerszámmal és kalapáccsal a kiválasztott állat körvonalát pöttyözték a gyerekek hosszasan.  Egy szarvasba, medvébe és lóba én is besegítettem, és mire elkészültünk a pöttyözéssel, a drótból hajlítgatott és szalagra varrt párta elkészítését visszautasítottam. Az alapanyagokat viszont elhoztuk. (Azóta eldugtam.)

IMG_8670.JPG

 

IMG_8594.JPG

A hangulat családiasságát jelzi, hogy délutánra a foglalkozást vezető pedagógusok és önkéntesek is a nevükön szólították a gyerekeinket. Záráskor kincsekkel felpakolva jöttünk el, és még kiautóztunk a Duna-partra a földvárhoz, ahol a kelták eredeti települése volt.  A Hallstatt-kultúrára és a bronzkori népekre is jellemző, hogy a temetők közelében éltek. A települések jobbára magaslatokon, erődítéssel, stratégiailag fontos helyen jöttek létre.  

IMG_8685.JPG

A késő délutáni fényben gyönyörködtünk a Dunában, maga a földvár nem túl látványos. Az egész erődített komplexum volta sokkal inkább autózás közben érzékelhető, amikor a földúton zötykölődve láthatóan emberkéz építette sáncokon keltünk át, mire elértük a folyópartot. A földvár közepén egy hatalmas, ásott gödör éktelenkedik.

IMG_8687.JPG

Ne tévesszen meg senkit, nem világ csúfjára hagyták így, hanem egy folyamatban lévő, kísérleti régészeti projekt egyik helyszínével van dolgunk. Szigorú szabályok szerint vesznek mintát a földvár talajából és egyre mélyebbre jutva, az időben egyre régebbi korok földmintáit, szerves maradványait vizsgálják. Ezáltal nyílik lehetőség az épületmaradványok tipizálására, a korabeli növénytakaró rekonstruálására, a klimatikus viszonyok vizsgálatára, az ember és környezete egymásra gyakorolt kölcsönhatásainak feltérképezésére. Röviden összefoglalva: a színes, érdekes, szórakoztató kiállítási tér a régészeti parkban az ilyen és ehhez hasonló, kicsit sem látványos, hosszan tartó, pontos, összpontosított munkát igénylő projekteknek az eredménye.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr206720747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2014.10.19. 09:20:00

Egyszer mi is voltunk a gyerekekkel. Mindannyiónknak tetszett. Amúgy a fotelből (igaz csak kívülről) is bejárható a kiállítás területe.

https://www.google.hu/maps/@47.3364094,18.9386957,3a,90y,119.46h,76.15t/data=!3m4!1e1!3m2!1sP7hhMqGZVDKThPTlNI7YXw!2e0