Kurdisztáni beszámolónk előző részében már leírtam, hogy a legkevésbé sem tartom magam klasszikus haditudósítónak. De a sors (pontosabban Shorsh) úgy hozta, hogy mégis - valamilyen szinten az lett belőlem. Ha csak pár napra is. Így aztán megtudtam, hogyan lehet fotelből hadat tudósítani. 

Akárkivel is beszéltem, mielőtt elindultam Kurdisztánba, vagy viccet csinált a lefejezésből, vagy komolyan aggódott értem, de mindkét csapat meg volt győződve arról, hogy én most valami egészen veszélyes helyre megyek. Kint leszek a fronton, ahol az a minimum, hogy lőnek rám, de inkább nagy késsel…

 Gyerekekkel utazni alapvetően vicces dolog. Különösen, hogy a mi gyermekeink a nyaralás alatt általában sokkal kezelhetőbbek is, mint otthon. Nem válogatnak a kajában, felkelnek időben, rendesen elalszanak (mert fáradtak), nem unatkoznak látványosan, és nem hisztiznek. Igaz, véresen komoly…