185. Már megint félnem kellett volna a terroristáktól, de nem ment
2016.09.07. 14:34
Egyre erősebb érzéseim vannak afelől, hogy a világ külügyminisztériumaiban paranoid androidok gyártják a figyelmeztetéseket a "szakértők" véleménye alapján, akik pedig a valóság helyett horrorfilmeket néznek. Különben nem tanácsolnának el a világ legbarátságosabb, legkedvesebb helyeitől. Mint pl. Dagesztántól.
A húszas évei elejére az emberben már kialakul a perverzióra való hajlam - van, aki az anyukája esküvői ruhájára akar rejszolni, van, aki rajong a tejfölös-mustáros-cukros kenyérért, van, aki meg akarja ölni John Lennont és inni a véréből -, én meg úgy éreztem, iszonyatosan el akarok menni Dagesztánba. Erre - a többiekkel ellentétben - racionális indokokat is fel tudtam hozni: ekkor még úgy gondoltam, felnőtt életemben majd a történeti-összehasonlító nyelvészetet újítom meg zseniális gondolataimmal. Egy nyelvésznek Dagesztán pedig olyan, mint húsimádónak a disznótor.
Ubih ábécé (még amikor nem voltak betiltva Oroszországban a nem-cirill írások) - a X3W-vel leírt hang pl. igazi kuriózum
A Kaukázus nyelveiben olyan nyelvészeti csemegék jelennek meg, mint a glottalizált affrikáták, vagy az ergativitás, a helyi nyelvek ráadásul hajlanak az extremitásokra, mint a rutul a maga 49 grammatikai esetével vagy az ubih, amelynek bizonyos dialektusaiban 83 mássalhangzó fonémára jut mindösszesen kettő magánhangzó.
Egy rutul, egy tabaszarán és egy lák - a középső néni egyszer még egy amerikai nyelvésznek is volt adatközlője
Ausztrália őslakos nyelvei és az Amazonas vidékének indiánjai mellett Dagesztánt tartják a világ nyelvileg legérdekesebb vidékének, ahol a világ valóban különleges nyelvei élnek. (Talajgyökeres olvasóinknak ezúton is üzenjük, hogy sajna, de a magyar nem tartozik közéjük, csak annyira különleges, mint bármi más.)
Íme Dagesztán nyelvi térképe - különösebb nyelvészeti ismertetés nélkül is látszik, hogy nagyon színes
Meg is pályáztam annó egy ún. nem szakos részképzési lehetőséget Mahacskalába, de akkor, a kilencvenes évek legelején kezdett bizonytalanná válni a helyzet a Kaukázusban, így a még létező Szovjetunióban Moszkváig jutottam. Nem sokkal később aztán kitört a csecsen háború, és az átterjedt többször a szomszédos területekre is. Dagesztánban kiterjedt háborús cselekmények sosem voltak, de az iszlám szélsőségesek megjelentek, és agitáltak, meg robbantgattak is. Sőt, szórványos cselekmények most is vannak - havi rendszerességgel támadnak meg orosz rendőröket, katonákat. (Vannak persze üzleti leszámolások is rendesen.) Ezek - ahogy más országok hasonló jellegű akciói - a külföldieket nem érintik. A legsúlyosabb akció múlt év decemberében volt - ekkor 11 turista megsebesült, egy meghalt éppen a (később részletesebben pertraktálandó) derbenti várban. Ők egyébként helyi lakosok voltak, az egyetlen halott egy határőr, aki pedig több helyen nyilatkozott, az is biztonsági ember volt, így gyanús a történet - ahhoz azért elég nagy malacuknak kellett volna, hogy legyen az iszlamistáknak, hogy véletlenül találjanak el kimenős kémeket. Így aztán úgy éreztem, itt az idő, a külügyi bérrettegők nem állíthatnak meg. Perverz vágyamat tehát alig negyed évszázados késéssel kiélhettem, bár az annó tervezett három hónapból alig két nap lett.
Iránytaxik a piac mellett
Az utazás - Groznijból iránytaxival - inkább csak hosszú volt, semmint kalandos. Az út jó, sőt néha értelmetlenül széles.
Még keleties diadalkapura is telik ...
A kocsikban pedig már szembesülünk a kulturális sokféleséggel - az oroszon kívül kb. háromféle nyelvet beszélnek az utasok (saccolok kiejtés alapján), az egyik bizonnyal csecsen (a ruhájukon is látszik, a dagesztániak nem hordanak olyan népviseletet).
Csecsen lányok
Egymással persze oroszul beszélnek - átütő akcentussal - és a nem orosz szövegekbe is bekerül egy-egy szó, félmondat. Afrikában, Indiában nyomul be így a (volt ) gyarmatosítók nyelve a helyi idiómákba. A kocsiban persze folytonosan megy a rádió. Előbb a Ragyio Mecsta (álom), modern orosz (és nagy néha nyugati) tuc-tuccal, kerrádiósan hadaró műsorvezetőkkel, és reklámokkal, amik az ígérik, hogy a rádióval ők a legnagyobb orosz sztárok haverjai lesznek. Neveket is mondanak, amik persze nem mondanak nekem semmit. Aztán inkább a Narodnoje Ragyio Mahacskalára tekernek (átmenetileg közben egy orosz búsong arról dalban, hogy Moszkvát betemette a hó, nincs kedve kimenni a házból, inkább otthon iszik - ez 38 fokban nem tűnik adekvátnak). A néprádió nevéhez méltóan a keleties népi műdalokra szakosodott, a nyelv felváltva orosz és valami egyéb helyi. Az orosz dalok szövege néha egész megdöbbentő, 'az én aranyos fiacskám, mit meg nem veszek neked szülinapodra' (és felsorolja), még egészen elviselhető, de a népi felelgetős brutálisan megrázó. A fiú elmondja, hogy mennyire tetszik neki a lány, és el akarná venni feleségül. Mire a lány: "gyengi jeszty?" Fiú: "Jeszty, jeszty!" (Van pénzed ? Van!) Leány: "A ih mnogo?" Fiú: "Da! Da!" (És sok? Ige, igen!). Mahacskala után a másik kocsiban már inkább a vallásos témák mennek, az allahos dalokat orosz nyelvű muszlim prédikációk szakítják meg.
Dugó Derbent előtt.
Mahacsakalán ugyanis túljöttünk, mivel a főváros annyira nem érdekes hely - akárcsak Groznijt vagy Vlagyikavkazt, ezt is orosz helyőrségnek alapították Petrovszk néven. Egzotikus neve is csak látszat - Mahacs (eredeti nevén: Magomet-Ali Dahadajev), akiről elnevezték, kommunista mártír. A helyi vörösök vezetője, aki a helyi fehérek (és a velük szövetséges britek) elleni harcban esett el 1918-ban.
Városunk névadója
Derbent viszont, ahová megérkezünk, egy igazságos világban igazi turisztikai hotspot lenne. Amellett, hogy van tengerpartja (nos, egyelőre alig kihasznált),
Aquapark már van ...
vannak a környékén látványos hegyek és vízesések, a város maga is sokat tud. Büszkén hirdeti magáról, hogy Oroszország legrégebbi városa.
A Kultúrpark bejárata - amely szerint a város pontosan 5000 éves
Alkalmi ismerősünk Guszein persze tudni véli, hogy ennél sokkal régebbi dolgokat is feltártak itt, csak az oroszok elcsalták a dolgot. És most jöjjön egy kis történelem - mi is teszi Derbentet világörökségi helyszínné. A város neve - zárt kapu - jól jelzi funkcióját. Itt, ahol a Kaszpi-tenger partja a legközelebb fekszik a Kaukázus hegyeihez a legegyszerűbb elzárni az utat Északról (a sztyeppvidékről) Délre, Perzsia és a Közel-Kelet felé. Ez az az út, amelyen évezredeken keresztül haladtak népek, áruk, hadseregek. (Itt írtunk róla már Azerbajdzsánnal kapcsolatban.) Így békeidőben Derbentnél lehetett legjobban vámolni, háborús időkben pedig itt lehetett megfogni - ha sikerült - a betolakodókat. Bár minden valószínűség szerint már az Óperzsa Birodalom idejében volt itt valami, a várost az i.sz. 5-6 század fordulóján alapította (újra) I. Kavád szászánida király. Itt székelt az északi területekért felelős márzbán (ami nagyjából az őrgrófnak felel meg a középperzsa rendszerben). A hatalmas falakat - azok elődeit, amiket ma is látunk - I. Huszrau király építtette. De, ahogy más hatalmas falak, valójában ezek sem értek túl sokat. 627-ben az akkor még nomád türkök rabolták ki a várost, utána nem sokkal pedig az egész birodalom összeomlott az arab támadások miatt. 654-től áll arab uralom alatt, Harun al-Rasid kalifa annyira szerette és nagyra tartotta a helyet, hogy innen kormányozta hatalmas birodalmát - a város arab nevet is kapott: Báb al-Abváb, Kapuk kapuja.
A fal tengerparti kapuja - ma.
Felépült a - tényleg csodás - pénteki mecset, és tudósok, költők, sokféle nemzetiségből és vallásból származó kereskedők telepedtek itt meg.
A mecset udvara - sajnos odabent tilos a fényképezés
Itt élt, és innen indult vissza nyugati útjára, amelyből három évet Magyarországon töltött, Abu Hamid al-Garnáti is a 12. század közepén. (Bár Granadában született, Kairón és Bagdadon keresztül jutott el Derbentbe. Innen a sztyeppére, majd II. Géza udvarába ment, és végül Bagdadban fejezte be életét - jól mutatja ez, mennyire globalizált volt akkor a muszlim világ.)
Az impozáns főbejárat
A fénykor 1238-ig tartott, amikor is a mongolok rohanták le a várost, amely már sosem lett olyan fontos és hatalmas, mint egykor volt. A Sirvánsahok országához csatolták - Bakuból irányították országukat - amiről itt írtunk - az ő védelmi rendszerük legészakibb pontja lett. Ám a fallal ők sem értek el sokat - a perzsák délről magukhoz csatolták a birodalmukat. A 17-18-19. században már csak a nagyhatalmak játszótere a vidék: Perzsia, az Oszmán Birodalom és az orosz cárok szerzik meg majd vesztik el Dagesztánt időről-időre. Néha ütközőállamnak meghagyják a Derbenti Kánságot. Ám mindhárom birodalom számára Dagesztán csak egy isten (Allah) háta mögötti provincia. És így van ez manapság is.
Óváros
A vár és az óváros azonban tényleg látványos. Igaz, az utóbbi két-háromszáz év nem használt nekik, a vár belsejében csak romok vannak, és az eredeti hetven kilométer hosszú falrendszerből is csak kevés maradt meg, de így is impozáns, amit látunk. Van régi fürdő, börtön és a káni palota kis múzeummal.
Láthatóan egy ambiciózus felújítási program is elkezdődött - a vár belsejében a rendezett térkő és a frissen helyreállított falak sokkal inkább a putyinida, mint a szászánida kort dicsőítik. Azért a felújítás még nem teljes - a látványos díszlépcső, ami látszólag a szépen felújított sugárúthoz vezet
valójában félúton ide torkollik:
Így aztán egészen autentikus óvárosi sikátorokon kell folytatni az utat. Amelyeken nagyon látszik a turizmus hiánya - tapintható a szegénység - a világ ugyanis nem igazságos, egyáltalán.
Vár kávéház a Narin-Kala tövében - egy egészen másik vár képével
Alkalmi taxisunk Magomet állítja, itt jó ha havi 15-20 ezer rubelt (65 - 90 ezer forintot megkeres valaki). Régebben megoldás volt elmenni Moszkvába, de már Moszkva sem a régi - kaukázusi névvel, kinézettel munka sem nagyon kerülközik.
Elég sok embernek ad elfoglaltságot a várfal aljában üldögélés
Jól látszik a szegénység azon is, hogy éttermet milyen nehéz találni - a helyi átlagpolgárnak nincs pénze az eating outra. Ami van, meg elég drága. (Moszkvai árak - csak a könnyűzene a helyi "népies műdal," amiért viszont felszámolnak 50 rubel zenés felárat.Pedig a zene maga is elég volt büntetésnek.)
Bulinegyed viszont van, a Harmadik Internacionálé útján több szórakozóhelyről is zene szűrődik ki.
Derbent by night
- bár az emberek inkább csak korzóznak.
Buli van a Kultúrparkban
Feszültségnek, terrornak, nemzetiségi vagy vallási ellentéteknek viszont nyoma sincs.
Derbent, az orosz Jeruzsálem, ahol minden vallásnak van temploma
A helyiek is leginkább csak a nagyképű és előítéletes moszkvaiakat, meg a Dagesztánnak rossz hírét költő nemzetközi sajtót okolják, amiért az emberek félnek idejönni. Pedig, állítják, ez a világ egyik legnyugisabb helye. Tudom, két nap nem a világ, de én legalább ott jártam, és nem a horrorfilmekből próbáltam tájékozódni. Megígértették velem, hogy megírom, megírtam.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
midnight coder 2016.09.07. 21:41:07
a BircaHang Média szerk. · http://www.bircahang.org 2016.09.08. 06:18:56
Oroszországban terrorveszélyes terület manapság nemigen van. A hatalom erős, a biztonság foka magas.