A hogyan után jöjjön a miért, vagyis, hogy, ha már lehet menni Algériába, akkor miért tegyük. Sok oka van annak - de most kezdjük a régi görögökkel, vagy rómaiakkal. 

 

 

A Római Birodalomból a legtöbbeknek csak a hódítás, Iulius Caesar meg Augustus, és a bukás rémlik. Az igen jól képzettek talán még hallottak a királyság koráról, különösen, mert Tarquinius Superbusnak elég vicces a neve, a kevésbé jól képzettek meg láttak egy gladiátor filmet. De, hogy mi történt Augustus és a bukás közt, arról azon túl, hogy biztos September meg October, az átlag magyarnak nem sok ötlete van. Ha a történelmet  látványos háborúk soraként akarjuk leírni, akkor tényleg nem sok.  A birodalmon belül - eltekintve az egy idő után rendszeressé váló polgárháborúktól - egy-egy dinasztia bukása után béke volt. Folyt a business as usual. Igaz ez a  provinciákra is. Sőt. A legmenőbb, legbékésebb legfejlettebb provinciák éppen ott voltak, ahol nem várnánk -Afrikában.

 

Miért éppen Africa?

Arról, hogy a rómaiak hogyan kerültek Afrikába, elég sokat hallottunk - volt ugye a három pun háború. De a római Afrika történetében csak az első lépés volt Karthágó bevetése sóval. A mai Algéria és (észak) Marokkó   területét sokáig még a numida (berber) vazallus királyok igazgatták, a legismertebb közülük Masinissa (berberül Meszenszen: uralkodott  i.e. 202 -148), aki az i.e. 2. század közepén nagyjából egyesítette a numida törzseket. Az utolsó, II. Iuba, aki  már teljesen belegabalyodott a római nagypolitikába, feleségül vette Cleopatra és Marcus Antonius lányát II. Clleopatra Selenét, és már a rómaiak kegyéből uralkodott. Véglegesen csak a  köztársaság utolsó éveiben csatolták a területeket Rómához. Innen kezdve aztán a terület rohamos ütemben lett igazán római. Míg a Birodalom többi részét rendszeresen érték külső támadások, és dúltak a polgárháborúk, itt még akkor is nyugalom és béke volt, amikor másutt nem. Jól mutatja a  helyi római uralom békés jellegét, hogy az egész római Afrikában alig 28 ezer légiós állomásozott, és a feliratok alapján ők is többségében a helyi lakosságból kerültek ki. 

raf.jpg

A  Maghreb a római korban 

A mezőgazdaság virágzott, a kereskedelem szintén - Afrika  látta el Itáliát és Hellászt is gabonával, olívaolajjal. Hogy milyen jól integrálódott  a birodalomba a terület, jól mutatja, hogy Afrika ráadásul számos császárt is adott - innen származott a Severus-dinasztia. És ez már akkor is jelentős központi fejlesztési pénzekhez való hozzáférést jelentett  -   épültek az amfiteátrumok. A római Afrika - a mai Maghreb, akkoriban négy provinciát jelentett: Africa, Numidia és Mauretania Tingitana  (központja a mai Tanger, Marokkó), Mauretania Caesariensis (központja a mai Cherchell, Algéria) - akkor a Birodalom latin nyelvű részéhez tartozott (Egyiptom a görög félhez), a romanizáció meglehetősen sikeres volt, bár  -  ennek a mai berberek az élő tanúbizonyságai - koránt sem teljes. (Etnikai, vallási feszültségek azonban nem voltak - a rómaiak ezeket a kifejezéseket sem tudták volna értelmezni  - aki római polgárjoggal rendelkezik, az római függetlenül az "etinkumától." Az pl. megvan, hogy Róma fennállásának ezredik évfordulóját i.sz. 248-ban császárként egy a mai Jordánia területéről származó arab sejk fia, egy bizonyos  Marcus Iulius Philippus (becenevén Philippus, az Arab) vezényelte le? 

 800px-bust_of_emperor_philippus_arabus_hermitage_museum.jpg

Philippus Arabs - a sejk fia 

Nem  mellesleg viszont Afrikából származott a birodalom utolsó - vélhetően - latin anyanyelvű (vagy legalább is latinul jól beszélő)  császára, Heraclius (élt 575 -641, uralkodott 610 -641), aki -milyen ironikus - mag hajtotta végre a birodalom görögösítését, és vezette ki a latint az igazgatásból. 

A városok helyének kiválasztásában így aztán nem a biztonsági, hanem az esztétikai szempontok domináltak. És ebben a rómaiak kétségtelenül jók voltak. A megmaradás titka pedig jórészt az volt, hogy a  történelem a római civilizáció bukásával itt is szelesebbé vált - a népvándorlás, a bizánci háborúk, majd az arab hódítás során a birodalom gazdasági egysége megbomlott, Afrika már nem tudott annyi embert eltartani olyan életszínvonalon, mint régen, a városok egy része így elnéptelenedett.  A középkorban aztán az új arab-berber városok gyakran   másutt alakultak ki. Míg a Földközi-tenger északi partján szinte mindenütt a római város élt tovább (így a romokból épült az új város), Afrikában kevés ilyen van. (Tingis - Tanger, Hippo Regius - Annaba, Setifis - Sétif.) A többiek ma a római világ legszebb emlékei lettek.  

"A szép"

A legszebben megmaradtak állítólag a mai Líbiában lévők - Leptis Magna, Sabratha -, de ezek egyelőre kívül esnek a turisták látókörén. Dougga Tunéziában viszont igen jó és a marokkói Volubilis is.

marokko_130.jpg

Diadalív Volubilisben

Viszont most a három algériai gyöngyszemről lesz szó. Karakterében, elhelyezkedésében mind a három eltér. Személyes kedvencünk Djémila. Arab neve egyszerűen annyit tesz 'Szép', és ezzel nem is hazudtak. Eredeti neve Cuicul, ami viszont jól mutatja, hogy itt még a rómaiak előtti népesség alapította a várost. Algírtól jó három óra az autópályán, a legközelebbi megyeszékhelytől, Sétiftől kb. fél óra. Az utolsó 24 kilométer, amit már a lehajtó után teszünk meg, igazán látványos - az Atlasz előhegyei közt kanyarog az út. Ha van maximálisan nem-afrikai kinézetű táj, akkor ez az. Dús zöld hegyek, örökzöld erdőkkel, mintha  Itáliában járnánk - nem is csoda, hogy az itáliai telepesek kimondottan otthon érezték magukat. 

dsc_0076.JPG

Afrika  kicsit másképp - úton Djémila felé

Maga a város nem látszik elsőre, egy az átlagosnál csinosabb falu szélén kezdődik a rommező, de először csak a bejáratot látjuk meg.  Aztán egy kis sétaúton jutunk el oda, ahonnan már ez a látvány tárul elénk:

dsc_0666.JPG

Djémila

Ha pedig felsétálunk a város legmagasabb pontjára, ezt látjuk: 

dsc_0690.JPG

Cuicul sosem volt nagy város, a környékre, ahol eredetileg numidák (a mai berberek ősei) laktak, az első században telepítettek le egy csapat római légiós veteránt.

dsc_0659.JPG

Caracalla, akinek sokat köszönhet a város

A hely nevét az őslakosok, a település római formáját a betelepülők adták. Hogy mennyire - mai szóval - globalizált ország volt a Római Birodalom, jól mutatja, hogy a Cuiculból elszármazottak közül volt, aki Britannia, volt, aki Mesopotamia és Egyiptom kormányzója lett. Ahogy minden római városban, itt is két főút adta meg a város alapját.

dsc_0673.JPG

Az utak mentén egykor mindenütt kisebb-nagyobb boltok, kifőzdék sorakoztak. 

dsc_0757.JPG

A Cardo és a Decumanus metszéspontján pedig ott a Forum, a capitoliumi  triász templomaival.   

dsc_0746.JPG

Cuiculban nem csak ezek maradtak meg kiváló állapotban, hanem a szintén a belvárosban elhelyezkedő fürdők is. 

 

dsc_0731.JPG

Mivel a római házakban jobbára nem volt fürdőszoba, ezek a helyek az alapvető tisztálkodásra is szolgáltak, no meg azért az élvezetekre is. Ami a djémilai fürdőt különlegessé teszi, hogy itt több helyen még a tető is megvan.

dsc_0713.JPG

Amit ma látunk, az már nem az első századi állapot. Az épületek egy része a mai Líbia területéről származó, anyai részről itáliai, atyai részről pun családból származó Septimius Severus idején épült, a maradék Caracalla uralkodása alatt. A jótevő Severusoknak templomot is szenteltek, Caracalla pedig az újjáépített forum közelében kapott egy szép diadalívet. 

dsc_0741.JPG

A negyedik században a város lakossága felvette a kereszténységet - épült is egy kis bazilika. Cuicul püspökei több zsinaton is megjelentek. Említik őket még a római  kor után, a vandál időkben is. (Ez itt nem minősítés, a vandálok egy germán nép voltak, akik eljutottak Afrikáig és egy rövid életű királyságot hoztak itt létre.) Cuicult utoljára  Iustinianus idejében említik, amikor a rómaiak visszafoglalták Afrika egy részét. Utána - láthatóan rendezetten - elhagyták lakói. Az arab hódítást már nem várták meg. Ez az ókori városnak csak jót tett - nem települtek rá a későbbi korok. 

"Ez az élet"

Djémilával ellentétben Timgad már igazi afrikai tájon van - a Szahara határán. A környék nem kevésbé drámai. Az Atlasz déli lejtői emelkednek ki az egyre sivatagosabbá váló tájból. A  környék, az Aurés-folyó vidéke Algéria egyik legszebb tája.

dsc_0440.JPG

Aurés

dsc_0460.JPG

A régi császárok nyomában III. Napóeon felirata

dsc_0428.JPG

A hegyek Timgad felett

A modern város, ahonnan Timgad a legkönnyebben elérhető Batna. (Bár busszal is elérhető Algírból, ide már érdemesebb repülni az Air Algérie néhány ezer forintért egy óra alatt elvisz.) Ha nem közvetlenül Algírból jövünk, hanem a többi római várossal szeretnénk egybekötni az utat, akkor Consantine-ból már érdemes kocsival eljönni - alig két óra az út. Batna önmagában nem egy nagy szám - rendezett algér város, jó és olcsó éttermekkel, és elfogadható szállodákkal. Hogy itt sem a rómaiak kezdték a szervezett életet, azt jól mutatja Imaghriszen numida királynak a római várostól alig pár kilométerre álló hatalmas mauzóleuma. 

dsc_0406.JPG

A királyról - akinek a nevét legalább ötféleképpen írják - vajmi keveset tudunk. Nagyjából kortársa volt egy másik numida királynak, Masinissának (akiről jóval többet tudunk a római történetírók jóvoltából - ő előbb Róma ellensége, majd szövetségese volt a második pun háborúban). A mai Constantine-ban van neki is mauzóleuma. Hogy pontosan milyen volt a kapcsolat a két király közt, nem tudni. Egyesek szerint Imaghriszen Masinissa   őse volt, mások szerint párhuzamosan uralkodtak, két különböző területen.) Jól látható az építményen, hogy a hellénisztikus kultúrát sem a rómaiak hozták be ide elsőnek - a sírbolt külsején görögös oszlopfők láthatók. 

dsc_0404.JPG

Hogy belül mi látszana, azt jelenleg nem tudhatjuk meg. Nem lehet bemenni az épületbe - a belépés láthatóan életveszélyes is lenne.

dsc_0405.JPG

(Nyilván ez is az oka, hogy egyelőre csak a világörökségek várományosi listáján várakoznak a numida mauzóleumok, pedig, mint a  hellenizmus nem római emlékei, bizonnyal bekerülhetnének. Bár az UNESCO 2006-os jelentése szerint az épület jelenlegi állapotánál csak a tervezett helyreállítás károsabb.) Timgad viszont ott van a listán, akárcsak Djémila, és amennyire Algériában bármi is az lehet, kimondottan turistás hely.  A belépőjegy, mondjuk, olcsó - de vannak még angolul beszélő gájdok is, meg valami látogatóközpont-féle is. A romterület jóval kiterjedtebb, mint a djémilai - és május közepén már rettentő meleg is volt délben, amikor odaértünk.

dsc_0386.JPG

Kilátás a színházból

Bár a név itt sem éppen latinos - Timgad hegyet jelent berberül -, a város teljes nevén Colonia Marciana Ulpia Thamugadi, zöldmezős beruházás volt. Traianus császár célja a birodalom peremvidékének kolonizálása volt, a római civilizáció határainak kicsit délebbre tolása - ezért telepített ide 15 000 veteránt. Így a város - alaprajzán is látszik - teljes mértékben követi a római várostervezési trendeket. 

timgad_archaeological_sites_map-en_svg.png

A város ennél rómaibb már nem is lehetne. Van benne 3500 férőhelyes színház, forum. 

 dsc_0321.JPG

Diadalív - ezúttal Traianusé

 dsc_0338.JPG

A főutca kis boltjai mellett volt még három, különböző árukra szakosodott piac - az egyiken még állnak a csinosan kőből faragott standok is. 

 dsc_0364.JPG

dsc_0370.JPG

Fürdők (szám szerint tizenkettő), sőt, itt vannak kedvenceim a közösségi élet sajátos színterei, a közös nyilvános vécék. (Csinos delfinekkel.) 

 dsc_0328.JPG

dsc_0334.JPG

Delfines-csúszdás

Hogy itt, kvázi a semmi közepén is virágzott a fürdőkultúra, az nem csak a kor hihetetlen technikai felkészültségét bizonyítja - friss vizet hoztak a hegyekből, azt felmelegítették, ha kellett, majd szépen elvezették a szennyvizet. Annak is ékes bizonyítéka, hogy, akárcsak a modern időkben, csak a jó közszolgáltatások ígéretével, és megvalósításával lehetett  barátságtalan vidékekre csábítani az embereket. Kellett például a színvonalas szórakoztatás is - a színház mellett, egy komoly közkönyvtára is volt a városnak. Egy bizonyos Iulius Quintianus adta rá a pénzt, mintának pedig az ephesusi könyvtárat vették. A szakértők úgy számítgatják, hogy legalább 3000 tekercset tarthattak benne a város fénykorában. 

 dsc_0318.JPG

A nagyvonalúságról illet tanúbizonyságot is adni ...

Az ilyen helyeken óhatatlanul felmerülő kissé szirupos toposz - ó, ha ezek a kövek mesélni tudnának arról, kik is éltek itt! - itt sajátos értelmet nyer. Egy kő ugyanis tud mesélni, az egyik piac két oszlopa közé a kőbe véstek egy versikét: 

VENARE LAVARE

GODERE RIDERE

OC EST VIVERE

Vagyis:

Vadászni, fürödni,

örülni, nevetni,

ez az élet!

(Aki kiszúrja a két vulgarizmust a szövegben, azok között ablativus absolutusokat sorsolunk ki.) 

Az örömnek pár száz év után vége szakadt. Timgad csak addig élt, amíg a nagy birodalom, amely életre segítette, életben is tartotta. I.sz. 535-ben Solomon, I. Iustinianus tábornoka, aki a vandálokat kergette ki Afrikából, már elhagyatva találta. A berberek néha tábort ütöttek benne - de igazából csak 1881 -ben fedezte fel magának újra a nagyvilág. 

 Camus nyomában

 A harmadik város - egyben a harmadik világörökségi helyszín - karakterében megint teljesen más, mint az előző kettő. A hely maga a tömény mediterrán romantika. Albert Camus így ír róla: "Tavasszal az istenek Tipasába költöznek, és beszélgetnek a napon, üröm illata száll, a tengert ezüst borítja, az ég kékesfehér, a romokat pedig elborítják a virágok és a fény .." 

 dsc_0172.JPG

Hajnal Tipasában

A város meglehetősen közel van Algírhoz - 70 km - és még a leginkább emlékeztet arra, amit a világ más részein tengerparti üdülőhelynek ismerünk. Vannak szállodák, éttermek, kiülős kávézók, és jó pillanatokban tengernyi (helyi) turista. 

 dsc_0213.JPG

Szőnyegbazár a romok bejáratánál

A város története  sokban hasonlít a két előzőre. A pun halászfaluból Claudius császár csinált előbb municipiumot, amit utódai emeltek colonia rangjára. Felépültek a római városok obligát épületei - természetesen itt is a legszebb helyre a tengerparton, ahol az öbölre van kilátás. 

dsc_0198.JPG

 dsc_0197.JPG

A 4. században itt is uralkodóvá vált a kereszténység - hála Szt. Salsának (nem vicc, tényleg így hívják, ráadásul férfi szent) -,  neki szentelték a város legnagyobb templomát is: Salsa aztán összetűzésbe került a vandál királlyal, aki egy ariánus püspököt akart kinevezni a helyére. Salsát kivégezték (így lett mártír és szent), nem sokkal utána pedig a várost is - vandál módon - lerombolták a vandálok. Mivel utána jó pár száz évig kőfejtőnek használták a romokat, így azok sokkal kevésbé épek, mint Djémilában vagy Timgadban. A környezet viszont mindent visz, a  fákat nem vágták ki (jól tették), így a helynek elképesztő "szent liget" hangulata lett. 

 dsc_0200.JPG

1857-ben, amikor a franciák már erősen érdeklődtek Algéria iránt, újra felfedezték a helyet, és helyből megtetszett  nekik. Ekkor kezdtek épülni a villák, nyaralók, amit aztán hamarosan követett a vasút. A romokat pedig hamar körbenőtte az új város, amelynek most már a kellős közepén vannak. 

Persze mindez azért még eléggé európaias - ami ezután következik, az ennél sokkal izgalmasabb. Lesznek egyszemű nők, meg titkos városok, és a világtól elzárkózó szentek, akik komoly befolyással bírnak a szőnyegek meg a sárgabarack árára. 

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr4911705855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Terézágyú 2016.10.20. 14:11:02

gaudere helyett godere
hoc helyett oc
:)

Terézágyú 2016.10.20. 14:13:03

Ez a szobor biztos, hogy Caracallát ábrázolja?

Ajószűcs 2016.10.20. 14:51:04

@Terézágyú: Egyáltalán nem. Helyi önjelölt gájd ellenőrizetlen állítása oktondi módon ellenőrzés nélkül átvéve :-) Nem volt kedvem/időm stb utánanézni.

Terézágyú 2016.10.20. 14:51:37

@Ajószűcs:
Azémondom. Mert szerintem egyáltalán nem :)

Terézágyú 2016.10.20. 15:02:34

Én is kerestem. Híres kép, de nem írják sehol, hogy ki lenne...

Ha császár egyáltalán, akkor Septimius Severus, neki volt ilyen szakálla...

Ad Dio 2016.10.20. 21:30:04

@Terézágyú:

Nem tudok első lenni :-). Pedig először vettem volna hasznát - erősen fakuló emlékű- latin stúdiumaimnak :-D.

Terézágyú 2016.10.21. 10:27:39

@Ad Dio:
Hát te is lehetsz helyes megfejtő - ámbár így a felére csökkent az esélyem a kisorsolandó nyereményekre...