Gyerekkel csak meleg tenger mellé lehet menni, mert a gyerek az olyan, hogy kell neki a meleg víz. Ez olyan evidencia, amelyet épeszű szülő meg sem kérdőjelez Magyarországon. Néha elhangzik valami kamu, vállvonogató szabadkozás-féle, hogy persze, ha magunk lennék, akkor ugye más, dehát gyerekkel ugye izé. Ez nettó bullshit. A szülő, aki valójában csak arra vágyik, hogy egy hétig sörözzön és heverésszen, az egészet jól rákeni a kiskorúakra (mármint nem a sört). Mert, aki próbálja, annak azért megy is. 

 

Mi például nekiindultunk  - három gyermekkel - Észak-Lengyelországnak. És hatalmas siker volt. Pedig a peremfeltételek nem igazán segítik a vállalkozást. A V4-es összeborulás + 'lengyel-magyar két jó barát' emlegetése ugyanis általános esetben a berúgva ölelkezésig, és nemzeti ünnepeken obligát zászlólengetésig jut. Ezek persze legalább olyan fontosak, mint  a közös akciózás menekültügyben, meg a mindenféle koszorúzás itt és ott. Olyan potomságok viszont nem merülnek fel, hogy, mondjuk, a légitársaság, amelyik immár a Balkán összes lepukkant fővárosába - egyszer majd ezekről is írunk - üzemeltet járatokat Lisztferihegyről, elvigyen, mondjuk, Gdanskba, ahol amúgy is van neki regionális központja. Vagy, hogy Budapestről északi irányba is vezessen autópálya. Vagy, hogy a Budapest-Krakkó vonat ne prágai kitérővel menjen, ami azért már majdnem olyan, mintha Kijevet és Ulánbátort is érintené. (Károly Róbert király meg forog a sírjában.) Vagyis Észak-Lengyelországba vonattal és repülővel eljutni konkrétan lehetetlen (emberi áron, emberi átszállással), kocsival viszont  hosszú és lélekölő.  Ezért is van az, hogy - ahogy korábban már írtuk - Krakkón túl magyarokat (ha nincs valami aktuális V4-es politikai összeborulás), csak képeskönyvben látni. 

A helyzetet nehezíti, hogy - akárcsak Magyarország - Lengyelország is a kelet-nyugati irányú közlekedési infrastruktúrát építette ki elsőnek (nesze neked V4), így az országon belül is az  észak-déli autópályák, gyorsforgalmi utak csak töredékesen készültek el.

  l2_2.jpg

Főút

Így, ha Északnak indulunk, nem nagyon van olyan épeszű gyermek - vagy akár felnőtt - aki egy húzásra kibírná. A tranzitszállás, valahol Dél-Lengyelországban tehát feltétlenül szükséges. Hála istennek jó és olcsó szállásból nincs hiány. 

l1_1.jpg

Lehetséges megálló pl. a kevéssé ismert, de nagyon szórakoztató Tarnowskie Góry ezüstbányája, és a hozzá kapcsolódó kisvasutas gőzgéppark.

A félig kész lódzi körgyűrűn már mi is kételkedtünk abban, hogy jó ötlet volt-e elindulni. Több, mint egy óra alatt verekedtük át magunkat a városon, helyenként teljesen értelmetlennek tűnő terelések vittek vissza újra a lakóövezetekbe... (A GPS-ünk maradandó lelki károsodást szenvedett, a következő egy hétben rendszeresen óhajtott visszavezetni bennünket a totális felsülés színhelyére.) Reméljük, azóta már elkészült. De onnan már jó az út, kvázi közel (na, azért nem olyan nagy) a tengerpart. 

Hideg tenger - meleg tavak

Mielőtt rátérünk a látványosságokra, nézzük meg, mit rejt a tengerpart. Lehet-e egyáltalán fürdeni? A válasz lehet. Már persze, aki akar. A gyermekek mindenképpen akarnak, mert tényleg bennük van a vízimajom ősök génkészlete. A víz viszont tényleg nem olyan meleg, mint Görögországban. A gyerekek azonban általában tényleg megvadulnak annyira a nagy kékség látványától, hogy nem nagyon zavartatja őket, hogy hűvös a víz. Ha kint meleg van, akkor belemennek. Legfeljebb, amikor kékülnek, kijönnek, és a parton homokoznak tovább.

l3_2.jpg

Stabil két-három órás önfeledt tengerezés még így is befér a napba. Ha pedig nagyon féltjük gyermekünket a hideg víztől, akkor egy neoprén fürdőruha csodákra képes.

l4_1.jpg

Lelkesen, rendületlenül ..

Mivel a tengervíz azért 18-20 fokra csak felmelegszik nyáron, neoprénben már egyáltalán nem is fáznak a gyermekek (az első pár perc sokkja után). (Használtan akár meglehetősen baráti áron lehet beszerezni.) A szülők persze kevésbé nagy élvezettel mennek be a vízbe, de a parton igen jól elvannak, és fagyálló apukák akár ki is próbálhatják a vizet. Amúgy meg azt a helyiek is tudják, hogy az ő csodás tengerpartjuk nem a Phi phi sziget, így készülnek is arra, hogy a vízben pacsálás helyett alternatív tevékenységekkel szórakoztassák a nagyérdeműt. Anyukáknak tengerparti sütkérező, apukáknak söröző van bőséggel. (Vagy fordítva, kinek, hogy.) A gyermekeknek pedig van kalózhajó - valódi lengyel kalózokkal, ami persze kicsit röhejesen hangzik, de semmiképpen sem röhejesebb, mint az itthoniak. De ez legalább Hanza-övezet volt, és tényleg jártak ekkora vitorlások néhány évszázaddal ezelőtt. Meg amúgy kalózok is fosztogatták a gazdag kereskedelmi flottákat, csak éppen nem Jack Sparrow-nak voltak álcázva. Inkább Robin Hoodra vagy Rózsa Sándorra hajaztak. A 14. sz-ban maga a Hanza-szövetség futtatta fel a Vitális Testvérek kalóztestvériséget azzal, hogy zsoldosként alkalmazta őket a Dánia elleni háborúban. Ám a kalózok hamarosan a Hanza-városok ellen fordultak, nemcsak fosztogattak, hanem egy dél-svéd szigeten saját államot is létrehoztak. A vidéki lakosság körében nagyon népszerűek lettek, mert a zsákmány egy részét mindig szétosztották a part mentén élő szegények között. Vezetőjük a legendás Klaus Störtebeker volt, akinek a neve manapság is komoly marketing értéket képvisel. Végül a 15. században a Hanza a Német Lovagrend támogatásával tisztította meg a Balti-tengert a kalózoktól.

l6_1.jpg

A hajó ...

 .. és az igazi lengyel kalóz

l7.jpg

A gdanski kalózok kb. óránként indulnak a Westerpalttéra a belvárosból - ahol amúgy sok minden egyéb látványosság is akad.  A parton meg van óriáskerék és minden egyéb, amitől egy gyermek jó érezheti magát. Aki pedig kimondottan a langyosabb vízbe vágyik, annak sem kell aggódnia - tengertől mintegy száz kilométerre már vannak tavak, amelyeknek a vizét könnyebben átmelegíti a nyári nap. A tavak partján pedig igazi - kvázi mediterrán - strandélet van, homokos partok, napernyők, vitorlások, és minden egyéb. Itt már a neoprén sem kell feltétlenül. 

 l8.jpg

Ostróda egy szép nyári napon kimondottan nyaralóhelyes hatást kelt - és a víz is kellőképpen meleg 

 Akár a tengerpart, akár a tópartok környékén számos természeti látnivaló akad. Az orlowi szikláktól, a Hel-félszigeten át  a kis halászfalvakig sok mindent láthatunk Gdansk közvetlen közelségében. Akinek több ideje van, hajózhat is a szigetek és dűnék között. 

l5_1.jpg

A természet varázsa - virágok és bogyók a dűnéken 

Gdansk és Torun

Ami pedig a városi sétákat illeti, és a nyaralás egyéb urbánus vonulatait, beleértve a gasztronómiát, és az italozást - Észak-Lengyelország ebben kimondottan erős.

l10.jpg

Krumpli, gomba és erdei gyümölcsök - a lengyel konyha eléggé hasonlít a hazaihoz, hogy a gyerek megegye, de elég érdekes ahhoz, hogy a szülőknek örömet okozzon

Ehhez persze megvan minden történelmi adottság. Szokásunk szerint tegyünk egy kis történelmi kitérőt! A tengerpartnak ezt a részét - tegyük hozzá, azt is, ami jelenleg is Németországhoz tartozik - a legkorábbi ismert történelmi időktől szlávok lakták. Ők voltak a pomeránok - nem kell különösebb szlavisztikai műveltség, hogy a szó tövében felismerjük a 'more', tenger szót.  (Indoeurópai tő, lásd még: latin mare, német Meer). Sok nyomot nem hagytak maguk után, hacsak nem számítjuk, a német területeken máig fennmaradt -ow végződésű város és személyneveket. Életformájukat megtekinthetjük Gdansktól nem is messze délre a biskupini régészeti lelőhelyen - szépen rekonstruált vaskori településen.  

 l11.jpg

Amikor 1000 körül a  lengyel államiság kezdett formát ölteni, a királyok helyből szemet vetettek Északra. Alapvetően a már ekkor is jól jövedelmező kereskedelmi útvonalak tetszettek meg nekik. I. Mieszko  980-ban megalapította Gdansk városát, 996/7 telén pedig a prágai Adalbert meg is keresztelte a város lakóit. Nem voltak túl sokan, kis faházakban laktak, de volt egy templomuk.  A frissen megkereszteltek annyira azért lelkesek sem voltak, néhány hónapon belül el is nyerte Adalbert a mártíromság koronáját - alig 50 km-re, a mai Elblag közelében egy lándzsával leszúrták. (Adalbert egyébként a '90-es években többször járt a magyarok szállásterületein, a hagyomány szerint ő keresztelte meg Istvánt, és ő lett az esztergomi bazilika védőszentje is.) A nagy változás a 13. században jött, amikor erre a vidékre is megérkeztek a német telepesek. 1233-ban Hermann von Salza megalapította Torun (németül Thorn) városát, két évre rá pedig Gdansk (németül Danzig) kapta meg az úgy nevezett Lübecki Jogot. Bár egy ideig a lengyel királyok fennhatósága alatt is álltak - a városok lakossága túlnyomó részben német és a 16. századtól protestáns volt. Bekapcsolódtak az északi kereskedelembe, és derekasan gazdagodtak. Ennek pedig ma is vannak szép emlékei. 

 l12.jpg

Gdansk a magasból - kilátás az óriáskerékből

Ezért van az, hogy a városkép alapvetően nem különbözik attól, amit egy határral nyugatra - Stralsundban, vagy éppen Lübeckben - látunk. A kő, mint építőanyag híján (drága volt, és messziről kellett volna hozatni), vörös téglából építettek mindent. Ami tud igazán impozáns is lenni. 

  l13.jpg

A partvidék két talán legérdekesebb városának története csak a huszadik század elején válik el élesen egymástól. Danzig alapvetően német város maradt.  A két világháború közt formálisan önálló városállamként funkcionált  - a Népszövetség felügyelete alatt. Hogy  mekkora volt a lengyel lakosság aránya, arról még folynak viták  - valahol 3  és 15 százalék között lehetett. Itt dördültek el a második világháború első lövései - a németek kezdték lőni a lengyelek erődjét, a Westerplattét - a maroknyi lengyel védő hét napig kitartott a náci hadigépezettel szemben, amit még maguk a németek is hősies teljesítményként értékeltek.

 l14.jpg

Az erőd maradványai - a kalózhajóról 

Ma itt van a világ legnagyobb második világháborús múzeuma. Nemrég nyitották meg. (Mi annó még nem láthattuk, de információk alapján igen érdemes ide elmenni minimálisan is hadi érdeklődésű gyermekkel, mert modern, interaktív múzeum mindenféle okoskütyüvel és vetítőteremmel, ami határozottan megdobja az élvezeti értékét. Arról a gyereknek nem is kell tudnia, sőt nekünk se, hogy milyen küzdelem volt az előző és jelenlegi kormánypárt, és a hozzájuk tartozó kultúrlobbik között, hogy mi legyen kiállítva, és kihez tartozzon a múzeum vezetése.) A második világháború végére a város  romokban volt. Sokáig a hivatalos verzió volt érvényben, mely szerint a heves német ellenállás miatt kellett mindent földig rombolni, a rendszerváltás után viszont napvilágot láttak szovjet levéltári anyagok, amelyek bizonyították, amit addig is sejteni lehetett, hogy az oroszok tudatosan pusztítottak el mindent, amit értek. Magyarán, amit ma óvárosként látunk, az a hatvanas-hetvenes évek műemléki helyreállításának eredménye. Ahhoz képest, hogy ötven éves sincs néhol, elég meggyőző. 

 l15.jpg

Gondolnánk-e, hogy valójában ötven éves sincs ?

A város Hanza-múltjáról leginkább a Nagy Malom - egy a Német Lovagrend korában épített épület (jelenlegi helyreállított formájában 1960-ból) - mesél. Az ipari forradalom előtti kor egyik legnagyobb gyárépülete ez, no meg a hatalmas (szintén rekonstruált) középkori fadaru, amivel egykor az árukat rakodták ki s be a kereskedőhajókból. 

 l16.jpg

Van számos szép - az eredetire megszólalásig hasonlító - helyreállított középkori - újkori ház, meg számtalan múzeum a hajózós-katonás típusból, ami a gyermekek számára mindig is vonzó. Közben pedig - ne feledjük - Gdansk még mindig jelentős kereskedelmi kikötő, lehet látni hatalmas hajókat, ami a magyar szárazföldi patkánynak - különösen a kiskorúnak - igéző látvány.

l17.jpg

 Nagy hajó, óváros, óriáskerék ...

És, ha már itt tartunk, lehet a gyereknek tanmeséket is tartani a szocializmusról, amikor, lám, a lengyelek sokkal rosszabbul éltek, mint apád és anyád kiskorában, és fel is lázadtak, most meg, lám, ha kicsit is, de jobban élnek, mint mi. Szemléltetésnek van egy hatalmas Szolidaritás múzeum is hozzá. Az egész városnak  pedig van valami fiatalos - nemzetközies hangulata.Talán a kikötővárosi  múlt és jelen, talán a sok turista teszi - a nyári szezonban szinte mozdulni sem lehet tőlük. (Máshonnan ugyanis vannak olcsó légijáratok ide.)  Talán az a tudatos imidzsépítés, amely a várost ma is "a kultúrák keresztútjának" mutatja, noha a lakosság ma már tisztán lengyel - a németeket, akik itt maradtak, kitelepítették, és olyan lengyelekkel helyettesítették, akiket pedig a szovjet előrenyomulás űzött el szülőföldjükről. 

 l18.jpg

Fel vannak készülve a külföldire, a belvárosban még angolul németül is lehet kommunikálni - bár a lengyel világnyelv (legalább is vidéken).

Torunt  - a térség másik nagy, és turisztikailag kiemelkedő  városát - a múlt század elején hagytuk ott. Ekkor - bár német alapítású város volt - a lengyelek itt már jóval többen voltak, mint Gdanskban, igaz, így sem érték el a lakosság 50%-át. 1918-ban viszont a város Lengyelországhoz került - és a németek elszivárgása már ekkor megindult. A világháború alatt a németek igyekeztek kirakni a városból a lengyeleket, majd a háború után a lengyelek telepítették ki a németeket ismét - de a város megúszta a bombázásokat, rombolásokat. Így - Gdanskkal ellentétben - amit látunk, az eredeti.

l20.jpg

Vannak szépen megmaradt középkori portálok ...

... meg  csinos múlt század elejiek

l21.jpg

Bár a gyermekeket leginkább az ötletes köztéri szobrok kötik le

l22.jpg

(Ezért van Torun a világörökségi listán - míg Gdansk csak a várományosi listán várakozik.) Bár az építészet igencsak hasonló a gdanskihoz - a hangulat igencsak más. A városfalon belül egy igazi, kvázi érintetlen, elegáns, nagyvilági Hanza-város van.

l24.jpg

Annak ellenére, hogy egy 200 ezres nagyvárosról beszélünk, az óváros könnyen bejárható. Kicsit távolabb csak a német és lengyel várak maradványai vannak - de azokból nem sok maradt. 

 l19.jpg

Torun by night- az óvárost még mindig falak veszik körül

Bár turistás hely ez is - de a tömeg, ami elönti Gdanskot ezt a 160 kilométert már úgy látszik, nem teszi meg. A szokásos látványosságokon túl - templom, főtér, városháza - a legérdekesebb kétségtelenül a sok Kopernikusz-emlékhely. (Hiszen itt született.)

 l23.jpg

Ha pedig nem nyugatra, hanem keletre indulunk Gdansktól, akkor ott vár minket az egykori Kelet-Poroszország, de ez már egy másik történet. 

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr5812527409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Fabius Quintilianus 2017.07.05. 21:13:49

A 18-20 fokos tengerhez egy kérdés: hányan fürdőznek nyáron? Maguk a lengyelek belemennek?

Ajószűcs 2017.07.05. 22:54:20

@Fabius Quintilianus: Bele. Akárcsak a németek a szomszédban. Asszem megszokás kérdése. Jártam januárban a Földközi-tengernél. Kihalt volt a strand, mert ugye hideg van. Kint húsz fok a vízben annyi se. A helyiek őszinte döbbenetére egy svéd csoport sétált le, és önfeledten pacsálni kezdett ...

Hórukk 2017.07.05. 23:11:05

Erre a cikkre mondhatjuk, hogy "hiánypótló mű". Köszi, meg fogom látogatni az említett vidéket.

bandigyerek 2017.07.07. 05:09:54

Érdekes írás, kissé bő lére engedve.