Pár évvel ezelőtt már nyavalyogtunk egy sort, hogy, na, ez már tényleg sok. De az ez évi felhozatalt, különösen pedig a körítést látva, tényleg a világörökségi mozgalom/jelenség válságáról beszélhetünk. 

Nyár van, hőség, vakító fény. Nagyszerű felüdülés, ha a föld alá menekülünk. Hűsölés Lengyelország világörökségi bányáiban.

 

Nem először jártam Kínában, és bizonnyal nem is utoljára. Kína mindig lenyűgöz. Mert olyan dolgokat mutat, amire nem számítottál, amire nem is gondoltál volna. Rövid, igen szubjektív összefoglaló következik. 

Szerző: Ajószűcs

15 komment

Címkék: útleírás Kína

Gyerekkel csak meleg tenger mellé lehet menni, mert a gyerek az olyan, hogy kell neki a meleg víz. Ez olyan evidencia, amelyet épeszű szülő meg sem kérdőjelez Magyarországon. Néha elhangzik valami kamu, vállvonogató szabadkozás-féle, hogy persze, ha magunk lennék, akkor ugye más, dehát gyerekkel ugye izé. Ez nettó bullshit. A szülő, aki valójában csak arra vágyik, hogy egy hétig sörözzön és heverésszen, az egészet jól rákeni a kiskorúakra (mármint nem a sört). Mert, aki próbálja, annak azért megy is. 

 

A rosszfiúk történelmi pantheonjában előkelő helyet foglal el Cillei Ulrik. A Hunyadi-párti történetírás mindent meg is tett, hogy ne gondoljuk másképp. A szlovén történetírásban viszont szinte nemzeti hőssé vált. Hogy is van ez?

 

Bár vannak "kedvenc helyeim" a világban, kimondottan ritkán térek vissza valahová. A világ nagy, az élet pedig lehangolóan rövid. Pedig jó lenne sok helyre visszamenni, és felidézgetni a szép emlékeket. (Ez már elég öregemberes hozzáállás, ugye.) Vagy mégse? Marrákest annyira megszerettük, hogy visszatértünk. Nem volt jó ötlet. 

Hiába is reménykednek olvasóink, nem lesz szó vakkomondorokról, bár kétség kívül érdekes, számunkra szokatlan női léthelyzetekről írunk. Mindezt a mai Algériában. Mert egy algériai út nem lehet teljes egy sivatagi kirándulás nélkül.

 A hogyan után jöjjön a miért, vagyis, hogy, ha már lehet menni Algériába, akkor miért tegyük. Sok oka van annak - de most kezdjük a régi görögökkel, vagy rómaiakkal. 

 

A cím meglehetősen provokatív, nézem is majd, hogy hányan fognak csak ezért rákattintani, meg hány gyűlölködő kommentet kapok olyanoktól akik csak a címet olvasták el. Egyébként valóban a boldogságról lesz szó. 

186. Algériába? Turistának?

2016.09.14. 13:41

Lehet, hogy úgy leszünk vele, mint Grúziával vagy Azerbajdzsánnal - amíg nem volt oda közvetlen légijárat Pestről, a kutya  nem gondolta volna, hogy érdemes oda turistának menni. Éltek az előítéletek, a szokásosak, amik minden Svájctól eltérő országgal szemben élnek a magyarokban: ott háború van, vagy volt (mutassunk egy országot, ahol sose volt), meg  ihatatlan a víz és ehetetlen a kaja, meg különben is messze van és hülyeség. Aztán, mikor egyszer csak bevillantak az olcsó repjegyek, hirtelen mindenki odarohant, és az ország megtelt tízmillió hacsapuri-szakértővel. Szeptember 15-től van közvetlen járat Algírba, ha nem is fapados, de nem túl drága, a jó három órás út oda vissza alaphangon 75 ezer forint -   így, sejtésem szerint, hamarosan megindul oda is mindenki. Vagy mégse? Íme, néhány jó tanács azoknak, akik mégis.