Miért?

2012.11.17. 17:46

Az ember nem arra teremtetett, hogy ismerje a világot. Az emberré válás során évmilliókon át a világból annyit láttunk, ismertünk, amennyit egyetlen ember bejárhatott. Annyi embert ismertünk, ahányan a csapatunkban voltak. Az emberiség nagy része számára ez később sem változott. Éltek a falujukban, tanyájukon, és minden, ami azon kívül volt, nem volt több, mint mese. És annak a szabályai szerint működött – emberalatti és emberfeletti lények népesítették be, csodák történtek benne, és hihetetlen gonoszságok. Aki ebből a mesevilágból érkezett, az maga is olyan kellett, hogy legyen, csodálatos vagy félelmetes, vagy egyszerre mindkettő, de semmiképpen nem átlagos. Voltak persze elég régóta, akik mozogtak: hajósok, kereskedők, zarándokok és zsoldoskatonák, és voltak, akik tanultak a világról, bújták a könyveket, mégha ki sem mozdultak arról a helyről, ahol születtek. De borzasztó kevesen voltak ők, a kalandorok. (Sokkal kevesebben voltak, mint hinnénk, érezzük, csak hát ők sokkal érdekesebbek, és sokkal több nyomot hagytak maguk után, mint egy átlagos féltelkes jobbágy.)

A huszadik század e téren is hatalmas változást hozott. Kitermelte a fotelkalandort. Bárki megismerheti a nagyvilágot, otthonról a tévé vagy a számítógép előtt ülve (már könyvtárba sem kell menni érte), és a világ egy ember által bejárható része is elképesztően nagyra tágult, körbe lehet járni a földet, néhány nap, óra vagy hét alatt, kinek hogy tetszik (és mire van pénze, ez azért még kemény korlát). Persze ez is csak a világ kisebb, gazdagabb, műveltebb részére igaz, de az arányok és a lehetőségek eltolódtak.

A elménk ezt lassabban képes csak követni. Elvárjuk, hogy a világ mesés legyen. Külföldön mindig ISZONYÚ rossz az idő, BORZASZTÓAN sokan halnak meg egy-egy buszbalesetben, folyamatosan háború van, VESZÉLYESEK a városok, és LÉLEGZETELÁLLÍTÓAK a tájak. A határainkon túl a Pokol van meg az Édenkert – legalábbis a médiából ez jön (tudom, én írtam a híreket), és azért jön ez, mert ezt várja néző, hallgató, olvasó.

A néző, olvasó, hallgató, akit rosszabb esetben a prehistórikumból származó mi - nem mi felosztás mozgat, képes elhinni, hogy azok, ott a világ másik felén „hülyék", mert máshogy viselkednek, hogy a mi konyhánk az „ízesebb", hogy az egyik csoport (naná, hogy az, amibe mi tartozunk) „különleges". Objektíve nézve ez mind emeletes marhaság.

Itt olyan történetek lesznek, amelyek a magyar médián nem jönnek keresztül. Mert „nem érdekesek". Ha tényleg nem azok, akkor magamnak fogok írogatni. Pedig szerintem, ha nem ragaszkodunk a sztereotípiákhoz, attól a világ nem lesz kevésbé érdekes. Sőt, ígérem, hogy érdekesebb lesz.

Szerző: Ajószűcs

1 komment

Címkék: Címkék

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr414911838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vödör1 2018.08.10. 09:28:17

Tetszik a bevezető! Így hat évvel később el is kezdem olvasni a blogot az elejétől :)