Így a kopt Karácsony idején illik ellátogatni oda, ahonnan a keresztény szerzetesség született, és a hagyományok még mindig élnek, a Nátron-völgybe.  Bár alig három órára van Kairótól, a völgy mégis egyike Egyiptom "off hte beaten track" nevezetességeinek. Turista csak elvétve kerül oda. Mi egy szép, napos áprilisi varsárnapon indultunk útnak, busszal. Tudatosan néztük ki magunknak a napot. A busz - rajtunk kívül - a szent helyekre igyekvő koptokkal volt teli. Ők pedig hatalmas szeretettel fogadták a vendégeket. Onnantól, hogy leszálltunk a buszról nem is kellett a közlekedésért fizetnünk, aki az egyik kolostorból a másikba kocsival indult, felvette azokat, akik gyalog mentek volna, így minket is. Bár ez nem a luxori bazár, így az átlagos angol nyelvismeret is néhány szóra korlátozódott, ez senkit nem akadályozott meg abban, hogy a messziről jött zarándokokkal (ezek lettünk volna mi) szóba elegyedjen. A kopt közösség Egyiptom gazdasági és szellemi elitjéhez tartozik (jórészt), és láthatóan ad is arra, hogy szent helyei ne csak tiszták és rendezettek, de kimondottan jómódúak legyenek.  A kolostorok kertjei, és a környezetük is meglepően zöld és színes. Gondosan ápolt, tervezett virágoskertek, ligetek és árnyék mindenfelé, soha ilyen kellemes sétát a sivatagban! A három kolostor pedig, amit meglátogattunk, (Anba Bisoj, Szurián, Baramusz - a képen a legelső látható), maga az élő történelem. A völgy a nátronról kapta a nevét, amelyet az ókorban itt bányásztak, és a múmiák tartósítására használtak. Ebbe a barátságtalan környezetbe költözött 330 körül Szent Makariosz, hogy elvonuljon a világ elől remeteségbe. Őt aztán százával, majd ezrével követték a remeték, akik megalakították itt a keresztény világ első kolostori közösségeit. Az arab hódítás után a kolostorok egyre inkább ostromlott erődre kezdtek emlékeztetni - ekkor emelték köréjük a magas falakat, az őrtorony-szerű oromzatokat.  Sokan nyerték itt el a mártíromság szent koronáját a muszlim harcosoktól. De a viharos századok ellenére sok minden - ikonok, freskók, ereklyék megőrződtek a korai századokból is. Az ember, ha ide vetődik, mégsem érzi magát múzeumban. A kopt közösség ugyanis a Közel-Kelet legnagyobb keresztény kisebbsége, él és virágzik. Az istentiszteleteken - az arab és a görög mellett - máig használják a fáraókor nyelvéből kialakult kopt nyelvet, a templom vasárnap telve voltak, sok volt a gyerek, a fiatal. Aki eljut Egyiptomba, és kicsit ki akar szabadulni a turistabazárok és kötelező fakultatív programok nyomulós világából, hogy megismerje a valódi Egyiptomot, jobb helyre nem is jöhetne.

Ha tetszett a bejegyzés kövess minket a Facebookon is.