md1_1358796538.jpg_640x480

Kisinyovtól alig fél óra, moldáv viszonyok közt meglehetősenj jó úton az ország legérdekesebbnek mondott történelmi látványossága. Kicsi, szegény országhoz persze kicsi, szerény látványosság illik, szóval ne reméljünk piramisokat vagy Versailles-i palotát. Sőt, aki látta a moldvai festett kolostorokat, vagy járt Szerbia nagyobb ortodox központjaiban, netán Szegijev Poszadban, és itt valami hasonlót vár arany kupolákkal, középkori freskók tömegeivel, vagy ódon vártornyokkal, hát csalódni fog. Orheiul Vechi (régi Orhei) a Moldvai Fejedelemség keleti végvidékén terült el, messze nem áldoztak annyi pénzt és energiát a csinosítására, mint a nagy kolostorokéra. Moldovának viszont csak ez jutott valamire való történelmi nevezetességből, így ezt igyekenek fellobbizni a világörökségek listájára - egyelőre sikertelenül. A mi szívünknek mégis kedves ez a hely. Mint másutt már írtam, akár váratlan helyeken is számíthatunk egy-egy magyar helynévre. És ez az Orhei nem gyanús? Ahhoz azért nem kell ősturulsámán-szívcsakra hívőnek lenni, hogy magyar szót halljunk bele. És tényleg. Etimológiai szakmunkák igazolják, hogy az Orhei név, minden valószínűség szerint a magyar várhely-ből származik.  (Első hallásra az őrhely talán közelebb áll, de egy részről a románba átkerült magyar szavak elejéről rendszerint eltűnik a v (lásd város - oras, más részről településnévként sokkal gyakoribb a Várhely, mit az Őrhely). De, ha várhely, akkor milyen várnak volt itt helye? A Raut folyó által vájt szorosban számos erődítmény épült a századok során. Láthatók a nyomai az ókori (dák-géta) erődnek, egy a mongol hódítás előtti várnak, majd e helyt állott az Aranyhorda egyik legfontosabb erődítménye, a helyi kán székhelye, végül Nagy István (Stefan cel Mare) moldvai fejedelem építtetett ide erődítményt, amit később elhagytak. Elhagyatott vár, várrom tehát volt itt bőven. (A Várhely elnevezés az etimológusok szerint várromot szokott jelölni.) De voltak-e itt magyarok, hogy nevet adjanak neki? Voltak, ha nem is sokan. 17. századi összeírások szerint a térségben, még Kisinyovban is éltek magyar katolikusok. Utazók még a 18. században is szólnak róluk, de a huszadik század elejére, úgy tűnik, mind beolvadtak a román többségbe.  Eredetük a források hiánya miatt tisztázatlan.  Arra, hogy itt éltek, az is utal viszont, hogy a tatár kori fürdő román elnevezése feredeu, amit ugye nem kell magyarázni, honnan is ered.


De - a hosszúra nyúlt bevezető után - lássuk,mit kínál Orheiul Vechi. Az ország ütőerének számító Kisinyov - Balti főútról akkor kell letérni, amikor az a hegyek közé ér. (Van tábla is, de kicsi, ötször hajtottunk el mellette, mire megláttuk.) A tengelytörő út előbb Ivancea faluba vezet. Festőien szegény hely, régi parasztházakkal, utcán futkosó csirkékkel, utat ellepő birkanyájjal. A házak, akárcsak a vidéken mindenütt, kékre (románkék, jobbágykék) vannak festve. Innen már csak egy kanyar a régi Orhei. A kis múzeumban kell jegyet venni - brosúra van angolul, oroszul is annak, aki a románnal hadilábon áll. A teljes kulturtáj, ami a listára kerülhet, és ahol a romok elhelyezkednek igen nagy kiterjedésű. A táj, a Raut folyó szurdoka, tényleg festői, és ez még az alig derékig érő romokat is igen látványossá teszi.  A folyón átkelve a kis dombon vannak a fő látványosságok. (Ha az összes romot, a feredeu-t, a kán volt palotáját, a tatár erődöt  végig akarjuk járni, és az összes múzeumba be akarunk menni, akkor  jobb, ha saját kocsival jövünk, egyrészt a tömegközlekedés amúgy sem túl jó errefelé, másrészt szánjunk rá sok időt.)  Elvben ez az egész ország egyik legturistásabb helye, ezt csak azt jelzi, hogy a domb aljában szurtos gyerkek próbálnak ránk sózni kis ezt-azt.  És ajánlkoznak, hogy elvezetnek a templomig (nem kérjük, mi is látjuk). Odafenn a domtetőn a leglátványosabb építmény egy 20. század eleji templom, de nem dőlünk be, tudjuk, hogy a lényeg a föld alatt van. A sziklába vájt kolostorokban a tizenharmadik század óta éltek szerzetesek, csak a tizennnyolcadik században hagyták el őket. Mára visszaköltöztek néhányan, és használatba vették a cellák egy részét. A domb másik oldalán pedig egy kicsi, de érdekes etnográfiai múzeum vár, bár (és ennek azt hiszem, a helyi lakosok nem annyira örülnek), a nyugatról érkező utazó számára az egész vidék egy nagy skanzennek látszik, a földutakkal, lovaskocsikkal és máig hagyományos stílusban épült házakkal. De azért vannak már itt is vállakozók, és az övék a jövő - egyiküknek például sikerült elhitetni, hogy a Safari Caféval szemben van egy "mágneses hegy", ami olyan erős, hogy a leparkolt autót is vonzza.(Nekem gyanús a történet, de aki szeretne benne hinni nézze meg ezt a videót. )

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr295032800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ruba 2013.01.22. 00:16:48

Itt voltam, nagyon szép hely. Inkább természetileg, mint a vár miatt. A folyó kanyarulatánál sátraztunk Butuceni-vel szemben egy éjszakát, aztán másnap elindultunk a folyó parton, a faluval átellenben, gondoltuk csak lesz valami kis fahíd. Egyszer csak beértünk egy kerítésen egy gyümölcsösbe, jött szembe a gazda, na mondom most azt fogja hinni, hogy gyümölcstolvajok vagyunk, de ehelyett meghívott minket egy kis sütire meg borra (mindkettő saját készítés persze), és a végén még a gyümölcsösben is körbevezetett, és adott egy-egy barackot, ami éppen érett. Ezután bátorkodtam megkérdezni tőle, hogy van-e itt valahol híd a folyón, erre mondta, hogy kövessük, és egyszer csak belegázolt a folyóba, és mutatta, hogy hol merre lépjünk, nagyon rutinos volt, a víz combközépig ért a legmélyebb ponton, aztán gyorsan átértünk:). Nagyon jó élmény volt, ugyanitt történt, hogy egy japán turistákat hozó ukrán busz érkezett, az egyik japánnak meg nem volt elég moldáv leje, hogy megvegyen a helyi kisboltban egy üveg bort, én váltottam neki ukrán grivnyáról moldáv lejre:).