A Foxnews közzé tette a tíz legkúlabb európai kisváros listáját. Az első Cesky Krumlov - ezen senki sem lepődik meg, a dél-cseh kisvárosban egymás sarkát tapossák az amerikai turisták. A harmadik Rothenburg ob der Tauber, szintén jól ismert hely, a Bajorországon végigvezető Romantische Strasse egyik legromantikusabb kisvárosa, maga a tömény német bájosság, muskátlival és fachwerkkel  súlyosbítva. A kettő között, helyből másodikként egy szinte ismeretlen nevet látunk - Palmanova. A kisváros Olaszország észak-keleti részén, Friuli-Venezia Giulia tartományban található, alig néhány kilométerre attól a zsúfolt autópályától, ahol a román vendégmunkások, és lengyel zarándokbuszok haladnak tömött sorokban Velence, Róma és az Adria felé, és egy macskaugrásnyira a honfitársaink által annyira kedvelt nyaralóhelyektől (pl. Lignano). Mégis mintha egy másik országban, másik kontinensen járnánk. A Fox cikkében az tehát teljes mértékben igaz, hogy ez egy off-the-beaten-path (a szokásos, járt utakon kívüli) hely, azt viszont tévesen állítják, hogy Világörökségi helyszín lenne. Várományosi listán van.  És ha megpróbáljuk - a Fox ajánlatának eleget téve - bejárni a nevezetességeit, meglátjuk, miért is marad még  ott sokáig. De miért is kellene ide egyáltalán eljönni? A várost 1593-ban alapították azzal a céllal, hogy az erőd megvédje a Velencei Köztársaságot a betörő oszmán törököktől, kalózoktól, és nem utolsó sorban az osztrák hódítási kísérletektől. A kor legtrendibb alkotása volt, egységes tervek alapján készült, nem csak a védelmi képességekre voltak tekintettel, de tervezői ideális várost is akartak teremteni. A felülről csillag alakú vár a kor legmodernebb védműveivel volt felszerelve, hegyesszögű, úgynevezett olasz bástyákkal, amelyeket földből épített lankás dombok védenek, hogy felfogják az ostromlók ágyúgolyóit. Igazi hadmérnöki mestermű volt a maga korában. Az erőd belsejében  pedig kiépítettek egy helyre kisvárost, ahol a várkapitány elegáns, velencei stílusú palotája és a templom által határolt főtér a környék legszebbjei közé tartozik. Éppen elég különleges hely ahhoz, hogy - megfelelő lobbizás mellett persze- az olasz kultúrdiplomácia elhelyezze nagyonsokadikként Itália világörökségi listáján. (Azt azért hozzá kell tenni, hogy a világnak ez az a vidéke, ahol szinte minden kisváros büszkélkedhet egy koraközépkori templommal, reneszánsz főtérrel, vagy barokk parkkal.) A várost, mint erődítményt utoljára Napóleon vette komolyan - egy külső földvár-sáncrendszert építtetett a csillag köré. Azután a haditechnika fejlődése, és a világpolitika átlépett Palmanován. Jól mutatja ezt, hogy most az autók és az internet korában is a bástyák közé épített városkapukon kell behajtani a városba.

Ami pedig bent fogad, ahogy jeleztük elöljáróban, egy másik Olaszország. (Talán mondhatnánk azt is, a valódi Olaszország.) Turistát abban a néhány órában, amikor ott jártunk, egyet sem láttunk. És ez nem a véletlen játéka volt. Ide nem járnak turisták. Pedig Aquileia, ami valóban világörökségi színhely, vagy Grado, Itália egyik legromantikusabb tengerparti nyaralóhelye alig húsz perc autózásra van, és jó forgalmi viszonyok között Velence sincs több másfél óránál. Ennek a másik Olaszországnak - ahhoz a turistáshoz képest, amit ismerünk - hatalmas előnyei vannak. A pizzeriák, fagyizók, borozók a tengerparti ár feléért, harmadáért kínálják szolgáltatásaikat. (Nem is budapesti, hanem inkább balmazújvárosi áron sikerült megebédelni.) Attól sem kell tartani, hogy amit adnak "nem igazán olaszos", mert hát dehogynem. Itt ugyanis alapvetően a helyi vevőre számítanak, neki kínálnak krumplis pizzát (elsőre bizarr összeállítás, de a kedvencem), házi bort, süteményt. Olaszországban teljesen szokatlan módon még ingyen parkolóhely is akadt dögivel. Az egységes terv alapján készült, szépen karbantartott, velencei stílusú házak között sétálva sem akadályozzák a kilátást japán csoportok. (Eltévedni sem lehet, a várost körzővel, vonalzóval tervezték.)

Másrészről viszont ennek a másik Olaszországnak kimondott hátrányai is vannak. Mármint, ha az ember turista akar leni. Az útikönyvek - no meg a Fox ajánlója - kedvet csinálnak ahhoz, hogy ezt a hadmérnöki mesterművet végigélvezzük a maga teljességében. (Ráadásul a térképek, útikönyvek is egyértelműen azt állítják, sok látnivaló van, és mindhez el lehet jutni sétálva.) No ez az, ami lehetetlen. Olvassuk persze, hogy Olaszországban válság van, meg már a műemlékekre sem jut pénz, de amíg meg nem látogatjuk ezt a másik Olaszországot, addig ebből nem érzünk semmmit. Velence, Firenze, Róma ugyanúgy teli van turistákkal, ugyanolyan drága, és ugyanolyan szép, mint mindig. Palmanovában viszont a rögvalóság fogad. A kétszobányi múzeum, ami az erőd építését mutatná be, csak kb. napi két órát van nyitva. Elméletileg onnan lehetne felmenni a várfalra, és körbesétálni az egész erődöt, azaz a várost, ahonnan kiválóan belátni mindent, és a remek installációknak köszönhetően röpke percek alatt 16. századi hadmérnökké képezhetjük magunkat. Gyakorlatban az épület mellett fel lehet osonni, mert a kerítés kidőlt, és a kutya nem állítja helyre. A falon aztán elvben végig lehetne sétálni. De már az első méter után piros-fehér szalag jelzi, hogy eddig és ne tovább, mert életveszélyes. Mivel ezt sem őrzik, és ha már eddig eljutottunk, és a gyerekeknek is megígértük, hogy nagyívű eladást tartunk a koraújkori várépítészetről és hadmérnökségről, kikerültük.  Felmenni csak a falépcső mellett lehet, mert a fokok tényleg kidőltek. A padokat elhordták. A második bástya után pedig már nem merünk továbbmenni, mert tényleg attól tartunk, hogy a vár, ami négyszáz évet kibírt, most alattunk omlik össze. A látvány egyébként tényleg érdekes. A falak között pedig még sétálni is lehet. A listára viszont ilyen viszonyok mellett, egy romhalmazzal, Olaszországból felkerülni lehetetlen. Ennek ellenére azt mondom, megéri elmenni, már csak azért is, hogy ezt a másik Olaszországot meglássuk. Hiszen csak egy kis kitérő az olasz tengerpartra menetben.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.