Salman Rushdie-t a magyar közönség is jól ismerheti, számos könyvét adták ki nálunk is sikerrel. Kétségtelenül kiemelkedő író, és ami talán a legfontosabb, képes úgy kommunikálni az indus és a nyugati kultúrát, hogy mindkettőben érthető, releváns üzeneteket fogalmazzon meg. Könyvei nem afféle egzotikumok, jaj-de-érdekes-hogy-milyen-furcsa-dolgok-vannak-ott jellegű múzeumi példányok, amelyeket néhány kimondottan India-rajongó, ezoterikus fiatal olvas, hanem egyszerűen jó, egyetemes értékű, olvasmányos, és elgondolkodtató írások, amiben azért felsejlik  gyakran az indiai történelem, kultúra is. Mágikus realizmusa egyszerre épül az indiai hagyományokra, és a nyugati irodalom tradícióira, megidéz szerzőket Bulgakovtól Günther Grassig. De elég is ennyi az irodalomkritikából, nem vagyok irodalmár, olvasóként pedig csak annyit tudok, tetszettek a könyvek. 

481934_10151307827313580_1167905726_n_1.jpg

Nem csak nekem. Rushdie nemzetközileg ünnepelt író, 1993-ban Booker díjat kapott, tagja a Brit Királyi Irodalmi Társaságnak stb.  Akárhova megy (Budapesten is járt), rajongók veszik körül. Az indiai szubkontinensen már nem ennyire idilli a kép. Első könyve, a Grímusz még inkább sci-fi volt, így senkit nem zavart. Aztán jött Az éjfél gyermekei, és Rusdhie-nak menekülni kellett Indiából, ahol született.  A könyv egyébként zseniális, lebilincselő olvasmány, csak éppen a főgonoszban igen könnyen lehet azonosítani Indira Gandhi akkori kormányfőt. Az országot a függetlenné válás óta több-kevesebb megszakítással a Nehru-Gandhi dinasztia irányítja, a Kongresszus Párt (akik most is hatalmon vannak) felkent karizmatikus vezetői, Rahul és Priyanka Gandhi személyében immár a negyedik generációban. A könyv pedig róluk írja azt, persze áttételesen, hogy mindazt a jót, amit a függetlenség hozott, elpusztítják. Rushdie-t nem kevés halálos fenyegetés érte a megjelenés után.  

Nem sokkal később jelent meg a Szégyen, amiben Pakisztánról szedi le a keresztvizet (tudom, képzavar)  - persze ismét zseniálisan. Mondhatni ott sem lett népszerű. De ez semmi volt a Sátáni versekhez képest, amiről ugye már mindenki hallott, talán az egész világon. (Magánvélemény, de szerintem ez a könyv sokkal gyengébb az előző háromnál.)A regényt 1988 szeptemberében adták ki, és azonnal felháborodást váltott ki az iszlám világban Mohamed próféta „tiszteletlen” ábrázolása miatt. India október 5-én tiltotta be a könyvet, a Dél-Afrikai Köztársaság november 24-én, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Egyiptom, Szomália, Banglades, Szudán, Malajzia, Indonézia és Katar heteken belül. Még ebben az évben halálos végű összecsapások voltak több helyen a könyv ellen tüntetők és a rendőrök között.  1989. február 4-én Khomeini ajatollah, Irán vezetője fatvát, azaz halálos kiközösítést hirdetett Rushdie ellen, istenkáromlás miatt. Ezenkívül Khomeini „hitehagyottnak” bélyegezte Rushdie-t, ami az iszlám szerint halállal büntetendő, mivel a regényéből azt szűrte le, hogy nem hisz többé az iszlám vallásban. Khomeini minden hívő muszlimot felszólított Rushdie kivégzésére és emellett a regény kiadóinak kivégzésére is. Február 24-én hárommillió dollár vérdíjat tűzött ki az akkor már britek által finanszírozott rejtekhelyen élő író fejére. A halálos végű összecsapások folytatódtak, az iszlám világban mindenütt könyvégetéseket tartottak. 
Rushdie japán fordítóját leszúrták, olasz fordítóját megverték és megszúrták, a norvég kiadó súlyosan megsebesült, amikor oslói háza előtt meglőtték. 1998-ban aztán az iráni kormány hivatalosan visszavonta a halálos ítéletet, Rushdie előjött rejtekéből, de teljesen nem múlt el feje fölül a vész. Muszlim magánalapítványok továbbra is fenntartják ellene a vérdíjat. Ennek ellenére az utóbbi időben már szabadon utazik, vállal szerepléseket stb. Muszlim országokban nem látják szívesen, de másutt továbbra is nagy tisztelet övezi. Indiában is nagyjából megbékéltek vele. Vagy legalább is úgy tűnt. Ennek bizonyítéka lenne például, hogy Az éjfél gyermekeit - emlékszünk legjobb könyve, amiért elmenekült Indiából -  a múlt évben India legnevesebb színészeivel filmesítették meg. Íme, a trailer. 

(No igen, kanadai film, és Srí Lankán forgatták, mert minden azért nem változott meg.) Erről a filmről beszélgettek volna a Kolkata Literary Meet-en, India egyik legnevesebb irodalmi rendezvényén most szerdán a szerzővel. De nem tették. Rushdie már a reptérre tartott volna, mikor közölték, hogy ha leszáll Kolkatában (ez Calcutta mostani hivatalos bengáli elnevezése), akkor rendőri erővel fordítják vissza. Miért? A válasz az, ami ilyenkor mindig szokott lenni.  "Nem tudják szavatolni a biztonságát."  Muszlim szélsőségesek állítólag meg akarták támadni az írót. 

A parancsot állítólag maga  Nyugat-Bengál főminisztere, Mamata Bannerjee adta ki. (Hosszú évtizedek óta az első, nem kommunista politikus, aki a szövetségi állam élén áll.) Ő ezt tagadja, sőt szerinte Rushdie-t valójában meg sem hívták. (Kisstílű vita alakult ki, hogy hogyan is kell értelmezni bizonyos sms-eket, amiket az író kapott.)  A Hindustan Times felmérése szerint az olvasók 80%-a az írónak ad igazat.  (Bár a kommentekben sokan írják, hogy ezzel is csak címlapra akart kerülni.) Nyugat-Bengáli politikusok szerint viszont igaza volt a főminiszternek, és Rushdie-t nem szabadna visszaengedni Indiába, mert maga a sátán.

Az indiai kulturális élet mindenesetre forrong, tiltakozik, cenzúrát, állami kultúrairányítást emleget, amit egy demokratikus országban (India az) elfogadhatatlannak éreznek  - hiszen rövid időn belül ez a második fontos győzelme a muszlim szélsőségeseknek (na jó, ez utóbbi nem csak az ő érdemük).  Kamal Haasan, a (neve ellenére hindu) filmrendező ugyanis szombaton jelentette be, kivágja nagy port felvert filmjéből azokat a jeleneteket, amiért a filmet betiltatták több államban. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr225059347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.