Ha feltennénk a kérdést, hogy melyik országban van a világ legnagyobb földalatti borospince-rendszere, tuti, hogy nem kapnánk helyes választ. Nem reprezentatív felmérésem szerint a legtöbben Franciaországra, az Egyesült Államokra, vagy Olaszországra szavaznának, pedig a helyes válasz: Moldova. 

Ha az ember jó sokáig alszik, majd megnézi Kisinyov látnivalóit, még elgondolkodhat, mit is csináljon délután. Rosszindulatúnak tűnik a megjegyzés, de Moldova fővárosa, bár kedves, nett város, sok zöldterülettel, leginkább mégis a megszállott trolimegfigyelőknek lehet érdekes. 

md2.jpg

Ha pedig már láttuk Orheiul Vechit, és tettünk egy kirándulást a Dnyeszter túlpartjára, komolyan felvetődik a kérdés, mi a fenét is csináljunk ebben az országban. A válasz: Cricova. Az ország egyetlen igazán világszínvonalú attrakciója szűk félórányira fekszik Kisinyov központjától. Meglehetősen könnyű eljutni oda, feltéve ha valaki beszél oroszul és/vagy románul, így útbaigazítást tud kérni a helyiektől. Táblák ugyanis csak az utolsó kb. három kilométeren találhatók, ott is csak kettő, így azok alapján biztosan nem lehet megtalálni a helyet. (Nekünk sem sikerült elsőre, a földalatti város bejárata helyett a kombináthoz mentünk, jó egy kilométerrel odébb, csak telefonos segítséggel találtuk meg a bejáratot. És ez nem az egyetlen furcsaság - túrák például csak hétköznap munkaidőben indulnak, hétvégén, amikor, ugye, turistából csak több lenne, zárva a földalatti város.) A kapunál viszont már látszik, hogy itt nem is a brezsnyevi pangásba, hanem az igazi sztálinista birodalmi pompa korába kerülünk vissza. 

md3.jpg

És akkor itt az idő, hogy nézzünk bele kicsit Cricova történetébe. A szőlőt e vidéken már az ókori görögök-rómaiak ideje óta ismerték, és a középkortól vájtak kisebb-nagyobb pincéket a mészkőbe. De az igazi fellendülés a második világháborút követő évekhez, és egy kiváló borászhoz Petre Ungureanuhoz kötődik - ő alakította borospincévé az egykori kőbányát, majd kezdte el az ipari pezsgőtermelést a vidéken. 1947-ben a Szovjetuniónak két borászati jellegű kihívással kellett megküzdenie. 1. A pezsgő, ugye, a proletariátusnak az az itala volt, amelyet választott vezetőin keresztül fogyasztott. Márpedig ezek a választott vezetők komolyan vették a proletariátustól kapott megbízatásukat, és elképesztő mennyiségben nyakalták volna a pezsgőt.  De az orosz pusztaságok még Micsurin elvtárs hathatós segítségével sem voltak alkalmasak nagyüzemi pezsgőtermelésre, nem így a frissen visszaszerzett Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaság. Be kellett indítani az ipari pezsgőtermelést, különben szomjan vész a pártelit.  2. Valamit kezdeni kellett azzal a sok értékes, gyakran muzeális, francia borral, ami a világháború következtében a Szovjetunóhoz került. A német főnácik ugyanis, különösen Hermann Göring és von Ribbentropp, igazán lelkesedtek a jó borokért. Ebbéli lelkesedésüket pedig a francia borospincék szisztematikus kifosztásával fejezték ki. A győztes szovjet csapatok pedig miután hadizsákmányként  megszerezték a német pincék tartalmát, azt nem származtatták vissza eredeti tulajdonosaiknak, hanem hazavitték. 1952-ben indult meg a termelés Cricovában, két évre rá hozták ide a Göring-gyűjteményt, és kezdték meg a saját borgyűjtemény kialakítását. Az állami nagyvállalat a szovjet párt és állami vezetés legmagasabb köreit szolgálta ki. És ez sokaknak jelentett a köztársaságban biztos megélhetést. Az idilli szovjet időket idézi fel Moldova második legfőbb exportterméke, a Zdob si zdub együttes is.

A szovjet időkben végül is egy 120 km hosszú pincerendszert sikerült kiépíteni, amelynek nagy része olyan széles utakkal van összekötve, hogy még a Zilek is vidáman elsétálnak benne. (Ennél csak a szomszédos Milesti Mici hosszabb, ott 200 km a pincék hossza, de sokkal kevésbé látványos a hely.) Az egyszerű turistát kis piros elektromos vonatkán viszik le a pincékbe. (A kiemelt vendégek persze nagy fekete autókon jönnek.)

md7.jpg

Odalenn egységesen 12 C van - egy útitársunk fel is háborodott, hogy nem szóltak neki előre, hogy a pincében hideg lesz. Az út első része a pezsgőkészítésbe avat be - itt még egészen borospincében érzi magát az ember. 

md4.jpg

Az alig 4 milliós Moldova a világ hetedik legjelentősebb borexportőre, és GDP-jének negyedét állítólag a bor adja. A legnagyobb természetesen az orosz piac, már ha hajlandóak megvenni, és politikai okokból nem tiltják ki a moldáv borokat, de összesen 28 országban kaphatóak cricovai borok. A cég meglehetősen jól megy - még a válság sem viselte meg őket. A pezsgőt a hagyományos francia módszer szerint készítik. A bort, amelybe bekerül némi élesztő és cukor, a második erjedéshez fektetve helyezik el, majd lassan, több hónap, év alatt forgatják függőleges helyzetbe, hogy az ú.n. "halott" élesztő a kupak közelébe kerüljön. (Tudom, ez nem egészen szakszerű leírás.) Ezt végül, ha kész a pezsgő kiveszik, és újra ledugózzák az üveget. 

md5.jpg

Itt is így készül a pezsgő - amit be is mutattak. Majd újra felszálltunk a kisvonatra, és mentünk tovább a különböző borokról elnevezett sugárutakon, ahol még közlekedési lámpák is voltak, nehogy egy Zillel összeütközzünk. Majd megérkeztünk valahová, ami leginkább egy díszes moszkvai metróállomásra emlékeztetett. 

md6.jpg

A metróállomás valójában a bormúzeumot és a kóstoló szobákat tartalmazó részleg kezdete. Múzeum hatalmas - a gyűjteményben 1,2 millió palack van. A gyűjtemény alapját - mint fentebb említettük azok az értékes francia borok jelentették, amelyeket a náciktól szereztek meg a szovjetek. 

md8.jpg

A borok mellett párlatok is akadnak, a gyűjtemény legrégebbi darabja is közülük való - egy 1902-es Becherovka. 

md9.jpg

Vannak magyar borok is. 

md10.jpg

Számos híres ember tárolja itt a magán borgyűjteményét is. A leghíresebb persze Vlagyimir Putyin.  Az ő polcát le sem tudtuk fényképezni, mert a csoportunkban túlnyomó többséget alkotó negyvenes orosz turistanők láthatóan mind egy szálig Putyin-fanok voltak, és félóráig fényképezkedtek felváltva a polc előtt elomló mosollyal, hiszen ilyen közel még életükben nem voltak olyan tárgyhoz, amit az isteni Vlagyimir Vlagyimirovics keze érintett. Putyin egyébként ötvenedik születésnapját is itt ünnepelte a régi jó hagyományok jegyében. Azt azért jó volt látni, hogy a helyiek politikailag semlegesek, hiszen Putyintól alig  két saroknyira volt Mihail Szaakasvili gyűjteménye, kicsit odébb pedig az -egyébként formálisan hívő muszlim - közép-ázsiai diktátorok helyezték el kedvenc boraikat. 

md11.jpg

A leglátványosabb rész azért még hátra volt. A fénykorban, amikor egyébként ezt a helyet kizárólag pártelvtársak látogathatták,  a szovjet birodalom minden pompájával felszerelt kóstolótermeket is kialakítottak. Olyan jeles vendégek jártak itt, mint a világ első űrhajósa, Jurij Gagarin, akit a legenda szerint csak harmadnap bírtak felrángatni-támogatni a jól sikerül kóstolgatás után. Emléktáblát azért kapott. 

md13.jpg

md12.jpg

Végül még kóstoltunk két bort is - amiért keményen lehúztak -, majd az útnak vége szakadt. Kissé hirtelen. A tapasztalt turista nagyjából ugyanis azt várná, hogy ilyenkor a kellemes és látványos show vége egy shopban konkludál, ahol Cricova összes terméke mellett díszes faragott parafadugókat, moldáv zászlóval díszített pólókat, és pánsípokat lehet kapni. De semmi. Kiléptünk a fényre, és a szomorú idegenvezető kislány szépen elköszönt. Aztán eszébe jutott, hogy még nem fizettünk. És megpróbáltuk üzembe helyezni a helyi POS terminált. Ez egy félreeső szobában történt, ahol kiderült, hogy Cricovának van ám egészen profi reklámfilmje is, amit itt vetítettek egy kis tévén folyamatosan. Másutt, ahol emberek is láthatták volna, nem. A POS terminál nem működött, különösen, mivel betárcsázós internettel próbálták működtetni, és az meg folyamatosan ledobta. A kislány még szomorúbb lett, mi pedig előkerítettünk egy napilapot, és az árfolyam tisztázása után fizettünk euróban. Kérdeztük shop van-e, mert bort azért vennénk. Van. Hol? Fent a kombinátnál. Nyitva van? Nincs nyitva. Az értetlenségünkre a hivatalosnak tűnő válasz az, hogy a cricovai borokat úgy is veszik, és a jó bornak nem kell cégér. Azért egy jó marketinges szerintem rájuk férne. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr145067962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lojzi1 2013.02.08. 14:14:15

" leginkább mégis a megszállott trolimegfigyelőknek lehet érdekes" - hát ezen nagyon nagyot nevettem :D :D

Tapmancs 2013.02.08. 21:26:32

Moldova olyan ország, amelyik soha, de soha nem szerepel a hírekben. Olyan mintha ott semmi nem történne (valszeg ez így is van), az átlagember még körülbelül sem tudja elhelyezni a térképen.

micsoda? 2013.02.08. 22:21:18

Ez tetszett. Érdekes olvasmány, jó látni a képeket. Lenne mit tanulni tőlük. Megtartották, sőt növelték hírét a boruknak. Jó régen ittam a SZU –ban egy pohár pezsgőt, nagyon finom, és drága volt.

Ambiorix 2013.02.08. 22:22:04

Azért én nagyra értékelem, hogy a közkedvelt magyar íróról egy egész országot neveztek el. Van ennél nagyobb siker? Nincs! :)))

Rigris 2013.02.08. 22:56:13

@micsoda?: Ha minden úgy marad ahogy most kinéz, lesz alkalmad tanulni tőlük - nem csak borászatot. Én azért szívesebben tanulnék a franciáktól, olaszoktól, spanyoloktól...

nyazonia (törölt) 2013.02.08. 23:47:51

@Tapmancs: Moldova azért elég gyakran szerepel a hírekben szerintem, egyrészt a román soviniszták miatt, akik legszívesebben bekebeleznék, és megdobták a moldovaiakat román útlevéllel. Másrészt a bűnözés és a moldáv lányok legelterjedtebb foglalkozása miatt: nagyrészt sajnos prostik mennek onnan nyugatra.
Meg ugye a Dnyeszter Menti Köztársaság, ami elég érdekes képződmény, orosz csapatok állomásoznak ott, de facto független, Lenin szobrok, vörös csillag.
Megy a nagy orosz-román erőfitogtatás a térségben.
Szerintem elég sok szó esik Moldováról, de legalábbis nem kevesebb, mint a balti államokról vagy Belaruszról.

micsoda? 2013.02.09. 08:13:17

@Rigris: Tudjuk, minden ami nyugatról jön csodás, ami keletről az szar./már bocsánat/

Measurer 2013.02.09. 09:50:45

@micsoda?: azért a Szovjetszkoje igrisztoje" időnként nálunk is kapható.
(igaz licensz alapján "hazailag" gyártva)
@nyazonia: Máskor meg a WHO jelentésében hallunk róluk, állítólag náluk fogy a legtöbb alkohol (18,22/év,fő tömény szesz ekvivalens), megelőzve a cseheket és bennünket.Ezt azonban hivatalosan tagadják.
aif.md/2012/07/03/moldova-ne-samaya-pyushhaya-strana/

fairlane 2013.02.09. 10:16:48

Jártam itt többször is. Király hely! Moldova rulez!

micsoda? 2013.02.09. 18:34:53

@Measurer: Igen, de nem azonos azzal, mint amit a képen látunk.

Measurer 2013.02.09. 20:06:32

@micsoda?: bocsánat, tökéletesen igazad van, a moldáviait francia eljárással palackban érlelik, míg a tkp. szovjet pezsgő tankban, az olasz- francia Martinotti-Charmat eljárással készül.
A tankpezsgő gyengébb színű, sárgás árnyalatú, élénkebb és kevésbé strukturált ízlésvilágú, illata kevésbé intenzív.
Hm... megszomjaztam.

micsoda? 2013.02.09. 21:43:38

@Measurer: Hűha, mégsem annyira gyenge minőségű mint ahogyan gondoltam. Ezután fogok venni, és ízlelni is másképen fogom:)