Afrika legszegényebb országaiban a fiataloknak nem telik kokainra vagy éppen divatos dizájner drogra. Pörögni viszont ők is akarnak a buliban, mert Afrika az olyan, hogy még a legszutyokabb helyen is van éjszakai élet. Így aztán alapozásnak jól beteáznak. És ez nem vicc. 

Sierra Leone nem éppen a világ leggazdagabb országa. Pedig lehetne az, hiszen földjéből csak úgy burjánzik elő a gyémánt, de van arany, titán, és bauxit is . Az elmúlt fél évszázadban viszont ezt a gazdagságot leginkább értelmetlen és követhetetlen polgárháborúk finanszírozására használták az ország vezetői. 2001 óta elvben béke van, sőt már több sikeres elnökválasztást is rendeztek, de Freetown, a főváros még mindig nem egy svájci eleganciával felvértezett kis üdülőváros. Amikor én ott jártam az országban még alig néhány aszfaltozott út volt - a turisztikai miniszter mind megmutatta a térképen, (és nem volt egy hosszú értekezés), nem létezett központi áramszolgáltatás (csak annál volt villany, akinek volt saját benzines generátora), és egyáltalán nem voltak használható buszok az országban.

sl1.jpg

Azóta azért valamivel jobb a helyzet, az Európai Unió épített utakat, a kínai elvtársak pedig adtak lehasznált buszokat, és építettek néhány szállodát is, ahová az ásványkincskészletet vizsgáló kínai üzletemberek azzal a biztos tudattal érkezhetnek, hogy nem kell lemondaniuk a nyolc kincs mártásról Afrikában sem. Az általános nyomasztó lepusztultságban egyetlen dolog volt, ami már akkor is üdítő változatosságot biztosított. Ahogy lemegy a nap, Freetownban elkezdődik a buli. A tök sötét utcákon, ahol a boltokat helyettesítő utcai standokon is csak egy gyertya égett, és reflektorral nyomultak a terepjárók (itt nem státusszimbólum, szükséglet annak, aki el akarja hagyni a városhatárt),  mint királylányok a szegényházban úgy világlottak ki a különféle szórakozóhelyek, ahol úgy dúskáltak a villanyban, hogy még a fákat is lámpafüzérek vették körül. A helyi középosztály kedvelt találkozóhelyének számító, China House-tól, az ENSZ megfigyelők és egyéb pénzes külföldiek szórakoztatását szolgáló Copacabana barig  minden rendű és rangú szórakozóhely tömve volt. Egy este alatt gyermekkori barátságokat lehetett kötni, nem is szólva arról, hogy a helyben szolgálatot teljesítő fiatal lányok, rövid ismeretség után akár feleségnek is ajánlkoztak (egy Schengeni vízumért bármit). Akkor még nem tudtam mi is a pörgés alapja - ma már tudom. 


5946681594_8afc784baf.jpg

Az ember mindig megtalálja - úgy látszik  - a bódulathoz vezető utat. Amikor a szovjet rendszer vége felé Gorbacsov korlátozta a vodkafogyasztást, a leleményes oroszok rátértek a kölnire, meg az otthon gyártott faszeszre. Itthon a szocializmus vége felé az utcán gyakran láttunk zacsiból technocolt szívó fiatalokat. De mit tegyenek egy olyan helyen, ahol a - meglehetősen felületes - muszlim hagyományoknak megfelelően nem nagyon van alkohol, és nem hogy a kokain, de még a ragasztó, is túl drága? A polgárháború előtt, állítólag hódított a fiatalok közt a marihuána, de azt most betiltották, meg hát az sem olcsó. A megoldás ataya.

DSCN0856_1.JPG

A térségben hagyományosan szeretik az erős főzésű kis adagokban kimért sűrű édes teát. ha ezt a speciális kínai "puskapor teából" készítik, akkor bizony üt.

ataya.jpg

Na persze nem egy. Hanem mondjuk tíz. De idejük van a fiataloknak (munka nem nagyon akad), a tea meg nem drága, így az ataya árusoknál csellengenek naphosszat.  Az ataya-ivók (helyben úgy mondják, ataya--bázisok) így óriási népszerűségnek örvendenek mára Freetownban.Az utcai ársoktó kezdve, akik a kocsik között cikáznak a kancsóikkal, a város jobb pontjai levő majdnem elegáns teázókig számos féle-fajta van. A legtöbbjük kicsi, és korlátosan higiénikusa, de mindenképpen barátságos, a hazai kocsmákhoz hasonló hangulatot áraszt. Együtt lehet focit nézni, politizálni, időt tölteni.  Nem is meglepő eztán, hogy az ataya-biznisz jelentős munkaadóvá vált.Sőt, ahogy a bor, sör, marihuána vagy éppen a kokain, az ataya is megtalálta az utat a popkultúrába.

 A helyi orvosok pedig már arról beszélnek, az ataya is okozhat fizikai függőséget, és pszichikai tüneteket. Dr Edward Nahim, a helyi egészségügyi minisztérium szakértője szerint egyre többen jelentkeznek náluk a teafüggőség tüneteivel.A szokás pedig terjed, egyre több nyugat-afrikai országban vannak atayázók.  Ellentétben Jemennel, ahol a forradalmi kormány most a szintén helyi bódítószerként használt katot akarja betiltani, Sierra Leone nem gondolkodik a teakereskedelem korlátozásán, elég furán is hangzana, ha lenne egy ország, ahol nem lehet teát kapni. (Vannak persze most is olyan vallási közösségek, amelyek bódulatkeltő jellege miatt tagjainak tiltják a teázást.) Freetownban inkább azt szeretnék, ha lenne annyi munka, hogy a fiatalok ne a teaházakban lógjanak egész nap. A dolog nem teljesen esélytelen, hiszen a föld mélye teli van kincsekkel, és az ország rohamosan fejlődik. Van honnan, van hova. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr215083105

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.