Iránról az újságolvasó átlagembernek az utóbbi időben leginkább talán az atomprogram, meg a csador jut az eszébe. És nem mondjuk az, hogy zsidó vonatkozású műemlékeket látogasson. Pedig, ez utóbbi is jó móka az iszlám köztársaságban. 

Először is szögezzük le, mi az, ami nem lesz ebben a posztban: nem fogjuk nácizni sem az aktuális iráni, sem az aktuális izraeli kormányt.Tehát: nem fogjuk Ahmadínezsádról közölni, hogy egy büdös nagy zsidófaló, zsidó vért kever a kebabba, és éppen ideje lenne már jól megbombázni, és az izraeli kormányról sem állapítjuk meg, hogy terrorista, és palesztin gyereket eszik reggelire macesszal, így éppen ideje lenne már jól lebombázni.  Igen, tudjuk, hogy a két állam kapcsolata nem felhőtlen, és erről nyilván szót is ejtünk, de aki azért olvasná tovább a szöveget, mert reméli, hogy valakit majd a két fél közül jól leanyázunk, az most nyomjon egy back gombot.

Beszéljünk inkább arról, ami a két népet összeköti - mert sokkal több ilyen dolog van, mint gondolnánk. Kezdjük azzal, hogy abból, amit ókori Közel-Keletnek mondunk, csak ez a két nép élte túl jelentősebb számban a történelem vérzivatarait. Az egyiptomiak elarabosodtak, az asszíroknak csak nyomai maradtak (néhány százezren élnek Észak-Irakban), a hettitákat, hurrikat, egyéb kisebb népeket elsodorta a népvándorlások valamelyik hulláma. (Egyes szerzők szerint az urartuiak ma élő utódai a csecsenek, mások egy kis második évezredi országot hoznak kapcsolatba az örményekkel, de ezek vitatott elméletek.) A kapcsolatnak így - és ez tényleg egyedülálló a világtörténelemben - nem évszázados, hanem évezredes múltja van. 

És egészen az iszlám forradalomig ez a kapcsolat inkább pozitív volt. A babiloni fogság után Kürosz, perzsa király engedte haza a zsidókat, és Ezra könyvének leírása szerint a perzsa királyok utasítására állították vissza a jeruzsálemi templomot. Az utóbbi évtizedek kutatásai persze már nem csak a Bibliát veszik alapul, hanem más forrásokat, így a régészeti bizonyítékokat is, amelyek valamelyest árnyalják a történetet - úgy tűnik, a Babilóniába telepített zsidóságnak csak kisebb része tért vissza, őket is elsősorban éppen a perzsa hatalomhoz való lojalitás miatt helyezték vissza őseik földjére. A többség tehát a vallási szempontból meglehetősen toleráns Akhaimenida-kormányzat uralma alatt maradt Babilóniában. (A vallási türelmet csak Xerxész uralkodása alatt szakította meg egy rövidebb, türelmetlenebb időszak, minden valószínűség szerint ennek állít emléket a későbbiekben még előkerülő Eszter könyve.)  A görög és római uralom idején a júdeai zsidóság számára a párthus majd szászánida uralom alatt élő hittestvérek a biztonságos hátországot jelentették - a Zsidó Háború, majd a Bar Kochba felkelés után is sokan vándoroltak ki a perzsa területekre. A bizánci uralom alatt élő zsidók 614-ben  felszabadítóként üdvözölték II. Huszrau perzsa nagykirály csapatait, amelyhez zsidó hadtestek is csatlakoztak. Babilóniából tovább is jutottak keletre zsidó közösségek Irán egész területére. Amikor a szafavida-dinasztia a 16. században államvallássá tette a síita iszlámot, az valamelyest rontotta az Iránban élő nem-muszlim közösségek helyzetét, de összességében  - mondjuk, a korabeli európai helyzethez képest, még mindig kiegyensúlyozott volt a helyzet.  Izrael állam megalapításakor mintegy 150 ezer zsidó élhetett Iránban. Mohamed Reza Pahlavi sah uralkodására a legtöbben máig aranykorként emlékeznek - a forradalom után viszont többségük kivándorolt. Ma 20 -30 ezerre teszik a számukat. 

Ismervén tehát a történelmi hátteret inkább az lenne a meglepő, ha nem lennének jelentős történelmi emlékei ennek az együttélésnek. Igaz, a mai Iránról nem az jut az eszébe elsőre az embernek, hogy jelentős zsidó műemlékei vonzzák a turistákat. Pedig van két hely - legnagyobb szerencsémre mindkettőt személyesen is láttam -, amely mindenképpen említést érdemel. 

Az elsőhöz Teherántól északnyugatra Hamadánba kell utazni.  A város neve így azt hiszem, senkinek nem mond túl sokat. Viszont középiskolás történelmi emlékeink talán megelevenednek, ha azt mondom: Ekbatana. Az Óperzsa Birodalom egyik fővárosáról van szó, ahová a perzsa királyok a nyári nap forrósága elől menekültek. Hamadán ma tartományi székhely, de meglehetősen kiesik még annak a néhány turistacsoportnak az útvonalából is, akik az iszlám köztársaságot veszik célba. Az, ami az ókorban ide vonzotta a királyokat, ma is kellemessé tesz a várost, különösen Teherán betondzsungele után.  Sok zöld, friss levegő, széles utak várnak - és sok érdekes történelmi emlék. Bár az ókori Ekbatana romjai nem túl látványosak, annyi azért egyértelműen látszik, hatalmas város volt. 

hamadan-wall.JPG

A város jelképe a hellenisztikus kori kőoroszlán - állítólag Nagy Sándor fia, Hephaisztion sírjáról való. 

800px-Hamadan_-_Sang-e_shir.jpg

Itt van a nagy középkori tudós, orvos, biológus, Avicenna - modern kori - mauzóleuma is. 

fajr14.jpg

És, hogy ne csak a történelmi emlékek kerüljenek felsorolásra, a város mellett található Irán talán legnagyobb természeti látványossága, az Ali Szadr-barlang - egy hatalmas, tavas barlangkomplexum egy furcsa kopár hegyvidéken. (Szerepel a világörökségek várományosi listáján.)

9186794.jpg

De mi most nem ezekért jöttünk - máskor majd róluk is írok részletesen -, hanem a város legkülönlegesebb látványosságáért, Eszter és Mordeháj mauzóleumáért. Ha az ember nem tudja, mit is keres, csak úgy véletlenül biztos nem fog rátalálni. Egy kis sikátorból nyíló szövevényes kapurendszeren kell keresztüljutni. És még akkor sem vagyunk biztosak, hogy hová is jutottunk - kívülről ugyanis megszólalásig úgy néz ki a hely, mint bármelyik muszlim szent mauzóleuma, amiből pedig ezernyi is akad Iránban. 

7423580500_b54ca923b6_z.jpg

Bent, az első szobában már furcsább a látvány. Egy részről odafent egy hatalmas Homeini kép fogad, ami szinte minden iráni közintézményben kötelező elem. Más részről viszont egy idős bácsi fején kis kapedlivel. Ő a samesz, azaz templomszolga. Kedves volt, és valamiért azonnal franciának nézett, amiből még azzal sem tudtam egykönnyen kiállítani, hogy megközelítőleg sem anyanyelvi szinten beszélgettünk. Ha nem is rózsás, de semmiképpen nem pokoli képet festett az iráni zsidók életéről. A hitéletet nem bántják, vannak iskoláik, kóser mészárszékeik, sőt még az Izraelbe szakadt rokonokkal is tarthatják így-úgy a kapcsolatot. (Tenném hozzá, ez a látogatás még Hatami elnöksége idején történt, amikor maga az elnök is ellátogatott egy teheráni zsinagógába, hogy a párbeszéd fontosságáról beszéljen - Ahmadínezsád valószínűleg nem tenne ilyet. Igaz, a zsidó kisebbség parlamenti helye azóta is megvan.) A hely sorsa azóta legalább olyan ellentmondásos, mint az iráni zsidóságé. Egy részről 2008-ban (tehát már a jelenlegi elnök idején) hivatalosan is nemzeti műemlékké nyilvánították, és (ezt már nem láttam a saját szememmel) megkezdték a felújítását is. Másrészről a múlt évben, amikor kiéleződött a viszony Izrael és Irán között, iszlamista önkéntesek (kb. a mi egykori munkásőrségünknek megfelelő baszidzs milicisták) vonultak fel előtte, és fenyegetőztek, hogy ha Izrael bántja a Sziklamecsetet, akkor ők is porrá rombolják Eszter sírját. 

2334wa.jpg

A belső terem az igazán meglepő. A kupolás csarnokot két hatalmas síremlék uralja. Körülöttük padok, mögöttük héber felirat. A két síremlék alatt nyugszik a legenda szerint Eszter királyné, és nagybátyja, Mordeháj.

Tomb_of_Ester_and_Mordechai_interior.jpg

Eszter a bibliai történet szerint Ahasvérós (Xerxész) királynak volt a felesége. Ő és nagybátyja mentették meg a zsidó népet a pusztulástól, amikor Hámán, a király vezírje ki akarta irtani őket.  (Ennek örömére ünneplik a zsidók azóta is a Púrimot.)  Eddig a legenda, de kérdés, valóban ők nyugszanak itt? A jelenlegi épületet valamikor a tizenkettedik század körül építették, Tudelai Benjámin rabbi, aki beutazta a Kelet zsidó közösségeit, már látta. Alapjai azonban korábbi szerkezeteket takarnak - tehát annyi bizonyos, már az ókor óta úgy hitték, itt nyugszik a legendás királyné.  (Igaz, egy másik legenda szerint viszont a Szentföldön van eltemetve - de mivel Perzsiában élt, ez kevésbé tűnik valószínűnek.) 

A másik jelentős zsidó emlékhely Hamadántól több, mint ezer kilométerre délre, egy másik ókori főváros, Szúsza - a mai Sús - területén van.  A vidék, amerre járunk, szinte semmiben sem hasonlít Ekbatana hegyeire.  Forró, kopár sivatagban járunk, mindent beterít a sárga homok.  Zöldet csak a vízfolyások mentén látni, no meg Ahváz, az olajváros főterén, ahol hatalmas, zöld fénnyel megvilágított beton pálmafák jelentik a fő látványosságot. 

images (2)_1.jpg

Ahvázból lehet végigjárni a környék látványosságait - van is bőven, mit nézni. Egyszerre két világörökségi helyszín is kínálja magát. Csoga Zambil, Elám egykori fővárosa, a világ egyik legépebben megmaradt toronytemplomával. 

iran2.jpg

És Sustar, a szászánida-korból fennmaradt kifinomult csatornarendszerével. 

iran3.jpg

Ismét megígérem, ezekről is születnek majd külön posztok - de most egy harmadik helyre látogatunk. Dániel próféta sírjához. 

Dániel szintén a babilóni fogság utáni kor gyermeke volt, és bár a zsidóknak prófétált, a perzsa nagykirályok kegyét is bírta. Így nem meglepő, hogy a legenda szerint az egyik királyi városban, Szúszában temették el.  Sírját csak a korai középkorban "találták meg", így még Eszter sírjánál is kétségesebb a valódisága.  Viszont, mivel a helyi hiedelmek szerint szerencsét hozott, hamar búcsújáró hely lett. Ellentétben Eszter sírjával nem csak mecsetnek néz ki, hanem mecset is, hiszen Dánielt a muszlimok is prófétának tekintik (még ha név szerint nem is említi a Korán). Jellegzetes tornya már messziről látszik. 

Danial.jpg

Előterében azért az ideológiai harc szimbóluma, egy modern freskó, amelyen a hős iráni és palesztin harcosok közösen szabadítják fel Jeruzsálemet. 

iran4.jpg

Odabent pedig egy jellegzetesen iráni, hatalmas síremlék, olyan, amilyen más helyeken az egykori imámoké. 

tomb-of-daniel_jpg.jpg
Ahogy ez Iránban a szent helyeken szokás, a tömeg hatalmas, a sírt pedig hívők csapatai veszik körül, csókolgatják, leborulnak előtte. Ez az a szentkultusz, ami pl. a szaúdi vahhábiták szemében a síitákat bálványimádókká teszi.  Iráni kísérőnk szerint egykor, a sah idejében itt még együtt imádkoztak zsidók és muszlimok. Persze lehet, hogy ez azért túlzás. De, szintén kísérőnk szerint, aki maga is iráni, lesz ez megint így valamikor. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr485099803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.02.24. 19:53:17

műemlék látogatás jó móka?!?!

izgalmas, meg felemelő, meg érdekes, de móka?!?!