Egykor egyetemi oktatóként, bevallom, szerettem néha a szívatós kérdéseket - bár az átlag hallgatónak gyakorlatilag mindegy volt. Az egyik legszemetebb mind közül: melyik mai ország területén feküdt a Boszporoszi Királyság? Az átlag hallgató saccol - Görögországra, a kicsit tanultabb rávágja, hogy Törökország. A helyes válasz egyébként: Ukrajna. 

Minden rendes történet úgy kezdődik, hogy már a régi görögök is...  így ezt a fordulatot mi sem hagyhatjuk ki. Annál is inkább, mivel Ukrajnában tényleg voltak régi görögök. Ez csak azért tűnik első hallásra furcsának, mert ma keleti szomszédunkat alapvetően a hideg, szeles szláv világhoz kapcsoljuk, holott a Fekete-tenger partja nagyon is mediterrán vidék, és évezredeken keresztül szorosabb kapcsolatban volt Hellásszal, mint az északi pusztaságokkal. 

A régi görögök első nyomait ukrajnai utunkon már Odesszában megláthatjuk. Ehhez persze jól kell figyelni, mert a tengerparti sétányon néhány üvegkalickába vannak rejtve az antik romok. Nem útl látványosak, bár annál azért érdekesebbek, mint amit ez a nem túl sikerült kép sejtet. 

ukr1_1.jpg

De ahogy megyünk keletre, immár az autópályán (ez esetben nem eufemizmus, jó száz kilométernyi valóban autópálya minőségű úttal találkozhatunk), már szembe jönnek gyanúsan görögös nevek a táblákon: Mariupol, Herszon, Szevasztopol (a  -pol végződés, ugye, a középiskolai tanulmányainkból ismert poliszra utal). Ekkor már Herszon szép vidékén járunk, amiről a szovjet partizándalok egyik legkiválóbbika is szól. (Nem is szólva a Dunajevszkij-operettekről, de azokkal most nem büntetek.) 

Persze a nagy, határtalan ukrán sztyeppén még meglehetősen érthetetlennek tűnik, mit is kerestek itt a görögök. Aztán, amikor délnek fordulunk, és meglátjuk a hegyeket, sőt azon is túljutunk, megértjük. A Krím abszolút görög táj, a délről érkező hajósok itt még otthon érezhették magukat. Vannak itt píneák, kabócák, türkizkék tenger, és hegyek. Szóval szép a táj abszolúte alkalmas üdülésre, nyaralásra, romanitkára. Nem csoda, hogy  hogy Nagy Katalintól Hitlerig sokan szerették volna megszerezni hazai üdülőtelepnek. 

ukr2_1.jpg

Ma persze már nem görögök lakják a félszigetet. A történet egyébként szomorúan jellemző a mi szép Kelet-Európánkra. A görögök, akik akkor már közel kétezer-ötszáz éve éltek a félszigeten, és ekkor már háromszáz éve a muszlim tatárok uralma alatt, a 18. század végén, mint a messiást, úgy várták az orosz csapatokat. Hiszen hittestvérek ők, szintén ortodoxok.  Nagy Katalin cárnő csapatai valóban meg is érkeztek 1778-ban.  Hurrá! Majd a cárnő rendeletileg az összes görögöt kitelepítette arról a helyről, ahol őseik éltek, át az ukrán pusztákra, Donyeck és Mariupol környékére.  Aki ezt túlélte, azt a második világháború után küldték "haza" Görögországba. Ma mintegy 90 ezren élnek Ukrajnában. A kitelepített görögök helyére oroszok kerültek, ma ők lakják a félszigetet. Arra, hogy elméletben Ukrajnában járunk, csak a fizetőeszközként használt hrivnya emlékeztet.

ukr3_1.jpg

De térjünk vissza a görögökre. A Krím  legendás vidék volt az ókori görögök számára, akárcsak a mai Grúzia, az ókori Kolkhisz, de ide nem az argonauták jöttek, hanem Artemisz  istennő segítségével Iphigéneia, miután atyja fel akarta őt áldozni.  A legendákon túl a vidék már egészen a korai időktől kezdve integrálódott a görög kereskedelmi hálózatba. A végtelen sztyeppék sok mindent adtak, amire Hellásznak szüksége volt, a jó lovaktól a búzáig. Az első jelentős várost Pantikapaiont - a mai Kercset - Milétoszból érkezett telepesek alapították, a Boszporosz partján.  Itt a válasz a beugrató kérdésre, ez a Boszporosz ugyanis nem az, amelyiknek a partjára Büzantion települt, hanem a mai Kercsi-szoros, ami a Fekete-tengert és az Azovi-tengert (görögül Maiótisz) választja el. 

640px-Ancient_Greek_Colonies_of_N_Black_Sea.png

Pantikapaion athéni mintára szerveződő városállam volt, sokáig arkhónok vezették, akárcsak a korai Athént. Később lett csak "örökletes arkhón" a vezetője. I.e. 438-tól egy hellenizált trák uralkodócsalád, a Szpartokidák vezették a királyságot, ami egymás után hódította meg a kisebb görög városokat. Mire urai hivatalosan is királyok lettek, addigra már a Fekete-tenger szinte teljes északi partvidékét uralták. Ahhoz képest, hogy egykor valóban jelentős település volt - vajmi kevés maradt belőle.

800px-Архітектурно-археологічний_комплекс_«Стародавнє_місто_Пантікапей».JPG

Kercs amúgy is kiesik még a lelkes turisták útvonalából is. Ami pedig Pantikapaionból maradt, az maximum a görög rommezők szerelmeseit vonzza. Talán ezért is találták ki turistacsalogatónak néhány évvel ezelőtt, hogy Platón leírása Atlantiszról pontosan ráillik Pantikapaionra - így az elveszett földrész valójában a Krím.  Mi tagadás, egy-egy keményebb buli után lehet olyan érzése az embernek, hogy ez igaz lehet. A krími éjszakában sétálgatva akár ufókat is láthatunk, csak reggel fáj tőlük a fejünk. 

A hellénisztikus birodalmak harcában a királyság végül elbukott, és VI. Mithridatész Eupatór, Róma nagy ellenfele szerezte meg, de csak azért, hogy el is veszítse. I.e. 63-tól, nos, szerintem ezt is kevesen tudták, a Krím a Római Birodalom része lett. A legiók itt védték a civilizációt a barbárok betöréseitől - egészen addig, míg az i.sz. 3. században a gótok végül ki nem szorították őket innen. Később azonban Bizánc visszaszerezte befolyását a déli végek felett - ahol meg is maradt a görög lakosság. 

Ekkor azonban már nem a mai Kercs, hanem a mai Szevasztopol volt a félsziget fővárosa. Korabeli nevén Chersonessus Taurica. Ha valaki Szevasztopolban jár, Kherszonnészosz romjai kétségtelenül kötelező látványosságnak számítanak. (A város szélén vannak kivisz a járatos busz is.) 

ukr4_1.jpg

Az ukránok lelkesedésükben, hogy nekik is van valódi görög rommezőjük, még a világörökségek várományosi listájára is feltették. Szerény véleményem szerint tök reménytelenül. Fekvése szép, és vannak benne egészen szokatlan elemek - például az, hogy a rommező közepén egy szabad -vagy inkább vad - strand működik.

ukr5_1.jpg

De romilag annak, aki már járt más antik városok maradványainál, elég kiábrándító. Legjellegzetesebb építményei nem is a római, hanem a bizánci, vagy posztbizánci (modern) épületek, és tulajdonképpen az ide ellátogató irdatlan mennyiségű orosz turista számára is ez teszi fontossá a romokat, nem az a néhány csinoska oszlop. Drámaian ugyanis úgy fogalmazhatnánk, e helyen született meg a mai orosz állam. Itt vette fel ugyanis a kereszténységet 988-ban Vlagyimir, kijevi nagyfejedelem, hogy feleségül vehesse Annát, a bizánci császár leányát. Az ortodox székesegyház annak a templomnak a helyén áll, ahol - a feltételezések szerint - a nagy esemény megtörtént. 

ukr7_1.jpg

Így aztán egy délelőtt alatt végzünk is az ókorral, és mehetünk tovább. Történelmi és földrajzi utazásunk következő állomásán aztán azt is megtudjuk, hol volt a középkorban a világ legnagyobb rabszolgapiaca, és hogy mit keresnek itt az első külföldiek, akiket magunkon kívül Ukrajnában láttunk. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr605113703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.