A Tadzs Mahallal tulajdonképpen egyetlen baj van: túl szép, hogy igaz legyen. A mindenki által ismert történet ugye arról szól, hogy a világ legszebbnek tartott épületét Sah Dzsahán nagymogul építtette, miután szeretett felesége Mumtaz Mahal meghalt, az örök házastársi szerelem szimbólumának. 1632-ben kezdték meg az építést, és 1648-ban készült el, tiszta fehér márványból. Kétségtelenül gyönyörű, és az bejárat előtt tolongó agresszív szuvenírárusok, és Agra egyébként lepusztult környezete sem tud levonni az élményből.

tm1.jpg

India azonban annak ellenére kicsit nehezen emészti a Tadzsot, hogy nemzeti szimbóluma. A fehér márvány csoda ugyanis muszlim épület, elsőre látszik rajta. Építtetője is muszlim volt, még jó hogy 1947-ben nem vitték el földlabdával Pakisztánba. 1965-ben aztán egy bizonyos  P N Oak nevű történész kitalálta, hogy a történet biztosan nem gaz: a Tadzs Mahal valóhjában Tedzsó Mahalja volt, és Sívának állított hindu templom, Sah Dzsahán csak orvul beleült a készbe. Kért is engedélyt az indiai államtól a bontásra, hogy megtalálja a hindu alapokat - hála istennek nem kapott. (Ayodhyában egy hasonló történet végül 1992-ben egy 16. századi mecset földig rombolásával végződött - a Tadzs ezt is megúszta:)

Az újabb támadás nem hindu nacionalista frontról érkezett. A történet viszont úgy látszik valakinek nagyon bökte csőrét -túl nyálasnak érezte. Így aztán nemrég elkezdett keringeni a neten egy kis frappáns szöveg:

tm2.jpg

Tudjuk, hogy a Tadzs Mahal a szerelem szimbóluma, de vannak kevésbé ismert tények is:


1. Mumtaz Sah Dzsahán negyedik felesége volt (a hét közül)

2. .Sah Dzsahán megölte Mumtaz előző férjét, hogy elvehesse.

3. Mumtaz a tizennegyedik szülésébe halt bele.

4. (Sah Dzsahán) Mumtaz halál után elvette a húgát.

Felmerül a kérdés: hol van itt a szerelem?

Hát tényleg felmerül. Amiket it leírnak igen hihetőnek tűnnek. Egy keleti despotának miért ne lehetne akár hét felesége, miért ne ölethetné meg a kiszemelt asszony előző férjét, és miért ne vehetné el a húgát. Éppen elég ilyen történetet ismerünk. És az egész ráadásul bele s illenék a modern világ deheroizáló mítoszirtó hangulatába. 

De tényleg igaz ez?

tm4.jpg


Mumtaz Mahal (eredeti nevén Ardzsumand Banu Bégum) valóban nem az első felesége Sah Dzsahánnak (eredeti neve Khurram herceg) 16O7-ben találkoztak először, ekkor a fiú 15, a leány 14 éves volt. Bár Indiában a gyermekházasságok kimondottan gyakoriak, még ma is, de ők ekkor még nem jártak mással jegyben. Egymást viszont eljegyezték. Esküvő viszont csak 1612-ben lett a dologból, mivel a császári asztrológusok addig keresték a jó dátumot. (Az ilyen hosszú jegyesség szokatlan a történetírók szerint állítólag azért volt ár szükség, hogy az ifjú herceg ezzel már férfinak számítson, és beleszólhasson a politikában.) Közben viszont jött két másik asszony, akiket, a történetírók szerint politikai célokból vett el a herceg. Muszlim lévén ezzel sok gondja nem lehteett. (Bár az egyik asszony bizonyosan hindu hercegnő volt. ) Hogy mennyire nem vették komolyan másik két nőt, azt az is mutatja, hogy a történetírók a nevüket sem jegyezték le.  Mumtaz Mahal viszont nagyon is szerepel a krónikákban, Kazvini, az udvari krónikás például azt írja, hogy ezerszeresen is jobban szerette őt, mint az összes többi asszonyt együttvéve. Mumtaz, vele együtt volt jóban rosszban - az uralkodó elleni lázadás szervezésében, és annak a leverése után is. A napi politikába viszont - ellentétben az előző császárnéval Nur Dzsehannal, aki egyébként Mumtaz nagynénje volt - nem akart belefolyni. Sok ideje nem is lett volna, a négy állításból ugyanis - egyedül - az igaz, hogy tizennégy gyermeket szült, és a tizennegyedik szülésébe halt bele. (A gyermekek közül hét maradt életben.) Férje nem nősült meg halála után még egyszer. Negyven éves volt ekkor, tizenkilenc éve élt - a történetírók, költők egyértelmű tanúsága szerint - boldog házasságban.Úgyhogy, aki hinni akar a  házastársak közti örök szerelemben, nyugodjon meg, legalább egy példa továbbra is van rá a történelemben.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr155132659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fehérfarkas 2013.04.02. 22:56:51

Hogy a szerelmes történetből mennyi igaz az egy dolog. És egy teljesen más maga az építészeti csodálatossága, a geometriája, a tökéletes harmóniája és arányossága nemcsak magának a mauzóleumnek (ami a képen is látható), hanem magának az egész komplexumnak a mauzóleummal, mecsettel, pavilonokkal, a nagykapuval (ami önmagában akkora mint egy palota) és a kertekkel. Maga a kert a szökőkutakal (jól illusztrálja Indiát, hogy évszzadokkal ezelőtt működtek, manapság meg csak kivételes alkalmakkor), a 4 műfolyóval amelyek egy központi műtóba folynak bele, aminek víztükrén a mauzóleum úgy tükröződik vissza, mintha a vizen lebegne. :)
Magának a mauzóleumnak a mérnöki és építészeti teljesítményéről külön könyvek és cikkek is foglalkoztak, és éppen ezért a szerelmi történettől függetlenül maga az épület és az egész komplexum az emberi civilizáció egyik építészeti remekműve :)
süti beállítások módosítása