62. Boldog 1392-t!

2013.03.25. 21:14

Tojás az asztalon, és jön a tavasz is, csak az évszám tűnik furcsának. Utaztunk az időben visszafelé egy középkori húsvétra? Á dehogy, iráni barátainkkal ünnepeltük az Újévet. 

DSCF0124_1.JPG

A Norúz, a perzsa Újév, a világ egyik legrégibb olyan ünnepe, amit folyamatosan megülnek.  Bár első említése az Óperzsa Birodalom idejéből való, az iráni törzsek minden valószínűség szerint már jóval korábban is ünnepelték. Neve is a régi időkbe vezet vissza - az indoeurópai egység korába - első fele, a no, újat jelent, töve ugyanaz, mint amit az angolból (new), vagy a latinból (novus) ismerünk, másik fele, a rúz, napot jelent, ismerős lehet a latin lux-ból, ami fényt jelent. Az új fény, az új tavasz ünnepét értelemszerűen a tavaszi napéjegyenlőséghez kötötték. Hogy pontosan milyen is volt az óperzsa ünnep, nem tudjuk, a máig fennmaradt szokások az i.sz. 2 századi, immár zoroasztriánus hagyományra mennek vissza. Azóta sem sok minden változott, csak a Korán került az asztal közepére. 

DSCF0029.JPG

Bár az ünnep eredetét tekintve perzsa, nem csak Iránban ünneplik, hanem mindenütt, ahol irániak éltek valaha, sőt olyan helyeken is, ahová a vallás - a síita iszlám, amelybe bekerült, elvitte. Így ünneplik  a Norúzt - Afganisztántól Albániáig, Kazahsztántól Irakig (ott elsősorban a kurdok).  Összesen vagy háromszáz millió ember köszönti az újévet március 21-én, a tavaszi napéjegyenlőség napján, illetve az azt követő napokon, mert az egész ünnepség általában minimum négy napig tart. 

Az idő, és a tér sokféle helyi változatot termelt ki. Vannak azonban olyan hagyományok, amik átívelnek évezredeken, és ezer kilométereken - a fény, a megújulás ünnepe előtt mindenhol kitakarítják a házat, új ruhákat vesznek, és, ha tehetik abban köszöntik az újévet. Mivel az eredeti ünnep erősen kötődött a fényhez, a tűzhöz, sok helyen máig él a tűzgyújtás, sőt a tűzugrás szokása. 

A legfontosabb azonban az ünnepi asztal, amelyet a hagyományok szerint díszítenek. A hét dolog, aminek mindenképpen az asztalon kell lennie - az iráni hagyományok szerint - nagyobb részt még a zoroasztriánus hagyományokból ered. Eredeti jelentésük azóta megváltozott, hiszen ma már nem az óperzsa istenségek, és bolygók szimbólumait látják bennük - de a mágikus hetes szám megmaradt. A "haft szin", a hét sz-szel kezdődő dolog, aminek a norúzi asztalon ott kell lennie tehát a következő: 

- alma (Szíb), a szépség jelképe

- fokhagyma (Szír), az egészség jelképe

- szumak (ez egyfajta fűszer) színe a napfelkeltét, hajnalt, ezáltal az új tavaszt jelképezi 

- frissen hajtott búza (szabze), az újjászületés jelképe

- ecet (szerke), a türelem, az idős kor jelképe

- szamanu - egyfajta édessség, amit a jólét szimbólumának tartanak

- Szendzsed a vad olajfűz magva, amit a szerelem jelképének tartanak

De, ha fenn megnézik az asztalt, más is látnak rajta. A haft szin-en kívül rendre megjelenik (egy régebbi kor emlékeként)a háttrében a tükör, az őszinteség, szélen egy kis tál frissen vert pénz, a gazdagság, egy másik tál festett tojás, az újjászületés, és egy aranyhal az élet jeleként. A gyertyák is abból az időből maradtak meg, amikor a perzsák ősei a tüzet tisztelték istenként, középen pedig, ahogy már említettük ott a Korán, bár a nem-muszlim irániak (mert ilyenek is vannak) saját szent könyvüket szokták oda tenni. És persze van ott sok gyümölcs és édesség, hogy szép és édes legyen az Újév. 

A norúz családi ünnep, mint nálunk a karácsony,  de felszabadult bulis dolog is, mint a Szilveszter, és - nemhiába tavaszünnep, a szerelemről is szól, mint az utóbbi idők Bálint napjai. (Még az iráni nagykövet is a szerelemről beszélt a köszöntőjében, nem politikáról, embargóról, meg nukleáris tárgyalásokról.)

DSCF0048.JPG

 Az ünnepi asztal mellé dukált  a népzene is, meg az eszem-iszom. 

DSCF0057.JPG

És persze nem lehet elmenni amellett sem, hogy milyen szépen szimbolizálja ez az ünnep is azt, ami összeköt minket. Mert lám, sok olyan jelkép, szokás van, ami vallásokon, kultúrákon túlmutatva forrasztja egységbe a nagy ókori civilizációk mai örököseit.  A tojás éppúgy jelenik meg itt az egykori zoroasztriánus hagyományokra utalva, mint a pogány világból a kereszténységbe átöröklődött Húsvétban, de megjelenik a zsidók pészachi széderén is. Akárcsak  az alma, ami nemcsak a norúzi asztalok dísze, de abból készül a pészachi széder egyik fontos alkotóeleme is.

DSCF0030.JPG

A tűzugrás ugyanúgy megjelenik a norúzi hagyományokban, mint az északi népek nyárünnepén. Az ünnep előtti kötelező rituális takarítás sem ismeretlen - például azoknak, akik láttak már vallásos zsidó családot pészachra készülni. (Nemhiába írtuk korábban is azt, sokkal több dolog köti össze a zsidókat és perzsákat, mint ami elválasztja.)

Így aztán úgy érzem, nyugodt szívvel kívánhatok boldog új évet, és boldog feltámadást mindenkinek. 

(A fotókért köszönet Konkoly-Thege Györgynek.)

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr935165125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.