El tudnak képzelni egy országot, ahol a kommunista párt főtitkára rendszeresen ad alamizsnát szerzeteseknek? Avagy egy olyat, ahol a templomokon kint leng a sarló-kalapácsos zászló? Nos Laosz ilyen hely. Persze jobb ha tudjuk, Buddha a lelke mélyén kommunista volt. 

Ahhoz, hogy Laoszról megtudjuk, kommunista ország nem is kell elmenni oda, elég, ha egyszer ránézünk a címerre, rajta van a teljes marxista-leninista szimbólumtár ázsiai verziója: fogaskerék, búzakalász, rizsföld, vízierőmű, vörös lobogó. A nagy részész láthatóan a "Rövid tanfolyam haladó országok címereinek elkészítéséhez Moszkva 1962" tankönyvből merítették. 

Coat_of_arms_of_Laos.jpg

Éppen csak a vörös csillag és a sarló-kalapács hiányzik belőle, de aki nagyon aggódnaa értük, annak megmutatjuk az 1991 előtti címert, abban még az is volt. 

Coat_of_arms_of_Laos_(1975-1991).jpgHogy mi van helyette, arról később szólunk, de most térjünk vissza a jó öreg marxizmus-leninzmushoz. Az országban lépten-nyomon látjuk a pártállam nyomait. Vörös zászlók, sarló-kalapácsok fogadnak mindenütt.

l7.jpg

l8.jpg

A legmenőbb ajándéktárgy pedig , amit fiúgyereknek hozni lehet egy önkényuralmi jelképpel díszített sapka. 

Az országban - ezután már talán mondanom sem kel - egypártrendszer van. Az egypárt neve Laoszi Népi Forradalmi Párt, főtitkára Choummaly Sayasone egyben az ország elnöke is.

Untitled-1eng-1.jpg

Az ország de facto vezetését a párt Politikai Bizottság látja el - persze azért a formáknak megfelelve létezik kormány is. Nagy gondjuk a törvények parlamenti elfogadtatásával sincs - a Nemzetgyűlés 132 tagjából 128 a LNFP tagja. 

Közben persze Laoszban is virágzik a kapitalizmus - ami a gazdaságot illeti - Vientiane-ban megnyílt a tőzsde, és tárt karokkal várják a külföldi tőkét. Ezen már senki nem lepődik meg - a rendszer (gazdasági nyitás politikai lazulás nélkül) elég ismerős a nem túl távoli Kínából és Vietnamból. 

Van viszont, ami nagyon is más. Kínában - bár az utóbbi időben  mintha a hagyományos kínai vallásokkal kicsit engedékenyebbek lennének - a párt alapvetően a hagyományos "nép ópiuma" szinten kezeli az egyházakat. Inkább a tűrt, mint a támogatott kategóriában vannak.  Laoszban viszont lépten-nyomon találkozhatunk buddhista szerzetesekkel. 

l9.jpg

A hitélet kisebb-nagyobb jelei mindenütt ott vannak. Reggelente például az alamizsnát gyűjtő szerzetesek minden faluban-városban feltűnnek az utcákon. 

l10.jpg

Sőt, az elnököt is, akit odafenn még Marx és Lenin alatt láttunk szigorú karccal felolvasni megleshetjük népviseletben az ország legfőbb templomában. 

images342597_manh.jpg

És most már azt is megmutatjuk, mi került a vörös csillag helyére - a That Luang, Vientiane főtemploma, a laoszi buddhizmus központja. 

l11.jpg

Hogy stílusosak legyünk, Kádár elvtárssal szólunk - ez történelmileg így alakult. Pártállam és egyház viszonya itt egészen más, mint nálunk volt.  A történet a huszadik század elejére nyúlik vissza. Számos gondolkodó a buddhista világban érezte úgy, hogy Marx és Buddha nézetei nincsenek kibékíthetetlen - hogy a szakterminológiát használjam: antagonisztikus - ellentétben egymással. Vannak persze alapvető ellentétek.  Kezdjük azzal, hogy Marx alapvetően ugye elvetette a vallásokat - lásd az azóta is idézett, és számtalanszor számtalan formában magyarázott megjegyzését a "nép ópiumáról". Más részről Marx alapvetően anyagi síkon képzelte el a nép boldogságát az eljövendő kommunizmusban - "mindenki képessége szerint, mindenkinek igénye szerint." A buddhizmus viszont éppen az efféle anyagi vágyaktól szeretné megszabadítani az embereket, hogy következő életükben boldogabbak legyenek - esetleg annyira sikeresek, hogy ne is kellejen újjászületni. És hát valljuk meg a buddhizmus harmóniára törekvése és erőszakmentessége sem felelt meg igazán az osztályharc kívánalmainak. 

Egyes gondolkodók és politikusok  - a koreai Han Yongun, a thai Bhkku Buddhadasa vagy a sri lankai Bandaranaike  - azonban úgy érezték, hogy az ellentét inkább csak látszólagos. (A látszat amúgy is nagy jelentőségű a buddhizmusban. ) A mély rétegekben sokkal több az egyezés. Buddha és Marx is az osztály nélküli társadalom híve volt, a szegényeket helyezték előtérbe, és ostorozták a gazdagokat, ellenezték a túlzott tulajdonszerzést, törekedtek a társadalmi igazságosságra. Akárcsak a korai huszadik századi kínai baloldal, amelyik Konfuciuszt érezte Marx előfutárának, Délkelet-Ázsiában sokan Buddhát. Megszületett a buddhista, avagy dharmikus szocializmus. 

Laoszban erre az ideológiai alapra az tette fel a felépítményt, hogy a sangha - a szerzetesi közösség - meglehetősen rossz viszonyban volt a francia gyarmatosítókkal. A gyarmati időkben azok kerülhettek pozíciókba, akik francia, világi oktatást szereztek, akik vidéki kolostori iskolákba jártak (a többség) kívül rekedtek a hatalmon. Sok szerzetes találta így meg az utat a forradalmi eszmékhez, sőt a felszabadításért küzdő, egyébként kommunista Patet Laohoz.  A Patet Lao pedig - meglepő felismerés egy szélsőbalos szervezettől - belátta, hogy az országi paraszti tömegeihez csak a buddhista papságon keresztül vezet út. Így aztán a szerzetesek egyre többet beszéltek az egyenlőségről, keltek ki a magántulajdon ellen, sőt emlegették a marxizmus-leninizmust beszédeikben.  Amikor aztán az immár független Laoszi Királyság Thaiföldről hozott be szerzeteseket, hogy ők meg a kommunisták ellen prédikáljanak, az csak olaj volt a tűzre - a társadalmi igazságosság mellé felkerült a hazafiság is a kommunista-buddhisták szótárába. Így aztán, amikor a forradalmárok kiadták tizennyolc pontos memorandumukat, abban az ötödik a vallás, és azon belül is első sorban a buddhizmus védelme volt. A hetvenes évekbe - közvetlenül a forradalom után - még voltak próbálkozások egyes keményvonalas kommunisták részéről, hogy vallástalanítsák az országot, de erről hamar lemondtak. 

Az elmúlt két évtized pedig a buddhizmus igazi reneszánszát hozta az amúgy monolit politikai rendszerben. A szerzetesek mindenütt jelen vannak,  nem csak az utcákon, de a közéletben, a médiában is - a párt pedig helyénvalónak tartja, hogy, akárcsak régen, a fiatal férfiak egy időre mind elmenjenek szerzetesnek, sőt, ezt a párttagoknak is javasolják.   A PB tagjai pedig rendszeresen adnak alamizsnát a szerzeteseknek.(Azt, hogy mennyire működik manapság már államvallásként a buddhizmus leginkább talán a mintegy két százaléknyi keresztény érzi meg.) A sangha, az egyház, akárcsak a régi királyság idején, az establishment része lett, és akárcsak a kínai elvtársak, Laosz vezetői is egyre többször emlegetik "szocializmus" helyett a "harmonikus társadalmat". 

Bár nem tudom milyen mélységben merültek bele a példázatokba és szent iratokba. Ezt azért a pártelvtársak figyelmébe is ajánlanám (és nem csak Laoszban):

Minden, ami született, mulandó, meg fog halni.
Minden, ami felhalmozódott, mulandó, el fog fogyni.
Minden, ami összegyűlt, mulandó, szét fog szóródni.
Minden, ami felépült, mulandó, le fog omlani.
Minden, ami magasba tör, mulandó, alá fog hullani.

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr795284573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.05.08. 13:30:46

jó a poszt címe. kellően olvasócsalogató. :D

különvélemény 2013.05.08. 19:02:48

A buddhizmus világnézet.
Nem vallás és nem is egyház.

Ajószűcs 2013.05.09. 11:59:55

@különvélemény: A buddhizmus valóban világnézet - az európai értelmiségi számára. De a laoszi vidéken nem a Dalai Láma bölcs mondásai és Ole Nydahl életvezetési tanácsai jelentik a buddhizmust. Hanem a szerzetesek, akik esketnek és temetnek, átveszik az alamizsnát, és elvégzik a riutálékat. A helyi wat, ahová be lehet menni imádkozni, ahol a gyerekek tanulnak, és ahol Újévkor illatos vízzel locsolják a Buddha-szobrokat. A szellemek és babonák, akik benépesítik a környéket. A theravada buddhizmust gyakorló országokban (Sri Lanka, Burma, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa)a sangha - az iráni síita papság mellett - a leginkább olyan szervezet, ami a keresztény kultúrkör egyházaira hasonlít. Egységes, elkülönülő vallásos szervezet, amiben van hierarchia, egységesen lép fel lobbicsoportként és a kulturális értékeket meghatározó tényezőként, Van egyszemélyi vezetője, a sanghraja, és bizonyos esetekben még közfunkciót is vállalnak, mint pl Kambodzsában a király kijelölésénél.
A vallások (religio) persze különbözőek. A buddhizmus semmit sem mond az istenek mivoltáról, a kereszténység nem akarja meghatározni, hogy mit együnk, a zsidóság pedig igazán nem érdeklődik az iránt, hogy hiszünk-e istenben, csak azt várja el, hogy tartsuk be a parancsolatokat. A vallás, mint hitvallás (confessio) alapvetően a keresztény, azon belül is a protestáns vallások jellemzője. De a benini vudu, a a laoszi buddhizmus, vagy a saiva hinduizmus Uttar Pradesben ugyanazt a szerepet tölti be, mint a Norvég Evangélikus Egyház egy hagyományos közösségben. Az persze hogy a0 hagyományos közösségek felbomlanak, és az embereek vallás iránti igényei is változnak, más kérdés - az uerópai értelmiség buddhizmusa pedig már ennek a posztmodern kornak a terméke.