Mit tegyen az egyszeri farang Újév másnapján, amikor már egy kicsit elege van a fröcskölésből? Irány a természet! Konkrétan a Khao Yai Nemzeti Park. Külön jó, hogy a világörökségi listán is begyűjthetünk egy újabb pontot. 

Az utat a kedves ladyboy recepciós szervezte egy taxissal, aki jó pénzért vállalta, hogy elvisz minket, és még tudott is kicsit angolul. A taxis pedig - utólag is kissé érthetetlen okokból - ragaszkodott a hajnali ötös induláshoz. Mi az előző este után kicsit bódultan ténferegtünk le, ő pedig, mint szinte minden thai a turistaiparban, kínos pontossággal már háromnegyed ötkor ott várt minket a kapuban. 

Mit tudtunk előre a parkról? A múlt század elején még nagy része áthatolhatatlan, világtól elzárt rengeteg volt, ahová csak a környék bűnözői bújtak  a törvény elől.  Alig voltak települések a területén. Lelkes környezetvédők  javaslatára aztán itt alakították ki az ország első nemzeti parkját 1962-ben, ami azóta egyre magasabbra jutott a nemzetközi elismertségben, előbb az ASEAN, majd az UNESCO vette fel a védendő területek listájára - 2005-től a Világörökség része. Él itt mindenféle érdekes állat - tigris, medve, vad elefánt, szarvas, majom - több, mint 2000 négyzetkilométeren, azaz egy jó fél magyar megyényi területen, amelynek nagy része dzsungel. Érdekes élménynek ígérkezett. 

Egy dolog kétségtelenül igaz, a helyszín a Világörökségek listáján van, íme a bizonyíték. 

ky1.jpg

A többi azért kicsit kiábrándítóra sikeredett. Az autópályáról letérve egy kb. svájci minőségű út vezet végig a parkon - ez még nem baj, persze a dzsungel illúzióját némi off-road erősítené - de a járművek kb. olyan sűrűséggel követik egymást, mint délben a Nagykörúton.  Így az egésznek nagyjából annyira van "világtól elzárt rengeteg" hangulata, mint a Szent István parknak. Cserébe viszont minden kényelmi szolgáltatás megvan - a hűtött üdítők vásárlásától, a kiépített, betonozott tanösvényekig. A parkban állatból háromféle van (jó, persze ez nem valami biológiai specifikáció, pusztán gyakorlati szempontú felosztás):

- amelyik a turisták kajájának lopkodásából él

- amelyiket nem látni, de hallani

- amelyiket a 3D-n filmen lehet látni, innen tudjuk, hogy létezik. 

A tolvaj majmokhoz Ázsiában mindenütt hozzá lehetünk szokva. Indiától kezdve Baliig számos helyen élnek makákók abból, hogy a nagy számban érkező turisták  kajáját lopkodják, és kiröhögik őket, amikor megpróbálnak utánuk kapkodni. Rosszabb helyeken a majmok szemüveg és táskalopással is foglalkoznak, amit a hozzájuk tartozó készséges fiatalemberek szolgáltatnak vissza, természetesen szerény anyagi ellenszolgáltatás fejében. (Amin persze csakis a majomnak vesznek banánt, értjük, ugye.)  A Khao Yaiban ide még nem jutottunk el, de az első állat, amit láttunk egy efféle majom volt, amelyik kimondottan lopott banánon, és zacskós édességen élt. Hakapeszi, ha kap, eszi - megfogta a keze ügyébe kerülő dolgokat, és elvonult lakmározni. 

ky2.jpgKövetkező barátunk viszont igazi nagymenő volt. Maci Laci thai verziója, nevezzük az egyszerűség kedvéért Szarvas Lacinak. Ő, ahogy Yellowstone-beli kollégája, kimondottan a piknikkosarakra specializálódott. Kevésbé volt rafkós, mint amerikai medvetársa, talán Bubu hiánya miatt, vagy mert egyenes jellemű, mint a thaiok általában, egyszerűen odament, és elkezdte legelni a piknikező thai családok rizsét. Ette volna a zöldséget is, de elhajtották. 

ky3.jpg

Hát, nagyjából ennyi állatot láttunk. (Illetve, volt még egy másik szarvas, amelyik betévedt a parkolóba, de nem talált piknikkosarat, de kb. negyven turista állta körbe fényképezőkkel, így inkább eloldalgott. )

A többi állat virtuálisan van jelen a park területén. Rendszeresen láthattunk hangulatkeltő táblákat, hogy most aztán nagyon vigyázzunk, mert itt vad elefántok jöhetnek szembe, illetve egy másikat is, ami talán arra figyelmeztet, hogyha szarvast látunk, semmiképpen ne rúgjuk állon. 

ky4.jpg

Volt egy kilátó is, amit kimondottan állatlesnek jeleztek, fel is mentünk, és ezt láttuk. 

ky5.jpg

Aki megtalálja a képen az elefántcsordát, szóljon. 

A close encounter hiányáért kissé kárpótol a látogatóközpont 360 fokos kivetítője, ahol gyönyörű képeket láthatunk mindazokról az állatokról, amelyekkel nem találkoztunk. 

A központ mögött pedig kezdődik a dzsungeltúra. Az ösvény itt is végig betonozott, de a zúgó bogarak, madarak, és ki tudja, mik, amelyek a Zaporozsec-indítómotor, a flex vagy a kenetlen vécéajtó hangját is tudják  élethűen utánozni (Trabarna elbújhat mellettük), kellőképpen dzsungeles hangulatot varázsolnak a fák közé. 

ky6.jpg

Száraz évszak vége lévén a vízesésben nincs víz, amit thaiul jeleznek is még mielőtt elindulna az ember, de aki nem tud thaiul, az a séta végén kicsit csalódott, hogy csak köveket lát ott, ahol - az előzőleg látott film szerint - zubogni kellene a víznek. 

Viszont ott vár ránk látogatásunk utolsó állatos élménye,  egy nem valami nagy, de  a saját fajában kétségtelenül szép gyík. 

ky7.jpg

A pont megvolt, és végül is jártunk dzsungelben is. Borneóhoz képest kispályás az élmény - dehát nem mindenki volt Borneón, és aki nem, annak azért ez is megteszi. 

Aztán hazaindultunk. Hiszen másnap várt minket Laosz. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr395305234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.