Forróság, gyönyörű lányok, festőien málladozó vakolat, vörös csillagok mindenütt, koktélozás este, és áldott nyugalom napközben - elsőre talán azt hinnénk, Kuba, de ez Dél-Laosz, Champasak.  

c1.jpg

Champasak, mi tagadás, nincs a külföldi turisták, sem pedig a média célkeresztjében.  Mint a jó helyeken általában, itt sem történik semmi.  (Fiatalabb koromban még szerettem olyan helyekre menni, ahol történnek a dolgok, de úgy gondolom, negyven fölött az ember már élvezni szeretné a maradék életét, nem pedig nagy dolgok részese lenni.) Akik szeretnek mindent a valós térképeken adatokkal is látni azoknak azért megmutatom, hogy vagyunk a térképen.

Laosz legdélibb részén, a kambodzsai határ közelében. Az eljutás a béke földjére nem túl bonyolult - a térség fővárosa Pakse, Laosz második legnagyobb városa. Nem különösebben érdekes hely, de kiváló közlekedési kapcsolatot biztosít, naponta repülnek innen meglehetősen olcsón a Lao Airlines gépei Bangkokba, Siem Reapba, Vientiane-ba. (Mi elkövettük azt a hibát, hogy spórolásból "alvó busszal" jöttünk, elvileg tök kényelmes, mert székek helyett ágyak vannak benne - de kínai gyártmány, nem európai méretekre tervezték, így két embernek kellene egy ágyon egymáshoz préselődve aludni. A gyakorlatban rémes. )

c2.jpg

Pakséból aztán üdítő  fél óra meglehetősen jó úton Champasak. (No igen, Laosztól, mint elmaradott, harmadik világbeli országtól az ember azt várná, hogy majd pocsék utakon zötykölődik, és ez pár évtizede még így is volt, itt azonban, hazánkkal ellentétben, az útépítés nem azt jelenti, hogy építenek egy-két autópályát, a többi meg dögöljön meg, hanem folyamatosan az egész útrendszert fejlesztik, így most már sokkal jobb minőségűek az utak, mint itthon.) 

Champasak fényes történelmi múltra tekinthet vissza - ám ezt meglehetős szerénységgel teszi. Nem messze volt innen a Khmer Birodalom első fővárosa. (Wat Phou - róla még írunk.) Majd a világ talán legszebb nevű országának lett része, az első lao államalakulat, amit a 14. század közepén hozott össze Fa Ngum király a Lan Xang Hom Khao névre hallgatott, vagyis Millió Elefánt a Fehér Napernyő Alatt. (Rövidítve csak Lan Xang.) A határok elég képlékenyek voltak - Délkelet-Ázsia államberendezkedése, a "mandala", leginkább a mi feudalizmusunkra emlékeztetett, félig vagy teljesen függő kiskirályokkal, helyi előkelőségekkel.

safe_image.png

1713-ban aztán Champasak hercegei, rövid időre teljesen függetlenítették magukat minden külső hatalomtól. Tartott ez a 19. század végéig, amikor is a thaiok és a franciák felosztották egymás közt a kis országot. No, ez az a dicső múlt, amire gyakorlatilag semmi nem emlékeztet Champasakban. Talán csak a szokásos falusi templomnál kicsit nagyobb és díszesebb wat az, ami sejteti, hogy egykor a városkának magán túlmutató jelentősége is volt. 

c3.jpg

Ez a mi térségünkben évszázados frusztrációt, gyűlölködést, és reménytelen identitásháborúkat eredményezne -itt viszont, mint bármi mást, ezt is könnyed mosollyal kezelik. A kisváros maga a béke szimbóluma. Ahogy megérkezel, tudod, hogy itt aztán a legnagyobb gondod az lesz, hogy mi az a furcsa cuppogás éjszaka a szobában, és amikor már vad szexorgiákat képzelnél magad mellé az üres ágyra, kiderül, hogy egy kis gekkó az, amelyik kísértetiesen képes imitálni a smárolással járó hangot. 

Egyébként pedig rekken a hőség, és eláraszt a nyugalom érzése. Az ablak alatt ott folyik a Mekong, a Nap süt, a hűtőből pedig bármikor elővarázsolnak egy Beer Laot. 

c5.jpg

A helyiek nem zavartatják magukat. Élik az életüket. Kedvesen üdvözölnek,mosolyognak, és mennek a dolgukra. A turista jelenléte nem ingerli őket sem miden áron való eladási kényszerre, sem arra, hogy kéreltenül bemutassák a város összes nevezetességét némi baksisért. Sőt. Van-e még egy hely a világon, ahol gyakorlatilag becsületkasszával működik egy szálloda? Jó, nem egy Hilton, de a kilátás mindenért pótol.

c4.jpg

A kulcsot elveheted a portáról, néha előkerül valaki, hogy megkérdezze, minden rendben van-e, és ha emlékezeted rá, hogy jött időközben még vendég, akkor örömmel fogadja el a nem túl magas árat a szobáért.  Éjszakai élet ugyan nincs, de ha valahol karaoke partit tartanak, és arra jársz, akkor számíthatsz rá, hogy behívnak, megosztják veled a Beer Laot, és, ha nagyon erősködsz, még a friss laoszi slágereket is dúdolhatod. (Hát igen, van ennek az egésznek egy kis Kuba feelingje, de azért - legalább is számunkra - a helyi zene kétségkívül sokkal gyengébbnek tűnik, mint a Buena Vista Social Club.) A folyóparti étteremben - pont a pártházzal szemben - már reggel gyülekeznek a fiatalok, hogy ott dolgoznak-e vagy reggeliznének, de szívesen összeraknak neked egy gyömbéres csirkét reggelire.  

c6.jpg

A szintén folyóparti bárban pedig már a második nap estéjén régi ismerősként üdvözöl a kissé álmos pincér, és hozza a lao lao koktélt. (Oké, van még egy hátránya a helynek Kubához képest - a helyi szesz, a rizsből készül  "lao viszki" csak  erősen koktélosítva tűnt fogyaszthatónak, elég messze áll a Havanna Clubtól.) 

Akármennyi időt el lehet itt töltetni - bár a város gyakorlatilag két utcából áll - azzal, hogy csak ülsz a tornácon, nézed a folyót, és elmélkedsz az élet értelméről. Ha ennél aktívabb életre vágysz, az is lehetséges. 

Helyből adódik Wat Phou. Világörökségi színhely, és mégiscsak innen ered a fényes Khmer Birodalom. Mindenkinek merem ajánlani, aki még nem járt Angkorban, vagy Preah Vihearben. Aki viszont járt e helyeken, és valami hasonlóra vágyik, az kicsit csalódni fog. Jobban mondva, valami hasonlót kap - építészetileg kétségtelen - de kb. úgy viszonyul egymáshoz méretekben Angkor és Wat Phou, mint ma Bangkok és Champasak.

c8.jpg

A turistákkal terhelt óriási lenyűgöző templomváros helyett, itt egy békés kis templomocskát kap az ember, igaz kétségtelenül lenyűgöző természeti környezetben. Aki képes, és hajlandó felmászni a szent forrásig, az -bár a Preah Vihearihoz nem fogható - de megragadó látványt kap cserébe. 

c7.jpg

Bár nincs semmiféle listán, de több élményt nyújt  Siphandone meglátogatása - a 4000 sziget Laosz legszebb természeti látványossága. Hajóra kell szállni - naná, hiszen sziget -, hogy a Mekong közepén megbúvó sok kis sziget között végül eljussunk egy nagyobbacskára.

c9.jpg

Ott aztán lehet választani, a kényelmesebbek egészen fantasztikus járgányokon mehetnek körbe, a lelkesebbek nekiállhatnak harminc fokban biciklizni. Mi őt választottuk.

c10.jpg

 A kis falvak, vízesések, zubogók, és elmaradhatatlan turistabazárok egész napra adnak látnivalót.  

c12.jpg

c13.jpg

A csúcs persze, elméletben, az igen ritka édesvízi delfin megtekintése egy rém kényelmetlen kishajóról. (Valójában ez az út mélypontja. Fél óra után már bármit hajlandó vagy delfinnek nézni, csak, hogy kiszállhass végre.) 

Aki pedig végképp képtelen szabadulni a nagyvárosi lét örömeitől, annak alig fél óra Pakse - ahol már minden van, amit egy délkelet-ázsiai nagyváros adni tud, jó éttermek, és Laosz egyetlen ladyboy-szépségversenye, meg a repülőtér, ahonnan elhagyod a béke szigetét, hogy elrepülj valamelyik őrült nagyvárosba. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr785362219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mitmiért? 2013.06.22. 21:44:22

Köszönöm, szívet melengető írás. :-))) Igen, mennék!!