Amikor - hat évvel ezelőtt - két db. fél éves gyermekkel útra keltünk kocsival, barátaink, kollégáink nagy része többé-kevésbé őrültnek tartott minket. Azóta - reméljük - sokakat sikerült meggyőzni, hogy gyermekkel utazni nem a legrosszabb dolog, ami az emberrel történhet. Sőt. Most - mielőtt az út részleteire rátérnénk - igyekszünk meggyőzni a nagyobb közönséget is ugyanerről. Kezdjük az előítéletek oszlatásával. Mert  előítéletek azok vannak. Általában olyanoktól halljuk, akik maguk el sem mertek indulni mert.. és itt jönnek a magyarázatok. 

Az nektek úgyse nyaralás...

Mert folyton a gyerekekre kell figyelni, körülöttük kell ugrálni, és nekik mindig minden bajuk van. Nos ezt kézből, és tapasztalatból cáfolom. Mi igenis jól tudjuk magunkat érezni akkor is, ha (időközben változott a létszám) három gyermekkel utazunk. Persze oda kell figyelni az igényeikre, és különösen amíg kicsik (úgy négy év alatt), rájuk is oda kell figyelni, hogy ne tegyenek kárt se magukban, se a berendezésben. De ezt itthon is megtennénk. Nyilván valamilyen szinten behatárol ez minket is - nem mehetünk borkóstolóra, éjszakai táncos helyre, huszonöt kilométeres teljesítménytúrára (arra amúgy sem mennék) stb, amit tényleg korlátoz kicsit, de mindenképpen józanult tart minket is.  De, ha a korosztályuknak megfelelő élmények is érik őket, akkor ők is kimondottan élvezik az utat, ami a kezelhetőségüket is növeli.

pr1.jpg

Játszótér vastag gumiborítással kis hercegeknek Monacóban - minden napba befér egy kis játszóterezés. 

(Mi meg legalább kialudjuk magunkat, nem úgy, mint amikor még hajnali négyig nyomtuk valahol, és utána kissé szédelegve próbáltuk belőni, hogy mennyire egyenesek az oszlopok a Parthenonon.) 

A gyerekekkel amúgy is csak a tengerparton lehet lenni egész nap...

Kétségtelen, a gyermekek nagy része szereti a vizet. (Állítólag ez atavisztikus, az ember egy vízi majomtól származik). Órákat el tudnak szórakozni, míg kisebbek azzal, hogy kihordják kis vödörben a vizet a tengerből, a homokot pedig cserébe beleszórják, később persze megtanulják, hogy ez értelmetlen, és csak akkor csinálnak ekkora értelmetlen marhaságokat, ha azt megfizetik, és a főnök kéri. Ez kicsit nagyobbaknál átalakul kavics-és kagylógyűjtési szenvedéllyé. (A büdös, bomló állati maradványokat aztán haza is kell hozni.) A fürdést azonban lehet adagolni. Az egész napi programon való részvételnek lehet koronája egy jó mártózás (kvázi jutalomfalatként belengetve), de lehet a nap kezdete is, azzal, hogy amikor már nagyon meleg van, irány elfelé a strandról. Sőt, ha kellően érdekes a program, egy-egy napot akár strand nélkül is el lehet tölteni. És, hogy mivel? Nyilván nem a Görög Nemzeti Epigráfiai Múzeum archaikus felirattöredékeit mutogatjuk a gyereknek negyvenkét termen keresztül. De ma már a múzeumok nagy részében is van valamiféle gyermekfoglalkoztató,-szórakoztató részleg, sőt a látványosságoknál is elég gyakori az ún. animáció. Ez pedig a legszárazabb műemléket is kimondottan bulissá tudja tenni: egy középkori párviadal, egy gladiátorjáték, egy antik olimpiai verseny élettel tölti meg a romokat, és órákra lebilincseli a gyermekeket is.

pr2.jpg

Reneszánsz táncoktatás - Les Baux

pr3.jpg

Gladiátorok az Arles-i arénában. 

De ha ez nincs is - a várak, romvárosok, a hozzájuk kapcsolódó kalandos történetek épp az óvodás-általános iskolás korosztályt kötik le leginkább. Ha mesélünk is arról, amit látunk, ők már várni fogják a következő helyszínt. Innentől pedig alapos tervezés és felkészülés kérdése csak a dolog. Tájékozódjunk előre akár, hogy hol, mikor milyen animáció van, hol van gyerekeknek szánt kiállítás is (ez Európában általában már interneten hozzáférhető információ), a napot pedig szervezzük meg előre, hogy biztosan időben odaérjünk még délután a strandra. 

pr4.jpg

Állatlesen - speciálisan gyermekeknek tervezett tanösvényen a Camargue-ban.

Egy vagyonba kerülnek...

Ez kétségtelen. A gyermek nem olcsó dolog. Minél nagyobb, annál drágább, és csak reméljük, hogy a befektetés megtérül, és nyugdíjas korunkban majd ő veszi nekünk a repülőjegyet. De azért ez is nagyobb részt nevelés-szoktatás kérdése. Ha a szülei sem állnak le minden bazárban vásárolni, valószínűleg ő sem érzi szükségét ennek. (Ezt egyébként megfelelő útvonalválasztással is elkerülhetjük - amíg a mi kezünkben a térkép, addig arra megyünk, amerre mi mondjuk, az pedig egyértelmű, hogy a két fő látványosságot összekötő legrövidebb úton kívül úgysincs bazár, mert a turisták kilencvenöt százaléka is azon az egy utcán zsúfolódik össze. Érdemes kipróbálni, nemcsak a bazármentességért, hanem a feeling kedvéért, azért az illúzióért, hogy néhány percet magunkban tölthetünk és nyugodtan bámészkodhatunk kedvünkre.) A szálláson elfogyasztott reggeli-vacsora is komolyan visszavesz a költségekből. (Nyugat-Európában a hiperekben kb. a magyar árakon lehet élelmiszert venni, míg az éttermek árszintje néha jóval e felett van. Mindez persze csak úgy négy év feletti gyermekek esetében jelent komoly kérdést, mert korábban azért a gyerek általában nem, vagy nem teljesen étterem-kompatibilis, legalább is nem egy háromfogásos menüre. Ha pedig mindenképpen kereskedelmi egységben szeretnénk enni, ilyen esetekre kiemelten ajánlottak Európában a török-arab büfék, az áraik általában jóval a honi éttermek alatt vannak, a tulajdonosi-, vendégkör kör pedig sokkal  jobban viseli a rohangáló-zajongó gyermekek által keltett zűrzavart, mint egy visszafogottan elegáns, helyi étterem közönsége. )

Iszonyat lehet őket elviselni egy hosszú úton..

Sok szempontból a gyerekek könnyebben bírják a hosszú autózást, mint a felnőttek. Gyorsabban elalszanak a kocsiban, és jobban is tudnak ott aludni - köszönhetően testméretüknek. Így aztán azzal, hogy a hosszabb utakat hajnalra vagy estére időzítjük a gyermekbántalmazás nagy részét kiküszöbölhetjük. Ha egy kirándulásról este nyolc- kilenc körül indulunk el gyermekünk már valószínűleg az első kanyarban édesdeden fog aludni, míg mi éjjel egyre hazaérünk.  (Ott aztán ki lehet emelni a kocsiból és átborítani az ágyába - reggel, ha tisztán nem is, de kialudtan ébred. Mi nagyon szerencsések vagyunk, jó alvó gyerekeink vannak.) Amúgy meg rendelkezésre állnak a szójátékok, a barkochba, az érdekfeszítő elődadások a gyermeknek arról a helyről, ahová menni fogunk. Mi most Ljubljanától Veronáig játszottunk állatos barkochbát, legalább háromszor szerepelt benne a zsiráf, de előkerült a nyílméreg-béka is. A hosszú utakat pedig meg is lehet bontani. Három-négy óra után egy néhány órás városi séta, vagy zöldben való rohangászás csodát tud tenni.

pr5.jpg

Mindig útba esik egy park vagy arborétum, ahol meg lehet állni, kicsit rohangászni vagy éppen kavicsot dobálni. 

Ez pedig ismét csak tervezés kérdése. Ha alaposan megnézzük az útvonalat, gyakorlatilag biztos, hogy találunk útközben olyan helyet, amit érdemes megnézni, ahol érdemes néhány órát eltölteni. Eleve tervezzük így az utat, és akkor nem kell felborítani az eredeti útitervet. Maximum két gyermek esetén jó megoldás lehet még az első ülések hátára szíjazható DVD-lejátszó. Igaz, az meg számunkra teszi fárasztóbbá az utat, ha nyolc órán keresztül kell a Kisvakond zenéjét hallgatni. (Három gyermeknél ez már nem megoldás -a középső úgyse lát semmit, és azon hisztizne, hogy ő miért nem látja a Kisvakondot.) Maximum két éves korig pedig ott van a végső fegyver a Babazene cd. Elsőre nettó hülyeségnek tűnik,  de a felnőtt fülnek meglehetősen bárgyúan hangzó plöm-plömöt úgy látszik tényleg gyermekpszichológus szakértők (és nem zeneszerzők) készítették. Az egészen addig az éhségtől üvöltő fél éves gyermek megható gőgicsélésre váltott, ahányszor meghallotta kedvenc számát - igaz, ez már nekünk volt kicsit kényelmetlen 60 kilométeren keresztül. 

Csak a hazai konyhát eszik, minden mástól elrontják a gyomruk...

A gyermekek általában kétségtelenül kevésbé bevállalósak élelmiszer-fronton, mint a felnőttek. (Már persze felnőttje válogatja, van azért közöttük is, aki sír, ha nem kap Thaiföldön csülökpörköltöt ebédre.) De azért lássuk be, hogy Európában annyira azért sehol nem idegen a konyha, hogy ez bármi gondot okozzon. Végső fegyverként pedig mindig jelen van a sülkrumpli-pizza kombó, olyan gyermek még valószínűleg nem született, amelyik azt ne enné meg.

pr6.jpg

Íme az ultima ratio - a sült krumpli. 

(A mieinkről kiderült, hogy kedvencük a francia halleves, és a bárányhúsból készült arab kolbász, a merguez.) Az igazi nagy trükk egyébként az éhség. Ha a sok program után a hazai szokásosnál kicsit később kapnak ebédet, még a legválogatósabb kislány is úgy eszik, mint egy angyal. 

Egy nap legyen sz*r idő, egymás agyára mentek az apartmanban..

Egy teljes napot a - drága pénzen bérelt - apartmanban tölteni, ami valószínűleg kisebb, szűkösebb, mint a hazai lakás, ráadásul nincs benne Minimax magyarul, tényleg nem lenne feltétlen vicces, meg - lásd drága pénz - ordas nagy pénzkidobás is lenne. De erre semmi szükség, mert kirándulni nem csak verőfényben lehet. Ismét csak a tervezés szükségességét tudom  kiemelni. Nézzük meg, milyen fedett pályás, beltéri szórakozási lehetőség van a nyaralóhely néhány száz kilométeres közelében, és esőnapra tegyük ezeket. A legideálisabb például egy barlang - szép, kalandos, garantáltan fedett, és oda amúgy is fel kell öltözni. De a cél lehet olyan vár, aminek van teteje, olyan múzeum, ami a gyereknek is jó (pl. oceanográfiai, ahol lehet halakat nézni), vagy gyerekek számára is élvezhető (zenés-táncos) showműsor.  

pr7_1.jpg

Lovasbemutató zárt térben - ideális pocsék időre. (Lipica, Szlovénia)

pr8.jpg

Fedett vár barlanggal - zuhogó esőben is tökéletes. (Predjama, Szlovénia)

És arról se feledkezzünk meg ilyenkor, hogy az eső általában térben is korlátozott jelenség, ha beülünk a kocsiba, és elmegyünk úgy száz kilométert, már lehet, hogy rekkenő hőség lesz, és hét ágra süt a nap - tájékozódjunk a neten a meteorológiai honlapokon, mi az aktuális időjárás kicsit arrébb. 

Összességében pedig az alap, a szoktatás. Ha fél éves korától a gyerek minden nyáron utazik, egyre hosszabb távokra, ha itthon is rendszeresen kirándulsz vele hétvégenként, akkor hat évesen már meg se kottyan neki két hét alatt ötezer kilométer. Sőt, amióta hazajöttünk, minden reggel úgy kelnek, hogy mi lesz ma a program?

Szóval a lényeg, hogy nem kell aggódni. Következőre azért azt is megírjuk, mire kell mégis figyelni, illetve, hogy vannak azért buktatók is...

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr615406190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vitaygeorgina 2013.07.20. 23:00:16

Nekem az első mondatok ragadták meg a figyelmem, (utazni két fél évessel), és sajnálom, hogy nem ez lett kifejtve. Ami a posztban van, az érdekes, de kissé evidensnek gondolom.
Viszont most utasítottam vissza egy nyaralásmeghívást, csak a Tisza-partra kellett volna menni, nem külföldre, de a két fél éves gyerekkel pont nem érzem magam elég rugalmasnak ahhoz, hogy elinduljak. Még bőven szopnak,három óránként, és kóstolgatnak gyümölcsöket, és én magam mondtam azt, ami a posztban felesleges kukacoskodásként van beállítva, miszerint én magam nem tudnék semennyire kikapcsolódni a két gyerek mellett. Felborul a rutinjuk, nekem állandó szoptatás, pelenkázás, és persze a mozgásigény, amit itthon kényelmesen ki tudunk elégíteni a földön, de a Tisza-parton?
Szóval érdekelne egy élménybeszámoló, hogy lássam, hogyan lehetnék rugalmasabb.

Pflaume 2013.07.21. 05:51:27

Félévesnek sült krumpli báránykolbásszal?

DieNanny CH 2013.07.21. 08:46:37

Nagyon tetszik! Az biztos, hogy nagyon alaposan mindennek utána kell járni, kell B és C terv is.
Pl, ha hirtelen elromlik az idő, jöhet a fedett program, de ott meg valamiért nem lehet bemenni, kell a 3. megoldás.
És kell a sok-sok-sok türelem.

Sok szép túrázást kívánok!

kristofica 2013.07.21. 09:14:50

@vitaygeorgina: Pedig éppen a fél éves kor az ideális. A mieink ekkor még csak anyatejen éltek, és nem másztak - forgolódtak jobbra-balra. Így aztán ekkor még be tudtunk ülni velük békésen kávézni, vagy végig tudtunk enni egy többfogásos vacsorát, mert ők közben csak békésen nézegettek ki a babakocsiból, esetleg ültek az ölünkben, de nem volt gond azzal, hogy rohangászni kell, borogatni, mit esznek meg és mit nem. Várost nézni is könnyű velük - egészen addig míg szembe jön egy hosszú lépcső, amin fel vagy le kell vinni az ikerbabakocsit - nem állnak le minden sarkon, hogy fagyit kérnek, vagy nyalókát, nem kell velük játszótérre menni, bazározni, ringlispílre ülni. Egy ekkora gyerek még bármilyen léthelyzetet élvez, ha együtt lehet a szüleivel, és azok is jól érzik magukat. Találni kell néhány óránként egy békésebb helyet, ahol a gyerek ehet - de erre egy nyugalmasabb rész a tengerparton, vagy pl egy romterület félreesőbb helye is megtette nekünk. Higgye el, később csak nehezebb lesz. Mikor a gyereknek már önálló elképzelése van a világról, akkor már folyamatosan mindent meg kell vele beszélni, a mozgásigén meg - egy ideig - csak nő.

kristofica 2013.07.21. 09:16:11

@Pflaume: Természetesen nem. Hat évvel ezelőtt voltak félévesek, amikor először mentünk velük nyaralni. Most már - ennek megfelelően - hat évesek, lettek, mire megkedvelték a birkakolbász, de ette azt a két éves testvérük is.

min 2013.07.21. 09:58:50

jól megmagyarázzák a hülyeséget az írásban..

öregbuksi 2013.07.21. 10:06:09

Nekem csak az ütött szeget a fejembe, hogy minek utazni csecsemő korú gyerekekkel, passzióból, a világ végére? Mert, hogy az említett esetben törődött a gyerek, és nem pihent a szülő az tót ziher! De, gratulálok a bátorságotokhoz. Az utazásotok kihívása, még a két babával is, bagatellnek tűnik ahhoz, amit mi éltünk át, amikor a
Balatonra mentünk (negyedszer együtt). Két nyugger (feleségem és én) két unoka 7.5 és 10 éves, akik már a saját cuccuk zömét elviszik. Vonattal ( autóval nem lehet) Győr - Kelenföld - Sz.fehérvár - Siófok - Lelle felső. Átszállás háromszor, K.földön lekéstük a tervezett járatot az árvíz következményei miatt. Innen csúszott az egész utazás terve, a csatlakozásokat rendre lekéstük. Az említett állomások mind átmenők, ezért a csomagokat cipelni kell, vagy gólyahídon, vagy aluljárón. Komáromtól X-ig vonatpóló busszal. 1 órával előbb indultunk, mint azt a menetrend szükségesnek ítélte, és mégis mindent lekéstünk. A vonatok tömve, klíma sehol a gyerekek a csomagokon ültek a WC előtt, mi álltunk K.földtől Sz.féhérvárig. Kedves Kalandor barátunk, elutazni mondjuk Vlagyivosztokba, vagy Cadizba (túlzással)az nem kaland a belföldi tömegközlekedéses utazáshoz képest, idős korban és Magyarországon.
A nyaralás remekül sikerült. A Balaton nyújtotta azt, ami tőle telik, a többit megoldottuk mi és a gyerekek. Mi is rutinos utazok vagyunk, jövőre is megyünk, bízva abban, hogy nem lesz árvíz! Talán elhiszed, mi csak az unokák
kedvéért nyaralunk így!
További szép nyarat! Az eső,néha eshetne!

T mint T 2013.07.21. 10:16:51

Az én legnagyobb problémám ilyen esetekben (s emiatt redukálom a gyerekkel nyaralások számát), hogy nehézkes az altatás. Egy 5 év alatti gyerek (legalább is nálunk) délután még alszik. A 3 éves kisfiam pl 2-2,5 órát is durmol ebéd után. Így szoktattuk, s a bölcsi-óvi is ezt a napirendet követi, nem szokhat le róla. Ráadásul így egészséges az ő korában. Ha nem alussza ki magát, egész délután kezelhetetlen: na, az tényleg nagyszerű nyaralás!
Na mármost, ha itthon van a gyerek (vagy nagymamánál), akkor ez megoldható: úgy alakítjuk a napirendet s igyekszünk a nyugalomról is gondoskodni.
De nyaralásnál volt már példa zajos szállodára (nem kérhetem meg a szomszéd szobában lévőket, hogy ne csapkodják délután 2-kor az ajtót. Éjszaka pedig másnak az a nyaralás, hogy kártyapartit tart a fölöttünk lévő szobában (szomszéd bungallóban, sátorban, lakókocsiban) és ez áthallatszik.
Mégis, a legnagyobb nehézség, hogy nyaralásnál is úgy kell szervezni az életet, hogy a délutáni alvás megoldható legyen. Ez pedig azt jelenti, hogy nem lehet egész napos programot szervezni (40 euro/fő belépő mellett mégsem hagy ott az ember egy strandot, állatkertet délben), ráadásul ülhetek 2 órát semmittéve a szobában délután, meg este 8-tól a reggeli ébredésig. Vagy vigyek bébiszittert magammal???!!!

Így aztán el sem indulok, vagy a gyereket a nagyira bízom 1 hétre, s ketten megyünk a férjemmel (ha már van az a luxus, hogy van nagyi).

Bármi ötletet elfogadok egy 5 napos horvátországi, augusztusi nyaralás előtt: gyerekkel vagy nélküle?

Egy polgár aki kővé dermed a hülyeségtől 2013.07.21. 12:16:39

@vitaygeorgina: Szerintem érdmes bevállalni egy utazást félévesekkel is. Bár kettővel kicsit nehezebb..Nekem két fiam van, félévesen már mindkettő ült repülőn. :) A nagyobbikkal, még "csak" az Adriáig repültünk, de a másodikkal már Thaiföldig jutottunk. Ott mondjuk 5+ csillagos szállodában laktunk, de mindenhova elmentünk kirándulni. A kicsi remekül aludt a dzsunka fenekén a mangróve mocsárban.

városjáró · http://varosjaro.blog.hu/ 2013.07.21. 12:21:55

idekattintottam, de csalódtam. a poszt nem arról szól, mint amit a címe és a felütés sugall. amiről viszont szól, azt kb minden értelmes szülő alapból így csinálja.

jet set 2013.07.21. 12:45:59

Szerencsére a szüleim már nyugdíjasok, eszem ágában sincs elvinni a gyerekeket magunkkal. A nagyszülők örülnek, hogy unokázhatnak, mi meg olyan nyaralást tervezünk magunknak, amilyet szeretnénk.

zsírmalac 2013.07.21. 12:53:12

@öregbuksi: "Mert, hogy az említett esetben törődött a gyerek, és nem pihent a szülő az tót ziher!"
Hm, ha nem lenne nekik jó, nyilván nem mennének. Nem?

weckerdi 2013.07.21. 12:57:32

@T mint T: Az ebéd utáni alvást mi úgy oldottuk meg, hogy mi is aludtunk vele. Így este még sokáig fenn tudtunk maradni kettesben. Jó volt látni, hogy mekkora élmény volt ez a nyaralás a gyereknek is.

Niurka (törölt) 2013.07.21. 13:41:17

Nem értem miért KELL elcipelni kisgyereket bárhová. Neki tök mindegy, hogy amit lát, az "valami". Egy pár évesnek is tök mindegy, hogy az egy francia kastély vagy az Afrika múzeum a Balaton partján. Neki a kert egy felfújható medencével bőven elég. Az utazáshoz szoktatást, nem lehet megszokni. Engem rengeteget vittek autóval mégis utálom a mai napig. Unom, melegem van, gyerekkoromban folyamatosan hánytam a kocsiban. Amikor 300 km-t kell autózni már attól is sík ideg leszek. Ettől függetlenül tetszik, hogy a gyerek szempontjait ennyire figyelembe veszitek, elég ritka.

min 2013.07.21. 13:56:26

"Persze oda kell figyelni az igényeikre, és különösen amíg kicsik (úgy négy év alatt), rájuk is oda kell figyelni, hogy ne tegyenek kárt se magukban, se a berendezésben. De ezt itthon is megtennénk."

Akkor minek is viszitek el? Egy nyaralásnak pont az a lényege, hogy a szülő is kikapcsoljon, ne pedig ugyanazt az otthoni életét élje legalább a pihenés ideje alatt. Pont azokról mondasz le amiért nyaralni menne az ember? Önző is és hülye is az ilyen szülő.

LouCyber 2013.07.21. 16:07:59

@Niurka: Tévedsz. Nagyon nem mindegy. Szomorú olvasni, amiket írsz. Nem mindegy, hogy félévesen mit olvasol, énekelsz neki. Akár már 1 évesen hová viszed, milyen, hatások érik. Önzőség az ilyen gondolkodás, a gyerek olyanná válik, amilyen vagy. Persze később nem a Harvard vagy McDonald's a választás, de lehet van szerepe benne...

Niurka (törölt) 2013.07.21. 16:20:58

@LouCyber: Ezt biztos nekem akartad írni?

LouCyber 2013.07.21. 16:51:05

@Niurka: A hozzászólásod - első "fele" - alapján, igen. Nem ismerlek, de az a szöveg ijesztő. A második részében leírtakat sajnálom, így nehéz lehet.

Niurka (törölt) 2013.07.21. 17:48:40

Állítólag ronda vagy és szeretnél randizni. Felőlem mehet.

Ajószűcs 2013.07.21. 18:34:53

@öregbuksi: @Niurka: Nos, nem azért vittük magunkkal a gyerekeket fél éves korukban - meg aztán is - mert muszáj volt. Ennek három oka van. 1 Jól érezzük magunkat. (Lehet, hogy meglepő.) Nem jelent terhet, hogy együtt van a család, hanem szórakozunk, pihenünk. Igen, akkor is, amikor fél évesek voltak, és most is kimondottan pihenésnek éreztük ezt az időszakot nem tehernek. 2 Úgy szervezzük, hogy a koruknak megfelelő szinten ez a gyerekeknek is élmény legyen, érezzék jól magukat. Egy fél éves gyereknek ez nyilván annyi, hogy most mind a két szülő folyamatosan vele van, sokat foglalkoznak velük is. Háromévesen már fontos a sok érdekes élmény. Arra pedig, hogy hol jártunk, mit csináltunk a szüleimmel, amikor én voltam hat éves, már én is jól emlékszem. Mert az utazások napjai sokszorosan mélyebben ivódnak az emlékekbe, mint itthon töltött unalmas hétköznapok. 3 Hogy szokják. Ha egészen kis kortól természetes az, hogy megyünk, nézünk, kirándulunk, hogy néha sokat kell ülni a kocsiban, de megéri, mert a végén valami érdekes várja, hogy van, amikor másutt kell aludni, és másfélét kell enni, mint otthon, akkor ez nagyobb korára, mikor már emlékszik is mindenre, természetes lesz, és nem akkor kell elkezdeni elmagyarázni, hogy mindez miért jó.

Ajószűcs 2013.07.21. 18:44:00

@T mint T: Erre egyetlen válasz van: Amíg a gyerek rendszerszerűen alszik délután, addig fél napos programokat kell csinálni. Mi is csináltuk így amikor a gyerekek 2-3 évesek voltak. Korfun illetve Mallorcán voltunk, kicsi szigetek, közeli látványosságokkal.Egy lehetséges megoldás: Indulás reggel relatíve korán a szállásról 8-9 körül, 10-13 óráig program valahol, aztán vissza a szállásra, gyors ebéd, 14 30 - 17 00-ig pihenő (ilyenkor nekünk is jól esett a mediterrán életérzés - sziesztáztunk egy jót.) Aztán késő délutántól estig strand. Utána vacsora, fekvés. A gyerekek is könnyen állnak át nyaraló módba, ilyenkor később fekszenek, később kelnek.

LouCyber 2013.07.21. 18:54:13

@Niurka: Hát nem vok szép, az biztos. És nem is randizom elég régóta... ;(

Niurka (törölt) 2013.07.21. 22:19:54

@Ajószűcs: Meg is válaszoltad: 6 éves. Nem fél, 6.

LouCyber 2013.07.21. 22:35:33

@Niurka: Válaszoltam. Nem szeretném az átlagosnál hülyébbnek tettetni magam, de mit szeretnél? Meg nem barmolnám szét a blogot, jobbat érdemel az írója.

öregbuksi 2013.07.22. 00:36:26

@zsírmalac: Van tapasztalatom olyan emberekről akik mindig késztetést éreznek arra, hogy menni kell! A bejegyzés íróját is ilyen embernek gondolom. Azt hiszik, attól, hogy nekik mint felnőtteknek jó és hasznos az utazás, akkor a gyerekek is így érzik. Pedig a gyereket nem szabad hosszú időre a saját kis köreiből kiszakítani, és közben traktálni minden széppel és jóval ami nekünk tetszik. Ők nem értik és nem érzik a látnivaló okát és mikéntjét.
Lehet, hogy ők a szokott otthoni miliőben inkább matatnának, vagy játszanának, mint elmenjenek Szebenbe és a képtárban megnézzék az egyik Pieter Brueghel képet. Pedig a kép csodálatos!
Élő példa az említett eset. A gyerek mindig annyit és úgy fog föl az eléje kerülő élményből, látnivalóból amennyi épp a korának és fejlettségének megfelel. Magamon tapasztaltam sokszor az utazás közbeni otthontalanságot, ramaty érzés. Ez nem honvágy, hanem komfort nélküli állapot, bár a szállásunk akár lehet kitűnő is. Magyarul: menjünk már haza, jobb lenne otthon!
Szerinted az említett két kisgyerek mit választott volna 4-5 évesen, például: a szülőkkel nyaralni a Mamánál, vagy végig bumlizni a Rhone-völgyét?
Természetesen nem szólom meg a szülőket, de a gyerekeket nagyon sajnálom!

Ajószűcs 2013.07.22. 07:38:09

@öregbuksi: Úgy látom a saját elképzelések ereje KO-val győzte le az értő olvasás képességét. A posztból ugyanis szerintem nagyjából egyértelműen derül ki, hogy konkrét marhaságnak érezném, hogy apró gyermekekkel képtárakba járjunk, ahol szép csendben kell elmélkedni az élet múlandóságán az örök művészet nagyságán stb. Azonban, ahogy fent is írtam, ma már létezik egy alkalmazott tudomány, amit múzeumpedagógiának hívnak, amely éppen azzal foglalkozik, hogyan tegye a kulturális javakat kisebb-nagyobb gyermekek számára élményszerűvé. És ezt sok helyen (tenném hozzá sok helyen itthon is) nagyon jól művelik. Az animációk céljközönsége is elsősorban a kiskorúakból áll. Ha pedig a korosztályának megfelelő élményben részesítünk egy gyermeket, azt bizony imádni fogja. A mieink nagyjából úgy állnak a dologhoz, hogy mindenütt, jó csak ne legyünk otthon. Ez persze nem azt jelenti, hogy itthon rossz, de ha egy nyári hétvégén nincs autóba ülős kirándulás, avagy egy szünet elmúlik úgy, hogy nem megyünk szállodába, az már komoly ellenérzést vált ki belőlük, aminek hangot is adnak. Akkor szorulunk igazán, ha kettesben mennénk el külföldre, és őket hagyjuk itthon Mamánál (ahol egyébként nagyon is szeretnek lenni), mert megkapjuk, hogy:"Már megint érdekes helyekre mentek, és itthon akarjátok hagyni a gyerekeket. Ez nem igazság!" Egyébként persze igaz, hogy egy apróbb gyermek kb bárhol jól tudja érezni magát, ahol foglalkoznak vele, és van tere. De mi tudatosan szeretnénk a világot ismerő, világra nyitott embereket, kultúrafogyasztókat nevelni a gyerekekből, azt pedig elég korán kell kezdeni, mert később nehezebb lenne.

Ajószűcs 2013.07.22. 07:51:14

@Niurka: Amikor először vittük őket, akkor voltak fél évesek, ez hat évvel ezelőtt volt, tehát most hat és fél évesek. Ennél szájbarágósabban nem tudom megmagyarázni.

öregbuksi 2013.07.22. 09:17:49

@Ajószűcs: Nagy tételben mertem volna fogadni, hogy a hiányos olvasásértésem lesz a következő tromf, részedről. Kívánom, hogy neked legyen igazad majd 5-6 év múlva is!
További szép nyarat!

Niurka (törölt) 2013.07.22. 11:35:37

@Ajószűcs: ok, de nem volt teljesen egyértelmű.

Niurka (törölt) 2013.07.22. 11:37:21

@öregbuksi: Igazad van, próbáltam én is saját tapasztalat miatt győzködni, mindegy. Mi nem szeretjük a gyerekeket és mi rosszul tudjuk.

Kyria 2014.06.30. 17:04:13

Végigolvastam ezt is és minden tiszteletem, hogy bírtad a kommenteket idegekkel, türelemmel, magyarázattal (újra és újra). Olvaslak majd tovább is - bár gyerekem nincs, de élvezem, ahogyan írsz:).