Erősen hó vége van, ugyanakkor kirándulóidő. A gyerek követeli, hogy vigyük kirándulni, mert még egy kicsit süt a nap, de a bankszámla állapotát figyelembe véve  se az aquapark, se a pesti játszóház nem tűnik üdvösnek. Majd hó elején. Keresni kellene egy - néhány - helyet, ahol akár szinte ingyen, hozott anyagból is jól érezhetjük magunkat, és még a bazároktól sem kell különösen távol tartanunk a gyermekeinket, és nem kell messzire menni a fővárostól. Meglepő módon ott találunk egy nagy csapat ilyen helyre, ahol nem is várnánk - Felcsút vidékén. 

Bizonyos kultúrkörökben szokásban van, hogy a nagy tiszteletnek (és/vagy gyűlöletnek) örvendő elnökök szülőfalui - városai, mondjuk eufemisztikusan, hirtelen furcsa véletlenek folytán elkezdenek dúskálni a fejlesztési pénzekben. A legtöbbre Yamoussoukro vitte: Félix Houphouet-Boigny, egykori elefántcsontparti elnök szülőfaluját az elnök uralma idején nem csak a világ egyik legnagyobb katolikus katedrálisával díszítették fel, hanem hipp-hopp az ország fővárosává tették.

Yamoussoukro_-_Vue_generale_sur_la_Basilique_Notre-Dame-de-_1.jpg

Ehhez képest,  Gnassingbe Eyadéma, togói exelnök visszafogott volt, szülőfalujának, Pyának, csak egy repteret, és burkolt utakat adományozott. Hasonlóképpen repteret kapott Tunéziában Monasztir - Habib Burgiba elnök szülővárosa, de az Aszad klán is számos fejlesztéssel jutalmazta Latakiát. Enver Hoxha egykori albán pártfőtitkár szülővárosa, Gjirokastra pedig egyenesen a múzeumváros kitüntető rangját kapta, ami nagyjából annyit jelentett, hogy nem kúrták tele ronda blokkházakkal.

orb1.jpg

Bár sokáig hittük, hogy hazánk ezen a kultúrkörön kívül esik, ma már tudjuk, hogy nem, viszont azt el kell ismernünk, a felcsúti stadion ezekhez képest kicsinység. Mi viszont nem vagyunk sem labdarúgás-, sem politika-fetisiszták, ennek ellenére kirándulást tettünk a környéken. És jól tettük. Számos értékes, érdekes és kimondottan olcsó, sőt ingyenes látványosság van ott. 

Fel is csút, le is csút

A labdarúgók Mekkájához (és az ellenzék által megkövezendő ördög kénköves odújához) legközelebb eső nevezetesség az Alcsúti Arborétum.  Arborétumba menni gyerekkel általában helyből jó ötlet. Órákat el lehet benne sétálni - nekünk - rohangálni, motorozni - nekik.  A belépő általában nem drága (itt éppen 700 Ft), és még szép növényeket is lehet látni, fényképezni.Hazánkban van több tényleg csodálatosan karbantartott, és sok kiegészítő élményt is nyújtó arborétum - kedvencünk a vácrátóti és a szarvasi. Nos az alcsúti, a HELY közelsége ellenére, nem az. Az egykori kastély ma már csak festői rom.

orb2.jpg

A tó - gyermekeim sajnálatára, akik valami atavisztikus ösztöntől vezérelve minden vízfolyásba köveket dobálnak - kiszáradt. Virágokat nem ültetnek, ami van, magától virágzik. A fákon, növényeken se nevek, se magyarázó táblák.  Olyan, mintha az egészet magára hagyták volna - jobban mondva valószínűleg ez is történt vele.

orb3.jpg

A pusztuló, emberek utáni világ persze mindig kelt némi romantikus érzetet, de kétségtelenül látszik, mi mindent lehetne még kihozni a helyből. A büfé (kávézó, étterem) teljes hiánya csak annyiban jó, hogy visszafogja a költekezést, viszont növeli a hátizsákok méretét, hiszen mindent otthonról kell hozni. 

Mezítláb a parkban

Alig néhány kilométerre Alcsúttól van a másik - ezúttal teljesen ingyenes - célpontunk: Tabajd.  Létezését egészen sokáig csak Tabajdi Csaba létéből feltételezhettük - mégsem neveznek el szocialista politikust nem létező faluról. Amióta azonban létezik a Mezítlábas Park, Tabajd felkerült a belföldi turizmus térképére. A park nem tud se többet, se kevesebbet, mint amit a neve mond - egy park, ahol le lehet (sőt kell) venni a cipőt. (A lehetőség persze bárhol adott, csak az élmény kisebb - ahogy a hippi kor egy antiprófétája mondotta volt. Sokat beszélnek a mezítláb járáshoz való jogról, de elfeledkeznek a sok szétdobált sörösüvegről, meg a kutyaszarról.) A mezítláb járás Tabjadon azonban kétség kívül élmény - az ötlet ugyanis zseniális. A mai ember lába teljesen elszokott attól, hogy érezzen valamit a cipő szorításán kívül, itt pedig megtapasztalhatjuk egy túraútvonalon, hogy milyen kövön, patakmederben, fenyőtobozon, fahasábon, vagy éppen kvarchomokban járni.

orb4.jpg

Az út kellemes, árnyas, a gyerekek pedig már önmagában azt élvezik, hogy mezítláb lehet rohangálni, beletapodhatnak a vízbe, és senki nem szól rájuk, a keményebb terepeken pedig lehet visongani, sikítozni, és ugrálni.

orb6.jpg

orb5.jpg

Amikor meg meglátják, hogy az egész út végén egy jó nagy játszótér is várja őket (szintén mezítláb), akkor aztán tetőfokára hág a hangulat. Meg kell mondanom, az összes hely közül ez a kedvencem - leginkább azért, mert ebben van a legtöbb lelemény. Bizonyítja, hogy egy teljesen egyszerű ötletből is lehet valami igazán szórakoztatót csinálni - ha jól sejtem, nem is túl nagy pénzből. (Becsületükre legyen mondva a támogatók között a Puskás Akadémia és a Dolomit Kft is ott van.)

Ajkáról ki nem fogy a bauxit..

Énekeltük viccesen az úttörődalt, kijátszva a tanítónénik éberségét. És bár a bauxit nem fogyott ki, a bánya bezárt, nem csak Ajkán, Gánton is. Az összes helyszín közül pedig ez lenne - lehetne a legnagyobb durranás.  Maga a bányamúzeum (felnőtteknek 500 Ft) nem túl nagy szám. 100 m a föld alatt, néhány gép, néhány szerszám.

orb7.jpg

Az egész lehetne sokkal jobb is, ha lenne benne némi interaktivitás, vagy legalább magyarázó jelleg.  De nincs. A szövegeket, gondolom, nyugdíjas bányamérnökök írták, akiknek magától értetődő, hogy mi az a zsomszivattyú, meg a fekübörc. A "magyarázó szövegek" hatalmas táblákon hangyányi betűkkel írott tudományos értekezések, amit már a második szó után hagyunk ott . Az viszont pl., hogy hogyan működött  a kiállított diszpécserközpont, és mit lehetett vele csinálni, nem derül ki. Így aztán jobb kifutni a szabadba. A külszíni fejtés egykori területén tizenhárom állomásból álló (ingyenes) tanösvény vezet végig.

orb8.jpg

 A hely egészen elképesztő - néhol úgy érezzük  magunkat, mintha élőben látnánk a Curiosity adását a Marsról. A vörös homokból lila és rózsaszín sziklák emelkednek ki.

orb9.jpg

orb10.jpg

Másutt a vörös homokra települt buja zöld növényzet inkább valami afrikai tájképet juttat az eszünkbe.

orb11.jpg

orb12.jpg

Bár van térkép, hogy hogyan következnek egymás után az állomások, gyakorlatilag arra mész, amerre akarsz - mi kvázi egyedül voltunk a hatalmas területen, pedig nemzeti ünnepen indultunk útnak. A gyermekek pedig itt aztán igazi felfedezőnek érezhetik magukat. Már a kezdetektől mindennel meg lehet rakni a hátizsákot, zsebeket és a szülők kezét,  gyepvastól(?), a bauxiton át mindenféle elképesztő színű kőig. De az igazi felfedezősdi akkor kezdődik, amikor leérkezünk az egykori tengerfenékhez - ott ugyanis jönnek a fosszíliák.  A kövek közt a mészkőfalban ugyanis lehet valódi őskori csigákat, kagylókat, sőt cápafogakat is lelni. A gyerekeket gyakorlatilag nem lehet leszakítani a hegyről. (Éppen ezért igencsak javasolt kosz és gyűrődésbiztos ú.n. játszóruhában érkezni. A gyerek halál koszos lesz a végére. Ha más programmal is kombináljuk, hagyjuk a végére - elég, ha a kocsit összekoszolják.) 

orb13.jpg

Igazán itt látszik meg a hely hiányossága - a táblák igencsak lakonikusak.  (Konkrétan csak régi, iskolai emlékeinkből tudjuk megmondani a gyereknek, mit is talált. ) Pedig ezt a helyet igazán fel lehetne dobni. Kőzetfelismerő, fosszíliakereső játékok, az alumíniumgyártás folyamatát bemutató interaktív felületek segíthetnék a gyerekeket a tanulásban. (Hogy másutt hogyan is csinálnak igazán jó tanösvényeket, arról korábban írtunk.)  Nem ártana egy játszótér sem, meg tán egy-két múzeumpedagógus, aki értelmes dolgokat tudna magyarázni a gyerekeknek Egy szóval nem is túl sok pénzből  csodát lehetne itt csinálni, igazi egész napos családi élményparkot - hiszen a különleges környezet, a látvány adott, a tudás megvan hozzá. Csak hát a pénz nem erre megy el.

Játék a kastélyban

Van a környéken két kastély is - mindkettő megér egy kitérőt. A nádasdladányi Nádasdy kastély kívülről már szépen fel van újítva - a Norvég Alap finanszírozta, nyilván akkor, amikor nem a magyar nép vérét szívták, bár az is lehet, hogy ilyen fondorlatosan készítették elő a gyarmati sorba taszítást. 

orb14.jpg

A belső rész vagy harmada is már a régi korokat (na jó, a 20. század elejét) idézi, kimondottan szépen helyreállították a norvég adófizetők pénzéből . A maradék a század második felét, amikor az ilyen épületeket inkább téeszirodának használták. 

orb15.jpg

orb16.jpg

Mivel van vezetés, leginkább olyan gyermekeknek ajánlott, akik képesek már sok - számukra tulajdonképpen többé-kevésbé felesleges - információt békésen ülve, rohangászás nélkül végighallgatni. Ez utóbbira inkább a park lenne alkalmas - oda azonban még a felújítók keze nem ért el - a maga vadságában, a messze tűnt idők szépségét idézi, amikor még szépen karban volt tartva, és a kiskisasszonyok meg az ifiurak jártak ki lovagolni. (Az illúzió persze nagyobb lenne, ha kevesebb lenne a dzsindzsa, és lenne a tóban víz.) 

orb17.jpg

Első látásra a martonvásári Brunszvik kastély sokkal gyermekbarátabb környezetnek tűnik, hiszen itt működik az ország egyetlen óvoda-múzeuma. (A főépületben látható Beethoven kiállítást helyből nem éreztük alkalmasnak gyermekek számára.) Az óvoda-múzeum, mint kiderült, azonban éppen óvodás gyermekek számára alkalmatlan.Az még valahogy elmenne, hogy kb. egy sufniban Kádár-kori díszletek között, iszonyat kis helyre van összezsúfolva minden. (Persze ezt is csak azért mondom, mert a lelkem mélyén igénytelen vagyok, hiszen hát itt nőttem fel én is.) De az egész úgy néz ki, mintha a múzeum kiötlői - fenntartói még életükben nem láttak volna élő hús-vér óvodást. A három-hat éves gyermekek nehezen tolerálják, hogy ott van az a sok érdekes játék, amik kiállítási tárgyak, tehát nem nyúlka-piszka, mert megszúr a bicska. Amint fentebb már többször írtuk, alig valami pénzből egy ilyen helyen csodákat lehetne művelni - hiszen órákig le lehetne értelmesen foglalni a gyerekeket régi játékokkal - vagy mondjuk a replikáikkal, és még a történelemről, kultúráról is tanulnának játékosan, kb. kellene még két-három szoba, egy múzeumpedagógus, meg néhány fajáték. A gyermekek az itt szerzett frusztrációkért kárpótolhatják magukat a parkban. Ez az egyetlen hely a környéken, ahol a tóban víz is van, és parkot szépen karban is tartják. 

orb18.jpg

Összességében mit mondhatunk? Egy pesti családnak ez a vidék éppen elég kellemes kultúrprogramot kínál akár egész hétvégére - ingyen vagy nagyon olcsón.  Ez jó. Közel is van a fővároshoz, jó is a közlekedése - ez is jó. De közel nem ad annyit a vidék, mint amennyit adhatna. Egy látogatóközpont Gánton, némi fejlesztés Alcsútdobozon sokat dobna a helyeken. Mindezt le sem írnánk, ha valami Isten háta mögötti tiszántúli kistérségről lenne szó. De tudjuk, ide ömlik a pénz. Mindazt, amit hiányolunk egy stadion árának kb. egy ezrelékéből ki lehetne hozni. Persze lehet, hogy többen rajonganak a labdarúgásért, és nagyobb szavazatszerzési erőt lehet ebben látni, mint a múzeumok vagy természetvédelmi területek fejlesztésében. És azt is tudjuk, hogy valaha a labdarúgás is szép játék lehetett (ma már elsősorban csúnya üzlet, és aljas állati indulatok kiélésének terepe). De legalább morzsákat lehetne juttatni a kultúrának is.  

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr195483568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.