A szemünk előtt pusztítanak ki egy népet. Nem is akármilyet. Több, mint négyezer éve éltek ezen a földön. Végignézték birodalmak felemelkedését és vesztét. A  Krisztus utáni huszonegyedik század közepét már nem valószínű, hogy  megérik. Pedig Krisztus éppen az ő nyelvüket beszélte. 

1992 nyarán kibéreltünk egy Ford Transitot, és elindultunk vele Budapestről Egyiptomba. (Hogy végül miért nem jutottunk el, az egy másik kérdés.) Több, mint egy hetet töltöttünk Szíriában. Nem sokkal voltunk az első Öböl-háború után (akkor még azt hittük, ezzel vége is a háborúskodásnak), és a turisták még nem szoktak vissza a térségbe. Pedig - akkor - Szíria kellemes, biztonságos, és - még a lepukkant magyar egyetemisták számára is - elképesztően olcsó ország volt. Frissen felszabadulva a szocializmus nyomása alól, romániai emlékeinket felidézve ittuk a helyi kólautánzatot, csodáltuk a városok bejáratánál a csicsás díszkapukat, röhögtünk minden Aszad (az idősebb persze) képen, amit láttunk. A személyi kultusz számunkra akkor még nagyon is élő emlék volt - ha Magyarországon nem is, legközelebbi szomszédainkban láttuk mindenütt a helyi Nagy Nevettetők képeit minden falon. (Kádár ilyen szempontból üdítően szerény fickó volt.) 

m5.jpg

Aleppó 1992

Saját kocsival olyan helyekre is eljutottunk, ahová egy évvel korábban, amikor busszal jártuk be Szíriát, nem sikerült elmenni. Így teljesülhetett nagy vágyam, láthattam valódi élő arameust (a szövegben népnévként ezt a változatot fogom használni, mert a mi tanszékünkön így mondták, de ugyanilyen jó az arám, arámi is). Jó, értem én, hogy keveseknek van ilyen vágyuk az életben, de én akkor már vagy hat éve tanultam több-kevesebb rendszerességgel az arámi nyelv különböző változatait (ne tessék számon kérni, azóta jól elfelejtettem mindet). Ezért mentünk Maalulába - modern arámi nyelven nevének jelentése - kapu, bejárat. Útitársaim szkepticizmusukat fejezték ki, hogy minek megyünk egy faluba, amiről még életükben nem hallottak, pedig ők is töri szakot végeztek, de rám hagyták. (Később azért tetszett nekik.) 

m3.jpg

Maalula a hegyről - 1992

Mielőtt el is mesélnénk, hogy mit láttunk ott, ahol akkor még arameust lehetett látni, lépjünk egy kicsit visszább az időben. Úgy négyezer-háromszáz évet. Ékírásos táblákon ekkor jelenik meg először az Aramu, mint helynév. Narám-Szin, Agade királya szintén az i.e. 3 évezred második felében pedig egy feliratában említi (a megvert ellenségek között) Dutult, Arame királyát. 

q4226248.jpg

Narám-Szin győzelmi sztéléje. 

Az aramu nép egyike volt a számos sémi csoportnak, amelyek a feltétezett őshazából, az Arab-félszigetről északnak indultak. Az i. e. második évezred közepén már - a héberek mellett - őket nevezik meg (ahlamu vagy aramu néven) a fő bajkeverőkként. Nomád pásztorok voltak, akik, ha kellettek zsoldosnak álltak, ha éppen nem, akkor útonállónak. A második évezred végére az arameusok, és közeli rokonaik, a föníciaiak, és a zsidók lakták be Szíria-Palesztina területét, sőt Mezopotámia jelentős részét is.  Damaszkusz és Aleppó (már ekkor is sok évszázados múltra visszatekintő városok) lettek a fő erősségeik. Kis városállamaik laza szövetségeket alkottak. I.e. 853.-ban aztán a Tizenkét Király Szövetsége méltó ellenfélre talált, III. Sulmánu-asarédu asszír királyban Qarqarnál (ma Szíria - Tell Karkur) elverte őket. (Érdekes megemlíteni, hogy ebben a csatában - az asszírok ellen - együtt harcolt Adad-Idri Damaszkusz arameus királya, Áhábbal, Izrael zsidó királyával, és egy bizonyos Gindibu nevű arab fejedelemmel, aki 1000 tevét küldött megsegítésükre.) 

Karkar.jpg

III. Sulmánu-Asarédu sztéléje

Furcsa módon az arámi nyelv és kultúra számára ez a vereség nem pusztulást, hanem a virágzás nagy időszakát hozta el. Az asszír és babiloni királyok ugyanis a legyőzött népeket össze-vissza telepítgették  birodalmaikban. Az emberek pedig egy idő után már csak azon a nyelven érintkeztek egymással, amit a legtöbben értettek - arámiul. Mire i.e. 539-ben a perzsák elfoglalták az Újbabiloni Birodalmat az egész Közel-Keleten (Egyiptom kivételével) mindenki az arámi valamelyik dialektusát beszélte. A perzsa nagykirályok így nem saját anyanyelvüket, hanem az arámit választották a birodalom igazgatási nyelvévé.(A nyelvállapot tudományos megnevezése birodalmi óarámi)

Aramaic_Inscriptures_in_Sarnath.jpg

Arámi nyelvű felirat

Így terjedt el keleten az arameus írás is - és lett alapja az összes indiai, és közép-ázsiai írásrendszernek. (Az úgy nevezett karósthi és bráhmi írás az alapja a mai indiai és délkelet-ázsiai írásrendszereknek, míg a szogd írásból jön a mongol, az ujgur, sőt az úgy nevezett török rúnaírás is. És ennek a jeleiből vezetik le a székely rovásírást.) 

Az aráminak már ekkor kialakult a két nagyobb dialektusa, a keleti, és a nyugati. A nyugatit beszélték a mai Szíria, Izrael, Libanon térségében, a keletit a mai Irakban (nagyjából persze). Így Jézusnak és társainak ez, a nyugati dialektus volt az anyanyelve. (Ennek rekonstruálására tettek kísérletet Mel Gibson Passiójában.) 

Részlet a filmből -a rekonstrukciót általában jónak tartják.

Az arámi nyelv, és kultúra következő (utolsó) fénykora a kései ókorra, korai középkorra esik (tudományos megnevezés - középarámi korszak). Míg az antikvitás korábbi századaiban - a Perzsa Birodalom bukása óta - a kultúra alapvetően a görög nyelvet jelentette, az egységes kereszténységből kiszakadó keleti egyházak (monofiziták, nesztoriánusok, Tamás-keresztények) a helyi nyelvet kezdték el használni. A legfontosabb a szír nyelv lett. (A magyar ebből a szempontból elég szerencsétlen, ugyanazt a melléknevet vagyunk kénytelenek haszálni, mint amit a mai Szíriai Arab Köztárssasággal kapcsolatban - pedig ez egy egészen más kor, egészen más nyelvére vonatkozik, nem arab, és nem a mai Szíria terültén beszélték, az angol ilyen szempontból szerencsésebb Syrian (a mai Szíriára) Syriac (az ókori nyelvre és a mai egyházra).)  Ezt a nyelvet ma is hallani még, ez lett ugyanis a szent nyelve a keleti egyházaknak a libanoni maronitáktól az indiai Tamás-keresztényekig. 

636px-Syriac_Sertâ_book_script.jpgSzír nyelvű kódex

Az iszlám hódítás kezdetén ezt a nyelvet beszélték Bizánc keleti tartományaiban éppúgy, mint a Szászánida Perzsia nagy részén. Az arab hódítás után aztán megkezdődött a lassú iszlamizáció, és elarabosodás. A keresztes háborúk idején a lakosság jó fele még keresztény volt, és sokfelé beszélték még az arámit.

Syriac_Christianity.svg.png

A sötétebb rózsaszín terület azt jelzi, ahol még a keresztes háborúk idején szírül beszéltek, a zöld pedig azokat mongol törzseket, amelyek ekkor felvették a szír kereszténységet. 

A mongol hódítás után azonban (a mongolok sokáig támaszkodtak a térségben a keresztényekre) az iszlám terjesztése felgyorsult, a nyelvet pedig azok is feladták, akik megtartották keresztény hitüket. Az ezredforduló környékén a modern arámi keleti dialektusát néhány százezren beszélték Észak-Irak  hegyei közt, azon a területen, amelyet ma többségükben kurdok laknak (a fenti térképen a pici piros pontok). Jelentős részük a második  iraki polgárháborús időszakban elmenekült. Bár veszélyeztetett nyelvük is kultúrájuk is, az utóbbi időben a Kurd Regionális Kormány által biztosított nyugalom sokakat visszacsalogatott, és közösségeik élnek. A nyugati dialektust azonban, amely ugye annak a nyelvnek közvetlen folytatása, amelyet Jézus is beszélhetett, mindössze három kicsi faluban beszélték Szíriában. Közülük volt a legnagyobb Maalula. 

m2.jpg

Maalula 1992

A hosszú, de talán nem teljesen érdek nélkül való történelmi kitérő után térjünk vissza Maalulába. Bár csak alig 60 kilométerre fekszik Damaszkusztól a sziklás hegyek közé ékelődött falu - és két szomszédja Bakha és Dzsubb Adin, ahol szintén arameusok éltek - sokáig igen nehezen megközelíthető helynek számított. Ezért maradhattak itt fenn az arab tenger közepén az arameusok. Száz évvel ezelőtt még jó 15 ezren éltek ezen a vidéken. Aztán, ahogy a közel-keleti keresztények más közösségeiből, innen is felgyorsult az elvándorlás. Az ezredfordulóra már csak néhány ezren maradtak. A beolvadást, mint minden ilyen kis nép esetében, a modern technika, az elzártság megszűnése, a televízió és rádió csak gyorsította. Ellensúlyozására az utóbbi időben a szír kormány is tett lépéseket. Maalulát feltették a világörökségi várományosi listára, 2007-ben pedig a Damaszkuszi Egyetem kihelyezett nyelvi intézetet hozott létre - amit nemrég a polgárháború miatt kénytelenek voltak bezárni. 

1992-ben, amikor én ott jártam, az első, ami feltűnt a kisvárosban, a kifejezett rendezettség volt. Bár egész Szíria - az akkori - Magyarországhoz képest szegény volt, itt mintha a jólét jelei is látszottak volna. Szép, rendezett házak, kellemes, bár nem túl élénk főtér fogadott, és láthatóan felszabadult emberek. A többi várossal ellentétben itt egyetlen nőn sem látni kendőt. Sőt kimondottan csinosan, európaiasan öltöztek a lányok, szinte kérkedtek azzal, hogy nekik bezzeg szabad mutogatni a hajukat. (Szíriában sosem volt kötelező a hidzsáb, de a muszlim nagyvárosokban azért bőven lehetett kendős nőket látni.) És, ahogy a keleti keresztények általában, távoli testvérként üdvözölték a nyugati turistát. Azonnal meg is invitáltak minket egy keresztelőre, nem is akárhová, a Szt. Tekla kolostorba. 

maalula_szent_tekla_kolostortemplom_981573_37573.JPG

A kolostor közvetlenül a polgárháború előtt, amikor még teli volt turistával. 

A kolostor - bár igen régi alapítású - nagyobb részt modern épület. Teli volt ünneplő emberekkel. És igen, hallottuk, hogy nem arabul beszélnek!!!! (Valójában persze amit itt is hallhatnak, csak annyira "Jézus nyelve", amint amennyire a mai olaszok "Cicero nyelvét" beszélik - elválasztja őket 2000 év, és  az időközben lezajlott számos nyelvtani változás.)

Ilyen "Jézus nyelve" ma. 

Kicsit távolabb van a melkita - görög-katolikus - Szt. Szarkisz kolostor. Ez viszont máig megőrizte igen régi formáját.

letöltés (2).jpg

Központi része 4. századi, vagyis egyike a legrégebbi, folyamatosan üzemelő keresztény szent helyeknek. Úgy tartják, még a Niceai Zsinat (325) előtt épült, amire abból lehet következtetni, hogy kerek oltára van, ezt pedig a kereszténység sok szempontból legmeghatározóbb zsinatán betiltották. Kicsit beszélgettünk a helyiekkel -töredékesen, hiszen ők nem nagyon tudtak angolul, mi pedig gyengén arabul - majd felsétáltunk a hegyre, ahol  egy kis forrás található, amelynek vizét szentnek tartják. 

m4.jpg

Maalula 1992

Maalula mindeddig nem jelent meg a hírekben, a keleti kereszténység  vagy a sémi nyelvészet jó ismerőin kívül senki nem hallott róla. A napokban azonban - sajnos - bekerült a híradásokba. A térség lakossága, akárcsak az ország keresztény lakosságának többsége Aszad elnök oldalán áll a polgárháborúban. Matteo Addad atya, a Szt. Tekla parókusa ugyan már hónapokkal ezelőtt megkongatta a vészharangot (a szó szoros és átvitt értelmében), de nem jutott sokra. A szíriai keresztények ügye Nyugaton csak a kimondottan keresztény irányultságú sajtóban kapott teret. Aztán a Dzsabhat an-Nuszra harcosai tegnapelőtt elérték a falut. 


Az al-Nusra Maaloulaban by kozelkeletjelene

A helyiek sok jóra ezek után nem számíthatnak. Az al-Kaidához kapcsolódó terrorszervezet - amúgy a felkelők, a Szabad Szír hadsereg szövetségese - ugyanis nem csak robbantásos merényleteket követett el az elmúlt hónapokban, de előszeretettel támadott keresztény templomokra is. (Igaz, síita, alavita mecseteket is romboltak, és síita imámokat is fejeztek le.) 

A nyugati szövetségesek mindeddig nem igyekeztek - vagy ha igen, nem tűnt fel senkinek - hogy megvédjék a keleti keresztényeket, akiket jelenleg végpusztulás fenyeget. Pedig ehhez még csak nem is lenne szükséges valamiféle keresztényi szolidaritás, elég lenne, ha pl. a multikulturalizmusra, mint a Nyugat által elismert alapértékre hivatkozni, hiszen nincs a világnak még egy olyan vidéke, ahol ennyi különböző, gyakran évezredes hit, kultúra él egymás mellett. De, ha csak annyit figyelmébe ajánlanának azoknak, akiknek a kedvéért éppen háborút akarnak indítani, hogy emberek fejét levágni pusztán vallási meggyőződésük miatt, nos, nem igazán elfogadott dolog, és erősen ellenjavallott, az is jelentene már valamit. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr295497306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flúgatlan 2013.09.07. 14:37:55

Kösz az írást!

Hasonlókról már hallottam, de ennyire részletesen még nem.

Szomorú és érthetetlen történet a vége. Ez is megerősíti, hogy a multikultúrára csak addig hivatkoznak prófétáik, amíg az a keresztény értékrend szétverését támogatja, és csak bizonyos népek és vallások üldözése a tűrhetetlen.

ابن بطوطة Ibn Battúta 2013.09.08. 18:54:55

Remek írás, köszönet érte!
Egy apró megjegyzés a képekhez:
A térkép alatti kép Szajdnáját mutatja (nem Maalúlát), az azt követő pedig a Szergiosz-kolostort (és nem a Teklát). Bocsánat a kukacoskodásért :)

Ajószűcs 2013.09.08. 19:00:29

@ابن بطوطة Ibn Battúta: Biztos igazad van. Mint írtam is 1992-ben voltam ott, papírképeket csináltunk (értelemszerűen, hiszen mi mást akkor), amikor azóta a számos költözködés és pakolás közben összekveredtek, elvesztek újra megtalálódtak, mire digitalizáltam őket. Aztán, hogy valami az egyik borítékból egy másikba kerül, az bőven lehetséges. Majd alkalom adták kijavítom!

kacsa. 2013.09.09. 00:28:37

Köszönöm! Valószínűleg ilyenre mondják, hogy hiánypótló írás. Közelebb hozta azt, ami a középiskolai történelemoktatás során olyan távolinak tűnt.

csaba03 2013.09.09. 00:40:39

2007-ben jártam Szíriában. 10 napunk volt, és csak tömegközlekedéssel tudtunk utazni. Maalulát is meg akartuk nézni, de végül nem jutott rá idő. Akkor azt mondtuk, nem baj, egyszer még úgyis visszajövünk ...

_Toto_ 2013.09.09. 02:43:18

2011-ben jartam Maalula-ban, mar forro volt akkor a talaj. Nagyon megkapo volt szamomra is a varos, oszinten remelem elkeruli az esztelen pusztitas.

borzzz 2013.09.09. 03:28:09

Köszönet a posztért, nagyon érdekes volt. Sajnos nem az arameusok kis népe az egyedüli a Közel-Keleten (vagy a világon), amelyet pusztulás fenyeget.
Másokkal szemben én nem a globalizációban és a multikultiban látom a fő veszélyt (ezek inkább lehetőségeket teremtenek a kis kultúráknak), hanem a fundamentalizmusban.
Rettenetes a polgárháború, eddig is százezrek haltak meg, milliók menekültek el, már csak egy bombázás "hiányzik", ami nem oldana meg semmit.

Gera 2013.09.09. 07:53:54

Szerintem a "Nyugat" senkit nem tud megvédeni Szíriában, az ilyen kis eldugott helyeken végképp. A konkrét fegyverrel hadonászó tanulatlan bunkót vajmi kevéssé érdekli, hogy ki mi ellen tiltakozik.

gigabursch 2013.09.09. 09:14:43

Addig szenvednek a szírek is és a többi ott élő nép, amíg nem lesz végre béke az Olajfák hegyén.
De jelenleg az agressziójuk sajnos minden értelmeset felőröl.
A világ kárára...

Bicepsz Elek 2013.09.09. 09:18:57

Na akkor hamarosan viselhetik majd a fejkendot....

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.09.09. 09:20:20

"Ezt a nyelvet ma is hallani még, ez lett ugyanis a szent nyelve a keleti egyházaknak a libanoni maronitáktól az indiai Tamás-keresztényekig."

S ez ma is pármillió asszír anyanyelve, tegyük hozzá.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.09.09. 09:24:37

Egy fontos megjegyzés a nagyszerű cikkhez. Alapvetően a legtöbb olvasó nem érti a "keleti keresztény" kifejezést, ezt érdemes lett volna kibontani. Ugyanis ez jelenthet 4 egymástól vallásilag eltérő csoportot:
- a keleti katolikusokat, azaz olyan katolikusokat, akik nem a latin rítust használják (ezek egyike a Mo-n is létező görögkatolicizmus),
- a khalkedóni ortodoxokat, hibás magyar szóval "görögkeletieket",
- a nem-khalkedóni ortodozokat, hibás szóval "monofizitákat",
- a "nesztoriánus" asszír egyházat.

Mr. Rustical 2013.09.09. 12:26:05

Nagyon jó a poszt.
A világpolitikát sajnos ilyen kis lélekszámú, befolyás nélküli népcsoportok nem tudják befolyásolni, így legfeljebb imádkozhatunk érettük.

Ajószűcs 2013.09.09. 18:37:42

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: Gondoltam, hogy írok valami kis útmutatót a vallásokhoz, de hajnali fél háromkor, amikor nagyjából sikerült visszaállítanom azt, amiről azt hittem, hogy végleg elszállt igazán már nem volt kedvem az antiochiai patriarchátus viselt dfolgaihoz. Kösz, hogy kiegészítetted.

Az asszírok nyelve viszont csak annyira azonos a liturgiában használatos szírrel, amennyire a maalulában beszélt nyelv Jézus nyelvével. A szír egyházi változata a bibliafordítás (Pesitta), illetve a szír egyházatyák (Szt Efrém) nyelvén alapul, ez egy késő-ókori nyelvállapot. Az újarámi korszak nyelvészetileg a 13. századtól kezdődik. Jelenleg kb három csoportot különböztetünk meg, több elnevezés is van rájuk, én egy fajtát mutatok be:

- Nyugat Újarámi (Maalula)

- Középső (Északkeleti) Újarámi

Ajószűcs 2013.09.09. 18:45:45

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: Gondoltam, hogy írok valami kis útmutatót a vallásokhoz, de hajnali fél háromkor, amikor nagyjából sikerült visszaállítanom azt, amiről azt hittem, hogy végleg elszállt igazán már nem volt kedvem az antiochiai patriarchátus viselt dfolgaihoz. Kösz, hogy kiegészítetted.

Az asszírok nyelve viszont csak annyira azonos a liturgiában használatos szírrel, amennyire a maalulában beszélt nyelv Jézus nyelvével. A szír egyházi változata a bibliafordítás (Pesitta), illetve a szír egyházatyák (Szt Efrém) nyelvén alapul, ez egy késő-ókori nyelvállapot. Az újarámi korszak nyelvészetileg a 13. századtól kezdődik. Jelenleg kb három csoportot különböztetünk meg, több elnevezés is van rájuk, én egy fajtát mutatok be:

- Nyugat Újarámi (Maalula)

- Középső (Északkeleti) Újarámi
Ebbe tzartozik:
- Turoyo (Törökország Mardin környéke)
- Modern asszír (és káld) dialektusok (Észak Irak)
- És számos kihalófélben levő kurd zsidók által beszélt dialektus, amit jelenleg Izraelben beszélnek.

- Keleti Újraámi: Új Mandeus (Irán)

A teljes népesség, ami ezeket a nyelveket beszélheti kb 500 ezer fő, ebből a modern asszír dialektusok beszélői tesznek ki jó 400 ezret, és másik kb 100-at a turoyo. A többi létszáma elenyésző.

Az iraki keresztények és mandeusok jelentős részének anyanyelve már az arab.

Természetesen a keresztény asszírok mai nyelvére komolyan hat a klasszikus szír - ahogy a franciába is kerültek vissza latin szavak (mots svants), vagy a hindibe is szanszkritok (tatszama). De a nyelvek jelentős változáson mentek keresztül - a hangváltozások mellett pl átalakult az igeidők rendszere, új tipusú névelők alakultak ki stb. Olyannyira, hogy az egyes dialektusok már egymás számára sem feltétlenül érthetőek. (A beszélők persze kb mind tudnak arabul.)

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.09.09. 18:49:10

@Ajószűcs:

Persze, ez így igaz.

Ami Antiochiát illeti, kevesen tudják, hogy nem egy darab antiochiai pátriárka van, hanem több.

Történelmileg a szakadás a khalkedóniak és a nem-khalkedóni ortodoxok között 451-ben következett be, az antiókiai pátriárkai cím ez időponttól kezdődően vita tárgyát képezte a két irányzat között. Azonban egészen 518-ig mindig csak egy személy volt a pátriárka, egyszer a egyik, másszor a másik irányzatból, annak függvényében, hogy éppen melyik irányzat tudta saját jelöltjét a pátriárkai trónhoz juttatni.

A végleges szakadás csak 518-ban következett be, ez időponttól kezdődően van két pátriárka, az antiókiai szír pátriárka és az antiókiai görög pátriárka.

Az utolsó közös antiókiai pátriárka az 512-ben megválasztott Szeverusz, akit 518-ban I. Jusztinusz császár (nem keverendő I. Jusztiniánusz császárral, aki az utóda volt) leváltatott, majd új pátriárkát választatott Pál pátriárka személyében. A nem-khalkedóni irányzat az új választást nem ismerte el, Szeveruszt tartotta továbbra is, egészen 538-ban bekövetkezett haláláig a legitím pátriárkának, majd 6 évvel később új pátriárkát választott. Tehát ez időponttól kezdődően van – mind a mai napig – két antiókiai pátriárka van, egy szír és egy görög.

A keresztes hadjáratok alatt a római pápa kihasználta a kínálkozott helyzetet, s 1098-ban saját emberét ültette az antiókiai görög pátriárka trónjára. Ez már az 1054-es, katolikusok és khalkedóni ortodoxok közti egyházszakadás után történt, így itt már két egyház harcáról volt szó. A khalkedóni ortodoxok természetesen nem ismerték el a római pápa emberét, aki mint Antiókia latin pátriárkája lett ismert. A khalkedóni ortodoxok a címet fenntartották, bár ténylegesen elvesztették hatalmukat a pátriárkai trón felett. A khalkedóni ortodox antiókiai pátriárka Konstantinápolyban élt, száműzetésben, tehát pátriárkai címe nagyrészt névleges volt. Így tehát ezzel már három antiókiai pátriárkátus létezett: egy szír nem-khalkedóni ortodox irányzat (melynek tényleges székhelye ekkor már a muszlim irányítás alatt álló területeken volt), egy görög khalkedóni irányzatú (száműzetésben Konstantinápolyban) és egy katolikus irányzat (az 1098-ban létrehozott antiókiai latin patriarkátus).

A helyzet 1268-ban változott meg, ismét a politika hatására. Ekkor a keresztesek elvesztették Antiókiát, aminek következtében az antiókiai latin pátriárka Rómába menekült, ezzel címe névlegessé vált. (A Vatikán a helyzetet hivatalosan 1964-ig fenntartotta, ekkor lett hivatalosan is megszüntetve az antiókiai latin pátriárkai cím.) 1269-ben a Konstantinápolyban száműzetésben lévő khalkedóni ortodox antiókiai pátriárka visszatért Antiókiába, s a 170 éven keresztül névleges titulus ismét valóssá vált. Érdekes, hogy a szír-arab ortdodox keresztényeknél a muszlimok számítottak a kisebbik rossznak a katolikus nyugathoz képest, s ez kölcsönös volt: a muszlimok a nyugatiakat kiűzendő betokadóknak tekintették, míg az ortodoxokat “csak” alacsonyabbrendű, de mégis csak megtűrt alattvalóknak.

A Vatikán azonban a helyzetbe nem nyugodott bele, a névleges latin pátriárkátus nem volt elég, tényleges egyházi hatalmat szerettek volna a térségben. A kedvező alkalom 500 évvel később meg is jelent a khalkedóni ortodoxok belviszálya folytán – az egyházak századokban gondolkodnak… Pontosan 1724-ben történt az eset, ekkor a khalkedóni ortodox Antiókiai Egyház püspökei VI. Cirill személyében új pátriárkát választottak. Az új pátriárka Róma-barát ember hírében állt, amit Konstantinápolyban nem tudtak értékelni.

Bár a konstantinápolyi pátriárkának jogilag nem volt hatalma az antiókiai pátriárka felett, igyekezett minden befolyását bevetni az új antiókiai pátriárkaválasztás érvénytelenítése érdekében. A “befolyásbevetés” sikeresnek bizonyult, az antiókiai püspökök egy része új választást hirdetett, s Szilveszter pátriárka személyében új, immár “igaz ortodox” pátriárkát választottak. Cirill és hívei a helyzetbe úgyszintén nem nyugodtak bele, s végül 1729-ben elfogadták a római pápa segítségét, így unióra lépve Rómával. Az addig – a később tárgyalandó maronitákat leszámítva – egységes khalkedóni ortodoxokról egy jelentős rész leszakadt ezzel. Így 1724-től immár még egy antiókiai pátriárka jelent meg, immár két katolikus antiókiai pátriárka volt a még kettő keleti mellé.

Miután a Vatikán sikerrel járt a khalkedóni ortodox antiókiaiak megosztásában, úgy gondolta, hogy érdemes megpróbálni ugyanazt a másik egyházban is, a nem-khalkedóni ortodox antiókiaiak egyházában. A sikeres jezsuita missziók hatására, sikerült egy kis részt kiszakítani a nem-khalkedóniai ortodox antiókiai egyházból, létrehozva így a Szír Katolikus Egyházat. Immár lett egy ötödik antiókiai pátriárka, s a harmadik katolikus köztük.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.09.09. 18:51:24

@Ajószűcs:

Azonban van még egy katolikus antiókiai pátriárka, a maronita pátriárka. A maroniták eredetileg a khalkedóni irányzatot támogattak a nem-khalkedónival ellentétben, s mivel emiatt üldözésben volt részük a térségben domináns nem-khalkedóniaktól, ezért a mai Libanon északi részére menekültek, itt egy sajátos zárt közösséget létrehozva. A VII. századtól kezdődően saját pátriárkát választanak, aki később mint az antiókiai pátriárka jogutódjaként szerepelt a maroniták hite szerint. A maroniták saját hitvallásuk értelmében mindigis a római pápa alá tartoztak, azonban ez tényekkel nem bizonyítható. A valószínűbb az, hogy elszigeteltségük és zártságuk miatt kapcsolatuk a többi khalkedóni ortodoxszal megszakadt, majd amikor a keresztesek megjelentek a térségben 1182-ben, elfogadták a római pápa főhatalmát és azt a későbbiekben is – mind a mai napig – megtartották.

A mai helyzet:

Jelenleg 5 darab antiókiai pátriárkát sorolhatunk fel.

1. Legtöbb híve a nem-khalkedóni ortodox (“szír”) antiókiai pátriárka egyházának - Szír Ortodox Egyház - van, a hívek száma kb. 6 millió. A mai Szíria lakosságának kb. 10 %-a keresztény, a keresztények 80 %-a ehhez az egyházhoz tartozik. Jelentős tagság van emellett Indiában is – 1 millió fő körül – az antiókiai szír pátriárka alá tartozó Szír Malankara Ortodox Egyházban, mely a Szír Ortodox Egyház autónóm része.

2. A khalkedóni ortodox (“görög”) antiókiai pátriárka egyházának - Antiókiai Görög Ortodox Egyház - kb. 1 millió tagja van. Szírián és a környező országokon kívül jelentős tagsága van az USÁ-ban is. Az Antiókiai Amerikai Ortodox Érsekség fontos missziós tevékenységet folytat ott.

Mindkét ortodox egyház központja immár évszázadok óta nem – az időközben teljesen muszlim várossá vált – Antiókiában, hanem Damaszkuszban van.

Végül jöjjön a három katolikus antiókiai pátriárka. Mindhárom egyház ma már teljesen arab nyelvű, már istentiszteleti nyelvként még használják az asszír-arámi-szír nyelvet is, a melkiták pedig az asszír helyett a görögöt.

3. Legjelentősebb a Maronita Egyház, 3,5 millió taggal. Központja Bkerkében van, néhány kilométerre Bejrúttól. Libanon lakossága kb. fele-fele arányban muszlim és a keresztény. A libanoni keresztények között a maronita a legnagyobb felekezet, a libanoni keresztények közel fele maronita (a többi libanoni keresztény 20 %-a khalkedóni ortodox, további 20 %-a egyén – nem-maronita – katolikus, 10 %-a pedig egyéb keresztény, elsősorban nem-khalkedóni ortodox és nesztoriánus).

4. A katolikus Melkita Egyház tagsága kb. 1,3 millió fő, központja Damaszkuszban van.

5. Legkisebb a Szír Katolikus Egyház, Bejrút központtal és kb. 150 ezer tagsággal.

Ajószűcs 2013.09.09. 19:05:42

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: No pont ez a szövevényes történetet nem volt már kedvem leírni hajnalban :-))) Köszönöm!

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.09.09. 19:15:16

@Ajószűcs:

Igen, gondoltam, hogy ezt akartad leírni te is... :-)

Én az egyik saját cikkemből másoltam ide ezt gyorsan, melyben magyaráztam, hogy miért van több antiókiai, konstantinápolyi, jeruzsálemi és keleti pátriárka, s alexandriai pápa.

A rekorder persze Antiokia az 5 pátriárkával. Konstantinápolyban csak 2 van, Jeruzsálemben és Alexandriában meg 3-3.

fehérfarkas 2013.09.10. 01:24:22

Végre egy ilyen írás is van a magyar neten :)
Végre nemcsak a Assad a barbár tömeggyilkos (aki megérdemli a bombázást) vs. a demokráciáért küzdő jóságos lázadók tartalmú írás, hanem bemutatja, hogy Szíria mégsem teljesen az, mint aminek itt nyugaton sokan hiszik.

Assad alatt a gazdaság és az életszínvonal valóban arab mércével is gyengén szerepelt (a szomszédos Libanonhoz nem is hasonlítható, de Jordánia fővárosa Amman is lehagyta Damaszkuszt és Aleppot), viszont a világ egyik legbiztonságosabb országa volt, nagyon kedves és vendégszerető emberekkel.
A különböző vallások békében élhettek és nem voltak üldöztetve. Sőt, Damaszkuszban az alyízott zsidók házait a szír renndőrség vigyázta nehogy toljavok kirabolják, hátha egyszer még az aliyázott zsidók vissza akarnak térni egykori házaikba.

Egyébként érdekes az is, hogy Szíria nem volt mindig az USA és Szaúd Arábia nagy ellensége: 2009-ben Kerry még Szíriában látta a közel-keleti térség stabilizációs erőjét (Assaddal tüöbbször is együtt ebédelt - az elmúlt napokban The Guardian elő is vette erről a fényképet), és 2011 januárjában még ő támogatta a legjobban, hogy az USA küldjön nagykövetet Szíriába. De Szíria akkor is jó barátja volt az USÁ-nak, amikor a 90-es évek elején Szaddam Husszein elleni öbül-háborúban kellett segítenie.
2011. második felében/2012. elején valami drasztikusan és hirtelen megváltozik. Assad rezsimje hirtelen az USA és Szaúd Arábia nagy ellensége lesz és vissza tér az ifj. Bush Gonosz tengelye (2002. jan. 29-i kongresszusi beszéde: Axis of Evil: Syria, Iran, North Korea) korszak. A szír-barát Kerry hirtelen átváltott ifj. Bush-vá és most ő a legnagyobb szószólója Szíria bombázásának.
Hogy mi lesz a szír keresztényekkel és a még régebbi ókori emlékekkel? Ahogy Irakban úgy Szíriában és érdekli ez az amerikai és szaúdi warmongereket. Ahogy Irakban is felbecsülhetetlen kulturális értékek pusztultak el, úgy Szíriában is el fognak - hacsak nem lesz vége mihamarabb ennek a háborúnak. De bombázásokkal és a wahhabi/szalafi terroristák (pénzbeli, fegyveres, logisztikai, hírszerzési, kiképzési) támogatásával csak elhúzódni fog a háború.
Szégyellem magamat nyugatiként, hogy a nyugat jelenleg a keresztényeket gyilkoló al-Kaidával kapcsolatban álló al-Nusra frontot támogatja (hiszen a "lázadóknak" ez a legnagyobb és legerősebb szervezete).

fehérfarkas 2013.09.10. 01:30:42

@fehérfarkas:
A másik poszthoz már lírtam, de ide is szervesen kapcsolódik (a keresztényekkel kapcsolatos dolgot most nem teszem bele, mert az itt néhány nick nálam sokkal bővebben és pontosabban leírta):

Megérteni pár dolgot a szírekkel és Szíriával kapcsolatban a nyugati médiából nem lehet.
Kezdjük 2 mondással:
"Damaszkusz olyan idős, mint az emberi gondolat"
Mark Twain: "Damaszkuszban az idő nem mérhető napokban, hónapokban, években; csak civilizációk és vezetőik tündöklésében és bukásában."
Egy országról beszélünk, amelynek területén a legrégibb urbánus/városi civilizáció 7000 évvel ezelőtt alakult ki, és 3200 évvel ezelőtt szünt meg: a Tell Halaf és Ugarit kultúra.
A sumér, főniciai, akkád, asszír, hettita, babilóniai, római, bizánci és végul a muszlim kalifátusok fontos gazdasági, kereskedelmi és kulturális központja volt. A zsidó Tórah, a keresztény Biblia és a muszlim Korán történeteinek jelentős része ezen a területen játszódott.
A Római Birodalom és a Bizánci Birodalmak idején ez jelentette a "nyugat" határát (de ugyanez igaz az Ottomán Birodalomra is - hiszen akkoriban Irak északi része a Perzsa Birodalomhoz tartozott). Szíriától keletre a Perzsa Birodalom kezdődött, ami már a "kelet" része.

A mai Damaszkuszi Nagymecset helyén már a kőkorszakban is vallási szent hely volt. Írásos feljegyzés van arról, hogy a rómaiak Jupiter temploma helyén már 1200 évvel korábban az ősi sémi Hadad viharisten szentélye állt. A római Jupiter templom helyére épült Keresztelő Szent János temploma. És ennek helyére épült a ma is látható nagymecset 715-ben, akkor amikor mi magyarok még nomád vándorló életet éltünk a pusztákon.
A mecset muwaqqitja/időőre volt a 14. sz-i Ibn al-Shatir csillagász, akinek modelljét Kopernikusz a heliocentrikus világképének megalkotásához felhasználta (egy másik damaszkuszi csillagászéval együtt, aki nemcsak csillagész volt, hanem a város 13. sz-i vízellátórendszerét is tervezte: Mu'ayyad alDin al-'Urdi).
A mecsetben van egy külön kápolnában Keresztelő Szent János sírja, amit a keresztények látogathatnak és zarándokhelynek is használnak.

Kevesen tudják, de Damaszkuszban volt a világ eső leprásokat gyógyító kórháza, és itt született a 13. sz-i Ibn al-Nafis, aki először írta le a vérkeringési rendszert.
Itt tanított a 10. sz-ban al-Farabi a „második tanító” („első tanító” = Arisztotelész).
Habár az arisztotelészi logika egyik legjelesebb képviselőjének tartják, műveiben azért számos nem arisztotelészi elem is megtalálható. Filozófiai, matematikai, oktatási művein kívül zeneelméleti műveket is írt.
Fizikai műveiben pedig az üresség (üres tér, vákuum) létezésének természetéről is írt, és az első, aki a vákuummal kísérletezett.
Sokat elmond a kereskedelmének a szerepéről, hogy az Al-Hamidiyah Souq piac a középkorban az egyik legnagyobb volt, hossza: 422m;
az Al-Buzuriyah Souq piac hossza: 415m;
az Ottomán török uralom alatti legnagyobb piac a Medhat Pasha Souq, hossza: 490m.
Ja, és nyugat és kelet összeütközésével kapcsolatban Damaszkusz volt a fővárosa a keresztes hadjáratok elleni egyik leghíresebb vezérnek: Nur Ad-Dinnak. Majd ez lett a fővárosa és itt alapította meg a dinasztiáját (Ajjubuda dinasztia) a Fatimida Egyiptomot is legyőző és Jeruzsálemet a keresztesektől visszafoglalő Salah ad-Dinnak (Szaladdin)is.
És Damaszkuszból indult ki a Hidzsáz vasút, ami Medinába szállította a zarndokokat, a közte levő részen meg fontos kereskedelmi/gazdasági tevékenységet folytatott (sokat elárol az a tény, hogy mire az 1. vh kirobban és a britek által fellázított arabok lerombolták a vasútat, addig az éptési költséget visszatermelte, sőt nyereségesen működött).

Az Ottomán időkben Aleppo volt a birodalom 3. legnagyobb városa (Isztambul és Kairó után), és rajta ment keresztúl a Bagdadba menő vasút. Egyébként pedig a világ egyik legrégebben lakott települése, közel 6000 éves.
177 közfürdője volt a középkorban a mongol invázió előtt, ebből mára 18 maradt fennt (Szírai egyik legrégebbi közfördője is a városban van).
Az aleppói citadella a világ egyik legrégibb és legnagyobb vára. A monda szerint Ábrahám próféta a citadella helyén tejeltette meg a bárányát.
A városban jelentős zsidó és örmény lakosság élt (a modern atatürki Török Köztársaság megalapítása után 40.000 örmény menekült Aleppóba): a 10. sz-ban készült az Aleppói Kódex, az egyik legjelentősebb Héber Biblia kézirat (eredetileg Tiberiaszban készült, és később került Aleppóba, ahonnan a nevét kapta).
Itt tanított a 12. sz-ban Sharaf al-Dīn al-Ṭūsī a harmadfokú egyenletekkel foglalkozó híres matematikus és csillagász.

De van magyar vonatkozása is Szíriának: Bem apó itt halt meg a Habsburgok elöli száműzetésében. Kőrösi Csoma Sándor nevét pedig egy mellékutcában tábla hirdeti.

fehérfarkas 2013.09.10. 01:38:39

@gigabursch: "Addig szenvednek a szírek is és a többi ott élő nép, amíg nem lesz végre béke az Olajfák hegyén.
De jelenleg az agressziójuk sajnos minden értelmeset felőröl.
A világ kárára..."

Nem úgy vettem észre, hogy a szírek lennének aggresszívak. A nyugati média által lázadóknak nevezettek jelentős része nem szír állampolgár, hanem Boszniától Csecsenföldön át Pakisztánig különböző országokból oda ment szélsőségesek, akiket az USA, Szaúd Arábia és Katar pénzel, és a CIA tréningez (ezek voltak bevetve Líbiában is Kadhafi ellen).
Ha jutyúbra feltett videókat megnézed, akkor az öltözetükön láthatod, hogy semmi közük a szírek öltözködési szokásaihoz. Bombázni pedig nem a vegyifegyver miatt kell, hanem mert 2 év alatt még mindig nem tudták Assad rezsimjét megdönteni - és így kell nekik egy kis légi segítség (úgy mint Kadhafi ellen is kellett - csak akkor hamarabb mentek oda a repülők). Igaz, itt a közvetlen nyugati katonai segítség azért késik, mert Oroszország és Irán ott állnak Assad mellett, és többször is megmondták, hogy ha a nyyugat közvetlen katonai támadást indít Szíria ellen, akkor annak következményei lesznek, és ők meg Assad oldalán avatkoznak majd be (Líbiában ilyentől nem kellett félnie a nyugatnak).
süti beállítások módosítása