Hogy kerül a borz az asztalra? Vietnamban mindent megesznek, aminek négy lába van és nem asztal. Aki pedig ezt meg is akarja tapasztalni, annak az Illatos Pagodához kell mennie. Egy szóval, jobb, ha leszámolsz a pozitív előítéletekkel - a buddhisták is esznek húst, elég durván. 

Vietnam olcsó ország, feltéve, hogy nem akarunk ingatlanba beruházni. Az például, hogy egy egész napos kirándulásért mindössze 25 dollárt számláznak, egyáltalán nem meglepő, és az ember nem is számít semmi rosszra. Inkább az ennél drágábbat érezné lehúzásnak. Az Illatos Pagoda - Huong Son - mindössze 90 km-re van Hanoitól, meglehetősen jó úton, így nem is kell nagyon korán indulni. (Persze ki, mit tekint nagyon koránnak.) Még idegenvezető is járt a kisbuszhoz, aki elvben angolul beszélt, a gyakorlatban ezt csak feltételeztük  - kiejtése alapján azt hittük, velünk is vietnamiul akar beszélni. Amikor rájöttünk, hogy a szöveg nyelve angol (vagy valami hasonló), akkor éppen ott tartottunk a vicces bevezetőben, hogy Vietnamban az első számú halálok a közúti baleset. Ettől nem szerettük jobban az előttünk álló két órás buszozást. Pedig a busz még istenes volt. Magát a pagodát alapvetően vízen szokás megközelíteni, a zarándokok számára ez egyfajta megtisztulás, a turistának pedig egyszerű fun (elméletben persze).  (Bár nyilván van szárazföldi út is.) Az Illatos-folyón elképesztő mennyiségű teljesen egyforma csónak várja a vendégeket. 

Vietnamiakra vannak méretezve, aki kicsit is magasabb 155 cm-nél, rém kényelmetlennek érzi, hogy egy kőkemény műanyag széken, szinte guggolva kell végigülnie az utat. Számunkra megfejthetetlen okból a csónakosok, akik egyszerre vagy húsz turistával megrakott hajókkal végigeveztek a folyón, egytől egyik asszonyok voltak. 

Azt azért meg kell adni - a jellegzetesen délkelet-ázsiai formájú hegyek közt a folyón a sok tucat csónak egyszerre igazán megkapó látvány. 

A hegyek pedig, ahogy a pagodához közeledünk egyre merészebben nyújtóznak az égbe. 

Ahogy a térségben mindenütt, a turistalátványossághoz vezető utat a kikötőtől egészen fel a hegy tetejéig bazársor övezi. És nem is akármilyen. A bazárosok itt láthatóan nem a nyugati turisták (vélt) ízlését követik, nincsenek I szív Vietnam pólók, népművészeti terítők és világító izék. Mondjuk úgy, hardcore bazár van,.- a befőttesüvegekben karvastagságú kígyók tekeregnek a pálinkában, az éttermek előtt pedig ott lóg az étlap félig megnyúzva. 

Legalább egy kilométer hosszan nyújtóznak az éttermek. Itt aztán megbizonyosodhatunk arról a vietnami mondásról, hogy ők mindent megesznek, aminek négy lába van, és nem asztal. Először azt hittük, a legrémisztőbb a kutya lesz. 

Aztán megláttuk ezt a lényt:  nem tudtuk egyértelműen meghatározni - valószínűleg borz, de lehet tán mosómedve is - annyi bizonyos, hagyományosan nem az étkezésre javasolt állatok egyike. (Legalábbis Európában.)

Izgulósabb olvasók megnyugtatása végett közlöm, nem, mi nem ettünk ezekből a jószágokból, valószínűleg egyébként nem is fért volna bele a 25 dolláros keretbe egy borzlakoma. Az előre befizetett ebédünk legnagyobb részét a különböző formákban felszolgált tofu tette ki - ami jó volt nekem, mert a csapatból egyedül én szeretem.)  Ahogy közeledtünk a szent helyhez, azért az árucikkek is spirituálisabbak lettek. Vagy legalább is nem ehetőek.

A legkülönösebb az aprópénz, amit magasan a névérték felett lehetett nagyobb kötegekben venni. Mivel kísérőnk nem volt éppen egy Shakespeare, nem is kísérleteztünk azzal, hogy ő magyarázza el, mi a fene ez. (Maradjanak velünk, pár sorral lejjebb kiderül!) Még mielőtt elkezdtük volna az emelkedést, megtekintettük a Mennyei Konyha Pagodáját. Furcsa neve ellenére tényleg templom, ide temették azt a szerzetest, aki a templomkörzet újjáépítését szervezte a 18. században. (Maga a templom ennél régebbi, elméletben ősidőktől fogva való, de bizonyossággal a 15. században épültek a legrégebbi megmaradt részei.) 

Az igazi, kőkemény buddhista zarándokok persze gyalog vágnak neki a hegynek - igaz, ők a megvilágosodásra hajtanak, nem arra, hogy egy újabb világörökségi várományos helyszínt lássanak. Mi zselék voltunk, és a lanovkával mentünk. 

A felvonó egyébként osztrák gyártmány - meg is dobogtatta a mi kis k und k szívünket, és reményeket keltett bennünk, hogy nem szakad le. Itt vagyok megírom, nem szakadt le. A felső végállomásnál kezdődik aztán, amiért végül is ide jöttünk. Egy barlangtemplom, amelyben a meglehetősen régi Buddha-szobrok rejteznek. 

A művészettörténeti élménynél azonban sokkal nagyobb volt az, amit az élő vallásgyakorlat látványa okozott. Az Illatos Pagoda ugyanis minden, csak nem múzeum. Az ide érkezők többsége valahol félúton van a turista és a zarándok között - kb. mint egy nagyobb keresztény búcsújáró helyen. Jönnek, vásárolnak, esznek, de eközben legalább olyan fontos az ima, az áldozat. Persze a buddhista tanításokhoz legalább annyi közük van, mint egy átlagos magyar falunapnak Aquinói Szent Tamáshoz. 

A keresztényeknél szokásos, kínosan csendes áhitatnak azonban itt nyomát sem látni. A családok az áldozati tárgyakkal  a kezükben lökdösődnek, nyomulnak, majd - ekkor már valóban lecsendesedve - imádkoznak a Buddha-szobrok előtt,

Füstölőt gyújtanak, ás átadják áldozataikat a szerzeteseknek. Ahogy minden Ázsiának ezen a részén, ez is a jószerencse megszerzéséről szól. És itt derült ki, mire kell az apró. Áldozati ajándék az ősök szellemeinek. Jelképes pénz cserébe a támogatásért. 

Az ősök egyébként szeretik - a kp mellett - a gyümölcskosarat, a csokit, az ásványvizet és narancsos üdítőt is. 

Az ajándékok jó részét aztán a család azért hazaviszi. 

Kimenetben még vettünk némi ajándéktárgyat a bazárban. Majd, hogy érezzük, mégis csak a létező szocializmusban vagyunk, megtekintettük a kijáratnál a valamit, ami ugyan lehet, hogy a megvilágosodást szimbolizálja, de nekem azért egy szovjet űrhajós-emlékművet juttatott az eszembe. 

Visszaúton, az ismét rém kényelmetlen hajón úgy éreztem, megvilágosodtam. El kellene ide hozni azt a sok nyugati értelmiségi széplelket, aki azt hiszi, a buddhizmus egyenlő Ole Nydahl láma bölcsességeivel meg a Facebook keleti-bullshit generátorainak aforizmáival arról, hogy jajj, de jók legyünk, és vessük meg az anyagi javakat, és ne bántsuk szegény állatokat. Egy fenét: a valódi buddhisták közül meglehetősen sokan borzot zabálnak és a túlvilágon is csak pénz érdekli őket. Ettől függetlenül persze még nagyon jó fej és aranyos emberek, csak hát nem olyanok, mint amiket a nyugati ember vallásos sztereotípiái mutatnak. Mert itt a buddhizmus nem valami vegytiszta filozófia -  élő népi vallásosság, ha úgy tetszik babona, néphit, de leginkább kultúra. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

☉ ☾ 2013.10.01. 20:08:54

Az utolsó bekezdés tömör tájékozatlansági mutatóján kívül azért érdekelne, hogy miképpen lehet ennyire "fotel" turistának maradni - csokipapíron nyerted az utat?

Válasz erre 

Uva 2013.10.02. 00:30:51

Igen, a kereszténység sem egyenlő azzal, hogy egy többnapos hulla szárad a kereszten

Válasz erre 

Link elek 2013.10.02. 00:44:16

@Uva:
2000 eves zombi szarad a kereszten

Válasz erre 

bambanő (törölt) 2013.10.02. 06:50:21

Az utolsó bekezdés tömören leírja, hogy mi a baj a nyugati emberrel: a buddhizmust valami szépelgő, tarisznyás értelmiségieknek való, fákat ölelgető, grínpíszes, vegánok által teremtett, a keresztény vallásnál ezerszer jobb valaminek képzelik el.
Közben a valódi ázsiai buddhisták materialistábbak a nyugatiaknál, pénzért imádkoznak, pénzt áldoznak és reménykednek, hogy fiuk születik majd, nem lányuk, mert a lány az nem ér fele annyit sem a kultúrájukban. Ha meg lány lenne, akkor abortusz...
ja és húst hússal esznek legszívesebben.

erről a nyugati széplelkek nem tudnak, mert Ole Nydahl az egyetlen business-buddhista, akivel életükben találkoztak. Be is szopják a hülyeséget, amivel megetetik őket.

Hasonlóan téves elképzelés él az ázsiaiakban a kereszténységről. Lásd Fülöp-szigetek, ahol nagypénteken keresztre feszítik magukat. Pont annyira félreértik a kereszténységet, mint a nyugatiak a buddhizmust.

még annyit, hogy a borznak titulált élőlény egy cibetmacska (szerintem)
csak a pontosság kedvéért...

Válasz erre 

☉ ☾ 2013.10.02. 08:05:26

@bambanő: Fogalmad sincs arról, amiről beszélsz, és ez tényleg jellemző a "nyugati" emberre.

...összességében nulla az ismereted a tárgykörről.

Válasz erre 

☉ ☾ 2013.10.02. 08:19:12

Az mindig olyan vicces, amikor valaki elmegy mondjuk Mekkába és megírja, hogy szerintem milyen izés ez az iszlám, vagy Indiában a szegénységen szörnyülködik, Tibetben a yakhúst is fogyasztó buddhistákon, Laosz, Burma és Thaiföld csak arra jó, hogy a magával vitt világképét ott ütköztesse a nem is tudja mivel, mulatságos, tényleg az, mert az utazás felszabadító élményét, az új tapasztalatot és értelmezést kizárja.

Mint az "újgazdagok" amikor utaznak, hahaha, tényleg szórakoztató.

Válasz erre 

Reggie 2013.10.02. 08:51:23

@☉ ☾: Szerencse, hogy itt vagy nekunk te, aki mindent es mindenkinel jobban tud:)

Válasz erre 

☉ ☾ 2013.10.02. 08:56:08

@Reggie: Olvasd el újra amit írtam, hátha megérted - bár a fenti egyetlen mondatod szerkezetéből ítélve rendesen írni sem tudsz, de azért próbálgasd.

Válasz erre 

Szelid sunmalac 2013.10.02. 08:57:06

@☉ ☾: Te idefigyelj. Te csak fikazol mindenkit, hogy mennyire tajekozatlan, mikozben te magad egy budos szot nem irsz. Ha ekkora pofad van, akkor tessek szepoen kijavitani, magyarazatot hozzafuzni, osztani az eszt!

Válasz erre 

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.10.02. 09:11:44

megesszük a marha nyelvét, gyomrát, agyát, a csont velőjét. A csirke zúzáját, szívét. a disznó vérét.
miről is beszélünk akkor???

Válasz erre 

☉ ☾ 2013.10.02. 09:12:34

@Szelid sunmalac-Elmeny designer: ááá, annyit nem ér, nem írok neked postot, bocs.

Válasz erre 

Szelid sunmalac 2013.10.02. 09:16:04

@☉ ☾: Azert mert egy kis mitugrasz fasz vagy. Mert kiosztani tudsz, de sajat velemeny, foleg tapasztalat az meg nincs. Na huzdmeg magad szepen, mert mindenki rajtad rohog te szanalmas kis pondro!

Válasz erre 

☉ ☾ 2013.10.02. 09:27:03

@Szelid sunmalac-Elmeny designer:

Szerintem pihend ki magad, ilyen lerobbant, másnapos idegrendszerrel nem kellene gép közelében lenned, elég egy lassan induló Indesign és kiugrassz az ablakon.
Sajnálom, hogy értelmileg alkalmatlan vagy az olvasásból eredő, következtető, intelligens gondolkodás élményére, és a talpasparaszt hangvételed és lényed akadályoz az létezésben. Viszont! Mások nem ilyenek mint te. Úgyhogy ne itt, nyilvánosan köpd magad le, alázkodj meg, mert senki sem kíváncsi erre. Azt majd a barátaid körében...

Feltétlen válaszolj, különben semmibe vesznek!

Válasz erre 

☉ ☾ 2013.10.02. 09:34:29

@Szelid sunmalac-Elmeny designer:

Beleolvastam a kommentjeidbe, látom munkát keresel reménytelenül, és szitkozódsz és veszekszel, sértegetsz mindenkit. Mire jó ez?

Válasz erre 

mitmiért? 2013.10.02. 16:17:50

" az árucikkek is spirituálisabbak lettek. Vagy legalább is nem ehetőek."
:-)))))
Régóta tetszik a blog, nemcsak a jó dumák. hanem a hozzáállás miatt is.
Most lemerulok :-( folyt köv

Válasz erre 

Ajószűcs 2013.10.03. 10:17:33

@bambanő: Köszönöm! Igazság szerint a cibetmacska kifejezést már hallottam életemben többször is, de valahogy macskásabbnak képzeltem. No mindegy, nem vagyok biológus.

Válasz erre 

bambanő (törölt) 2013.10.05. 10:18:45

@☉ ☾: Ázsiában (Távol-Kelet) élek most is, párom ázsiai, buddhista, ahogy az egész családja. Van még itt taoizmus is, meg egy kis konfucianizmus, meg filippínó keresztények (semmi baj velük, itt nem feszítik magukat keresztre), de amúgy az ismerőseim nagy része is buddhista, családi kapcsolatok révén.
Biztos szart se tudok a buddhizmusról... meg ők se, akik ebbe születtek, ebben nőttek fel.
Nem követem, sőt, miután beleláttam, nem is kívánom követni a buddhizmust, tiszteletben tartom, de attól agyfaszt kapok, hogy a nyugatiak milyen tévképzetekkel rendelkeznek a keleti vallásokról. Köze nincs ahhoz, amit budapesti, belvárosi teaházakban mindenféle fantázianévvel illetett teákat balról jobbra kavargató sarus, koszos lábkörmű vegetáriánus bölcsész "értelmiségiek" gondolnak pl. a buddhizmusról.

Ja, a vietnami konyhában nagyon nem csípem, hogy koriandert orrba-szájba nyomják. Nekem kissé egysíkú, a legtöbb ételük íze emiatt. A magyar konyha ehhez képest változatosabb, pedig szokták a paprika, hagyma, só szentháromságának indokolatlan túlhasználatával vádolni

Válasz erre 

☉ ☾ 2013.10.07. 08:33:41

@bambanő: Tényleg ne sértődj meg, de az írásod alapján a "szart sem tudsz a buddhizmusról" jelző erős ugyan, de közel állni látszik a valósághoz. Attól, hogy az ismerőseid buddhistának vallják magukat, te még nem rendelkezel saját ismeretekkel...

Vannak jelentős kulturális különbségek az adott országokon belül is, ilyen például, hogy a gyakorló theravada buddhisták egészen másképpen élnek mint a vadzsrajana követői - kívülről nézve. Meglehetősen sok iskola létezik, és a szabályok követése mellett a világi követők bizony olyan dolgokat is tehetnek/tesznek, amit egy szerzetes nem. Márpedig a buddhizmus szerzetesi rendszerben működik, a gyakorlásból eredő szellemi tapasztalatok kizárják azt, hogy immorális életet éljenek, vagy például húst egyenek.

Mint említettem, a világi követőknél más a helyzet, és különbséget kell tenni a között, hogy valaki beleszületik egy kulturális közegbe, vagy választja azt. Gondolom az ismerőseid nem gyakorló szerzetesek...

Dél és észak Indiai, Tibeti tapasztalataim alapján úgy látom, hogy a GYAKORLÓK nem babonásak, a néphit nem jellemző rájuk és a pénz nem áll az életük középpontjában.

A nyugati sznobéria, pedig olyan amilyen, de nem mindenki marad az szerintem.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: