Térképes sorozatunkat nyáron kezdtük el, amikor cirkulálni kezdett egy aranyos gyűjtemény vicces térképekkel, és erre sokan ráharaptak. Mi azt igyekeztünk megmutatni, hogy térképnek látszó tárgyakkal (tudom, amin nincs jelmagyarázat, meg lépték, meg miegyéb, az szakmailag csak illusztráció, de ez egy blog, és nem a kartográfiai szakmai kollégium) sok érdekes dolog mutatható meg, azon felül is, hogy hol isznak sört, és hol pálinkát. Először megpróbáltuk megválaszolni a sokmilliárd dolláros kérdést, hogy hogyan is van ez a dolog a fejlődéssel, aztán megnéztük, hogy milyennek látszik a világ Ázsiából nézve. Most egy kicsit befelé tekintünk. Megvizsgáljuk, hogy mi milyennek látjuk a világot, milyen pszichózisok, tévképzetek gyötörnek. Hármat helyből ki is választottunk. A (tév)hiteket fogjuk szembesíteni az ábrákon látható valósággal. 

A leggyakoribb tévhit, amit magam körül tapasztalok a világgal kapcsolatban, a félelem.  Az az erős meggyőződés, hogy 

- minden, ami a komfortzónánkon kívül van és nem Svájc, az iszonyú veszélyes, mert háború van vagy minimum lopnak.

- ez csak egyre rosszabb lesz, mert egyre több a világban az erőszak. (Lám, a gyerekek is mindig csak azokkal a borzasztó gyilkolós számítógépes játékokkal játszanak.) 

A végére látni fogjuk,  mindkettő nettó marhaság. 

Az kétségtelen, hogy a mai világot is mindenféle  feszültségek terhelik. Össze is raktak egy kis térképet arról, hogy hol, miért van feszültség a világon. Érdemes böngészni: 

Revised-Map-Of-Geopolitical-Anomalies-1_1.jpg

Aki meg szeretné nézni, hogy mondjuk a Csendes-óceán térségében most min villonganak, az nagyban megnézheti itt.

És tényleg egyfolytában háború folyik - amit folyamatosan közvetít is manapság a tévé. A következő térkép azt mutatja, hogy hol is avatkozott be az Egyesült Államok a második világháború vége óta.  A piros, ahol akartak valamit, bombáztak, akcióztak. Kétségkívül impresszív. 

CR-map2-US-military-and-CIA-intervention.gifEz a térkép pedig 2012-t mutatja. Minden egyes terrortámadást egy kis pont jelez. 

start_globalterrorismdatabase2012dataset_map.png

Azt azért már ezen is láthatjuk, hogy a területi eloszlás finoman szólva is aránytalan. Tehát, ha nem akarjuk nászutunkat Irakban vagy Afganisztánban tölteni, akkor marha kicsi esélyünk van arra, hogy bármi bajunk essen. A modern ember pedig gondoskodik is arról, hogy ne essen baja. Míg régebben hódítottunk, manapság inkább kirekesztjük a bajt. Sosem volt ennyi fal a világon, mint most. 

map_4.5_murs_dans_le_monde.jpg

A pirosak a bevándorlást akarják korlátozni, a zöldek más - alapvetően biztonsági - célokat szolgálnak. Az igazán döbbenetes a kis diagram mellette - azt mutatja, mennyire igyekszik az emberiség a modern korban inkább kívül rekeszteni a feszültséget, mint akármilyen agressziót elkövetni. Bármilyen soknak is tűnik a tévében a háború - mindig csak azt mutatják, jajdulnak fel az idősebb hölgyek - valójában a számok mást mutatnak. 

pinker.jpg

Ez az egészen döbbenetes ábra mutatja, hogy hogyan csökkent a háborús áldozatok száma a második világháború óta. Az az egészen kis piros izé mutatja kb. az iraki háborút. Egy másik hasonló kis piros alig látható vonalka jelzi majd a szír polgárháborút. Persze, minden  egyes értelmetlenül, erőszakkal megölt emberért kár, mert élhetett volna egy jobb életet. De itt most globális trendekről van szó.

Screen-Shot-2013-11-27-at-3.21.41-PM.png

Az elmúlt évszázadokban így esett vissza az emberölések száma Európában. A korábbi adatok persze inkább becsléseken alapulnak, de a trend akkor is látványos. De tudok mutatni egy ennél még meglepőbb ábrát is: 

warfare.pngAzt hasonlították össze antropológusok, hogy mekkora esélye van annak, hogy egy férfi erőszakos halált haljon. A sok ismeretlen furcsa név ausztráliai, új-guineai, amazóniai törzseket takar. Ezeket hasonlították össze a mai nyugati adatokkal. Sokakban él a kép a "romlatlan ősi közösségekről", akik "egységben élnek a természettel", "csak azt veszik el, amire szükségük van", és persze békések, ők aztán nem bántanának senkit. Ellentétben a fehér emberrel, aki természetétől fogva agresszív. (Ezt a képet mutatják a filmek is.) Az adatok pont az ellenkezőjét mutatják. A mai nyugati embernek alig van esélye arra, hogy élete erőszakos véget érjen. És mutatok még valamit:

53531459_murder_rates464x316.gif

Az Egyesült Államok bűnözési statisztikája. 1994, a csúcsév óta az erőszakos bűncselekmények száma az egy harmadára (!) csökkent. A trendek, ha nem is ennyire látványosan, de a többi fejlett országban is hasonlóak. 

Akkor miért van az, hogy egészen más érzünk? Erre - szerintem - kettős a válasz.

Az egyik az emberi természetből fakad, már ősidők óta. Ahogy öregszem, nekem is kezd kimondottan idillivé válni a Kádár-korszak, és kezdem úgy látni, hogy a mai fiatalok, na azok aztán ... De mert nem vagyok teljesen marha, tudom, hogy ez érzékcsalódás. Egyszerűen csak fiatalnak jobb lenni, mint öregnek. Az öregeket meg irritálja, hogy a fiataloknak jó, nekik meg nem. A legkorábbi ismert sumer iskolai szövegektől bevett toposz, hogy a következő generáció sokkal gyengébb, lustább és tudatlanabb, tiszteletlenebb és persze agresszívebb, mint az előző. Ha ez tényleg így lenne, már rég visszamásztunk volna a fára, és makognánk, illetve le se jöttünk volna. (Igen, tudom, az emberré válás folyamata valójában nem így zajlott le, de ez csak egy tréfásnak szánt példázat.) Tehát harminc feletti olvasóimat arra biztatnám, hogy úgy ahogy van, dobják a "mai fiatalokról" alkotott véleményüket a kukába. Minden nemzedékben egyformán vannak kiválóságok, és latrok. Ez van. 

A másik ok - médiamunkásként némi szégyenkezéssel vallom be - a média. Ma gyakorlatilag a háborúk minden egyes halottját egyenként bemondják a híradókban. Minden gyilkosságból hír lesz. Az emberiség évezredeken keresztül élt úgy, hogy csak a legszűkebb környezete híreit ismerte. Most nincs olyan távoli hely, ahonnan - ha feszültség, háború, gyilkosság van - ne érkezzen azonnal hír, kép, hang. A szórakoztatóipar is rájátszik erre - a valóságosnál sokkal több a gyilkosságokat, erőszakos bűntényeket bemutató filmek aránya. Kell az "akció." Szóval, akkor mi vagyunk a bűnösök, a médiamunkások? Nem feltétlenül. Inkább az emberi természet. A fejlett nyugati világban (tudom, nehéz elhinni, de mi is ebben vagyunk) a média nem sulykol semmit, nem köti a nézőt ördögi módon maga elé, és nem  akar "lebutítani, hogy aztán belesimuljunk a rendszerbe". Nézettséget akar és ezáltal reklámbevételt. Ennyi. Azt adja, amit a néző megnéz. A választás lehetősége pedig ott van mindenki előtt. Ne nézze. Tájékozódjon. Olvasson.  

A világ pedig alapvetően biztonságos, és egyre biztonságosabb hely. Vannak konfliktusok, halnak meg emberek értelmetlenül, de az apokalipszisnek nyoma sincs. 

 Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr915770724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wanekus 2014.01.26. 22:12:34

Valahol olvastam, hogy Angliában a többszöröse azon áldozatok száma akik a reggeli felkelés utáni balesetben (leesik a lépcsőn, elcsúszik a zuhanyzóban stb.)halnak meg, mint azoké akik olyan esemény során (terrortámadás, rablógyilkosság, cápatámadás, repülőgép-szerencsétlenség stb.) amiket a média is közvetít és amiktől jellemzően tartunk (többé-kevésbé).
Egyébként király a poszt, gratulálok.

fehérfarkas 2014.03.17. 19:00:54

Jók ezek a tlrképek, és főleg, ha egymással veti össze őket az ember.
Én most csupán a terrorizmussal kapcsolatoshoz szólok hozzá. Nagyon jól bemutatja a térkép, hogy nemcsak muszlim terrorizmus van a világon, Latin-Amerikában, Észak-Írországban, Ázsia legnagyobb keresztény országában a Fülöp-szigeteken, és fekete Afrika törzsi területei is elég jelentős terrorista tevékenységek voltak 2012-ben. Ugyanakkor meg az iszlám terrorizmus (amivel a média riogatja az embereket) 99%-ban a muszlim lakosságú országokra/területekre jellemző, és az ottaniak számára jelent veszélyt. Azok közül is elsősorban a politikailag megosztott vagy háborús/polgárháborús országokra: Afganisztán, Irak, Szíria, Jemen, Pakisztán és Banglades, meg persze Izrael és az általuk megszállt palesztin területek.
És pont a média által legjobban riogatott muszlim országok ebből a szempontból a legbiztonságosabbak, mint a mai napig fehér galabijjában és fejkendőben vagy turbánban járkáló arab öbölországok (pl. Szaúd Arábia, Egyesült Arab Emírségek, Katar, Bahrain, Kuvait, Omán) vagy Irán (amely a nyugati média szerint a világot el akarja pusztítani - de ha nem is az egész világot, de a Nyugatot biztosan - legalábbis a nyugati mainstream média cikkei szerint).
És ha ezt megnézzük a felette levő térképpel, amely a CIA 2. viágháború óta levő beavatkozásait (puccsok, merényletek, fegyveres konfliktusok kirobbantása, stb...) mutatja. És ha a 2 térképet egymásra tesszük, akkor azt látjuk, hogy a terrorizmus gyakorisága (függetenül attól, hogy vallási vagy szeparatista terrorizmusról van-e szó) és a CIA beavatkozásai között elég nagy az átfedés. Telán véletlen egybeesés ez? Vagy van a 2 térkép között mélyebb összefüggés is?

stone pit(er) 2016.07.03. 12:19:01

A térképek valóban jók! Az kifejezetten ami az USA és a CIA beavatkozását mutatja. Jót lehet rajta nevetni! Egyrészt, a titkosszolgálatok szerepe a kétpólusú nagyhatalmi játékokban meghaarozó volt. Ezzel nem is érdemes foglalkozni. Ugyanis, ha az orosz, a francia, az angol és a kínai azonos szervezetek területi aktivitását ábrázoló térképet is mellé tesszük akkor lényegében lefedik egymást. Maradjunk annál a megközelítesnél ahol az USA, mint nagyhatalom, tevőlegesen is beavatkozott. Maradjunk a Masodik Világháború utáni időszaknál. Az első a Kóreai háború. Nem Ők kezdték és ENSZ felhatalmazást kaptak, ami egy Szovjet diplomáciai hiba eredménye volt. Tovább nem is érdemes foglalkozni vele. Vietnám volt a következő. Bár Ők eszkalálták a helyzetet, az általuk státus quo-nak vélt megálapodást érezték megsértve az északiak által támogatott forradalminak mondható hatalomátvétele kísérlet esetén. Igaz, az általuk támogatott vezetés is egy korrupt, erőszakos rendszer volt. És mar a franciákat is támogattak fegyverszállítással. Ázsiában ezenkívűl nem volt olyan beavatkozásuk ami harci cselekménynek minősülne, egészen 1991-ig. Az, hogy támogattak dikátorokat, a hatalom megszerzésében illetve megtartásában, az igaz. De ezek szerint azokban az országokban erre volt elégséges fogadókészség. Afrikában a nyolcvanas évek közepéig, amikor is bombázták a líbiai katonai egységeket, nem avatkoztak be sehol. Azért azt ne feledjük, hogy Kadhafi mar korábban bombázta Csádot, összeütközésbe került Egyiptommal és Tuneziával is. Közben, a hetvenes évek közepén bevezették a Del-Afrika ellenes szankcíókat. Amelyek meghaladták az európai országok által életbe léptetett hasonló intézkedéseket. Portugáliát folyamatos nyomás alatt tartottak, hogy mint az utolsó gyarmattartó, feladja gyarmatosítás. Igaz, ez csak a Szegfű forradalom lezajlása után ért el eredményt. Azonban a szocialista országok erős támogatása ellenére is ellenáltak annak, hogy támogassanak egy beavatkozást Mozambikban vagy Angólában. Az 56-os egyiptomi beavatkozás ellen azonnal felléptek, és néni, nem azért adták fel Magyarországot mert megalkudtak Egyiptomra. Az angol-francia-izraeli csapatokat kivonulásra késztették, úgy hogy tudtak a Szuezi csatorna visszakerül állami ellenőrzés alá, a Nasszeri szocialista köztársaságban. Nem is érdemes folytatni! Dél-Amerikában szinte sehol nem kellett erölködniük, mindég megtalálták azokat a csoportokat, akik hasonló elképzelésekkel rendelkeztek országuk iranyultságával szemben és volt is hozzá kellő erejük, hogy elképzelésüket megvalósítsák. Pinochet az Allende kormány hadügy minisztere volt. Stb.