Időről-időre megkérdezik tőlünk, hogy tényleg bármit megkóstolunk-e. Igen, amit bárhol a világon emberi fogyasztásra alkalmasnak tartanak, megesszük. (Egyszer biztosan.) Jó, nem kell mindent szeretni... A koreai konyhával azonban nem nagyon lehet melléfogni. Egészséges, változatos, csípős és sokszor nagyon egzotikus. Következzék egy nagyon szubjektív lista két hét tapasztalatai után.

1. A legszínpompásabb -BIBIMBAP 

Nincs Koreában vendégeskedés, vendéglátás bibimbap nélkül. Maga a szó keverést, rázást jelent. Nincsenek szigorúan meghatározott összetevői, de a kész ételnek meg kell felelnie bizonyos esztétikai és filozófiai elvárásoknak. Egy széles, de nem túl magas falú cserépedénybe sugárirányban kell belehelyezni az akkurátusan egyformára, apróra, vékonyra szeletelt hozzávalókat. A tálban négy különböző színű, nyers zöldségnek kell szerepelnie (pl. répa, uborka, gomba, retekcsíra - a lila kedvéért) az opcionális húsok és rizs mellett. Ez a négy különböző zöldség szimbolizálja a négy égtájat, a hozzájuk kapcsolódó évszakokat és a velük azonosított asztrológiai- és személyiségjegyeket is. A tál közepén pedig szinte mindig tojássárgája van, amely színében és formájában is a Napot szimbolizálja. Ez az elrendezés a világban elérhető harmóniát jeleníti meg, és gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki a koreai zászló szimbolikájára asszociált erről. Ha már kigyönyörködtük magunkat a műalkotásunkban és el is öntött a harmónia, gyorsan össze kell keverni mindent, és a hozzávalóktól függően rögtön fogyasztható, vagy még egy kis sütést igényel.

p4300915.jpg

Harmónia a tálban

 

2. A legfinomabb - BULGOGI 

Az egyik kedvencem a bulgogi. (Ez egyébként az a koreai étel, amit azoknak is bártan mernék ajánlani, akik nem nagyon rajonganak az "egzotikus" ízekért.) A hajszálvékonyra vágott, felcsíkozott és előre bepácolt marhahúst és gombát ki-ki magának süti meg az asztalokon elhelyezett platnin. Mivel a hús tényleg hajszálvékony, a sütés nem tart tovább pár percnél - ha pedig egy adag elkészült, már hozzák is a következőt. Maga a név is a grillezésre utal. A frissen sült hús csíkokat aztán kisebb nyers salátalevélbe kell csomagolni. Mellé lehet tenni kimchit természetesen, vagy akár más zöldségeket, rizst is. Az így elkészült batyut pedig nemes egyszerűséggel betömjük.

p4300926.jpg

Mindjárt kész...

Egyik alkalommal a bulgogi mellé érkezett valami, amiről elsőre azt hittük, hogy menten el is mászik. Csak második pillantásra jöttünk rá, hogy ez egy lótuszlevélbe csomagolt valami, csak olyan trükkösen oldották meg, hogy a levél erezete egy nagy pókot formázott. Na, de ami benne volt! Mennyei csemege: aszalt gyümölcsökkel, olajos magvakkal párolt fűszeres rizs. Rizst majszolni, húst sütögetni, a batyukat tolni be egymás után és közben beszélgetni, én már többet nem akarok egyedül kajálni! (Tényleg, szinte sehol nem láttunk magányosan étkező embereket!)

p4290713.jpg

Nem, nem mászott el...

 

3. A legkiábrándítóbb - GINZENGES CSIRKELEVES 

Kísérőink azt ígérték, hogy olyat eszünk, amitől a félholtak is kipattannak az ágyból. Ez aztán a hiper-szuper egészséges, maga az életelixír, a samgyetang,ginzenges csibeleves! A hagyományok szerint aki a nyár legforróbb napjain három alkalommal is eszik belőle, egész évben kiváló egészségnek örvend. Hááát, mit mondjak, ez ütött szíven a legkevésbé. Amikor felszolgálják, egy irtó forró cserépedényben érkezik egy halovány húsleves, benne egy kisebbfajta csirke egészben. A hasát ki kell bontani, mert a belső értékek a fontosak, tudjuk jól. Szóval, a töltelék nagyobb részt rizsből áll, mellette mazsola, fokhagyma, különböző gyógyhatású fűszerek, bab és a csodaszer: a ginzeng gyökér. A mi jól bezöldségelt húsleveseinkhez képest nem volt markáns íze. A húsnak se nagyon van íze - az asztaltársaságunkban levő közel-keletiek ezt extrém mennyiségű sóval igyekeztek ellensúlyozni, amire koreai kísérőink nagy szemeket meresztettek, és felemlegették a só káros élettani hatásait. Mivel panaszaim nem voltak, úgy nem is támadtam fel tőle. De kétségtelen, hogy takonyszezonban látványos eredményeket produkálhat, még akkor is, ha elsősorban nyáron fogyasztott levesről van szó. Kanalazás közben alap elvárás, hogy mindenki taknya-nyála egybefolyjon, de legalább a könny csurogjon a szeméből, ha mástól nem, hát attól, hogy piszok forró. Jelentem, a kívánt hatást egészségesen is elérte nálam, de azért inkább az anyukám csigatésztás húslevesére szavazok.

p4290661.jpg

Aki ettől nem gyógyul meg....

 

4. A legidegenebb - ERJESZTETT SZÓJAPASZTA LEVES

A ronda, de finom kategóriába tartozik az erjesztett szójapaszta leves (doenjang jigjae) . Először is, levest a koreaiak mindig esznek. Ezt úgy kell érteni, hogy minden étkezés alkalmával - a szállodai reggeli helyi szekciójában is ott figyelt minden nap. Másrészt a leves nem első-, hanem 'mellékfogás', azaz a főétellel párhuzamosan a köretek, savanyúságok, saláták mellett, velük együtt eszik. Ez viszont egy igazi különlegesség. Bár a levesben sok minden van, az alap, ami a markáns ízt adja, az erjesztett szójapaszta. A kimchihez hasonlóan hatalmas cserépedényekben tartósítják és tárolják. A belőle készült leves első benyomásra nem túl bizalomgerjesztő - sem a látvány, sem az illat, de mindenféleképpen megéri kipróbálni. A nagyon intenzív sós-savanyú-csípős ízvilág elfeledteti az első gondolatokat... A leves színe, sűrűsége és az ízek erőssége attól függ, hogy milyen mértékben fermentált szójaszósz adja az alapot. Az igazit, Yangdong, egy kis világörökségi falu közelében kóstoltatták meg velünk. Egy falusi fogadó jellegű kis étteremben voltunk, ahol a helyi, házilag készült ételeket kínálták. Ekkor már edzettek voltunk, koreai utazásunk vége felé jártunk. De azért előre szóltak, hogy khm, szóval, izé, hát szóval, lesz szaga. És volt. Meg íze is. Ez utóbbi, a szaghoz képest - bár igazából semmihez nem hasonlított, amit itthon, Európában, vagy bárhol másutt a világban próbáltam, nem volt rossz. Csípős, de egészen máshogy, mint a paprikás vagy a borsos ételek, orrfacsaró, de - az első sokk után - nem kellemetlen. Derekasan elfogyasztottuk.

 014_1.jpg

Asztalra kerül a leves .. körülötte fűszeres húspogácsa, gomba, sült hal, kimchi, erjesztett polip... 

5. A legmeglepőbb - LÁNGOS

Szöul egyik leghangulatosabb helye a Gwangjang piac. Az 1905-ben alapított  - mondjuk így - fedett bazár ma is a hagyományos, zajos, zsúfolt, színes-szagos Ázsiát idézi. Ha nem lennének az árusok mind nett egyenruhában, és nem lennének az árok olyanok, amilyenek, egészen úgy éreznénk magunkat, mint Ázsia eggyel-kettővel szegényebb vidékein.  Egészen más, mint a Lotte áruházak rózsaszín üvegpalotái, vagy a Dongdaemun piac nyomaszót árutömege. Ruhát persze itt is lehet kapni - mindenütt lehet kapni, iszonyat mennyiségben, mintha semmi másból nem állna egy átlagos koreai élete, mint abból, hogy naponta más ruház vesz fel - de a külföldi látogató számára a legérdekesebb mindenképpen az etető részleg.

015.jpg

016.jpg

017.jpg

A hosszú asztalok mellett kis műanyagszékeken vagy keskeny padokon szorongva lehet enni - a jobb helyek előtt hosszú sorok kígyóznak, a sülő ételek szaga betölti a piacot. No, de mi sült a standokon? Sokféle európai tapasztalatok alapján nehezen meghatározható, de mindenképpen érdekes és ínycsiklandó dolog mellett, helyi különlegességként - lángos!

 018.jpg

Bizony. Kétségtelen, hogy van némi eltérés, hiszen a mi lángosunkba még véletlenül sem kerül babcsíra, a bindaetteokra pedig még véletlenül sem tesznek tejfölt és sajtot (a tejtermékek gyakorlatilag teljesen hiányoznak a koreai konyhából), és kétségtelen, hogy meglepő, hogy a lángost nem kézzel, hanem pálcikával kellene enni, de az ízhatás, és a kinézet gyakorlatilag azonos. Hatalmas flash volt egy hamisítatlan ázsiai piacon szembesülni azzal az étellel, amivel szüleim annó lecsábítottak engem vasárnaponként a Garayra.

10407239_1122858054407541_4129331647140577167_n.jpg

Van persze más is itt - tteokbokki például. A csípős szószba forgatott ragadós vastag rizstészta szintén igazi finomság. Bár nem biztos, hogy referencia, de Barack Obamát is ide hozták tteokbokkizni, amikor Szöulban járt, és neki is ízlett. Vagy legalább is ezt mutatta.

 6. A legnagyobb hiányzó - AZ ÉDESSÉGEK

A lakoma végén jöhet a desszert! Az európai ízlésnek a helyi desszertek jellegtelenek. Nincs tej, tejszín, túró, joghurt. Így aztán krémes finomságok elképzelhetetlenek. Mivel Korea nem trópusi ország, izgalmas, egzotikus gyümölcsökkel sem számolhatunk. Jobbára művészien megformált, díszített, cuki kis teasüteményszerűségek kerülnek az asztalra. Amilyen ínycsiklandónak tűnnek, annyira érdektelen egyen-édes az ízük. A hagyományos koreai konyhában leginkább a rizsből készültek dívnak. Nekünk nem jöttek be.

p4290735.jpg

p5021408.jpg

Gyönyörű és édes

 + 1.  A KUTYA

 Ez itt a zárójel helye... Nem, kutyát nem ettünk. Tudták amúgy, hogy Brigitte Bardot kvázi persona non grata Koreában? Először óvatoskodva, aztán egész nyíltan is rákérdeztünk a helyiektől a kutyaevésre. Mindenki tiltakozott, hogy hááát nem, talán vidéken, nagyon tradicionális helyen,vagy a város szélén, esetleg családnál, de nem, vendéglátó helyen nem szolgálnak fel kutyát. És különben sem volt általános korábban sem. Amúgy pedig BB a hibás, mert ő jelentette ki valahol, hogy Koreában kutyát esznek, és azóta mindenki ezt hiszi, ezért a művésznő közutálatnak örvend a mai napig.....

 +2. Így a végére még az is idekívánkozik, hogy végül ettünk makkzselét.

11390348_1116874771663140_3495002121041682897_n_1.jpg

Az a bizonyos....

Amúgy dotorimuknak hívják, ott helyben nem is jöttünk rá, miből készül - némi utánaolvasás volt szükséges. A tölgyfa terméséből készítik, ebből nyerik ki a keményítőt, amit mindenféle fűszerrel, szezámmaggal, szójaszósszal kevernek össze. Eredetileg a hegyekben ették, ma már - akárcsak a kimchi és társai, az egész országban ott díszeleg a "köretek" között.  Pálcikával megfogni - mivel csúszós, és igen törékeny darab - nem egyszerű, a nem túl gyakorlott versenyzőknek (mi) elég sok bénázást eredményez. De nem rossz, sőt. 

És még egy. Emlékeznek a régi reklámra? "Ezt nem lehet megunni, soha-soha nem lehet megunni...." Valahogy így voltunk vele mi is, minden kajálásnál került valami az asztalra, amit még nem láttunk-kóstoltunk korábban. Nagy kedvenc lett a szenzációs ízű szójaszószban főtt fürjtojás.

 

11257868_1116874754996475_4803305152340918697_n_1_1.jpg

Mennyei

 Vagy lehet, hogy nem kellett volna non-stop enni? Mindenesetre, ha már elárultuk tudatlanságunkat a makkzseléről, a következő bejegyzésben jön a ráadás. Egészen extrém vizekre evezünk.

Koreai utunkat a KOCIS tette lehetővé.

h1_logo.gif

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr1007539574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Analking Skywalker 2015.07.04. 22:58:28

Megélhetési IT-s vagyok, korea minden szempontból megkerülhetetlen, viszont a samgyetang tényleg szar, bár a helyieknek ez olyan pörkölt/lecsó/gulyás szintű nemzeti identitású cucc.
A tteokbokki viszont tényleg odaver :)