Sok minden történt a hét végén, leginkább is persze a görög válság. De, aki most egy jó anyázós, "hogy fosztották ki szegény görögöket" posztra vágyik, az sürgősen hagyja abba az olvasást. Egy szó sem lesz erről. Az igazi rajongók ugyanis a hét végén sem (csak) Athénre, hanem Bonnra (is) figyeltek - ott ülésezett az UNESCO Világörökségi Bizottsága. És, ami ott folyt, az - sok szempontból - éppolyan kiábrándító volt, amint ami Brüsszelben, vagy Athénban folyik. 

A média többsége, ha foglalkozott is vele, csak egy felsorolást adott arról, hogy mi minden került fel a listára. Sok félreértéssel és félrefordítással persze, de hát mit tegyünk, ez van. Ezekből az irományokból ráadásul még úgy is tűnhet, hogy minden olyan nagyon OK, hogy csak na. Mert sok új, érdekes helyszín van, mint mindig. De a dolog ennél sokkal bonyolultabb - már persze azoknak, akik nem az MTI-t olvassák, hanem követték a vitáról szóló live blogot, meg a szakmai fórumokat. (Amiből közben olyan kis vicces részletek is kiderülnek, hogy a maratoni ülésezés végére, vasárnap délután, a lengyel delegátus már békésen szundikált, a mongol delegációvezető ünnepi beszédét pedig olyan sajátos angolsággal tartotta meg, hogy az első percekben még azt is találgatták, hogy egyáltalán milyen nyelven beszél, az iráni küldött pedig Omár Khajjám egy bordalával(!) köszönte meg két új iráni helyszínt.)

De ahhoz hogy megértsük, hol a bibi, először is nézzük végig a rendszert.Hogyan lesz valamiből világörökség? Az első lépés, hogy az országnak, amelynek a területén a helyszín van, csatlakozni kell a Világörökségi Egyezményhez, a legtöbb ENSZ tagállam ezt már megtette, de tag a megfigyelő státuszú Vatikán és Palesztina is, vannak viszont olyan ENSZ tagállamok, amelyek lustálkodnak, Szingapúr pl. csak a két éve csatlakozott (most viszont meg is lett az első helyszíne).  

singapore-botanic-gardens_2.jpg

Ennek örültek Szingapúrban ... az első ázsiai botanikus kert a listán. 

A kormánynak ezek után össze kell állítania a megfelelőnek ítélt helyszínekből egy úgy nevezett várományosi listát (Tentative List). Ezeket a listákat a tagállamok rendszeresen frissítik, tesznek fel, és vesznek le helyszíneket - van úgy, hogy akár évtizedeket dekkol valami itt, anélkül, hogy bármi történne vele, majd csendben eltűnik.  Erről a listáról aztán a kormány eldönti, hogy melyiket szeretné megmérettetni. Ehhez egy igen alapos jelölési dokumentáció szükséges. A döntéshez az előző év február 1-jéig le kell adni a teljes anyagot. (Most tehát már tudjuk, hogy mely helyszínek versenyeznek 2016-ban - mármint nagyjából, mert pl. az indusok, mint általában, képtelenek eldönteni, hogy mit jelöljenek, ez évben is az utolsó pillanatban változtattak, majd vontak vissza mindent.) Az ezt követő mintegy másfél év a megmérettetésé. Ezt az ICOMOS (Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa), illetve természeti helyszínek esetén az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) végzi. Az elbírálásra adott egy kritériumrendszer, aminek meg kell felelni - de a legfontosabb a  bűvös OUV (Outstanding Universal Value) ' kiemelkedő egyetemes érték', vagyis, hogy a helyszín ne csak az adott közösség, hanem az egész emberiség számára legyen valamiért fontos, különös. Ezt pedig nem könnyű bizonyítani. Ezen kívül persze kell még sok más is:menedzsment terv, tervek arra, hogy hogyan hasznosítják turisztikailag a helyszínt, meg kell határozni a pontos védett területet, illetve az ú.n. buffer zónát, ami átmenetet jelent a védett terület és a környezete között. (Hogy ez milyen terjedelmű, és mennyire bürokratikus, azt jól mutatja, hogy idén a teljes Bizottság el volt ragadtatva, hogy milyen üdvösen tömör az izraeli dosszié, ami 324 oldalas volt.)  

101.jpg

Ki nem találják, mi ez - egy hatalmas üveglap. Az ókorban egy ilyen legyártása elképesztő tudást és pénzt igényelt - és még így sem sikerült közel sem átlátszóra. Ez is benne volt a 324 oldalban. (Bét Se'árím - Izrael) 

A nyaranta tartott bizottsági ülések előtt az ICOMOS, az IUCN, illetve a Párizsban működő iroda elkészíti a jelentését. Ebben már benne van, hogy mit javasolnak a Bizottságnak. Négyféle lehetőség van. 

I (inscribe) - felveszik a listára

N (not recommend) - nem javasolja a felvételt (erre nem írnak külön magyarázatot)

D (defer) - visszaküldik a tagállami intézményeknek a dossziét, összehasonlító vizsgálatokra, újabb elemzésekre, illetve változtatásokat kérnek a tagállamtól, a jogi, gazdálkodási stb. környezetben. A tagállamok ezt általában "büntetésként" élik meg. Az esetek jó részében végül elvetik a jelölést, de van, hogy sikerrel hozzák vissza - akár évtizedek múlva. 

R (refer) - visszaküldik javításra, ez általában kisebb kiigazítást jelent azzal a szándékkal, hogy következő évben felvegyék az illető helyszínt a listára. Az R esetében már nem kell bizonyítani az OUV-t (elnézést a szakzsargonért, de muszáj), vagyis a nehezén már túl vannak a jelölők. 

Ez azonban  nem jelent végleges döntést. Az ugyanis a  Világörökségi Bizottság kezében van, amely évente egyszer a konvención dönt a helyszínekről. (Ez volt most. ) Ott már nem szakemberek, hanem politikusok, volt miniszterek ülnek, akik nem kizárólag műemlékvédelmi vagy művészettörténeti szempontokat vesznek figyelembe. Sokszor születik egyértelműen politikai döntés  - mint például 2012-ben, amikor a frissen az UNESCO-ba felvett Palesztina jelölését (Betlehem) minden  szolgálati út megkerülésével azonnal felvették a listára. (Ha betartják a szabályokat, 2014-ben kerülhetett volna be.)

102.jpg

A Jászol tere Betlehemben, karácsonyfával és minarettel

Más esetben pedig "enyhítettek" a szakértők szigorán: a politikusok tehát általában megértőbbek, mint a szőrösszívű szakértők. Évente   mintegy 40 dokumentáció készül, de gyakorlatilag minden évben van olyan, amelyik el sem jut a Bizottságig, mert félkész marad, elnapolják, áldozatul esik hazai politikai vitáknak (ez évben Delhivel történt ez pl), vagy az illető tagállam szervezetei már előre látják, hogy értelmetlen beadni, úgyse megy át.  A Bizottság elé kerülő helyszíneknek általában két harmada (évi kb 20-25) megy át. 

Az egész rendszer - elvben - arra szolgál, hogy kiegyensúlyozott legyen, és ki is van mondva, többszörösen, hogy a "hiányok betöltése" az egyik legfőbb feladata. Vagyis, hogy az egész világ, és ne csak bizonyos országok, régiók hagyományait, örökségét mutassa be. És hogy az, ami a listán van, tényleg - közönségesen szólva - nagy durranás legyen. 

103.jpg

Matera (Olaszország) - kb. valami ilyet képzelünk el a "világörökség" szó hallatán.

Amíg az egész történet lelkes művészettörténészek, muzeológusok, és amatőr turisták játéka volt, addig nagyjából ment is a dolog. De most már nagyon nem az, és a rendszerben lassan több a homokszem, mint a fogaskerék. Ezt - mint sok más esetben is - a rendszer a saját sikerének köszönheti. A világörökségi mozgalom ugyanis nem csak az UNESCO, hanem talán az ENSZ egyelten tényleg sikeres kezdeményezése, olyan dolog, ami önként és dalolva tízmilliókat mozgat meg a világon, és nem csak azért, mert segélyt lehet kapni. Az emblémája valóban értékes márka lett.

104.jpg

Az irdatlan nagy embléma mögött irdatlan nagy látogatóközpont, mögötte pedig egy pici, 300 lelkes falu - Yangdong (Dél-Korea)

Ha valamire ráteszik, az értéket jelent - ami sűrű dollárra váltható. Utazási irodák fogják bevenni a helyet a katalógusaikba, ha szegényebb  országban, van, akkor jobban felfigyelnek rá a donorok, ha gazdagban, akkor könnyebb rá lehívni fejlesztési pénzeket. Senki sem számolta ki, hogy mekkora, de, hogy sok tíz milliárd dolláros üzlet ez, az biztos.

105.jpg

A tábla mögött az óramúzeum, meg egy kiemelkedően érdektelen, uncsi svájci kisváros - a kutya nem menne La Chaux-de-Fondsba, ha nem lenne a listán. 

És persze megjelent  - amiben pénz és presztízs van, abban mindig megjelenik - a politika. És ahová az beteszi a szőrös, büdös lábát, ott az eszméknek elég hamar vége lesz. Morbid módon éppen az elmúlt év mutatta meg a dolog jelentőségét, az Iszlám Állam nem véletlenül választotta éppen Hatrát és Palmürát - tudták, hogy ha itt hajtanak végre látványos akciókat, azzal sokkal nagyobb figyelmet vonnak magukra, mint bármi mással. 

Mi történt ehhez képest a múlt hét végén?

Bekerült 24 új helyszín:

1. A Tusi uralmi rendszer emlékei - Kína

2. Christianfeld huszita települése - Dánia

3. A par force vadászat kulturtája - Dánia

4. Burgundia borvidéke - Franciaország

5 Champange - szőlőhegyek és perzsgőkészítés - Franciaország

106.jpg

Koccintottunk rá - Cazanove Pincészet - Reims

6. Speichestadt és Kontorhaus kerület (Hamburg) - Németország

7. Szúsza - Irán

8. Maymand - Irán

9. Bét Se'árím (a zsidó megújulás emlékei) - Izrael

10. Arab-normann építészet Szicíliában - Olaszország

11. Blue- és John Crow-hegység - Jamaica

12. A Meidzsi-kori ipari forradalom emlékei - Japán

13. Bethánia (Jézus megkeresztelésének helye) - Jordánia

14. Padre Tembleque vízvezetéke - Mexikó

15. A Nagy Buhán Haldún-hegy - Mongólia

16. Rjukan/Notodden ipari műemlékei - Norvégia

17. A Pekcse Királyság emlékei - Dél-Korea

18. Haili sziklarajzok - Szaúd-Arábia

19. Szingapúri Botanikus Kert - Szingapúr

20. Diyarbakir vára - Törökország

21. Ephesos - Törökország

22. Forth-vasútihíd - Nagy-Britannia

23. Fray Bentos húsüzem - Uruguay

24. San Antonio missziós telepek - Egyesült Államok

Mindegyik megérne egy külön posztot. Volt, amit már nagyon vártunk, mert egyértelmű, hogy hiányzott (a szicíliai normannok már húsz éve senyvedtek a várományosi listán, de ilyen a két török színhely is), volt, ami jó szakmai visszhangot kapott, de turisztikailag egy érdektelen téglahalom ( Hamburg), és volt, ami pont most politikailag fontos volt (Jordánia nem véletlenül pályázott most egy keresztény helyszínnel). 

110.jpg

A Chilehaus, a világörökségi rész legérdekesebbnek tartott épülete. Próbáltam jóindulattal állni hozzá, de akkor is csak egy randa, böhöm irodaháznak tűnik, na ...

Összesen viszont 36 jelölés futott be, érdekes megnézni, mi lett a többivel: 

Kettőt visszavontak az utolsó pillanatban. Ez szokásos eljárás akkor, ha az illető ország úgy ítéli meg, hogy valószínűleg bukják a helyszínt. Ilyenkor vagy visszavonják végleg (lekerül a várományosi listáról), vagy újragombolva felterjesztik később. Mindkettő európai volt, Ausztria a Hall városában levő régi pénzverdét jelölte, Románia pedig Zsilvásárhely (Tirgu Jiu) központjában egy szoborparkot. Ez utóbbit egyébként a szakmai közösség nagy érdeklődéssel várta, és a 2015-ös év egyik legérdekesebb jelölésének tartották. Constantin Brancusi, román szobrászművész a monumentális alkotásokkal a világháború (az első) borzalmait, a katonák hősiességét öntötte szoborba. Nem láttam, de állítólag tényleg érdekes - még akkor is, ha magyarként ugye a román katonák első világháborús tevékenységéért nem feltétlenül rajongunk. 

tg-jiu-coloana-infinitului.jpg

A végtelen oszlop - ebben még az ICOMOS szerint is megvolt az OUV, a többi szoborban valamiért nem. (Értelemszerűen nem saját kép - a többi viszont igen.) 

A többit valamilyen formában visszadobták (R vagy D). Voltak köztük európaiak, olyanok, amelyekre, az ICOMOS, és a szakmai közvélemény is erősen fújt már korábban. Ilyen volt a La Rioja borvidék Spanyolországból vagy Naumburg katedrálisa Németországból. Mindkettővel ugyanaz a baj - amiről később még szólni fogunk -, hogy teli van velük a padlás (a lista).  Borvidékből is, katedrálisból is sokkal több van már fent a kelleténél - még akkor is, ha Naumburg szép, és a la riojai bor jó. A németek pedig láthatóan még trükközni is akartak - nem magát a templomot jelölték, hanem a "Saale és Umstrut közötti kulturtájat", ami már első látásra egy marhaság volt. Az ICOMOS lehúzta nagyon a pályázatot, de a németek - kb. a rendező jogán - azt hitték, hogy sikerül átnyomni. Sokan tapsoltak, amikor végül nem ment át. (Defer-t kapott, de nem valószínű, hogy visszahozzák.)  Visszadobták a nagy közös északi viking jelölést is, amivel már évek óta csak a gond, meg a baj van. A svédek kiléptek az egészből, közben bekerültek olyan helyszínek (pl. Jelling), amik már eddig is fenn vannak, az ICOMOS szerint ez így nem jó. (Szerintem se.) 

107.jpg

Kékfogú Harald király síremléke Jellingben (Dánia) - a több, mint 100 oldalas dokumentumból nem volt egészen egyértelmű, hogy ez most akkor egyszerre egy, vagy két pontot érne. 

Kimondva - kimondatlanul politikai ügyek miatt került parkolópályára a thai jelölés (Kaeng Krachang Nemzeti Park). A thaiok állítólag jövőre beadják. Ultrakínos, hogy egyetlen afrikai helyszín sem tudott bejutni, igaz nem is voltak túl erős jelentkezők (Nyero sziklarajzok - Uganda, Thimlich-Ohinga kulturtáj - Kenya, Sanganeb - Szudán). Kiesett az egyetlen orosz versenyző is - Dauria sztyeppéi. Ahogy az afrikaiakat ismerjük, sok esélyt nem látunk arra, hogy újra jelöljék őket. Az oroszok talán. 

Nagy vita kevés volt, ami lett volna (a japán jelölés körül, mondván koreai rabszolgamunkásokat is alkalmaztak, amit most nem nagyon emlegetnek), azt német segítséggel elsimították. 

Akkor mégis mi a gond. Hát elég sok, és a fórumok, mint rendesen, izzanak. Öt pontban: 

1. Az aránytalanságok nem csökkennek, hanem nőnek

Ahogy a címben is jeleztük, Európával elszaladt a ló (bika, hogy stílusosak legyünk.) A gazdag országok, amelyeknek megvan a pénzük és apparátusuk arra, hogy évente egy-két pályázatot tökéletes formába öntsenek, évente kitöltik a (maximum 2 helyszínnyi) kvótájukat, a kisebb, szegényebb országok egyre reménytelenebb küzdelmet folytatnak a párizsi bürokráciával. A szakmai közvélemény hiába győzködi a németeket, franciákat, olaszokat, hogy egy kicsit fogják vissza magukat, hagyjanak ki egy-egy évet.  A mongolokat pedig most is majdnem visszatapsolták, mert nem volt elég egyértelműen meghúzva a buffer zóna határvonala (egy totál lakatlan területen). A libanoni delegátus a vitában is jelezte, hogy az egész mára vagy egy tucat ország játszóterévé vált, a maradék 175 alig rúg labdába. Afrikából olyan jelöléseket is, amelyeknek egyértelműen a listán lenne a helyük (pl. Ouidah, a vudu "fővárosa" Beninből) visszatapsolnak formai okokra hivatkozva.  

108.jpg

Vudu templom Kpassé király szent ligetében (Ouidah, Benin)  - egyelőre nem a világörökség része - pedig ilyet aztán tényleg nem látni másutt. 

A legszebb az volt, amikor Pápua Új-Guineának kellett volna mindenféle jogi nyilatkozatokat beszerezni a földtulajdonosoktól a terület védettség alá vonásáról - és évekig magyarázták a párizsi bürokratáknak, hogy ott, kérem, egyelőre törzsi kezelésben vannak a földek, és az egész úgy ahogy van, nem értelmezhető.... Egyre több  az olyan  jelölés, amelyik "érvénytelen" lesz, mert nem készül el időre.  A szegényebb országok kormányai gyakran már csak a nyűgöt látják ebben - ha pedig amúgy is vannak turistáik, akkor egyszerűen nem fektetnek bele energiát: ezért van az, hogy Délkelet-Ázsia súlyosan alulreprezentált.

109.jpg

 

That Luan (Vientiane, Laosz) - van olyan látványos, és régi, mint számos európai katedrális ...

Bali iszonyat nehézségek árán került be, Thaiföld súlyához képest alig mutat fel kulturális helyszíneket . Latin-Amerika úgy ahogy van, alig mozog (a hiperaktív Mexikó kivételével). Kelet-Európából is sokkal több helyszín került be még a szocializmus idején, azóta alig-alig van mozgás. 

2. A cím értéke devalválódik

Európa viszont gyakorlatilag bármit fel tud lobbizni. (Azért örültek sokan, hogy Naumburg kiesett, mert ez már a pofátlanság csúcsa volt.) És ami a legkínosabb, hogy most már tényleg a bármit lobbizzák be. Egy jó pályázati anyaggal a - turisztikailag, látványban - teljesen érdektelen helyeket is fel lehet dobni. Tényleg lehetnek azok érdekesek egy könyvben, de elmenni oda, sokszor időpocsékolás. Ez pedig az új jelentkezőket bizonytalaníthatja el, no meg a turistákat. Eddig tudtuk, hogy az embléma nagyjából biztosítja azt, hogy amit ott látunk, az jó lesz - de pl. Christiansfeld egy kiemelkedően érdektelen dán kisváros (voltam, láttam), és a Dyrehave (a par force vadászat helye) sem éppen egy nagy durranás (bár vannak szarvasok)...

111.jpg

Christiansfeld főutcája szédítő csúcsforgalomban

Eddig is volt már néhány súlyosan érdektelen hely a listán (Saltaire, Crespi d'Adda, a Derwent-völgyének malmai...), de - ahogy fogynak Európában az igazán érdekes helyek, amik még nincsenek a listán - ezek csak szaporodni fognak. 

112.jpg

Crespi d'Adda leglátványosabb pontja - a bezárt gyár tornya. Nincs nekem vele bajom, de vicces, hogy ugyanolyan pontot ér, mint, mondjuk, Firenze.

3. Gyűlnek a politikai jelölések, és a politikai távolmaradások

Az egésznek az abszurditásig fokozott csúcsa Battír, ahol aztán tényleg nincs semmi érdekes (oké, többé-kevésbé látványos olajfaültetvények vannak), és az egész láthatóan csak azért került rá a listára, mert így akarták-tudták megakadályozni, hogy azon a vidéken felépüljön az izraeli fal (biztonsági kerítés) egy szakasza. A palesztinoknak nyilván nem mond nemet az egyetlen olyan ENSZ szakosított szervezet, amely teljes jogú tagjává fogadta őket.

113.jpg

Tanösvény a semmibe (kaptak pénzt barna táblára) - Battír, Palesztina

És ez csak egy - bár a leglátványosabb - a politikailag motivált jelölések közt. És nyilván az sem tesz jót a szervezetnek, hogy, mondjuk, az Egyesült Államok, amely hosszú vitában van az UNESCO-val láthatóan maximum félszívvel vesz részt a dologban. Most éppen volt helyszínük, de korábban évekig nem - és kulturális helyszínekben nagyon gyengén állnak - pedig éppen lenne hely a listán akár a chicagói iskola építészetének, akár Miami art deco negyedének, akár a New Orleans-i French Quarternek. 

4. Nem töltődnek a lyukak

Az egyik fő cél - hivatalosan -  az lenne, hogy a "lyukakat" (gap) töltsék fel - olyan témákban, amikből nincs/kevés van a listán, pedig lenne ott helye. De hát az UNESCO nem rendel és nem is finanszíroz jelöléseket (néhány szegény országot támogat egy-egy dokumentáció kidolgozásában, de nem általános). Így minden a helyi kormányokra van bízva. Azok meg olyanok, amilyenek. A brazil kormány évekig képtelen volt egy formailag megfelelő pályázatot beadni Rióra, pedig az ugye nem volt kétséges, hogy bekerül. Az ír szakminisztérium valamikor a kétezres évek elején kidolgozott egy ütemtervet, ami szerint a várományosi listán levő helyszíneik dokumentációit elkészítik-felterjesztik.  

114.jpg

Clonmacnóise lakói állítólag nem akartak a mainál több turistát látni, így ellenezték a kolostor felkerülését a listára - ettől aztán a teljes ír program megfeneklett. 

Semmi se lett belőle. Írország most ott csúfoskodik mindössze két helyszínnel a listán, a kelta kereszténység pedig alig jelenik meg (jelentőségéhez képest legalább is). Kelet-Európa szakmai szervezetei rákattantak pár éve a fatemplomokra - négy szeriális (több elemből álló) helyszín is van a listán (egy lengyel, egy lengyel-ukrán közös, egy szlovák, egy román), de mindeddig senki nem terjesztett fel semmit pl. a kelet-európai zsidóság emlékeiből (a szakma nagyon nyomná pedig pl. a szabadkai zsinagógát), a sztálinista építészetből, a  Balkán oszmán-kori emlékeiből (Szarajevó lett volna, de visszadobták), vagy pl. az őskori tell jellegű településekből. (Pedig sokak szerint a Vinca-kultúra bőven esélyes lenne, de még Lepenski Vir is).

115.jpg

Lepenski Vir, Európa legrégebbi - jó 10 ezer éves - állandó települése Szerbiában. Ráadásul látványos, és kiváló látogatóközpont is épült rá. Érthetetlen, hogy miért nincs a várományosi listán se. 

Nem hogy Dunát, de gyakorlatilag Amazonast lehet rekeszteni a borvidékekkel, de a hagyományos mezőgazdaságból semmi más nincs - se olajültetvények (az egyetlen Battír kivételével...), se esztenák a havasokon, se pl. a Rózsák-völgye Bulgáriából. 

5. Van egyáltalán ennyi?

Most 1031-nél járunk, és évente kb. 20-25 új helyszín kerül fel. Nyilván vannak még olyan hiányzó helyek, amik nagyon odakívánkoznak, mert az emberiség kultúrtörténetének emblematikus helyszínei. (A knósszoszi palotától kezdve Neushcwansteinen át Mekkáig)

116.jpg

Neuschwanstein akkor is a világ legismertebb kastélya, ha csak a 19. század végén épült, és igazi kortünet - csak most 2015-ben került fel a várományosi listára, eddig a német műemlékes szakma keményen ellenállt. 

De látható már, hogy a világ fejlett részein úgy kell összekaparni az új helyszíneket, és egyre kínosabb, érdektelenebb dolgok kerülnek elő: randa gyárépületek, ezredik borvidék, ötszázadik bánya... Persze, tudom, az örökségről való elképzelésünk változik, és újabb fontos helyszínek születnek - vagy kerülnek elő pl. a régészeti kutatásoknak köszönhetően. De egyre többen vetik fel azt is, hogy az egészet újra kellene/lehetne értelmezni. 

A Bizottság meg jó bürokrataként mindezekre a problémákra az "Operational Guidelines" átírását javasolja megoldásnak. Alakítottak is már egy Working Groupot...

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr297607454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2015.07.08. 13:39:48

Ez egy naggggyon jó poszt volt. Érdekes, informatív és igen sokat tanultam belőle. Köszi!

óðinn 2015.07.08. 13:48:23

Neushcwanstein, mint az emberiség kultúrtörténetének emblematikus helyszíne?

Moin Moin 2015.07.08. 13:50:26

...Azért bazmeg, ahhoz, hogy neked az a bádogtetejű, 10 m2-es benini vudubunker többet érjen a világörökségben, mint a naumburgi dóm, csak gratulálni tudok!:-)

kristofica 2015.07.08. 14:57:53

@odinn: Igen. Sőt nagyon is. A 19. századi romantikus historicizmus integráns része a kulturtörténetnek. Nagyon sok szempontból máig meghatározza, hogyan tekintünk a nemzetre, történelemre, vagy akár, hogy hogyan képzelünk magunk elé egy kastélyt, egy "igazi" királyi udvart. A "középkorról" alkotott vizuális elképzeléseink sokkal inkább tükrözik II. Lajos bajor király vagy Violet le Duc fantáziájának termékeit, mint a valós középkort. Nem véletlenül jelenik meg éppen Neuschwanstein a Disney filmjein. Ennek a korszaknak - eszmevilágnak talán legesszenciálisabb terméke maga Neuschwastein. Azzal együtt is, hogy néhol tényleg röhejes a hely. Másrészről viszont a korabeli technológia csúcsterméke.

Wandál 2015.07.08. 15:05:26

@Moin Moin: te nem vagy túl okos ugye? nem többet ér, hanem ha már örökséget katalogizálunk, akkor ott helye van...

w

Wandál 2015.07.08. 15:06:00

ja és persze köszi az érdekes posztot

kristofica 2015.07.08. 15:08:00

@Moin Moin: Nem rólam van szó - bár nekem is nagyobb élmény volt Oudiah, mint a sokadik német katedrális - hanem a világ egyetemes kultúrájának. 125 db (valaki kiszámolta, nem számoltam utána) nyugat-európai székesegyház van a listán. A tradícionális afrikai vallások szent helyei közül mindössze egy Osun szent ligete Nigériában. (Tsodilo elsősorban nem mint szent hely szerepel, hanem a sziklarajzok miatt Abomey, mint palotakomplexum.) A tradícionális afrikai hitek közül pedig messze a nyugat-afrikai vudu a legkidolgozottabb, leglátványosabb, és máig a leginkább élő vallás. Mint ilyen a világ kultúrkincsének fontos eleme. Amúgy a képen látható épület csak egyetlen szentély a ligetben, amelyik teli van hasonló épületekkel, meg szobrokkal. És a városban is mindenütt vannak kisebb-nagyobb szentélyek. Nem is beszélve a vudu "Mekkájáról" - a Kígyótemplomról. Igaz, építészeti megoldásaiban kétségtelen sokkal egyszerűbb, mint Naumburg, de itt most nem ez a lényeg.

Kelly és a szexi dög 2015.07.08. 17:40:20

A fa*omat is felvetetem a listára!

Moin Moin 2015.07.08. 18:21:23

@Wandál: @kristofica: Kíváncsi vagyok, mikor veszik fel erre a listára - a ti gondolatmeneteteknek megfelelően - a pápua emberevést és az azték emberáldozatot is?!:-)

Jó, ha tudjátok, hogy azok a társadalmak, amelyekben a vuduhoz hasonló kultuszok dívnak, valójában a saját kulturális tradícióikban erősen megtört társadalmak. Fekete-Afrika esetében pl. a több évszázadig folyó (arab) rabszolga-kereskedelem tönkretette az eredeti kulturális folyamatokat, nem csupán anyagi és technológiai, hanem kulturális téren is elszegényítve e társadalmakat. Amit ma fekete-afrikai kultúra néven láthatunk, az kevés kivétellel csupán valahogyan újból összetákolt szellemi töredék: semmiképp sem sorolható az emberiség nagy szellemi alkotásai közé. Ezeket odasorolni az európai katedrálisok - és a bennük reprezentált szellemi és civilizatórikus tradíció - mellé valami olyasmi, mintha a paralimpikonoknak belevegyítenénk a hagyományos olimpiai mezőnybe.:-)

Persze, értem én, hogy ez a kulturális világörökség is valamiféle egalitárius maszat lett (utal is a poszter erre azzal, hogy a politika erősen beleszól a listára kerülésbe): mára már a "Tegye ki amije van az asztalra!"-szerű zsibvásárrá vált. Csakhogy arról az "apróságról" nem lenne szabad megfeledkezni, hogy a magaskultúra és általában a kimagasló szellemi teljesítmények körében éppen nem az efféle egyenlőségről szól hanem a minőségek közti különbségekről. Bach mellé nem tesszük oda Sepp Kraudnt, mert más pályán indulnak, mint ahogy Carl Friedrich Gauss nem azonos ligában látszik egy autista fejszámoló művésszel.

Szóval: a középkori európai katedrálisépítő páholyokban megtestesülő szellemi-kulturális és civilizatórikus érték korántsem azonos azzal, amelyet ezek a dzsungelbéli csirkelefejező bódék képviselnek...:-)

Moin Moin 2015.07.08. 18:33:44

@Ajószűcs: Ami a Chilehaust illeti és hogy az szerinted egy "randa böhöm irodaház" lenne: talán nézz meg egy Fritz Lang-filmet abból a korból, aztán pedig a Chilehaus ezen látványát: de.wikipedia.org/wiki/Chilehaus#/media/File:Chilehaus_Point.jpg - és remélhetőleg megérted, miről van ott szó!:-)

Ez az épület a német expresszionizmus egyik csúcsa, ezt leböhömözni kb. olyan, mintha valami bunkó a naumburgi dóm esetében azt mondaná, hogy az azt körülvevő és ahhoz az anyagi-szellemi erőforrásokat megteremtő kultúrtáj csak "trükközés és marhaság"...:-)

Dernovics László 2015.07.08. 21:36:23

sMiert is erdektelen teglahalom a Speicherstadt?

billy reed 2015.07.08. 23:38:47

@Moin Moin: Természetesen jogod van a véleményedhez, de az tisztán látszik, hogy nem igazán érted miről is szól a Világörökség.

"a magaskultúra és általában a kimagasló szellemi teljesítmények körében éppen nem az efféle egyenlőségről szól hanem a minőségek közti különbségekről"

Ne felejtsük el azt sem, hogy az európai tőkés/ipari/polgári "magaskultúra" kb. 200 év alatt a kihalás szélére sodort bennünket.
Az ausztrál aborigó, vagy az afrikai zulu életmód esetén ez a veszély nem fenyegetne...

Nem mellesleg pedig pl. a fekete-afrikai, prekolumbián amerikai kultúra törését /sok esetben megsemmisülését/ épp az általad kissé túlmagasztalt európai kultúrkörnek "köszönhetjük".

Most tényleg kezdjünk bele abba, hogy pl. a nagy világvallások mindegyike /az is, amelyik a katedrálisokat létrehozta!/ Ázsiából indult?

Egy a lényeg: egyik kultúra sem jobb, sem rosszabb, mint a másik.
Egyenlően értékesek.

Ha ezt sikerül megérteni, már nem hiába látogattál ide.

kristofica 2015.07.09. 06:41:45

@Dernovics László: @Moin Moin: A modern építészeti helyszínek általában - khm - problémásak. A Chilehaus bizonnyal - enm vitatom, olvastam róla, olvastam a vontakozó dokumentációs egy részét is - fontos építészettörténeti emlék, mérföldkő miegyéb. És egy lelkes ifjú művészettörténész vezetésével, aki sokat mesél a háttérről, a részletekről, az épületek mögötti ezsemveilágról, abszolút érdekes élmény is lehet egy a téma iránt érdeklődő kisebb csaptnak. De amúgy egy sokemeletes irodaépület a sok hasonló sokemeletes irodaépületek közt, és így egy áltlagos turista számára az élvezeti értéke igen alacsony. A világörökséget epdig eredetileg arra találták ki, hogy nagyon is a nagyközönségnek játsszon, nem a szűk szakmai köröknek. Arra vannak más UNESCO programok. Van persze olyan modern építészeti alkotás is a listán (Gaudi - Sagrada Familia) vagy a listán kívül (Calatrava vagy Gehry munkái), amelyek előtt csapatostul állnak álméálkodó turisták. És még egy uncsi 19. századi kikötőnegyedet is meg lehet csinálni úgy, hogy a világörökségi helyszín jelleg kidomborodjon, és élő kulturális tér legyen (Liverpool, Albert dock). De itt sokkal inkább érzem a német kultusztárca igyekezetét, hogy minden évre meglegyen a kettő, és ezért keresik azokat a dolgokat, amik némi nyomással de beférnek. EZ pedig, mivel Németország már amúgy is igen jól reprezentált a listán, nem éppen szimpatikus igyekezet. Hagyni kellene, hogy mások érvényesüljenek.

sanche · http://elakadasjelzo.blog.hu/ 2015.07.09. 10:13:42

@Moin Moin: "Kíváncsi vagyok, mikor veszik fel erre a listára - a ti gondolatmeneteteknek megfelelően - a pápua emberevést és az azték emberáldozatot is?!:-)"

Szerintem rossz irányba mész, mert a kereszténység falain belül több mocskot lehet találni, mint a valaha létezett legkegyetlenebb pápuai törzs egészében.

A középkori Európában, ahol hagyták éhenhalni az embert és a magaskultúrájúak fekáliát öntöttek az utcára, a kultúra igen ingoványos talajon állt.
Én például csodálom a normandiai gótikus katedrálisokat is, mint épületeket, másrészről szégyellem is. A törzsek közti harcok utáni emberevés (nem pazarlás) kevésbé durva, mint amennyi mocskot és szenvedést zúdítottak az emberekre éppen a katedrálisok mélyéről és árnyékából.