Addig nem lesz vége a szír exodusnak, amíg nem lesz vége a polgárháborúnak - ez nagyjából egyértelmű. Így vagy úgy, de jönni fognak. A kérdés már csak az, meddig. Mikor, és hogyan végződhet ott a háború. A megmondóemberek általában ölteteket adogatnak, hogy kinek, mit kéne ott csinálni. Én nem gondolom, hogy rám hallgatna akár Barack Obama, akár Angela Merkel, szóval nem adok tanácsokat. (Jó pénzért persze elvállalnám.) Inkább megpróbálom felvázolni a lehetséges szcenáriókat. Egyik sem lesz egy diadalmenet - és mindegyiknek jókora buktatói vannak. Dehát ilyen a történelem. 

Akit a háború kialakulása érdekel, az itt, akit a jelenlegi helyzet, az itt olvashat utána. Most jön a jövő:

1. A Nyugat odacsap

A kommenthuszárok leginkább ezt hiányolják: hol vannak a francia, brit, német katonák.  Állítsuk meg mi az Iszlám Államot, hogy ne kergesse ide azt a sok szerencsétlent. Ha elég erősen nyomja ezt a nyugati sajtó is, és a közvélemény-kutatások beavatkozáspárti elmozdulást jeleznek, akkor lehet, hogy tényleg meg is történik a dolog. A béna és láthatóan tökéletesen hatástalan légicsapások után a NATO szárazföldi csapatokat vet be Szíriában. 

Eredménye:

Az egész függ attól, hogy korlátozott - csak az Iszlám Állam elleni - akcióról, vagy egy általános "béketeremtő" műveletről van szó. Az előbbi egyértelműen csak növeli a zűrzavart, ha a NATO csak korlátozott ideig van jelen, és egy szereplőt kiiktat a sok közül, csak annyit ér el vele, hogy a többi még ádázabbul öli egymást. Ezt nyilván Brüsszelben is tudják, így ha elszánják magukat, akkor egy általános, az egész országot érintő hadműveletet hajtanak végre. (Kb, mint 2003-ban Irakban.) Az iraki háború tanulságait figyelembe véve nem is a katonai győzelem lenne a kétséges - a felkelők kicsi, rosszul felfegyverzett csapatai éppúgy képtelenek lennének egy komoly hadseregnek ellenállni, mint a Szíriai Arab Hadsereg, amelyik iszonyatosan kivérzett az elmúlt négy év alatt. Viszont jól látszik Irakból, hogy a nyolc évnyi megszállás kevés - tartósan, évtizedekre uniós protektorátussá kellene tenni ahhoz Szíriát, hogy kinevelődjön egy teljesen új elit, amelyik már sajátjának tekinti a demokratikus játékszabályokat. Ha jól csinálják, ez alatt a pár évtized alatt - iszonyatos fejlesztési pénzekkel persze - de prosperáló, demokratikus országgá lehetne tenni Szíriát. Szíria, mint vallásilag, etnikailag megosztott ország éppen jó alany lenne egy libanoni mintára készült, hatalommegosztásos demokratikus rendszerhez. Az végül is jó fél évszázada - kisebb-nagyobb döccenőkkel - működik Libanonban. Már ha jól csinálják, amire semmi garancia nincs. Az viszont biztos, hogy az Európába menekült szíreket szervezetten telepítenék vissza - az első adandó alkalommal. 

Veszélyei:

A Nyugat - különösen Európa - fél ujjat húzni az oroszokkal. Márpedig ők ott vannak Szíriában. Egy ilyen háború óhatatlanul nagyon kiélezné az orosz-amerikai viszonyt. (A mainál is jobban.) Márpedig - ez a másik buktató - nagyon kétséges, hogy Amerika nélkül menne-e a dolog. A 2011-es líbiai beavatkozáshoz is szükség volt Amerika segítségére. Az európai NATO szövetségeseknek ugyanis nincsenek robotrepülőgépeik például - amelyek feltétlenül szükségesek lennének a szír légierő  kiiktatásához. És az is kétséges, hogy kellő mennyiségű hadrafogható  egységet ki tudnának-e állítani. Amerika segítsége pedig egyetlen esetben valószínű, ha 2016-ban republikánus elnököt választanak. Akkor is legkorábban 2017-ben indulhat bármi is. Obama már biztos nem megy bele egy szíriai kalandba - ha akart volna, megteszi 2013-ban. Ennél is nagyobb gond lehet a helyi  szövetségesek kiválasztása. Mert jó, hogy az Iszlám Állam és Aszad nem, de ki igen. Adná magát a helyi kurd milícia, a YPG, de velük éppen az egyik legnagyobb NATO szövetséges, Törökország van rosszban. Márpedig szárazföldi csapás csak onnan indulhat ki. Az "Amerika által kiképzett mérsékelt iszlamisták" pedig leginkább is csak a mesékben léteznek. 

Esélye:

Igen alacsony. Bár a végén nagy a nyeremény, de sokat kellene kockáztatni, és sokba kerülne - pénzben és emberéletben. 

 

2. A Nyugat mással végezteti el a piszkos munkát

A kilencvenes évek óta bevett gyakorlat, hogy a nyugati légicsapásokhoz a szárazföldi "piszkos munkát" helyi erőkkel végeztetik el. 1995-ben a NATO légicsapások után így törtek előre a bosnyák-horvát koalíció csapatai Boszniában, 2001-ben Afganisztánban így űzték el a tálibokat, 2011-ben pedig Líbiában így támogatták meg a Kadhafi-ellenes felkelőket. Ha a "csináljatok már valamit" nyomás megvan a nyugati közvélemény részéről, de nem támogatták egyértelműen a szavazók a beavatkozást, a nyugati kormányok kereshetnek helyi partnert az Iszlám Állam kiveréséhez - vagy akár egy fullos béketeremtő akcióhoz. Irakban, ugye, ott van (lenne, ha lenne) erre a kormányhadsereg. Szíriában három esélyes is van - egyik rosszabb, mint a másik. Az eredeti ötlet - a Szabad Szír Hadsereg (FSA), illetve a "mérsékelt iszlamisták" - kiestek. Annyira gyengék, hogy nincs az a légicsapás, fegyverszállítás, amivel helyzetbe lehetne őket hozni. Ha helyi erőt akar, akkor a Nyugatnak vagy Aszaddal, vagy a Nuszra Fronttal (az al-Kaidával) kell kibékülnie, sőt szövetségre lépnie. Ha nem feltétlenül ragaszkodunk a helyi erőkhöz, akkor számításba jöhet az Arab Liga felállítandó hatalmas szárazföldi hadereje is. Amivel az az egyetlen bökkenő, hogy csak papíron létezik, és koránt sem biztos, hogy a szép szólamokon kívül bármi egyéb is lesz belőle. 

arab-generals-705x290.jpg

Sapkában már most is jók - ők egyeztek meg a közös hadseregről.

Eredménye: 

A három lehetőség egyben hasonlít egymásra  - iszonyatosan nagy véráldozatokkal járó háborút, majd véres megtorlást hoz magával. Aszadról a következő fejezetben még írunk - a lényeg, hogy nyugati segítséggel sem lesz kedvesebb fiú, mint máshogy. Az al-Kaida felkarolása - bár Amerikában állítólag voltak hívei az öltetnek - elég katasztrofális eredményeket hozna. Az Iszlám Államot talán kivernék, de ők csak egy hajászállal liberálisabbak náluk. Lehet, hogy meg akarnánk állítani őket, hogy csak az IÁ-tól foglalják vissza Rakkát, de nem valószínű, hogy ez sikerülne. Ha pedig elfoglalnák a nyugati részt, az eddigi vérengzések délutáni grillpartinak tűnnének ahhoz képest, amit ott végeznének. Az Unió pedig nem tehetne mást, mint, hogy kb 10-12 millió embert ment ki hajókkal. A legjobb verzió az egyesült arab haderő lenne. Ha ők foglalnák el az országot, az kb az első szcenárió fapados verzióját hozná. évtizedes megszállást, de uniós szakértők helyett korrupt arab hivatalnokokkal, és hatalmaskodó katonákkal. A fejlesztési pénzek azért jönnének - és a szírek is hazatelepülnének. :

 Esélye:

Igen alacsony. Amerika Aszaddal nem békül, mert nem. (Érveket itt lehet hozzá olvasni. ) Az al-Kaidát nem lehetne lenyomni egyetlen nyugati döntéshozó torkán sem - vagy, ha döntéshozókén még csak-csak, de a közvéleményén biztos nem. Az Arab Liga hadereje pedig egyelőre egy álom. És minden rasszista nemzetkarakterológiát félretéve, az efféle arab álmok nem nagyon szoktak megvalósulni. Egyiptomnak ugyan esszenciális érdeke lenne, hogy végre rendet tegyen, és kiirtsa az iszlamistákat mindenhonnan, de az Arab Ligához képest az EU egy hatékony, gyors, és effektív szervezet. A haderő ugyan meglenne - de akkora a széthúzás a szunnita államok közt is, hogy nehéz bármit összehozni. Ráadásul ehhez a síita többségű Irakra is szükség lenne. Ha betartották volna a jemeni válság kitörésekor sebtében összehívott Sarm es-Sejkh-i csúcs határozatait, már több százezer katonának kellene masíroznia az Arab Liga zászlaja alatt. Sejtésem szerint jelenleg a tábornoki egyenruhák tervezésénél tartanak. 

 

3. Az oroszok mindent visznek

Szíria már a szovjet időkben Moszkva legfontosabb közel-keleti szövetségese volt, azóta is oroszbarát politikát folytat. Ezt pedig Moszkva meg is hálálja - Aszad leginkább orosz fegyverekkel harcol, és az orosz jelenlét éppen a napokban lett egyre markánsabb. A fegyverszállítmányok mellett már "katonai tanácsadók" is jelen vannak, illetve egy "Szláv Osztag" nevű orosz zsoldoscsapat is védi az orosz létesítményeket. Ha Európa éppen szétesik, képtelen bármiféle aktivitást mutatni, Amerika pedig éppen egyre bénább kacsa lesz, van esély arra, hogy az oroszok  alaposan felfegyverzik a Szíriai Arab Hadsereget, Irán pedig a jelenleginél több gárdistát küld oda, így Aszad - külső segítséggel - megfordíthatja a háború menetét, és visszafoglalhatja kvázi egész Szíriát. 

21149-slavonic_corps_5.jpg

A Szláv Osztag Szíriában

Eredménye:

Az első körben nyilván a véres megtorlásé lesz a főszerep. Tízezerével fognak embereket kivégezni - gyakorlatilag bárki, aki szimpatizált a felkelőkkel, terrorista lesz. (Nézzük, mi van Egyiptomban, ahol nem is volt polgárháború, mégis százával ítélik halálra az iszlamistákat.) A Nyugat rosszallását fogja kifejezni, és jelzi, hogy Aszad egy véreskezű diktátor, de megnyugszik. Ahogy a világi diktatúra stabilizálódik, úgy lesz egyre jobb a helyzet - bár olyan jó, mint 2011 előtt volt, sosem lesz, mert megmaradnak a sebek, és folyamatosak lesznek a merényletek, a földalatti iszlamista/kurd ellenállás részéről. A törökországi és libanoni menekültek minden valószínűség szerint ahogy elhallgatnak a fegyverek, visszatérnek. Az európaiak nem - a diktatúra legitimálja a "politikai menekült" státuszukat. Folyamatosan érkezni fognak egyébként - kis számban - majd valódi politikai menekültek is, akik meglépnek a rendszer elől. 

Veszélyei:

Az egész attól függ, hogy megelőzi-e ezt az akciót valami orosz-amerikai háttéralku. Amelyben pl Oroszország elismeri (titokban), hogy már úgyse tud beavatkozni Kijevben, és elengedi a szeparatisták kezét, cserében azért, hogy szabad kezet kapjon Szíriában. Ha így lesz, akkor már "csak" Amerika három regionális szövetségesének kell ezt lenyomni valahogy a torkán, amelyek - különböző okokból - de nem szeretik Aszadot: Izraelről, Törökországról, és Szaúd-Arábiáról van szó. Ha Aszad a kurdokat is leveri, akkor a törökök morcogva, de belemennek, Izrael kaphat akár amerikai, akár orosz garanciákat, hisz ne feledjük - bár Oroszország  közel-keleti szövetségesei, és európai rajongói egyaránt Izrael-ellenesek, vagy nettó antiszemiták -, az orosz-izraeli viszony egyáltalán nem rossz. A jó milliós oroszajkú kisebbség Izraelben jó moszkvai kapcsolatokkal rendelkezik. A szaúdiak viszont nem valószínű, hogy bármi áron is belemennének, hogy Irán ennyire megerősödjön - nekik minden pénzt megér (és bármi mást is), hogy Szíria ne legyen síita vezetésű ország.  És a "minden pénz" szaúdi viszonylatban iszonyat sok pénzt jelent, és azt, hogy a lehető legsötétebb alakokat is telitolják pénzzel. Ellenük hosszú és iszonyat véres háborúban kellene győzni Aszadnak. 

Esélye:

2013 őszén-telén, az Iszlám Állam felemelkedése előtt ez tűnt a legvalószínűbb megoldásnak. Ma sem lehetetlen, de Oroszország azóta rosszabb helyzetben van - olcsóbb az olaj, viszont drága az ukrán háború.  Irán viszont a szankciók után fellélegezhet - és talán anyagilag is jobban fog állni. 

 

4. Szíriát felosztják

Tulajdonképpen az előző szcenáriók kombinálása - a klasszikus nagyhatalmi térképrajzolgatással. Ezzel a nagyhatalmak figyelembe vennék azt a realitást, hogy Szíriát - ahogy Irakot is - teljesen hallucinatív, a helyi etnikai-vallási viszonyokat egyáltalán nem tükröző határok mentén húzták meg. Elválna a túlnyomó többségben szunnita arabok (kisebb részben kurdok) lakta északi-keleti rész, a nyugati vegyes lakosságú területektől. Az előbbi valamiféle nyugati protektorátus alá kerülne (vagy a nyugati nagyhatalmak, vagy valamely helyi szövetségesük által kezelve), a nyugati részen pedig megmaradna (praktikusan orosz védőernyő alatt) Aszad elnök uralma. 

french-syria-map.jpg

Nem ez lenne az első ilyen terv - francia föderalizációs terv 1924-ből.

Eredménye:

Nagyon függ attól, hogy de iure felosztás is lesz-e (két külön ország), vagy csak egy "ideiglenes" demarkációs vonal a két terület között. Ismerve a nagyhatalmakat, amelyek rettegnek mindenféle határ-átrajzolástól (manapság, korábban szerették), az utóbbit valószínűsítem. Ez rövid-közép távon egy egészen elfogadható megoldás lenne. Az Iszlám Államot kell csak szétverni, meg talán a Nuszra Frontot, ami katonailag nem egy komoly feladat - már persze egy jól felszerelt reguláris hadseregnek. Szép gesztus lenne, ha Palmürába visszaengednék a Szíriai Arab hadsereget. A menekültek visszatelepítése gyorsan haladhatna, és keleten megpróbálhatnának kialakítani valami élhetőbb politikai rendszert. A gond igazán hosszú távon jelentkezne. A "felszabadítás" hamarosan "megszállássá" változna a köznyelvben, és Aszad (meg talán utódai) legfőbb célja "Szíria újraegyesítése" lenne. Vagyis elvetnénk egy újabb háború magvát. 

Veszélyei:

Mindaz, amit fent írtam. Ki lesz a szövetségesünk az Iszlám Állam ellen, és ki az ellenségünk? Megbékélünk az al-Kaidával, vagy őket is leverjük? Hagyjuk-e a kurdokat de facto önálló államot alkotni, vagy sem? És felmerül ráadásul azoknak az enklávéknek a helyzete is, ahol a kormánycsapatok keleten (a csodával határos módon, valljuk meg, tiszteletet parancsolóan) még tartják magukat. És ezek csak a harctéri gondok. De titkos diplomáciával, háttéralkukkal egyeztetni kellene a Nyugat és Oroszország között - úgy, hogy az elmúlt években a bizalom erősen erodálódott. Nehéz, ha nem éppen lehetetlen feladat. Utána meg lenyomni a nyugati közvélemény torkán a megegyezést az oroszokkal, és azt, hogy békén hagyjuk Aszadot. (Ez utóbbi, azt hiszem, már nem lesz túl nehéz.) 

Esélye:

Sajnos nem túl nagy. Bár messze ez lenne a legjobb szcenárió, mert a legkevesebb emberéletet követeli, és leggyorsabban vezet el a békéhez, száz-százötven évvel ezelőtt kvázi biztosra lehetett volna venni egy ilyen megoldást. Mostanra - talán éppen ezért - az európai nagyhatalmak annyira igyekeznek távolságot tartani egykori birodalmi múltjuktól, hogy kerülik az ilyen megoldásokat. 

 

5. Győz az Iszlám Állam

Még a nyár elején is mindenki szinte biztosra vette az Iszlám Állam közeli bukását. Irakban is, Szíriában is a nyugati légicsapások nyomán jól haladtak előre a kurdok, Irakban a síita milíciák is elfoglaltak néhány jelentős települést, Szíriában pedig Aszad erői tartották magukat. Nyár közepére az offenzíva mindenütt leállt, sőt, az Iszlám Államnak sikerült Irakban is, Szíriában is stratégiai jelentőségű területeket megszerezni. Irakban most éppen áll a front, de egyre többet cikkeznek arról, mi van, ha győznek a fanatikusok. A Szíriai Arab hadsereg folyamatosan gyengül - a katonák meghalnak, dezertálnak, egész közösségek jelentik be, hogy az ő fiaikat csak területvédelemre engedik, de más hadszínterekre nem. Gyakorlatilag akármikor összeomolhat a front. 

article-2674736-1f46221200000578-100_634x381.jpg

Egyelőre - formailag - nem adták fel a világhódító terveket, de hát azért terroristák, hogy félelmet keltsenek - mi meg jól félünk. 

Eredménye:

Ha hirtelen omlik össze a front, és gyors lesz az előrenyomulás, egyfajta békét ez a megoldás is hozhat. A tálibok alatt is volt egy fajta béke Afganisztánban. Ez pedig akár hosszú ideig is eltarthat. Sokan mondják ugyan, hogy az Iszlám Állam éppen jellegéből, ideológiájából adódóan nem is kíván beilleszkedni a nemzetközi közösségbe, de a fanatikus extremista államok is tudnak stabilizálódni, és lassan fel tudják adni világmegváltó ideológiájukat. A Szovjetunió is eljutott a "szocializmus egy országban" elméletéig, és a húszas évekre - kívülről - úgy nézett ki, mint egy rendes ország. (Belülről nem.) Az Iráni Iszlám Köztársaság is feladta az iszlám forradalom exportjának ötletét - évtizedekig kimondottan békés külpolitikát folytatott, és Hatami elnök idején nyitott is a Nyugat felé. Tehát, ha stabilizálódik, az Iszlám Állam bőven lehet, hogy két-három-öt év múlva már  - ha nem is az EU, de mondjuk Szaúd-Arábia - eljut odáig, hogy nagykövetséget tartson fenn Rakkában, elfogadja az IÁ útlevelét, stb.  Ha akármilyen béke lesz - akár IÁ-s, a határ menti menekültek jelentős része vissza fog térni az országba. (Európából senki, az biztos.) 

Veszélyei:

Nem valószínű, hogy gyors lesz az előrenyomulás. A Szíriai Arab hadsereg közel sem olyan tutyimutyi, beszari banda, mint az irakiak voltak. Ha meg is hátrálnak hatalmas véráldozatok árán, házról házra harcolva. Iszonyú sok ember fog meghalni, és a most az ország nyugati sávjában felgyülemlett 18 millió szír elég jelentős része próbál majd menekülni. Északon a keményebb iszlamisták minden valószínűség szerint, ha érzik a nyomást, egyszerűen átállnak, de a kurd területek így harapófogóba kerülnek, hiszen a törökök is egyre jobban nyomják őket - ott is nagyon sok ember fog meghalni, mire valaki győz. 

Esélyei

Egyre nő, minden nappal. Eddig ugyan nagyjából azt láttuk, hogy az IÁ csak a szunnita arabok által lakott területeken tudta megvetni a lábát - a vegyes lakosságú, vagy tisztán kurd/síita területekről könnyen visszaverik őket.  A hosszú háború azonban kimeríti az ellenfeleket - az IÁ-hoz viszont folyamatosan csatlakoznak az iszlám világból újabb és újabb harcosok, és - mivel már megszerezték az utolsó szír gázmezőt is - pénzük is folyamatosan van. A kurdokat, akik eddig sikereket értek el ellenük, a török hadsereg tizedeli. 

 

6. A konfliktus békés, tárgyalásos rendezése

Minden politikus álma - öltönyös urak ülnek le egy asztalhoz, és hosszú, komoly vita után aláírnak egy papírt, ami mindent megold. A harctéren meg mindenki engedelmeskedik. Genfben két ilyennel is próbálkoztak Szíria ügyében, sikertelenül. 

Eredménye:

Nyilván egy mindenre kiterjedő egyezmény kellene a felkelők és a damaszkuszi kormány közt. Amiben nyilván nem lenne benne az IÁ. Tehát ki kellene terjednie arra is az egyezménynek, hogy az IÁ-t ki győzi le, és mi lesz a visszafoglalt területek sorsa. Nyilván szükség lenne nemzetközi segítségre és felügyeletre, no meg egy nagy adag pénzre a békéhez. És nyilván maradna sok nyitott kérdés is. Ideális esetben a vége, egy nemzetközi segítséggel megtartott választás, egy átmeneti nemzetgyűlés és kormány megalakítása lenne. És egy terv a menekültek hazatelepítésére. 

Veszélyei:

Ki jön el? Kit hívunk el? Ott legyen-e az al-Kaida? De ha ők igen, akkor az IÁ miért nem? Ha nincsenek ott, akkor ki garantálja, hogy betartják?  Hogy bírjuk rá a töredezett, egymással is harcoló felkelő csoportokat, hogy bármiféle egységes véleményt alakítsanak ki - vagy akár csak arra, hogy egységes delegációt alkossanak? Egy akár csak némileg is racionális kultúrában ezek csak áthidalandó, de kompromisszumokkal, tárgyalásokkal rendezhető gondok lennének. De a Közel-Keleten ilyen témákban nincs helye a racionalitásnak, kompromisszumkészségnek. Ha lenne, már rég megoldódott volna a palesztin kérdés. 

Esélye:

Nulla. Sajnos. 

 

7.  Harc, kifulladásig

Minden marad nagyjából úgy, ahogy van. Aszad kap annyi orosz-iráni támogatást, hogy nem omlik össze. A felkelők kapnak annyi nyugati támogatást, hogy megmaradnak Északon. A kurdok kitartanak az Iszlám Állam ellen  - egyre értelmetlenebbül.

Eredménye:

Ilyenkor a frontok meg szoktak merevedni. A hátországban pedig tud normalizálódni az élet.  Nem nagy öröm, de ez van. A damaszkuszi kormány képes nagyjából a rendezett élet látszatát kelteni ma is, ha pedig egyre lanyhulni fognak a harcok, de jön az orosz segély, akkor ez némiképp javulhat is. Ha a törököknek sikerül valami "biztonságos zónát" kialakítani Északon, oda akár a menekültek visszatelepítését is megkezdhetik. Nem valami nagy eredmények, de ez a maximum, amit el lehet várni egy ilyen helyzettől. Közben viszont minden fél rendszeresen azon fog erőlködni, hogy megváltoztassa az erőviszonyokat, tehát rendszeresen, néhány havonta megindulnak majd offenzívák, amik pár kilométerrel errébb vagy arrébb tolják a frontot. Elfoglalnak egy-egy fontos vagy kevésbé fontos magaslatot, kisvárost. A külföldi megfigyelők teljesen belefásulnak a dologba - már a kis, mínuszos hírekbe se fog bekerülni egy-egy csata. Közben a menekültválságot valahogy megoldják - egy idő után meg fog csappanni a migránsok száma, aki tud-akar, eljön, aki nem, kitart. Kialakul egy rutinszerű mechanizmus erre is.  Aztán valahogy lassan, majd vége lesz. Csak ki kell várni, míg az első hatból valamelyik mégis csak bekövetkezik. Mondjuk, tíz év múlva. (A szomszédban, Libanonban 15 évig tartott a polgárháború. ) 

Veszélyei:

Azt hiszem, ez egyértelmű - folyamatosan azért százával, ezrével halnak meg az emberek, tovább pusztul minden, egyre távolabb kerül a remény. Egyre többen érzik úgy - a békésebb hátországból is -, hogy ebből az országból már nem lesz semmi, innen el kell menni. 

Esélye:

Mind közül a legnagyobb. Két évvel ezelőtt is ezt jósoltam, most is ezt jósolom.  

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr117776438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kecskeszem 2015.09.11. 20:35:06

Putyin lehetne a helyzet megoldása, kár hogy ezt az USA úgyse hagyná. :(

Bicepsz Elek77 2015.09.11. 22:46:20

"Ez év januárja és júliusa közt az Iszlám Állam terroristái 1131 ember éltét oltották ki, a Szíriai Arab hadsereg és a kormányhoz hű milíciák viszont 7894 embert öltek meg." Hat ez elegge gyenge erv. Ha ram tamad 8 tuggyukki kesekkel es en lelovom oket, akkor mar nehogy en legyen gonoszabb, mint ok!!!
"Az egész attól függ, hogy megelőzi-e ezt az akciót valami orosz-amerikai háttéralku. Amelyben pl Oroszország elismeri (titokban), hogy már úgyse tud beavatkozni Kijevben, és elengedi a szeparatisták kezét, cserében azért, hogy szabad kezet kapjon Szíriában. Ha így lesz, akkor már "csak" Amerika három regionális szövetségesének kell ezt lenyomni valahogy a torkán"
3gyertelmu volt, hogy az USA azzal szamolt, hogy Oroszorszag Ukrajnat valasztja majd Sziria helyett, foleg ha nyomas ala helyezi. De Putyin nem hulye!! Szamitott erre,es egyszerre tobb helyen is kepes megakadalyozni ezt az aljas tervet(ami egy nagyobb tervnek volt a kis resze). Nem engedheti el sem Novorossija honvedoinek(az amerikai ugynok ukran kormany oromere), sem a legitim sziriai kormanynak(a terroristak es az oket felhasznalo hatalmak oromere) a kezet, kulonben alaassa Oroszorszag preztizset. Masreszt mar meghuzta a voros vonalat az USA-nak(azaz a NATO-nak is). Kaddhafit meg atengedte, Assaddal ezt nem teheti meg!!

Brix 2015.09.11. 23:54:56

A megoldás az lenne, ha először is az Iszlám Államot egy nemzetközi kolalíció elpusztítaná, de úgy , hogy írmagja sem maradjon...Midenkit le kell lőni, vagy halálra kell ítélni , aki abban tevőlegesen részt vett,
Szíriát meg fel osztani, több darabra, ami után elkezdődhet a békés újjáépítés.
A kulcs az USA vezetés kezében van, de azok elkezddek nyilvánvalóan Európa ellen játszani..
Az USA a fő bödös görény , ebben a világpolitikai játszmában!

bkkzol 2015.09.12. 02:29:56

Az usa-nak nem érdeke a közel-keleti béke. Minél jobban tönkre teszi az EU-t annál jobb pozícióban vannak ők. Nem véletlenül tatja fenn valamivel mindig az EU-Orosz feszültséget. Nagyot esne a világhatalmi pozíciója minden téren egy EU-Orosz közeledéssel.
Jól bekavartak Afganisztánban,Szíriában,Líbiában, Irakban... azután rászababadították az egészet az EU-ra. Ott meg persze megint az ő emberei vannak. Juncker mosta tisztára nagy amerikai cégek milliárdjait, ezután nem bíróság elé állították hanem vezetőt csináltak belőle, hogy "lobbizzon" az EU-USA szabed kereskedelmi egyezményen!
Ezek után osztja az igét a demokráciáról, kirekesztésről. 1500 szírt fogadnának be, lehet azok is csak Guantanamóig jutnának.

Aranyi Gábor 2015.09.12. 08:19:31

AZ oroszok nem mondanak le az egyetlen Földközi-tengeri kikötőjükről, amit B-Asszadtól bérelnek. Izrühel politikusai Nagy-Izrühellről álmodnak, a katonai vezetés reálpolitikusabb. A Forradalmi Gárda már ott van Szíriában. Sem az IÁ, sem az IÁ.2. (=Al-Nuszra), sem a több 30+3 milícia nem maradhat fegyverben. B-Asszad alatt tényleges kurd autonómia volt - ez marad. A pesmergák a zsoldosokkal ellentétben a szülőföldjükért harcolnak (a nők is!). Törökországot akár Erdoganyé kiiktatásával, de arra kell kényszeríteni, hogy hagyja létrejönni az Egyesült Kurdisztánt - aminek gazdasági és katonai ereje meggátol minden helyi barmot abba, hogy újabb népirtásba kezdjen. Az oroszok felvetették az amcsikkal a katonai tárgyalás lehetőségét. B-Asszadnak nincs polg. dem. (amerikai típusú polg. dem.) ellenzéke, diktátorsága alatt oké volt Szíria, az összes kisebbséget békén hagyta, nemcsak a kurdokat. AZ Egyesült Kurdisztán egyébként Irak kérdésére is megoldás - mind a két országot fel kell osztani/föderalizálni kell. (Nem értem, az amcsik miért nem iktatják ki a nyomorult, rohadt, mocskos szaúdi vezetést, ami alatt mindennaposak akár a gyerekek (meg a nők) nyilvános kivégzése. Nem ismerik a palota meg a főbuziszállás koordinátáit? Ha igen, indulhat a két-két drón... És akkor béke lesz Jemenben is... Lexarom a Koránhoz betű szerint ragaszkodó getzi fungitákat.

paráznabillegető 2015.09.12. 08:41:01

egyik sem a fentiek közül.
a háború tovább fog tombolni.
ez MINDENKINEK (aki érintett) az érdeke.

pervie but hot (törölt) 2015.09.12. 09:25:35

Megmerevedő frontok, harc a kifulladásig. Amerikaiak nem fognak szárazföldi csapatokat odaküldeni, az oroszok, irániak csak Assad hátországát, az urbanizált nyugati tengelyt biztosítják. Kurdokat a törökök ütik továbbra is. ISIS-tól elmenekül aki akar és tud. Irak végleg siíta vezetésű lesz.

borzimorzi 2015.09.12. 09:26:24

@Bicepsz Elek77: Dehogynem teheti meg. Ha az olajár tartósan alacsony marad, akkor vagy felhagy valamelyik költséges katonai eszkapáddal, vagy füvet eszik az orosz lakosság. Utóbbi is lehetséges, de akkor a Nagy Októberi 100. évfordulóján a Vörös téri verebek Putyin elvtárs szem- és egyéb golyóival fognak focizni.

Üdv:
b

pervie but hot (törölt) 2015.09.12. 09:35:11

@Aranyi Gábor: Szaúdi és Törökország nagyon erősek, ők az USA támasza, akármekkora ghecik is. Iránnal szemben ők az ellensúly, pláne, hogy most Irak is siíta lesz végleg. A kurdok önálló állama egy álom, egyelőre nem kapják meg, mert arra a törökök nyílt háborút indítanának ellenük.

Assadnak az is elég lenne, ha a nyuga-szíriai városias tengelyt tartani tudná orosz-iráni-hezbollah segítséggel. Ott az orosz kikötő, katonai reptér épül. Egyelőre a sivatag az ISIS-é az olajmezőkkel, ők akkor gyengülnek majd meg, ha a nyugati dzsihádisták megunják és hazatérnek a dán, francia, német, brit segélyekért.

USA szárazföldi csapatokat nem küld majd, a FSA és mérsékelt iszlámista ellenzékiek lassan elhalnak, elszöknek Európába segélyen élni vagy beállnak az ISIS-hez.

Wildhunt 2015.09.12. 10:19:07

@borzimorzi: Ha addig meg nem eszik a verebeket is :D

Bicepsz Elek77 2015.09.12. 12:04:30

@borzimorzi: Az olajarat a szaudiak tartjak mestersegesen alacsonyan jelenleg, fokepp az amerikai palagaz ellehetetlenitese miatt(az ugyanis joval dragabb kitermelesi technikat igenyel), de ez nekik is veszteseg es nem tudjak sokaig tartani. Az USA nemileg feljott Obama alatt, foleg mert nem viszik a penzt koltsegvetesbol az amerikai katonak(meg a vedelmi penzeket sem fizetik mar evek ota a torzseknek Irakban es Afganisztanban, igy azert azok csatlakoztak az ISIS-hez/talibokhoz stb., a segelyek lefaragasarol(amit peldaul Karzai es rokonsaga lenyult)mar nem is beszelek).
Az orosz lakossag nagy resze azert szokta az ehezest(es 1990 utan is!!), masreszt van fembanyaszat es fegyverexport is, szoval penz nelkul nem maradnak.
Masresz eleg kisse fenyegetni a Perzs-obol blokadjaval es rogton egekbe tudjak vinni az olajarat.

inebhedj - szerintem 2015.09.12. 17:21:05

Tegnap gondolkoztam azon, hogy hozzászólok, ti. az is egy lehetőség, amit a poszt is pedzeget: Ukrajna lenne az ára egy szíriai orosz beavatkozásnak, csak épp nem adnák, hanem kérnék cserébe az oroszok.

De aztán elmaradt a megírása.

Ma viszont az orosz külügyminiszter hivatalosan is felvetette a beavatkozást.

Kopi3.14 2015.09.14. 09:41:28

@bkkzol: Az USA kvázi egyetlen globális szövetségese egy erős Európa lenne, így neki érdeke az utóbbi.

Kopi3.14 2015.09.14. 09:47:19

@pervie but hot: Amennyiben felosztásra kerül Szíria, a létrejövő új területek esetében kérdés, melyik terület mit kapna: aki olajat kapna, az pénzt kapna, de vizet nem, aki tengerpartot, az kereskedelmet, vizet, sót, városokat, de pénzt nem, szóval az is könnyen teremtene állandó háborúskodást.
Ha a nyugat-kelet katonailag beavatkozna inváziós sereggel, akkor az ISIS elsöprésének lendületével kéne vinni a z al Nuszrát is, meg még ki tudja kit, s így kapásból ültetnék, tápoznák, locsolnák a következő balhét. Az sem megoldás, hogy kiverjük az ISIS-t, a többiek meg bokszolják le egymással a dolgot. Hisz minden, ISIS elleni akció úgy indul, hogy akkor meg kell szállni Irakot is.

Ha a szövetségesi rendszert nézzük:

Aszad: Oroszo+Irán, itt egységes a kép.
Rest: USA+Töröko.+Szaúd Arábia+ kurdok- na, itt már minimum három érdekellentétet látni.
ISIS- Szaúd Arábiának tán még jól is jönnek ők is.

bkkzol 2015.09.14. 11:09:23

@Kopi3.14: az usa nem akar szovetsegest. egyeduralmat szeretne minden teren. a szovjetunio szetesese utan elgurult a gyogyszer "mindent lehet" szinten. csak luzereket keres egy-egy kozos katonai akiohoz.jol be kavar a kozel-keleten azutan raszabaditja a millios hordat europara. sorra buktatta a lagy diktatorokat, hogy azutan az Iszlam Allammal semmit ne csinaljon. Mennyivel jobb azota a helyzet Libiaban, Egyiptomban,Afganisztanban....?

Kopi3.14 2015.09.14. 12:22:20

@bkkzol: Az USA-nak szüksége van szövetségesre, kellően nagyra is. Mert egyedül nem fogja a végtelenségig bírni, Kína hamarosan lenyomja katonai értelemben is. Akkor meg egyedül a gazdasági patthelyzet marad, bár abból sem tudnának nyertesen kijönni.