Nem féltek? - volt az első kérdés, amikor december végén mindenkinek elkezdtük mesélni, hogy Törökországba megyünk kirándulni márciusban.  Elsőre igazán fel sem merült bennünk, hogy kellene, vagy akár lehetne, de mivel annyian kérdezték, és mivel aztán történtek is események - pont kint tartózkodásunk idején - még mielőtt részletekbe bocsátkoznánk Törökországgal kapcsolatban, illenék megválaszolni a kérdést: miért nem. 

 

Következő kijelentésemmel  minden valószínűség szerint szembe megyek a közhangulattal, de akkor is kijelentem. Nem félek a terrorizmustól, mert az egész ügy csúnyán fel van fújva. Az erőszak nem önti el a világot. Sőt, minden látszat ellenére, egy sosem látott mértékben biztonságos világban élünk.   Úgy ÉREZZÜK, terrorveszély van, de ez érzékcsalódás, amit alapvetően a média okoz. Nézzük az adatokat:  2015-ben, ami a párizsi merényletek miatt valóban az elmúlt évtized legsúlyosabb éve volt terror szempontjából, Európában 150 ember halt meg az Eu-n belül merényletben (míg az elmúlt évtizedekben a szám még ennél is sokkal alacsonyabb volt). Ebből egy is sok, de nézzük az összehasonlítást! Évente körülbelül 5 millió ember halt meg az EU-ban, és ebből mintegy 1,5 millió daganatos megbetegedésekben. Vagyis tízezerszer nagyobb eséllyel halunk meg rákban, mint merényletben, ha uniós polgárok vagyunk. Az, hogy ennek ellenére az uniós polgárok paráznak a terrortól, és nyugodtan eszik a rákkeltőket, az azért van, mert a sajtó nemhogy tízezerszer annyit nem foglalkozik a rákkal és rákkutatással, mint a terrorral, de még tízszer annyit se. Pedig, ezt csak úgy mellesleg jegyzem meg, ha tízezerszer annyit költenénk rákkutatásra, mint terrorellenes háborúkra, akkor már nem lenne rák. Meg terror se nagyon, mert a terrorista meg azt élvezi, hogy nyilvánosságot kap, és félnek tőle. Ha nem paráznánk ennyire rá a dologra, hanem, mondjuk, egy harminc halálos áldozatot követelő (ismétlem, tényleg sok) merénylettel annyit foglalkoznánk, mint, mondjuk, egy ugyanennyi halálos áldozatot követelő buszbalesettel, akkor radikálisan csökkenne a terroristák motivációja is. Persze értem én a hatásmechanizmust - az emberiség a legősibb sárkányos mítoszok óta vonzódik a harchoz, a drámához, a Jó és a Gonosz küzdelméhez. A terrorban, és a terror elleni harcban pedig mindez megvan - feszültség, dráma, titkos összeesküvés, nyomozás, majd megtorlás, a Jó győzelme.  Sokkal látványosabb, átélhetőbb, feszültségekkel, fordulatokkal dúsítottabb, mint bármi más, amit a sajtó tálalhat, hiszen itt valóban emberi életekről van szó, tehát a tét nagy, és valóban titkos összeesküvésről van szó, tehát még csak oda sem kell képzelni. A sajtó pedig szabad, tehát hírverseny van, és így az nyer, aki minél jobban ki tudja szolgálni ezeket a vágyakat. Így meg ki a rákot érdekelnek a statisztikák?  A racionalitásnak kevés esélye van a drámával szemben.

 

t005.jpg

Reggeli csúcs - egy nappal a merénylet után Ankarában

Na, de Törökország az nagyon veszélyes, hiszen egyfolytában csak a merényletekről hallunk, ugye .. Kétségtelen, Törökország egyes részein polgárháborús állapotok uralkodnak,  és határainál ott áll az Iszlám Állam, de megint számokkal próbálnám a média egyirányú információit ellensúlyozni. 2015-ben közel 37 millió turista érkezett Törökországba. Ebből -  ez volt a török turizmus legfeketébb éve - 12-en haltak meg merényletben  (Isztambulban, németek). Vagyis kb. egy a hárommillióhoz az esélyem, hogy velem is ez történjen. (2014-ben 41 millióból meg konkrétan senki, ahogy előtte évtizedekig senki...)  Ennél azért valószínűbb, hogy megfekszi a gyomrom a túl sok baklava, vagy kitöröm a nyakam a fürdőkádban. Nem akarok viccet csinálni emberek halálából - pusztán azt szeretném érzékeltetni, hogy az érzékelésünk csal. Törökország a turisták számára igenis biztonságos - ha vannak is robbantások, azok túlnyomó többsége a kurdokkal folytatott fegyveres harc része, célpontjai nem külföldiek, hanem török katonák-rendőrök. Az ésszerűség határain belül érdemes maradni persze, vagyis elkerülni a szír határ közvetlen közelét, és azokat a katonai-rendőri pozíciókat, amelyek a kurd támadások elsődleges célpontjai lehetnek. A szír határtól a kb. ezer kilométer elégnek tűnt ...   Ehhez képest valóban megrázó volt, amikor alig 15 kilométerre tőlünk robbant a bomba, még akkor is, ha ezt mi csak az internetről tudtuk meg. Nyilvánvalóan megragadott az "akár én is ott lehettem volna " érzés - az, ami miatt a hozzánk hasonló környezetben történő támadásokra sokkal jobban felfigyelünk, azok sokkal jobban megráznak (majd ezek után a sajtót hibáztatjuk, hogy a többiről nem számol be - ami konkrétan nem igaz, az olvasó siklik át felettük). De pontosan ez az a helyzet, ahol a racionális felettes énnek át kell vennie a vezetést - nem szabad a zsigeri ijedtségre hallgatni. A számok sokkal megbízhatóbb tanácsadók, mint az ösztönök.

t006.jpg

Biztonsági őr a villamosmegállóban - terroristák és bliccelők ellen

Ráadásul, ha félünk, akkor a terroristák játékát játsszuk - mi pedig nem az ő oldalukon vagyunk. Ha pedig feladjuk utazási terveinket a terror miatt, akkor nem a terroristáknak ártunk, hanem azoknak a millióknak, akik az adott országban a turizmusból élnének, a szállodásoknak, éttermeseknek, szuvenírárusoknak, akiknek a mi félelmünk miatt lenne rosszabb. Szóval, nem félünk. És már így is túl sokat írtam erről.

A további ellenvetések: 1.Ti tényleg kocsit akartok bérelni? De hát az nagyon veszélyes! 2.a. Miért ilyenkor mentek, amikor nem is lehet fürödni? 2.b. Miért nem a tengerpartra mentek? 3. De hát teli van az ország migránssal! .. És mindezt három gyerekkel????

Vegyük sorba: Törökország marha nagy, és ha az ember nem a délkelet- törökországi menekülttáborok vagy az Égei-parti eldugott öblök környékén jár, akkor nem lát szír menekültet. Illetve lehet, hogy lát, csak éppen a szír is ugyanúgy néz ki, mint bármely más ember (nem hord kamu mentőmellényt, és nincs nála papírtábla Germany felirattal), éppen ezért ezért nem ismeri fel. 

Tengerben fürödni persze, hogy nem lehet márciusban, de, mondjuk, Anatólia közepén (ahova mentünk), ott nyáron se, mert ott nincs tenger. És - lásd mint fent - Törökország marha nagy, a tengerparton kívül is éppen elég látnivaló van, hogy megtöltsünk vele tíz napot. (Ja, és Isztambulban sem voltunk ...) 

t002.jpg

Hó az anatóliai hegyekben március elején - nem éppen strandidő

 Az autóbérlés semmivel sem bonyolultabb folyamat, mint itthon, ugyanazok a cégek vannak jelen, mint Európában, jó kocsikat adnak, jó feltételekkel, itthonról neten intézhető. Az utak pedig - legalább is a főutak - sokkal jobb állapotban vannak, mint hinnék. Isztambult Ankarával kétszer három sávos autópálya köti össze, elektronikus díjfizetési rendszerrel. A nagyobb városokat összekötő főutak nagy része is kétszer két sávos (de nem fizetős), de még az alsóbbrendű utak is jó állapotban vannak.(Jobban mint, itthon.)

t001.jpg

Ahol minden nap G-nap - automatikus díjfizetés az autópályán

 A nagyvárosokban persze nagy a forgalom, mint kb. a világ minden nagyvárosában, ahol autók járnak. De nem nagyságrendekkel drámaibb a helyzet, mint egy átlagos pesti hétfő reggelen. Lehet persze, hogy magasabban van az ingerküszöbünk, mint az átlagnak, de a vezetési morálra sem volt panaszunk.

t004.jpg

Kücükköy - a legrosszabb út 10 nap alatt - otthon éreztük magunkat

Az autóállomány jó, és minden prímán ki van táblázva. (Uniós normák szerint - láthatóan nagyon komolyan veszik a felzárkózást, kék, zöld, barna táblák, ahogy kell.) A benzin ugyan nem olcsó, de a benzinkutak sűrűn vannak, és ha rájövünk a kicsit túlbiztosított rendszerre, a tankolás sem bonyolult - nincsenek önkiszolgáló kutak, a kútkezelő csak a saját kódja beütésével ad üzemanyagot, és csak a blokk bemutatása ellenében enged elmenni, de nem mindegy, hogy a blokk saját, vagy a benzinkút részére szóló szelvényét mutatod be.... (Hol van már a '80-as évek bazári tempója?) A rendőrök meg - sokan vannak és jól felfegyverzettek, ami érthető - nem a bérelt kocsiban utazó turistára vadásznak. Mivel nem emlékeztettünk, sem az Iszlám Állam, sem a kurd szeparatisták híveire, az összes ellenőrzőponton kérdés nélkül engedtek tovább. A közhiedelemmel ellentétben mondvacsinált kihágásokra hivatkozva sem akartak megkopasztani bennünket a közlekedési rendőrök, mondhatjuk ezt annyi tapasztalat birtokában, hogy 10 nap alatt jó 2200 km-t tettünk meg. A bérelt autót pedig senki nem piszkálta, holott végig közterületen parkoltunk. Ellentétben más uniós országokkal, ahol lopták már el, törték már fel az általunk bérelt kocsit.... Egyszóval, a kocsibérlés no para.

t003.jpg

Gyermekekkel nem először utaztunk, így nekünk nem is voltak ilyen irányú fenntartásaink. A gyermekek pedig - erről később sok szó lesz - kimondottan élvezik a helyzetet. Törökország gyerekbarát hely - a múzeumokba ingyen mehetnek be az ifjak, az emberek szeretik a gyerekeket, még a mecsetekben sem szólnak rájuk, ha rohangásznak. A tenger hiányát pedig pótolják a törökfürdők és a sok egyéb kaland. 

Szóval minden ellenjavallat ellenére elindultunk, és nem bántuk meg. Pedig, hogy "kedvet csináljunk" a folytatáshoz, akkor éppen Ankarában jártunk, amikor a merénylet történt. De erről majd később. 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr798573536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

padlogaz 2016.04.12. 20:01:43

Ezzel magadat akartad meggyozni :-))

exterminador 2016.04.12. 21:40:07

Részemről ha lehetőségem lenne, sem utaznék Törökországba. Mégpedig elvből. Nem támogatok egy romlott, sunyi, autokrata rezsimet.

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2016.04.13. 04:49:39

akia terrorista merenyleteket osszhasonlitja a rakkal, meg a kozlekedesi balesetekkel, ott mar nagy a
baj
de felolem mehetsz libiaba is
telepdjetek le
sok sikert

pepin_nymburk 2016.04.13. 06:18:41

Ez a 2014-ben és előtte évtizedekig senki (sem halt meg ) hazugság.
A kurdok a tengerparton is robbantottak ez elmúlt
15 évben, és halottak is voltak...