Hogy Romániában furcsa dolgok folynak a világörökségek ügyében, arról nemrég írtunk. És ez a történet, amelyet itt megosztunk, nem kevésbé jellemző a mi Kelet-Európánkra. Van benne ambiciózus, ámde sikertelen miniszter, slampos, egymástól lopó média, meg sok-sok kihasználatlan kulturális örökség.  

A történet számomra úgy kezdődött, hogy egy blogger-kolléga, Travellina, megkérdezte tőlem, hogy hallottam-e arról, hogy világörökség lenne Gelencén. Mert ő nem, de több szem, ugye, többet lát. Meg én talán jártam ott. Tényleg jártam, de világörökséget nem láttam. Viszont ahogy kutakodtam, egy jellegzetes kelet-európai történet kerekedett ki a szemeim előtt. De nézzük, mi van Gelencén, és miért lehetne akár világörökség is. 

Gelence Kézdivásárhelytől alig pár kilométerre fekvő kisközség. 4600 lakosának túlnyomó többsége magyar. A falu nagy büszkesége pedig a római katolikus erődtemplom. A Szent Imre templom a középkori magyar művészet egyik legkiválóbb, legépebben megmaradt emléke. Eredetileg a tatárjárás után épülhetett, egy korábbi román stílusú templom romjaira - ezeket a romokat a szentély termésköves alapzata alatt fel is tárták az 1932-es restaurálás idején. 

 

A templomot szabályos várfal övezi - a gelencei az egyike Erdély híres erődtemplomainak, ahová, ha vész volt, összegyűlhetett a falu apraja-nagyja. 

dsc00069.jpg

 

Magánál az épületnél azonban sokkal érdekesebbek a benn található 1330 körül készült freskók - azokon belül is azok, amelyeken a Szent László legendát láthatjuk. Kizárólag magyar nyelvterületen volt divatos falfestmény téma a 14-15. században a szent király hőstette - nyilván a magyar lovagi kultúra megerősödése is szerepet játszott a népszerűségében. A kun vitézzel való harc, a leány kiszabadítása egy mindenki számára könnyen értelmezhető, látványos, kalandos történet, amelynek a profán jellegén könnyen túl lehet lendülni, hiszen László a leány képében a keresztény egyházat, Szűz Máriát mentette meg a pogányoktól. De az ábrázolás formakincse még ennél is izgalmasabb, egy olyan ősi mondát idéz fel, amely még jóval a kereszténység előtt keletkezett, és amely természetesen a jó és a rossz, a világosság és sötétség harcát mutatja be.  

 21_gelence.jpg

Van a templomnak 1629-ben készült kazettás mennyezete, sőt még rovásírásos emlékei is. Vagyis ideális célpontja a Magyarországról érkező örökségturizmusnak.

gelence_templom-utikalauz-hu.jpg

 

A községnek van szép, jól kivitelezett és informatív honlapja is, ahol egyszerűen "műemlék templomként" hivatkoznak a Szent Imre templomra. Ha azonban nem a községi honlapot nézzük, hanem szinte bármilyen erdélyi turizmussal foglalkozó magyar gyűjtőoldalt, akkor "világörökségi templomként" hivatkoznak rá. Bár egyértelműen nem jelzik, de minden valószínűség szerint - egy-egy utalásból erre lehet következtetni - úgy vélik, hogy Gelence az "Erdélyi erőtemplomok" szeriális helyszín egyik tagja. Megjegyzem, lehetne is. 

 

Hogy megértsük, miről is van szó, vázoljuk fel magát a szeriális - több elemből álló - helyszínt. A hét falu - Prázsmár (Prejmer), Szászfehéregyháza (Viscri), Szászkézd (Saschiz), Berethalom (Biertan), Nagybaromlak (Valea Viilor), Székelyderzs (Darjiu), és Kelnek (Calnic) Erdély déli részén, nagyobb részt az egykori Szászföldön helyezkedik el. Közúton, ha mindet végig akarjuk járni, közel 350 kilométer. Elvben, ha mondjuk, Brassóban éjszakázunk előtte, és valahol Déva környékén utána, akkor egy nap alatt végigjárhatóak (nyáron persze, amikor elég korán kel a nap, és elég későn nyugszik). Ez persze iszonyatos darálás lenne, jobb két napot áldozni rá, és kényelmesen végigjárni a helyeket.

utvonalterv.jpg

 

Közben amúgy is sok érdekesség van még - Szeben például Románia egyik legjobb falumúzeumával -, szóval akár több napos programot össze lehet állítani a térségben. 

dsc_0215.JPG

 A szebeni skanzenban

A templomok - egy fontos kivétellel, és erről még szó lesz - sokban hasonlítanak egymásra. Olyan kisebb - bár egykor jobb napokat látott - településeken épültek, ahol száz évvel ezelőtt a többségi lakosságot még a németek (erdélyi szászok alkották). A középkori templomok természetesen katolikusnak épültek, de amikor az erdélyi németség áttért a lutheránus hitre a templomok is egytől egyik az evangélikus egyházhoz kerültek. Berethalmon volt egy ideig a szebeni evangélikus püspök székhelye is. 

berethalom_01-5f02d74795611570e40dc38dfbee36c7.jpg

 

A németek a tizenharmadik században jelentek meg Erdélyben, egy tömbben telepítették le őket, eredetileg földművelők voltak. A létrejövő új településeik, és a magukkal hozott jogszokásaik, megszerzett privilégiumaik hamarosan a városiasodás elindítói lettek, a lakosság pedig rövidesen inkább kereskedelemmel és kézműiparral foglalkozott inkább. A reformáció korában újabb telepesek jöttek a vallásháborúk elől; Erdélyben ugyanis - ebben első volt szinte a világon - kinyilvánították a vallásszabadságot. A városok kihasználva Erdély sajátos helyzetét a keleti és nyugati világ határán, és jó kapcsolataikat német földön, virágzásnak indultak. A templomok köré épült erődök pedig egyszerre fejezték ki a település jólétét, és azt, hogy azért a világnak egy olyan vidékén épültek, ahol szinte bármikor lehetett számítani átvonuló prédáló hadakra, zsiványokra, be-betörő tatárokra. (Ugyanezért épültek ugyanekkor a hegyek túloldalán a havasalföldi lakótornyok.) 

 

A falvak, kisvárosok a huszadik század elején már jobbára elvesztették régi funkcióikat, de tehetősnémet parasztcsaládjaik jóvoltából (sokan szőlő- vagy komlóművelésből éltek) még egy-egy virágzó település lelki-társadalmi-gazdasági központjai voltak. Erről a korszakról már bőven találunk emlékeket a templomok mellé települő kis múzeumokban is. A szászfehéregyházai különösen szépen elrendezett, informatív. 

dsc_0991.JPG 

A második világháború idején a német férfiak nagy része már az orosz frontra került - onnan sokan vagy fogolytáborokba, vagy egyenesen Németországba jutottak. A nők közül pedig a háború után hurcoltak sokakat kényszermunkára a Szovjetunióba - jó néhányan így jutottak a kazahsztáni lágerekbe is. A századelőn még negyedmilliós szászság létszáma a hetvenes évekre kétszázezer alá süllyedt. Ceausescu pedig minden erővel folytatta azt a nemzeti homogenizációs politikát, amelyet a századelő román politikusai kijelöltek. Az erdélyi szászokat kemény valutáért adták el az NSZK-nak. (Engedték őket Németországba emigrálni, ha a német kormány értük fejkvótát fizet.) Aki maradt, az a rendszerváltást követő években ment a rokonok után. 

 

A számok magukért beszélnek: Berethalmon 1910-ben  1207 evangélikus élt, 2002-ben 55, Szászkézden 1270 / 78 az arány, Prázsmáron 2051/134. A német lakosság kilenc tizede nyugdíjas - nem kell matekvirtuóznak lenni ahhoz, hogy kimondjuk, két évtizeden belül gyakorlatilag nem lesz német nemzetiség Romániában. (Ehhez képest az ország jelenlegi elnöke, Klaus Iohannis szász, Szeben volt polgármestere.) A hatalmas templomokat a pár nyugdíjas néni-bácsi már évtizedek óta nem tudja rendesen karbantartani - a kilencvenes évek elejére az állapotuk elképesztően leromlott. 

dsc_0144.JPG

 Nagybaromlak temploma pár évvel ezelőtt - erősen felújításra szorult

Ehhez képest Románia 1991-ben állította össze világörökségi várományosi listáját, amin eredetileg csak Berethalom szerepelt. Helyből próbálkoztak is a listára való felvétellel, de a bizottság visszadobta a jelölést. Részint helyből szeriálisat szerettek volna, mondván, Berethalom mellett van több hasonlóan értékes épületegyüttes is. Részint pedig nehezményezték az épület leromlott állagát - és hogy a román államnak ekkor még terve sem volt arra, hogyan is lehetne felújítani. Két évvel később aztán - akkor még hat - erődtemplomos falu felkerült a listára. 

 

A helyzet azóta azért radikálisan megváltozott. Az utak, amelyek, még amikor először 2003-ban jártuk ezt a vidéket, katasztrofálisak voltak, ma általában kiváló minőségűek. A falvak nagy része pedig kimondottan nett, és bájos. Persze a régi jellegzetes szász házakban már románok, cigányok laknak. 

dsc_0036_1.JPG

 Szászkézd

dsc_0020.JPG

Szászfehéregyháza

Van, ahol az önkormányzat már kimondottan igyekszik is őrizni a faluképet, hogy - most megpróbálunk mindenféle etnikai sztereotípiától elvonatkoztatni (nem fog menni, már látom...) - az új lakók, hmm izé, mondjuk úgy, balkánias ízlésvilágával ne barmolják szét a falut. 

dsc_0040.JPG

A szászkézdi önkormányzat melegen ajánlja

 

dsc_0786.JPG

 

Megindult a templomok felújítása is. A prázsmárit állami pénzből tatarozták. Jól is néz ki, de sajtóban komoly vita folyt a felújítás minőségéről. 

prazsmar.jpg

 

21723a.jpg

A prázsmári szalonnakamrák - békeidőben spájz, háborúban menedék az egész családnak 

 

A - talán az összes közül a legszebb - szászfehéregyházait részint német alapítványok renováltatták. Az eredmény lélegzetelállító. 

dsc_0008.JPG

 dsc_0014.JPG

Turisztikai szezonban gyakorlatilag folyamatosan nyitva vannak (ha nem, akkor is ki van írva, kinél van a kulcs, kit kell felhívni) -, több helyen (Szászfehéregyháza, Prázsmár, Nagybaromlak) belépődíj is van. A helyi németségre már csak az idős gondnoknénik emlékeztetnek, akik, ha az ember kicsit ért németül, sajátos helyi tájszólásban szívesen és hosszan mesélnek a templomukról. De a nagyobb helyeken már megjelentek mellettük a - részint Németországból érkezett - ifjú önkéntesek is, ők értenek angolul is. 

 

Turisták is mindig vannak. Az örökségtúrán hazatérő német családoktól, a buszos román nyugdíjas csoportig, mindenféle. Az persze más kérdés, hogy mennyit profitálnak ebből a falvak. A gond ugyanaz, mint Verespatakon - jószerivel semmit.  Szászkézden - amelynek annyi előnye van a többi településhez képest, hogy a főút mentén fekszik - van pár panzió, turistainformáció, meg bolt. Programot, ami a helyhez kötné a turistát, nem nagyon tudnak ajánlani - így a turisták nagy része is tranzitutas - a közeli (amúgy magukban is igen értékes, sokat adó) nagyvárosokban, Brassóban, Segesváron, Szebenben eszik, alszik, vesz részt programokon. 

dsc_0271.JPG

 Szebenben pezseg az élet

Egy településről - templomról nem esett eddig szó. Ez Székelyderzs. Sok szempontból ugyanis kilóg a sorból. Egy részről nem evangélikus, hanem unitárius templomról van szó - égszínkékre festett padsorai, ha más nem, ezt elsőre jelzik is. 

 dsc00055.jpg

Ami azonban ennél fontosabb - lényegi - eltérés, hogy Székelyderzs, bár alig pár kilométerre van ugyanattól a főúttól, amelyen Szászkézd is fekszik, egy egészen más régióhoz tartozik. Máig gyakorlatilag tisztán magyar falu. És egészen a legutóbbi időkig meglehetősen el is volt zárva a világtól. Amikor - 2003-ban - arra jártunk, még nyaktörő földúton kellett vagy tíz kilométert megtenni, hogy eljussunk oda. (Ma már ezt az utat is lebetonozták.) 

 dsc00039.jpg

Székelyderzs 2003-ban

Vagyis itt a templom nem múzeum, nem az elmúlt kort idéző zárvány egy tulajdonképpen már idegen környezetben, hanem máig egy élő közösség központja. 

 szekelyderzs.jpg

A legjobban ezt a különbséget a várfalba rejtett raktárak mutatják. A falak ugyanis nem csak a közösséget védelmezték vész esetén, de a közösség javait is - itt raktározták az élelmiszerek egy részét. Különösképp a lisztet és a szalonnát. Lisztből naponta, szalonnából hetente egyszer vehetett minden család - persze a magáéból. (Aki sűrűbben járt, azt kibeszélték, mondván, nem elég takarékosak.) Szászkézden, Nagybaromlakon ezt a múzeumi részlegből tudjuk. 

dsc_0013.JPG

 dsc_0012.JPG

dsc_0010.JPG

Ez már csak múzeumi installáció - Szászfehéregyháza 2015.

Székelyderzsen - legalább is 2003-ban - még élt ez a hagyomány. 

dsc00049.jpg

 Lisztesláda 2003-ban

dsc00057.jpg

Nyamiiii...

Hogy Székelyderzs kilóg a sorból - bizonyos szempontból, mert építészetileg azért nagyon hasonló a többihez -, azt a román örökségvédelem is látta. Éppen ezért eredetileg külön helyezték fel a várományosi  listára.1999-ben aztán végül nem külön helyszínként, hanem az eredeti szeriális jelölés kibővítéseként adták be a jelölést - és nyertek. Amikor ott jártunk friss volt még ez a dolog - na jó, négy éves, azért nem olyan nagyon friss - és igazán nem érintette meg a helyieket. (Nem is tudtak róla.) Mára már - a helyi magyar nyelvű sajtóból így látszik - változott itt is a helyzet. A helyiek egy interjúban azt mondták, hogy volt olyan nap, amikor 38 turistabuszt számláltak meg. A gond csak az, hogy - 2016-ben amikor a cikk készült - még mindig nem volt semmiféle haszna a falu számára ennek. Se kávézó, se étterem, se szuvenírbolt nem nyílt - egyelten panzió volt, meg sok terv. Nem tudom, azóta megvalósult-e bármi is. 

 dsc00053.jpg

Megint Szent László

Erdélyben, sőt a környéken persze nem ez a hét erődtemplom van, és nem ez a hét festői kis falu. Ezek a falvak nem olyan zárványok, mint mondjuk Hollókő. Míg a volt keleti blokkban a falvak többsége totálisan átalakult a huszadik század második felében - a régi "elavult" - házakat lerombolták, hogy új (ronda, mondhatom, én is ilyenben lakom) kockaházakkal helyettesítsék őket, ezt az egész vidéket megőrizte a szegénység, elhanyagoltság. A hagyományos utcaképek alig változtak, és erődtemplom is jó sok van. Bár semmilyen listán nem szerepel ,de kiemelkedően érdekes akár a szászhermányi, akár mondjuk az almakeréki. 

dsc_0075_1.JPG

Almakerék kívül -

dsc_0092.JPG

-belül

No meg a gelencei. De azt, hogy melyik templom - illetve a környező falu - van a világörökségi listán, azt egy mintegy húsz másodperces guglizással halálos biztonsággal meg lehet állapítani. Ha nem is bízunk a Wikipédiában, de rajta van akár az UNESCO, akár a román örökségvédelmi hatóság honlapján. Akkor mégis, hogy a bré lett világörökség Gelencén? 

 

Na, ennek a kiderítéséhez - bár biztosat nem tudok mondani - húsz másodpercnél jóval több guglizás kellett. Az első, ami feltűnt, hogy a magyar nyelvű oldalak meglehetős szövegbeli hasonlóságokat mutatnak. Vagyis kedves kollégáim, a különböző turisztikai promóciós oldalak szerkesztői, nem csak hogy a húsz másodperces guglizást igyekeztek megúszni a szövegszerkesztéskor, de  nagyjából Ctrl+C - Ctrl+V-vel szerkesztettek. Ami persze gyorsítja a munkát, de nem valami elegáns, és etikailag is megkérdőjelezhető. Ráadásul úgy jártak vele, mint az egyszeri egyetemista, aki  a zh-ban a nettó hülyeséget másolta le a szomszédjáról. (Miért van az, hogy MINDEN hallgató úgy gondolja, hogy a szomszédja jobban tudja, és képes a saját jó megoldását is kisatírozni valami baromság kedvéért?) Az ősforrást a magyar lapok közt nem találtam meg - ennyit azért nem foglalkoztam az üggyel - de minden valószínűség szerint Erdélyből jöhetett. Viszont nem a helyi honlapról, ugye, mert helyben látjuk, nem írnak marhaságot. 

 

Kicsit tovább kutatva a román nyelvű neten azt találtam, hogy fake news románul nincs semmiféle kicsit is hivatalos oldalon - Gelence csak mint nemzeti védettség alatt álló műemlék jelenik meg a 2000. évi 5. törvény mellékletében. Viszont hemzsegnek a clickbait-es címmel ellátott félbulvár cikkek: Képzeld el, van olyan világörökség Romániában, amiről te se hallottál soha ..  Majd egy relatíve korrekt leírás a templomról, amiben persze nem mondják, hogy hogyan, mikor kapott világörökségi címet. Ezek forrása pedig tán - legvalószínűbb módon - néhány olyan román nyelvű turisztikai gyűjtőoldal, ahol aztán minden keveredik. A valós helyszínek közé bekerülnek olyanok, amelyek a várományosi listán vannak, és olyanok, amelyekről csak szó volt, hogy felkerüljenek a várományosi listára. 

 365romania.jpg

Biserica din Ghelinta?

De volt egyáltalán szó arról, hogy Gelence listára kerül? Szó éppen volt. Amikor Kelemen Hunor - 2009-ben - kulturális miniszter lett, kimondott célja volt, hogy az erdélyi magyar örökséget hangsúlyosabban bevigye a román örökségvédelmi rendszerbe, illetve a különböző, mondjuk, UNESCO-s listákra. Ami az épített örökséget illeti - Gelence mellett, sőt inkább előtte - Torockó és Énlaka kerül szóba, no meg a csíksomylói kegytemplom. 

 csiksomlyoi_maria.jpg

A csíksomlyói Madonna

Csíksomyló esetében hamar látszott, hogy ott sokkal inkább a búcsú az, amiért érdemes lobbizni, és nem a tárgyi, hanem az ú.n. szellemi-kulturális örökségek listáján. (Végül sikeres volt a dolog - de nem volt egyszerű menet.) Ami a Világörökségi listát illeti Torockó jutott a legtovább - 2013-ban felkerült a várományosi listára. Nem önálló jelölésként, hanem Hollókő kibővítéseként - ami (ez szigorúan magánvélemény) lehet, hogy arra jó volt, hogy így könnyebben nyíltak meg a magyarországi pénzcsapok az ügyre, meg meg lehetett volna úszni a "kiemelkedő egyetemes érték" bizonyítását, de alapvető hiba volt a két település közt túl nagy a földrajzi, kulturális stb. távolság ahhoz, hogy valós bővítésként  lehessen felfogni. (A magyar világörökségi bizottság elemzése is kb. ugyanannyi eltérést dokumentál a két hely között, mint amennyi hasonlóságot.) Végül nem vitték a bizottság elé - és nem csak azért, mert Kelemen kikerült a minisztériumból. Énlaka esetében eljutottak egy - alapos, komoly, példaértékű - felmérésig, illetve előkészítő, közösségépítő munkáig. Gelence esetében nagyjából a felmérésig. Aztán megakadt minden. 

 dsc00062.jpg

Torockó 2003-ban

dsc00036.jpg

Énlaka 2003-ban

Kelemen utódja Hegedüs Csilla - a fent idézett cikkben - olyat is nyilatkozott, hogy hát azért nem lobbiznak, mert az UNESCO-t már nem érdeklik az európai helyszínek. Ami, mint tudjuk, nettó f*szság. (Legalább akkora hozzáértést sugall, mint a jelenlegi miniszterelnök, aki  élő adásban mondta, hogy ő nem tudja, hogy vissza lehet-e vonni Verespatak jelölését. Mondjuk, nem is neki kellett volna tudni, de azért megkérdezhette volna, mondjuk, a szakminisztert, akinek meg igen.) 

 

Hogy mennyire nem igaz az, amit a volt miniszter asszony mondott, azt semmi nem jelzi jobban, hogy, ha maguk a románok el nem b*sszák, az elkövetkező két évben két új román helyszínünk lesz. Verespatakot ugyanis - bármit is mondott a miniszterelnök - nem vonták vissza (eddig), sőt a román kulturális minisztérium honlapján ott fityeg a sajtóközlemény, mely szerint az ICOMOS értékelő látogatása sikeres volt. (Persze Mihai Tudosének az elkövetkező fél évben még megmondhatják, hogy elég egy levelet írnia az UNESCO-nak és már vissza is van vonva a dolog.)  2019-ben pedig újra a bizottság elé viszik Brancusi zsilvásárhelyi szoborcsoportját. 2015-ben a szakma az év egyik legérdekesebb jelölésének tartotta, de a bizottság visszadobta. A román sajtóban később arról cikkeztek, azért, mert a román kulturális minisztériumnak sikerült egy minősíthetetlen franciasággal megírt, szakmai hibáktól hemzsegő anyagot leadni. Azóta átírták, szóval, akár esélyes is lehet, ami újabb siker lehet Romániának. (Magyarként azért nehéz őszintén lelkesedni a műért - akármilyen kiváló is művészileg, mégis csak az első világháború román hőseit dicsőíti.)

 

És akkor foglaljuk össze a tanulságokat:

- Lehetne-e Gelence világörökség? 

Persze, az efféle kibővítési kérelmeket (hacsak nem olyan, khm, szokatlanok, mint a Hollókő-Torockó) általában vita nélkül fogadják el, és még indokolni is lehetne - így bekerülhetne a listára egy olyan templom is, amely megmaradt római katolikusnak. Ehhez kellene egy aktív helyi csapat, aki nyomja az ügyet, meg a román minisztérium segítsége. 

- Jó lenne-e ez a falunak?

Nem feltétlenül. A magyar örökségturisták nyilván sokkal inkább buknak a rovásírásra, mint mint holmi hazafiatlan listákra, az ő számukat nem befolyásolja  a világörökség. Viszont radikálisan emelhetné a hazai - etnikus román - és a külföldi (bármi, de nem magyarországi) turisták számát. Utóbbit akár nagyságrendekkel. De a fenti példák is mutatják, hogy ez sok  pezsgést nem hoz a falu életébe. Kézdivásárhelynek a közelben viszont - ami relatíve nagy város - akár érzékelhető forgalomnövekedést hozhatna. 

 Amúgy meg megtudtuk, amit eddig is tudtunk:

- A turisztikai honlapok szerkesztői (gyakorta) lusta és felületes csávók. Nyilván ezért szerkesztenek turisztikai honlapokat, és nem mentek, mondjuk, érsebésznek. 

-  Újságíró kollégáink egy jó kattintásvadász címért az anyjukat eladnák. Annak az igazságtartalma másodlagos kérdés. 

-  A politikusoknak Kelet-Európában nem kell bíbelődni a szakismeretekkel. 

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr7313525797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.