Boldogult egyetemi oktató koromban sokaknak okoztam komoly lelki traumát, az ókori kelet szigorlat 33. tételével: Arábia és Fekete-Afrika az iszlám előtt.  Általában, aki kihúzta, azonnal visszatette, és inkább kérte az elégtelent. A közvélekedés szerint puszta szívatásból volt a tételsorban, mert ott úgyse volt semmi.  A hallgatók persze nem jártak Meroéban. 

Szudán borzasztó nagy ország. Ez leginkább is akkor látszik, amikor kilépünk Khartúmból. Míg Európában szinte egymást érik a falvak, és a legközelebbi látványelemig eljutni alig pár  perc - fertályóra, addig Szudánban a Khartúmhoz legközelebbi látványossághoz, a meroéi piramisokhoz eljutni is jó pár órát jelent. Oda-vissza egy teljes nap. De nagyon is megéri. Ahhoz persze, hogy ne csak bámulkodjunk, hanem értsük is, hogy mit látunk, érdemes előtte elmenni Khartúmban a Nemzeti Múzeumba. Megéri, egészen csodálatos anyaga van. Szudán ugyanis évezredekán át igazán fontos hely volt a történelemben. 

 dsc_0926.JPG

Vidám diákcsoport osztálykiránduláson a múzeumban

Itt is - akárcsak a másik nagy folyó, a Duna mentén - korán, i.e. 8000 körül megjelentek az állandó települések, amelyek elsősorban halászatból éltek. Ezekből virágzott ki - sok évezredet ugrunk itt át - a Kemai Királyság,  Núbia első szervezett állama. A területet más néven Kúsnak nevezték, valószínűleg ez lehetett az önelenevezésük is - és ezzel a névvel (kúsí, latinosan kusita) illetik általában az afrikaiakat a Bibliában. 

dsc_0949.JPG

Rekonstruált koponya a kemai temetőből  - egyértelműen negroid vonásokat mutat

A kulturális, gazdasági kapcsolatok az északi területekkel - Egyiptommal - folyamatosak voltak már az Óbirodalom korától. (Sőt az előtt is.) Már az Óbirodalom fáraói - a nagy piramisépítők koráról van szó - nagyra értékelték Núbia kincseit, elsősorban az aranyat, elefántcsontot, drágaköveket. Núbia legészakibb részét - az egyiptomi szokások szerint ezt Alsó-Núbiának mondjuk, ami, ha most térképre nézünk kissé zavaró - elég hamar inkorporálták az egyiptomi államba.

180970-004-b60eb9c1.jpg

Sötétebb színnel Egyiptom  legnagyobb kiterjedése

Bár sajátos vonásait megőrizte azóta - immár jó négyezer éve - Egyiptom része. A nagyvilág leginkább az újbirodalmi építészet egyik remekéről, az Abu Szimbel-i templomról ismeri. 

 p1050529.JPG

Amikor Abu Szimbel épült, akkorra a mai Szudán jó része már egyiptomi uralom alatt állt. A Újbirodalom királyai i.e. 1550-től folyamatosan foglalták el a déli vidékeket, egészen a mai Khartúm magasságáig. Ekkorra a terület már jelentős részben átvette az egyiptomi kultúrát. Egyiptomi isteneknek, egyiptomi stílusban építettek templomokat, és egyiptomi hieroglifákkal írtak, egyiptomi nyelven. A lakosság persze nem ezt beszélte, és, ahogy a szobrokon is látszik, embertanilag is eltért az egyiptomiaktól. 

 dsc_0959.JPG

Kusita herceg szobra - aranyozott bronz

A núbiai harcosok - akár csak a sivatagi sémi és libu harcosok - bekerültek az egyiptomi hadseregbe, és egyre nagyobb befolyásra tettek szert. Amikor pedig az északról jövő egyre súlyosabb csapások miatt összeomlott az Újabirodalom, az akkor már erőre kapó Núbia kapva kapott az alkalmon. Ekkorra az ország központja már Napata lett - a mai Dzsebel Barkal, Khartúmtól mintegy 400 kilométerre északra. 

 dsc_0971.JPG

Kasta király szobra ...

... és egy szfinx Napatából - jelenleg a Nemzeti Múzeumban. 

dsc_0977.JPG

Az első lépést Egyiptom meghódítása felé Alara király tette, aki testvérét Amun (Ámon) papnőjévé tette, így szövetséget kötött Egyiptom főistenével. Alara unokája Kasta (neve egyszerűen annyit jelent, a kusita, vagyis déli), már "Alsó és Felső Egyiptom királyának, Ré fiának" titulálta magát egy feliraton, amit Asszuánban találtak - és az akkor erősen megosztott Egyiptom egyik fővárosát, Thébát is megszerezte. Mindez az i.e. 750-es években történt. Théba lakosai - meg főleg vezetői, a papok - Núbia kusita vezetőit láthatóan sokkal egyiptomibbnak (kulturáltabbnak) találták, mint az északot uraló líbiaiakat. 

 dsc_0944.JPG

Fáraószobor ..

... és Hathor és szépség és szerelem istennője Napatából. dsc_0964.JPG

Pianhi már a Delta kivételével egész Egyiptom ura lett - és  már nem is a családi fészekből, Napatából, hanem az ősi fővárosból, Memphiszből kormányzott (feliratán részletesen leírja, milyen sanyarú sorsa volt korábban ott a lovaknak, de ő mit meg nem tett értük). Az évszázad fordulóján az Egyiptomot uraló kusiták már konszolidálták uralmukat, és II. Sarrukin idején Asszíriával is rendezett viszonyra törekedtek. De a dicsőség nem tartott sokáig - történelmi mértékkel persze, mert az egyes embereknek bizonnyal meghatározónak tűnhet két-három-négy emberöltő is - kevesebb, mint száz évvel azután, hogy a kusiták megvetették a lábukat  Északon, megjelentek az asszírok Egyiptomban, és Assur-ah-iddina király hadserege megfutamította Taharka kusitáit. A kusiták egy ideig még próbálkoztak, de Assur-bán-apli, majd az újra függetlenedő Egyiptom urai visszaverték a támadásokat. 

 pc121215.JPG

Asszír harcosok - dombormű Assur-bán-apli palotájából

Ez viszont nem jelentette Núbia elestét. Sőt, a mai Szudán igazi fénykora még hátra volt. Ezt ugyanis a meroita királyság felemelkedése jelentette. Meroé Napatától jó száz kilométerre délre fekszik. Az általunk használt név a görögös átírás - az eredeti Badavi/Maravi lehetett.  I.e. 590 körül került a főváros Meroéba, de a királyság fénykora csak háromszáz évvel később - a hellénisztikus időszakkal egy időben indult, és a római császárkor kezdetéig tartott. Bár ekkor már Egyiptom javában a görög, majd a római kultúra hatása alá került, Meroé a hagyományos egyiptomi formákat követte. 

 dsc_0957.JPG

Ragaszkodtak a klasszikus formákhoz - meroita sírdombormű

Az Amun szentélyhez vezető szertartási utat kosszobrok övezték - ahogy jó ezer évvel azelőtt Egyiptomban. 

 dsc_0851.JPG

Mára alig felismerhetőek ..

Míg a római kori Egyiptomban már  hódítottak a különféle szinkretikus kultuszok, itt templomokban is a régi egyiptomi isteneknek áldoztak.  dsc_0862.JPG

Az egykori fővárosban a templomnak már csak ez az egyetlen oszlopa áll, de rajta még látszik a jellegzetes egyiptomi stílusú oszlopfő

Meroé királyai az Újbirodalom fáraóihoz hasonló domborműveket hagytak maguk után. 

dsc_0734.JPG

És - legnagyobb szerencsénkre - az Óbirodalom királyaihoz hasonlóan piramisokba temetkeztek. Ezek a piramisok persze sokkal kisebbek, mint a gizaiak, és nincsenek olyan kimunkált rejtett kamrák bennük. Nem is  próbálják nyugdíjas gépészmérnökök és  túlművelt szobafestők kitalálni, hogy hogyan építették  őket. Az egyetlen, amiben jelentősen eltértek a hagyományoktól, hogy immár nem egyiptomi nyelven hieroglifákkal, hanem az azokból kialakított meroita betűkkel írtak, saját anyanyelvükön. A tudósok sokat küzdöttek - és részint még mindig küzdenek - ennek megfejtésével. A legvalószínűbb, hogy a mai núbiai nyelvekkel volt rokon.

 800px-meroitic.png

A meroita abc

A feliratokat csak félig-meddig sikerült máig is megfejteni. Tudjuk a legtöbb király nevét, és uralkodási idejét, és azt, hogy sok szempontból a hatalmuk kisebb volt, mint az egyiptomiaké. Nem csak a papok voltak nagy befolyással a hatalomra - görög források szerint az uralkodásra alkalmatlan királyt el is küldhették, de az anyakirálynők is és királynék is. No, de ha már ennyit beszéltünk e csodás helyekről, hogyan is juthatunk el oda? Hát nem egykönnyen. Mivel nagyobb város nincs a könyéken, a tömegközlekedést - ha lenne is ilyen ötletünk - gyorsan elvethetjük. Tehát  kell kerítenünk egy járművet és egy sofőrt. No, meg engedélyt. Szudánban - akárcsak Eritreában - minden külföldinek, ha elhagyja a fővárost engedélyre van szüksége, ahhoz pedig kell egy helyi kapcsolat. Ha ez meg is van, akkor már indulhatunk. 

 dsc_0636.JPG

És kb ezt nézzük három órán át ...

Napata is, Meroé is főút közelében van. Napata a Dongolába, majd onnan tovább északra  Wadi Halfa és Egyitpom, Meroé pedig a Port Sudan felé vezető úton. Hogy az út jó-e vagy rossz, az igazán személyes megítélés dolga. A helyiek szerint a Port Sudan felé vezető út  kiváló, hiszen nemrég adták át, és sokkal jobb, mint a régi. Aki már járt jó úton, az azért ezzel nem feltétlenül ért egyet. Bár fizetős az út, kétszer egy sávos, és iszonyatosan zsúfolt. Így aztán a sietősebb autósok rendszeresen le-letérnek az útról és a sivatagot használják leálló vagy gyorsítósávnak. 

 dsc_0831.JPG

Off-road

Itt-ott keresztezzük a vasútvonalat is. Attól azért nem kell tartani, hogy jön a vonat. Útközben egyszerű és meglehetősen olcsó éttermek várnak minket - egyszer azért muszáj megállni. 

 dsc_0880.JPG

300 forintnak megfelelő fontért már decens menüt lehet kapni

Meroé azonban bőséggel kárpótol az út fáradalmaiért. Hogy végletekig fokozzuk a várakozást, előbb érdemes a királyi fővárosba menni - és az út végére hagyni a csúcsot a nekropoliszt. A főváros egykor igen fényes lehetett, ma már alig térdig érő rommező. Kellemessé a ligetes-fás környezet teszi. 

 dsc_0858.JPG

dsc_0854.JPG

Itt-ott azért még látszanak az egykori épületek - templomok-paloták romjai. De az, hogy homokkőből építkeztek sokat ront a helyzeten. A kő könnyen törik, porlik. Döbbenetes, hogy alig pár  kilométeren mennyit változik a természet. Míg  a város egy oázisban fekszik, a halottak városa már kint a látványos, vörös sivatagban. 

 dsc_0643.JPG

Bár vagy kétezer-ötszáz évvel fiatalabbak  és sokkal kisebbek, az élmény, amit nyújtanak, legalább olyan megrázó. 

 dsc_0661.JPG

Be lehet menni néhány belsejébe is - ahol a domborművekkel díszített sírkápolnák vannak

dsc_0717.JPG

dsc_0689.JPG

Még akkor is, ha sok piramisnak hiányzik a csúcsa - amit egy 19. századi olasz szerencse- és kincsvadásznak, egy bizonyos Giuseppe Ferlininek köszönhetünk, aki a helyi legendáknak hívén a mesés aranykincsek reményében rombolta a piramisokat 1830 körül. Néhányat már helyreállítottak - több helyen meg most is folyik a feltárás-helyreállítás. 

 dsc_0697_1.JPG

A domb tetejére felmenve egészen elképesztő  látvány tárul elénk - van olyan pont, ahonnan egyszerre vagy harminc piramist láthatunk. 

dsc_0780.JPG

dsc_0771.JPG 

dsc_0691.JPG

Nem kevésbé látványos az a csoport, ahol a vörös homokon láthatjuk a fekete kőből készült gúlákat

 Az egészet pedig az teszi igazán különlegessé, hogy gyakorlatilag magunk lehetünk. Olyan kevés a turista az országban, hogy még ide, a lehető legturistásabb helyre is csak elenyésző számban jutnak el külföldiek. Hogy mégis van némi turizmus, azt csak az jelzi, hogy pár helyi azért ott áll készenlétben, hogy felültessenek a tevéikre. 

 dsc_0642.JPG

És a semmiből is gyerekek kerülnek elő, hogy eladják a kézműves termékeiket. 

 dsc_0815.JPG

Az ember meg vesz tőlük valamit, nem is azért, mert szüksége van rá, hanem, mert láthatóan nekik van szükségük arra a kevés pénzre is. 

Meroé végül - mint a világ minden állama - elbukott. Itt imádták a legtovább a pogány egyiptomi isteneket, amikor már Etiópia is megkeresztelkedett, ide is eljutott a kereszténység. A térség központja pedig Dongola lett. Oda most nem  jutottunk el. De ha következőre megyünk Szudánba, megnézzük, és megírjuk. Meghívásunk már van. 

 

 Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

  

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr9313068424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2018.02.14. 13:16:36

Ez így pongyola, átgondolatlan, felületes írás, a szerző úgy tűnik a szigorlat óta sem tanult sokat:

- " Kemai Királyság", "kemai temetőből" - helyesen Kerma

- "Amikor Abu Szimbel épült, akkorra a mai Szudán jó része már egyiptomi uralom alatt állt. A Újbirodalom királyai i.e. 1550-től folyamatosan foglalták el a déli vidékeket, egészen a mai Khartúm magasságáig." - A nagy fenéket, legbátrabb becslések szerint az Újbirodalom déli határa az 5. zuhatagig terjedt, sőt valószínűbb, hogy csak 4. ig, és Abu Hamed környékén még volt némi előretolt hídfőállás.

- " Dszebel Barkal" - Dzsebel Barkal !

- „Az első lépést Egyiptom meghódítása felé Alara király tette, aki lányát Amun (Ámon) papnőjévé tette, így szövetséget kötött Egyiptom főistenével.” - Hibás, nem Alara, Kashta lányáról I. Amenirdiszről van szó.

- „Az viszont nem jelentette Núbia elestét. Sőt, a mai Szudán igazi fénykora még hátra volt. Ezt ugyanis a meroita királyság felemelkedése jelentette. - Honnan jön ez a „meroita” formát? Meroé Királyság, esetleg Meroitikus Királyság. Főváros áthelyezése, egyiptomi formák követése évtizedek óta meghaladott nézetek.

- „A főváros főutcáját kosszobrok övezték - ahogy jó ezer évvel azelőtt Egyiptomban. „-
A „főutca” Amun meroéi nagytemplomához vezető felvonulási út, amelyen kostestű, emberacú szobrok öveznek.

-„Meroé királyai az Újbirodalom fáraóihoz hasonló domborműveket hagytak maguk után. „ – Talán meg kellett volna részletesebben nézni azokat a domborműveket, akkor nem írna a szerző ekkora ökörségeket, nyilván sötétben minden tehén fekete, de történelemről, művészetről ne írjunk már le ekkora baromságokat:
pl.: www.britishmuseum.org/collectionimages/AN00006/AN00006096_001_l.jpg

- „És - legnagyobb szerencsénkre - az Óbirodalom királyaihoz hasonlóan piramisokba temetkeztek. Ezek a piramisok persze sokkal kisebbek, mint a gizaiak, és nincsenek olyan kimunkált rejtett kamrák bennük.” – Konkrétan SEMMILYEN kamrák nincsenek bennük, mert a föld alatt vannak a kamrák!

„A legvalószínűbb, hogy a mai núbiai nyelvekkel volt rokon- vagyis az ókori meroiták mai utódai a bedavje vagy bedzsa néven ismert népek. „ – Forrás? És a bedzsák mióta „utódai” a Meroé Királyság nyelvét adó vezető csoportjának?

„Be lehet menni néhány belsejébe is - ahol a domborművekkel díszített sírkamrák vannak”
- Sírkamrák??? – Azok a halotti kápolnák, a sírkamrák a föld alatt vannak és nem látogathatóak.

Ajószűcs 2018.02.14. 13:51:59

@Karikásostor: Régész nem voltam, nem is vagyok. Afroázsiai nyelvészeti tanulmányaimból idéztem vissza a kléasszifikációs kísérltet.

citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/download?doi=10.1.1.691.9638&rep=rep1&type=pdf