Az előző részben megnéztük, milyen helyszíneket sikerült Csehországnak fellobbiznia a világörökségi listára 2019-ben. Most a 2020-as és 2021. évi jelölésekkel ismerkedünk meg. Érdekes helyek lesznek ezek is, ígérem. Igaz, ezúttal nem a bányák és lovak szerelmesei, hanem a sör és vízimádók járnak jól. 

 A vízivók paradicsoma

Tavaly Marienbadban volt egy egykor híres (lehet, hogy még most is az) francia művészfilm címe. Amikor - 1977-ben - először ott jártam, a szüleim folyton ezt emlegették. Ahogy most elkezdtem ezt a bejegyzést írni, gondoltam, megnézem a Youtube-on, van is belőle fenn részlet. Kulturálatlan vagyok, két és fél perc után hagytam abba. Hát igen, nekem Marienbad mindeddig nem a misztikus monarchiás bájt, hanem gyermekkorom csehszlovák szocialista lepusztultságát juttatta eszembe. 

 ceskoslovensko-cssr-1976.jpg

A képet nem én csináltam, valamiért nem is volt fényképezőgépünk, de én is csinálhattam volna - a legmélyebb emléket bennem a gyönyörű piros trolik hagyták. Öt vonal is volt a kisvárosban, és megerősödött bennem a képzet, hogy a troli természetes színe a piros.

 

Most pedig egy rövid tanmese következik 40 évnél fiatalabb olvasóinknak (kérdés, vannak-e ilyenek), kapcsolatomról Marienbaddal. A daliás hetvenes években édesapám több éven keresztül  évente néhány hónapot Csehszlovákiában dolgozott. Pénzt is kapott érte elég rendesen. A gond csak az volt, hogy ezzel a pénzzel - több ezer csehszlovák koronával - nem tudtunk mit kezdeni. Ez a mai világban kb. érthetetlen, de akkor még nem a bankkártyák  és spiritualizálódott határok korát éltük. Nagyon nem. Ennyi koronát készpénzben nem lehetett kihozni az országból (nyilván lehetett volna próbálkozni, de a vámosok éberek voltak), és csak úgy be sem lehetett váltani sem itthon, sem ott. Át lehetett volna utaltatni valahogy, de olyan árfolyamon és annyi kezelési költséggel, hogy az értelmetlenné tette az egészet. Levásárolni sem lehetett, egy részről nem nagyon lehetett semmit kapni Csehszlovákiában, amit meg lehetett (ronda tornacipőket például), azt nem engedték kihozni. A csomagokat Hidasnémetinél a vámon mindig széttúrták. Az egyetlen épeszű megoldás az volt, ha Csehszlovákiába megyünk nyaralni, és lezabáljuk a koronákat. Annyi pénzünk volt, hogy Kassáról repülővel (!) mentünk Prágába, onnan meg Karlovy Varyba. (Életemben akkor ültem először Il-18-ason  és L-410-esen.) Aztán két hetet töltöttünk a Szudéta-vidéken. Szürke volt, és lepusztult - látszott még rajta, hogy évtizedeken át határsáv volt, ahol semmit nem fejlesztettek -, de persze az is látszott, hogy egykor szép, és gazdag városok voltak ezek. 

 dsc_0275.JPG

A környék, ahol negyven éve laktunk, mára minden, csak nem szürke és lepusztult.

Éppen ezért volt különösen érdekes és felkavaró most visszamenni, hogy megnézzük, milyen lesz Csehország  következő világöröksége. Mert 2021-ben, ha minden igaz, Karlovy Vary, Marianské Lazné, és Frantiskové Lazné is felkerül a világörökségek listájára.  Meg sok minden más is, a jelölés ugyanis hatalmas nemzetközi együttműködéssel készül, címe: "Európa nagy fürdői."  A magyar elnevezés - látni fogjuk - kicsit csalós. De előtte nézzük csak, hogy a cseheken kívül ki van még benne - szinte mindenki: Ausztriából Baden bei Wien, Németországból Baden Baden, Bad Ems és Bad Kissingen, Franciaországból Vichy, Olaszországból Montecatini Terme, Nagy-Britanniából Bath (kicsit furán így Bath duplán lesz világörökség, no mindegy), és Belgiumból a fürdőélet nemzetközi névadója: Spa. 

 plan-great-spas-of-europe-unesco-vichy.jpg

A jelölésben résztvevő városok egy térképen. 

A tematikája a jelölésnek a 19. századi fürdőélet - illetve, ami abból az épített örökségben megmaradt. Ezért csalós kicsit magyarul a megnevezés. A "fürdő" szóról a modern embernek a fürdés jut az eszébe, pancsolás, bícselés, ahogy a sok visító gyerek a műanyag hattyúkkal verekszik a parton, a fukszos csávók nyomják a sört, a sötétbarnára sült tangás p*csák pedig seggfiket csinálnak és nyomják az Instára. Nos, a 19. század fürdőélete mindenről szólt, csak erről nem. Nem a tömegek szórakoztak, hanem csak a jól megválogatott elit, nagyrészt le sem vették a ruhákat - hiszen a gyógyvizet alapvetően belsőleg fogyasztották, és lábtengó meg minigolf helyett hosszú erdei sétákkal múlatták az időt. 

 il_794xn_682151669_toey.jpg

china-old-postcard-chinese-imperial-family-in-karlsbad.jpg

 

czech-republic-karlsbad-karlovy-vary-stadtpark-original-old.jpg

Fürdőélet Karlsbadban a Monarchia idején - sehol egy bikini.

Európa nagy részén ebből az életformából semmi sem maradt - néhány csinos épületen kívül. Spában a régi fürdőt már régen elhagyták, és helyette egy  hatalmas aquapark épült a mai igényeknek megfelelően. Az egyetlen furcsa zárvány - és ezért a nemzetközi jelölés ékköve éppen a cseh fürdő-háromszög. Marianské Lazné, Karlovy Vary, és Frantiskové Lazné most minden, csak nem lepusztult.  A városokon látszik a jólét és a nagymértékű turizmus. A monarchiás városközpontok csillogóan felújítva, frissen festve várják a vendégeket. A kirakatokban sem csak a Nagy Októberi Forradalom 60-ik évfordulóját ünneplő installációk vannak, mint legutóbbi ittjártamkor. (Hanem például Gyima Bilan koncertekre szóló plakátok - az orosz dominancia megmaradt, mindenütt virítanak a cirill betűs plakátok de ez már a modern orosz kommercializmus diadala.) 

 dsc_0392_111.jpg

 dsc_0287.JPG

dsc_0281_111.jpg

Karlovy Vary 2019

Ez persze még nem jelentene bérelt helyet a világörökségi listán - jól karbantartott cseh kisvárossal Moldvát lehetne rekeszteni. Viszont a jelölésnek megfelelően a városok tanúskodnak a turizmus korai fejlődésének sajátosságairól. Sőt, meg is őrizték azokat. Bár nagy mennyiségben van meleg gyógyvíz - olyan igazi élményfürdő egy van csak, az is a kicsi, és nem különösebben felszerelt, ráadásul a legkevésbé frekventált Frantiskové Laznéban épült. Hogy mi van helyette? Nagyjából az, ami száz évvel ezelőtt is. A turisták lelkesen sétálgatnak a monarchia idején épült városközpontokban, a parkokban és városszéli erdőkben, és a kolonádokban isszák a meleg vizet erre kialakított céleszközökből. 

 dsc_0327_1111.jpg

A ivóalkalmatosság (pohár? kehely? csésze? füles izé?) máig az első számú szuvenír. 

Az igazi bennfenteseknek pedig az ivókutaknál tárolják a poharát (csészéjét, füles izéjét ...), de azért lehet inni a vizet akár műanyagpohárból is. 

dsc_0247.JPG

Karlovy Varyban 25 forrás van, mindegyikre épült egy csinos kis kolonád annó, és néhány óra alatt az összeset végig lehet sétálni, bár az egész város nem a gyorsaságra, rohanásra épült.  Az ínyencek kiélvezhetik a különböző vizek ízének különbségét - van kénesebb, van vasasabb, meleg és még melegebb. 

 dsc_0243_1111.jpg

Kolonád - oszlopcsarnok  - Marianské Laznéban

és Karlovy Varyban.

dsc_0370.JPG

dsc_0292.JPG

Lehet persze fürödni is a gyógyvízben, alapvetően a gyógyhotelek saját wellness részlegében, ahol van masszázs és orvos, de nincs élménymedence, se csúszda. Az árak viszont nem éppen a kispénzű albán csoportokra vannak méretezve. (Vannak olcsóbb szállások is, csak éppen akkor a wellnessről le kell mondani.) Nem állítom, hogy 60 alatt mindenki ki van tiltva a városokból, de gyerekes családot, vagy tizen-huszonéves csoportot praktikusan nem látni. Ez nyilván jót tesz a zajszintnek és a nyugalomnak.  A jól szituált német nyugdíjasok és a sznob orosz középosztály - ők alkotják a turisták kb 95%-át - pedig örül ennek, és ez a bevételnek is jót tesz (Amikor mi megjelentünk összesen 8 db 2-től 17 éves korú gyermekkel, volt is meglepődés.)

 dsc_0245.jpg

A célcsoport - nekik szánják a gyógyászati kezeléseket és a békés sétautakat is. 

Kicsit meglepő, hogy míg Prága vagy Dél-Morvaország teli van magyar turistával, ide, a saját pár napos tapasztalat és a helyi magyarok elbeszélése szerint, honfitársaink már nem nagyon jutnak el. Nem hiszem, hogy a plusz másfél órás autózás jelentene gondot - sokkal inkább az, hogy a magyar turisták igényei-elképzelései a fürdővárosról már annyira mások, mint a helyi kínálat, hogy az áthidalhatatlan. A Becherovka Múzeum azért a magyaroknak is jelenthet vonzerőt. Ugyanis a turisztikai kínálatot is alapvetően felnőttbarát attrakciókkal színesítik. 

 dsc_0341.jpg

Szerényen figyelemfelhívó árusítóhely ..

...ez pedig a sör és a fürdő házasításából született sörfürdő, korlátlan sörfogyasztással a fürdőzés egy órája alatt.Igazán bulis dolog. 

beer-spa-karlovy-vary.jpg

Hogy mit adhat hozzá ehhez a világörökségi cím? A vendégkör diverzifikációját - oroszokon és németeken kívül másokat, akik viszont ugyanolyan békés, nagyobbrészt gyerekmentes, turisták. Illetve azt, hogy Jachymovval és a lentebb tárgyalandó Zateccel együtt valamelyest hosszabbodnak az itt töltött vendégéjszakák.

A cím elnyerése kvázi biztos. Nem volt könnyű a jelölés - de alapvetően a nagy nemzetközi együttműködés miatt. éveken át folytak a ki_milyen_helyszínnel_legyen_jelen jellegű lökdösődések. Bath szereplése még mindig elég furává teszi a helyzetet, mert ott a teljes óváros már világörökségi védettség alatt áll. Lehet, hogy az ICOMOS kiveteti. Ugyanakkor a "filling the gap" kívánalomnak abszolúte megfelelnek - a turizmus kialakulásához kapocslatos helyszínek eddig egyáltalán nem kerültek a listára. (A franciák most, meglehetős késéssel tették fel a várományosi listára a nizzai Promenade des Anglais-t.) 

Ahogy az előző részben itt is le levonunk tanulságokat: 

 

- Erről megint lemaradtunk. Balatonfüred reformkori belvárosa bőven belefért volna a jelölésbe, de az egyelőre egy olyan Balaton-felvidék jelölésben képzelik el, ami kialakulatlan, és úgy tűnik, nem nagyon készül. 

- Mivel viszont annak a soha el nem készülő balatoni helyszínnek egyik alapja lett volna a 19. századi fürdőkultúra, annak az esélyei  így romlanak. 

 

 A sörivók Mekkája

 

A következő helyszínt  a szakblogok általában jól lehúzzák, és láthatóan az ICOMOS-nak is voltak vele problémái, de - magánvélemény - szerintem zseniális. És nem azért mondom ezt, mert különösen szeretem a sört. Csehországban persze iszom, mert ott ez a helyi különlegesség, de nem vagyok egy sörfanatikus. A hely viszont - sörfanoknak, világörökség-vadászoknak és bárki másnak is - egy napot mindenképpen megér. Nem csigázom tovább az érdeklődést, (ha volt) Zatecről van szó. 

 dsc_0552_111.jpg

Választék éppen lenne - a Sör Templomában

Zatec első látásra ugyanolyan, mint bármely más, csinos cseh kisváros - van benne reneszánsz főtér, tornyoskapu, vár meg bájos szűk utcák.

dsc_0636.jpg

dsc_0617_111.jpg

A tornyoskapu is a főtér is csinos, de nem éppen különleges, még Rumcájsz is jöhetne.

Az óváros szélén pedig tizenkilencedik századi ipari épületek. Ez esetben ezek képezik a világörökség tárgyát. Illetve, a komló, és a sör, amit itt készül. És hát ennél csehebb dolgot nehezen bírnánk elképzelni. Zatec környéke a cseh komlótermesztés központja.

dsc_0530.JPG

Egykori komlófeldolgozó - megimserszik méretes tornyáról.

Olyannyira, hogy a cseh komlótermés 75%-a innen származik, és ez pedig a világszerte meghatározóvá teszi Zatecet a sörgyártásban, hiszen a cseh komlót Kínától Brazíliáig számos ország számos sörgyára használja. 

 dsc_0583_111.jpg

Exportra szánt komló zsákban - a Sör Templomából.

Ehhez képest nagyon kellett figyelnünk, hogy egy nyavalyás ültetvényt meglássunk az út mentén. De mi elhisszük, hogy vannak. A komlóra egyébként - ami a sör jellegzetes kesernyés ízét adja - azért volt szükség, hogy a sört tartósítsa, így a középkorban, amikor még nem volt hűtés, és a szállítás is sok időt vett igénybe, szállíthatóvá tegye. Zatec környékén már a középkortól termeltek komlót, és állítottak elő sört, de az igazi felfutás a 19. században történt meg. 

Ekkor épült ki az a negyed - amit meglehetősen megtévesztően Prágának neveznek -, ahol a komló szárító és feldolgozó gyárak álltak. Jellegzetes kéményeikről ismerjük meg máig a házakat. 

 

 dsc_0569.JPG

Az egykori komlónegyed látképe...

... és a - már a világörökségi jelölésre készült kilátótorony, ahonnan a kép készült.

dsc_0549.jpg

 

Az ipar persze ma már kijjebb húzódott a városból, ezeket a házakat jelentős részt elhagyták. Most viszont kettőben is múzeum működik. A dolog meglehetően abszurd - két egymás mellett álló épületben van két azonos tematikájú múzeum, amelyek láthatóan nem működnek együtt. Az egyik az állami, amelyik nem rossz, de követi a cseh múzeumok legrosszabb hagyományait - kötelező túra, uncsi tudákos vezetéssel. (Itt kivételesen van angol is - készülnek a világörökségi címre.) Mindent megtudhatunk a komlóról: hogyan termesztették, hogyan takarították be, szárították, kénezték, majd zsákolták be. Trükkös folyosókon vezetnek öt szinten keresztül, - legalább háromszor hittük azt, hogy már vége van, de nem, nem volt vége. Kapartuk magunkat az unalomtól. 

 dsc_0536.JPG

dsc_0515.JPG

A komló termesztése és szárítása ...

... bár a gyermekek a zsákolást és a kistraktort szerették jobban.

dsc_0539.JPG

dsc_0545.JPG

A szomszédban van a Komló és Sör Temploma. Az intézményt az a lelkes civil összefogás hozta létre, amelyik egyébként a világörökségi  dokumentáción is dolgozik. Nagyjából ugyanazt tudjuk meg ebből a múzeumból is, mint a másikból, csak éppen a vezetés sokkal érdekesebb, viccesebb, és kimondottan vannak olyan elemek, amelyek a gyermekek szórakoztatását szolgálják. Az emeleten  embernagyságú komlós-zsákokból épített labirintusban lehet mászkálni, és megismerkedhetünk a népszokásokkal, népi ünnepekkel 

 dsc_0585.JPG

A labirintus..

.. és a komlószüret.

dsc_0592.JPG

dsc_0594_111.jpg

A földszinten pedig van egy étterem és (naná) söröző. A kaja finom, a sör pedig különleges. Van kis saját sörfőzdéjük is, ahol szintén tartanak vezetést. 

dsc_0602.JPG

dsc_0607.JPG

 Húsvétra főznek zöld sört is - zöldfűszerekkel erjesztve együtt a söralapanyagot.

Az épület oldalán pedig ott ékeskedik a prágai Orloj kicsinyített mása - azzal a különbséggel, hogy az egyes hónapokat a komlóval kapcsolatos munkák szimbolizálják. 

 dsc_0596.JPG

Hatalmas terveik is vannak - egy régi kolostorkertet már átalakítottak bemutató kertté - ahol nem csak komlót, de más jellemző növényeket is megismerhetünk. De hamarosan nyílik kiállítóterem is egy másik régi épületben. Hosszabb távon pedig az egész régi ipari negyedet reorganizálnák. Az egész motorja pedig egy  egyesület, amelyet civilek hoztak létre.  Ők készítették, dolgozták át a dokumentációt, és nagyon bíznak a világörökségi címben. Pedig elsőre visszadobta az ICOMOS jelölést, igaz, meg is mondták, hogy mivel kérik kiegészíteni. (Az eredeti jelölés csak a városközpontot és néhány egykori komlófeldolgozót érintett volna, az ICOMOS viszont azt kérte, hogy a termőterületek egy része is kerüljön védelem alá.) A bizakodás - szerintem - jogos. Zatec pontosan beillene a "filling the gap" célkitűzéseibe. Európai borvidékkel nem hogy Dunát, de Földközi-tengert lehet rekeszteni. Már nem csak olyan tényleg tényleg világhíresek és különlegesek vannak a listán, mint a portóit adó Alto Douro, vagy Champagne, de olyan másodlagosan híresek is, mint Piemont borvidékei, vagy - idéntől, az ICOMOS minden morgása ellenére - a prosecco-vidék. Ezen kívül a világ italkultúráját csak Tequila vidéke képviseli - pedig a sör közel (legalább) olyan fontos az emberi italozás kultúrtörténetében, mint a bor. 

Van-e tanulság? Hiszen a mi italos vidékünk (Tokaj) már a listán van. Szerintem van:

- Sokkal inkább kellene építeni a helyi valódi civil kezdeményezésekre, amelyek a saját lokálpatrióta lelkesedésüket is bele tudják vinni a dokumentációba, nem csak a szaktudást.

 

 

 

 Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

  

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr2114942654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.