Amikor barátaim megtudták, hogy megyek Nepálba, kacarászva kérdezték, hogy na, mi van, csak nem hegyet mászol. Hát nem. Most viszont elmondom, hogy mit csináltam helyette: lesz buddhista Legoland, élő istennő, Trónok harca, vaddisznó és rinocérosz. 

Az, hogy Nepálba érve különleges élményekben lesz része az embernek, már előre sejthető. Elég ránézni az ország zászlójára. 

 _h8ndx1-lead.jpg

Igen, Nepál az egyelten ország a világon, amelyiknek nem négyzet vagy téglalap alakú zászlaja van. Úgy tűnik, mintha két háromszög lenne egymáson, de még csak ez sem igaz. Állítólag - a Wikipedia szerint, aminek azért nem hinnék feltétlenül - ezzel a képlettel lehet leírni a zászló alakját. 

 {\displaystyle 1:{\frac {6136891429688-306253616715{\sqrt {2}}-{\sqrt {118-48{\sqrt {2}}}}\left(934861968+20332617192{\sqrt {2}}\right)}{4506606337686}}}

A dolog annál is furcsább, hogy valaha - amikor amúgy sokkal több volt a világban a nem négyzetes zászló  volt egészen átlagos - normális - kinézetű zászlajuk is. Csak az biztos nem tetszett eléggé, így inkább szembe mentek a fősodorral. 

 1920px-flag_of_mustang_svg.png

De, mondjuk, az is szokatlan - és jelzi az ország elég különös voltát -, hogy talán az egyetlen ország, ahol a területi egységeknek (illetve, hogy pontosak legyünk, azok többségének) nem nevük, hanem számuk van. (Új értelmet nyer így a "megye három" kifejezés...)

 1920px-province_map_of_nepal_svg.png

Állítólag nem akarták, hogy az egyes megyéket lakó kisebb népek összevesszenek, hogy melyikükről is legyen elnevezve a megye, és ez jó kompromisszumnak látszott. (De azt hogyan döntötték el, hogy melyik legyen az egyes meg a kettes, betűrend alapján ugye nem lehet ...) Mindez kiolvasható a Wikipediáról, ezért még nem lenne érdemes hosszú órákat ülni egy vascsőben a világ felett. De akkor miért igen - ha ugye kizárjuk a hegyekkel való fizikai érintkezés nyűgét. Kezdjük is az ország lapos, déli részével:

 

1. Van, akinek ez a Szentföld

Hol van a buddhista  Betlehem? Tíz magyar közül - gyanúm szerint - tíz nem tudná a helyes választ. Aki járt már Thaiföldön, és hallott a bangkoki Lumbini Parkról, az talán tudja, hogy Lumbini valami szent hely. De hol van? Ha nagyon erőlködnénk, akkor a legtöbben Indiára tippelnének, és nagyon azért nem járnának messze az igazságtól. Nem csak azért, mert Nepál alapvetően azért mégiscsak az indiai kultúrkör része, de azért is, mert Lumbini - Buddha szülőhelye - alig 20 kilométerre van az indiai határtól. (Az a húsz kilométer nepáli viszonyok közt jó egy órás aszfaltozatlan, proros velőt rázó utat jelent, tenném hozzá íziben.) 

 30836933014_6a4befd089_b.jpg

A két ország közti határátkelőt az angolszász utazós blogok Mordor egy kihelyezett nyúlványaként írják le, de szerintem csak azért, mert egyszer sem próbáltak augusztus első hétvégéjén átjutni Szerbiába Röszkénél. Sonauli, a határ, egy decens indiai kisváros, indiai mértékben gyors ügyintézéssel. Onnan pedig Kathmandu felé a Siddhartha Highway vezet - az első kb 10 kilométeren kétszer két sávos, azt a hamis látszatot keltve, hogy Nepálban vannak európai értelemben is útnak nevezhető utak (ebből ágazik ki aztán a földút, ami magához a szülőhelyhez vezet). Az elnevezés azért elég érdekes - elképzeltem Betlehem és Jeruzsálem közt a Massiah Roadot, vagy a Martin Luther Autobahnt Wittenbergtől Augsburgig... Lumbini maga viszont a legfurcsább, legszürreálisabb helyek egyike, ahol életemben jártam.

dsc_0926.JPG

Lumbini (fő)utcája ...

... teli ajándékboltokkal és éttermekkel

dsc_0923_1.jpg

Ezzel messze nem azt akarom mondani, hogy egy kihagyhatatlan helyszín. Aki nem hívő buddhista,és nem itt akar megvilágosodni, az fél napnál többet itt biztos nem tölt. A buddhisták ugyanis évezredeken keresztül teljes érdektelenséget tanúsítottak a vallásalapító szülőhelye iránt. A lényeg, ugye, a nirvána, a születés meg maga is szenvedés, szóval Lumbini közel sem volt olyan zarándokhely az évszázadok során, mint Betlehem. (Az igazán nagy buddhista zarándokhely nem messze - haha, 458 km, jó egy napnyi forró és itt-ott keserves út - Bodhgaya, Indiában. Ott nem született, hanem megvilágosodott a nagy tanító.)

 dsc_0214_111.jpg

A hindu templomokra hajazó Mahabodhi templom Bodhgayában

A buddhizmus korai századaiban még épült Lumbiniben és környékén néhány sztúpa, és éltek itt szerzetesek. Asóka, a Maurya dinasztia legnagyobb királya, kb. az egyetlen indiai, akiről Mahatma Gandhi előttről hallanak a magyar iskolások szintén járt erre, állított is pár oszlopot.

dsc_0067.JPG

Ami az ókori sztúpákból és kolostorokból maradt ...

Aztán az egész elhalt. A környéken ráadásul meglehetősen kevés buddhista maradt - visszatért a hindu hit. A hozzáállás az elmúlt évtizedekben az éledező kapitalizmus hatására kezdett el megváltozni - a régi sztúpák alapjait kiásták, csináltak köréjük egy "szent ligetet", majd az egészet jól felterjesztették a világörökségi listára. 

 dsc_0076.JPG

A szülőhely fölé felhúzták ezt az építményt (belül tilos fényképezni) ...

... a bejárat elé pedig emeltek egy igen ízléses,  hupikék törpikére emlékeztető gyermekbuddha-szobrot

dsc_0039.JPG

 

Amit a "szent liget" kínál, az kb. fél órára elég, ha az ember nem akar ott helyben megvilágosodni. A zarándok és turista-biznisz viszont igyekszik ennél többet is adni, hiszen ha már valaki eljött ide azon a rémes úton, ne fél órát maradjon. Igyekeznek tényleg buddhista Betlehemet csinálni a helyből - az összes valamire való buddhista ország hatalmas - a saját stílusában épített látványos kolostorral képviselteti magát a szent liget közelében. Őszintén szólva az egész azért inkább valami buddhista Legolandra emlékeztet m9int Betlehemre. 

dsc_0987.JPG

A koreai ..

... a kínai...

dsc_0992.JPG

 ... és a thai templom

dsc_0016.JPG

A törzsterület kolostorai mellett olyan, nem kimondottan buddhista országok is építettek itt templomot, mint Németország vagy éppen Kanada.

dsc_0969.JPG

A német kolostor kertjében - nem bírnak szabadulni a tüchtig kerti törpék formavilágától

A megvilágosodásra váró utazók pedig motoros vagy biciklis riksával járhatják végig a helyeket. 

dsc_0022.JPG

Indusok motoros riksával...

... vietnámiak gyalog

dsc_0009_111.jpg

Pedig hajókázni is lehetne

dsc_0933.JPG

 Van múzeum, számtalan jógaközpont, néhány étterem (az egyikben még zéró kólát is adnak), és kismillió vendégház, amit minden, a buddhizmussal - békével, boldogsággal stb  -  akár csak halvány kapcsolatban lévő elnevezéssel próbálnak vonzóvá tenni. Sőt, a várhatóan növekvő zarándokforgalom - meg a pocsék utak - miatt még repülőteret is kapott a turistagettó. 

 dsc_0925_111.jpg

 

2. Csak itt találkozhatunk élő Istennel

Annak ellenére, hogy Nepál a buddhisták Szentföldje, lakosságának túlnyomó többsége hindu. (A két vallás itt amúgy békésen él egymás mellett, nincsenek olyan feszültségek, mint Srí Lankán.)

 dsc_0380.JPG

 Buddha szeme mindent lát - a Swayambhu, Kathmandu buddhista főtemploma..

És nem is csak a buddhistáknak szent föld Nepál. Kathmanduban van ugyanis a saiva (Sívát legfőbb istennek hívő) hinduk egyik legfőbb temploma, a Pashupatinath - már első látásra látszik, hogy komoly hindu zarándokhely.

dsc_0313_111.jpg

Rálátás a szent kerületre - illetve annak egy részére, mert az egész vagy 5 hektár.

dsc_0182.JPG

Virág,,,

... és tűzáldozattal is készülnek. 

dsc_0265_111.jpg

 Azt  mondják, a szentélyben őrzött Sívalingam (Síva szent nemi szerve), minden kívánságot teljesít. (Már persze ha valaki olyat kíván, amit egy szent nemi szervvel teljesíteni lehet.) Sajna, ezt mi, kasztonkívüli gyaúrok, nem láthatjuk, a legszentebb hely kapuját csak hinduk léphetik át. 

 dsc_0258.JPG

Odabent van az isteni szerszám... 

Aki teheti, Mahá Sívaratri idején látogasson el ide, hatalmas látványosság, majdnem akkora durranás, mint a Kumbh Mela, és ugyanolyan fura alakokkal (tudom, valójában szent emberek) van teli, mint a nága szádhuk .

maxresdefault.jpg

Nem saját kép nem akkor voltunk itt, csak illusztráció ...

Hála istennek (jelen esetben több közül is lehet választani) a gurukkal nem csak a nagy zarándoklat idején lehet találkozni - minden nap ott vannak néhányan a templomok környékén, és turistákra vadásznak. Pontosan tudják, hogy az, ami a hinduknak igen jámbor vallásos viselet, az mindenki másnak kiváló fotótéma, és hajlandóak egy-egy kisebb összegért modellt állni. 

 dsc_0073.JPG

dsc_0228.JPG

dsc_0277_111.jpg

dsc_0302_112.jpg

Az azért kicsit levon a dolog autentikusságából, amikor a füledbe mormogott mantrából kihallod a "one thousand rupee" kifejezést. 

 dsc_0240.JPG

Miután a templom Kálinak, a halál istennőjének van szentelve, és a templomkörzetet átszelő folyó majdnem olyan szent, mint a Gangesz, sokan meghalni jönnek ide. A parton pedig érezni az égő emberi hús szagát. 

 dsc_0317.JPG

Hamvasztás nagy nyilvánosság előtt 

Égő halottat bárki fotózhat, láthatóan senkit nem érdekel az emberi hamvak közt tébláboló turista - az élő istent viszont nem illetheti bárki kamerája. A kumárik, az élő istennők igencsak elzárt életet élnek.  Igen, a helyi hinduk komolyan hisznek abban, hogy egy-egy  kislányt megszáll Durgá istennő szelleme. A kislányokat még csecsemőkorukban választják ki, majd nagyjából három-öt éves korukban iktatják be őket. Ekkorra az előző istennő már elhagyja isteni jellegét - ennek az a jele, hogy menstruálni kezd. A kis istennők aztán - elvben - kiváltságos életet élhetnek. Gyönyörű ruhákat hordanak, imádják őket, ünnepségeken hordozzák őket körbe, és dúskálnak a legjobb ételekben. Mondjuk, vannak azért kételyeim, hogy a kislányok ezt mennyire értékelik - a saját lányaim alapján ennél feltehetően jobban értékelnének némi rohangászást, barátnőzést, fármaszást, játszóterezést - amiben a  kumáriknak (hercegnőt jelent egyébként szanszkritul) nincs részük. 

 _o-kumari-nepal-900.jpg

A legutóbbi kumári - nem saját kép, csak hogy a nyájas olvasó tudja miről/kiről beszélünk

Vidéken sok, kis istennő van - de aki Nepálba megy, az leginkább azzal kerül kapcsolatba, aki Kathmandu központjában, a Durbar (Palota) téren egy díszes palotában lakik. Ha kis szerencsénk van, akkor előjön egy emeleti ablakból, vet ránk pár pillantást, és mond pár jó szót. 

 dsc_0087.JPG

Az erkély, ahonnan letekint ránk.

Ha még nagyobb szerencsénk van, akkor - hatalmas tolongás árán - egy vallási ünnepen látótávolságba kerülhetünk vele. 

 _new-kumari.jpg

A legutóbbi kumári bemutatása nagy nyilvánosság előtt - láthatóan nem élvezi

A nyugati embernek, aki számára az isten - ha egyáltalán hisz benne - inkább fogalom, mint élőlény, és per definitionem nem látható, érezhető és tapintható, a kumárik léte leginkább a bálványimádás körébe tartozik. A mi vidékünkön élő istenségek utoljára vagy ezerhétszáz éve jártak köztünk. Éppen ezért az európai ember számára kevés egzotikusabb, különösebb dolgot tudunk ennél elképzelni. Igaz, a lányokat inkább sajnálom. Ha kiskorú olvasóim esetleg azzal  próbálnák igazolni, hogy mégiscsak jó a kumáriknak, hogy "legalább nekik nem kell abba a hülye iskolába járni", akkor üzenem, hogy, de kell - 2008-ban őket is kötelezték arra, hogy alapfokú oktatásban részesüljenek, magántanulóként persze, mert a palotájukból nem léphetnek ki. Így legalább akkor van valami esélyük az életben, ha már végeztek az istennősködéssel. 

  A sorozat következő részében maradunk még a fővárosban, és megnézzük a Trónok harca nepáli kiadását. 

 

 Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

  

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr2814990282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.