A drámai megnevezésssel a Volgodai Területet ( Вологодская область,) jelölnénk, és nem én találtam ki, hanem a helyi idegenforgalmi hivatal akar erre brandet (бренд) építeni. Hát legyen. Nézzünk, akkor az északi orosz lélek mélyére. Lesz azért világörökség is. 

Oroszországról mindenkinek elsőre az jut eszébe, hogy nagy. (Ahogy annó a politikai tiszt magyarázta a magyar tápos honvédeknek: A Szovjetúnió most a világ egy hatoda, de ha így fejlődik tovább, hamarosan az egy hetede, egy nyolcada, vagy akár egy tizede is lehet...) Ehhez képest Vologda szinte közel van Moszkvához (с рядом). Ennek vannak előnyei, meg hátrányai is. Ez esetben a "közel"  légvonalban kb. 400 kilométer, ami ugye tényleg nem sok - kb. mint Battonyától Nemesmedvesig. (Reméljük, olvassák azért a blogot olyanok is, akik ezt nem értik...) Orosz viszonylatban ez annyira közel van, hogy légijárat nem is nagyon van Vologdába Moszkvából. Ha viszont szárazföldön akarunk eljutni, rá kell jönnünk, hogy az oroszországi távolságérzetünket jócskán megnöveli az infrastruktúra nehézkessége - míg másutt utakat-vasutakat építettek, addig a Szovjetunió (meg Oroszország) minden lehető pénzét fegyverkezésbe ölte. Kínában, ugye, ez a 400 km egy könnyed egy óra húsz perces vonatozás lenne. Oroszországban viszont nemhogy nagyon gyors, de kicsit gyors vonatok se nagyon vannak - az orosz vasutak ezt a távolságot minimum 6 év fél óra alatt küzdi le, a leghosszabb út bőven 10 óra felett van. 

dsc_0452.JPG

 Rend van, gyorsaság nem annyira ....

A közút még nagyobb dráma. A szövetségi főutak ugyan általában kiváló minőségűek, csak éppen jórészt kétszer egy sávosak, elkerülők nincsenek - kocsival az út valahol 7 és 8 óra között van, ha nem állunk meg sehol. A jó hír viszont az, hogy nagyon is érdemes megállni, akár több helyen is. Útba esik ugyanis a híres Zalatoje Kalco (Золотое Kольцо) több történelmi városa - Pereszlavl-Zaleszkij, Rosztov Velikij és Jaroszlavl is. 

 dsc_0056.JPG

 A rosztovi Kreml..

... és Jaroszlavl óvárosa is megér egy-két órányi megállót. 

dsc_0140.JPG

Ha Vologdából rendelünk magunknak transzferbuszt, és lebeszéljük előre a céggel, hogy megállunk párszor, akkor reggeli indulással jó késő estére érünk Vologdába, de élményekkel telve. (Az ár így kb. fejenként 2000 rubel - mai árakon 9000 forint.) Mi tőlük foglaltunk. Eddig jó. De miért is menjünk a legdélebbi orosz északra, azon kívül, hogy ott legyünk? 

 _vologdamap.jpg

Válasz a hol járunk kérdésre 

A Vologdai Terület fővárosa - Vologda - önmagában nem valami nagy turistaszenzáció. Rendezett orosz város, némi kis történelmi városmaggal, és átlagronda szovjet lakótelepekkel. 

 dsc_0420_111.jpg

A történelmi városmag 

A szokásos szovjet emlékműveken kívül van szobra a térség legnagyobb költőjének és lovának, valamint az O betűnek, mert a térségben az o-zó nyelvjárás az elterjedt (hangsúlytalan helyzetben is o-nak és nem a-nak ejtik az o-t), és ezt a regionális identitástudat alapelemének érzik. 

 dsc_0440_1111.jpg

O-o-o...

A város határában álló skanzen már érdekesebb - sokat elmond a térség forradalom előtti életéről. (De erről majd a következő részben írunk részletesen.)

 dsc_0409.JPG

Szélmalom ..

.. és fatemplom.

dsc_0418_111.jpg

Az oblaszty amúgy jó Magyarországnyi területű - igaz, alig több, mint egymillióan lakják. Keleten már Komiföld határolja, és itt is finnugorok voltak az őslakók - a helyneveken kívül (maga Vologda is finnugor eredetű) nem sok maradt belőlük, az évszázadok során teljesen beolvadtak az orosz népességbe. A lakosság harmada pedig ma már magában Volgodában lakik, így aztán a népsűrűség igen alacsony - órákat autózhatunk úgy, hogy szinte csak a végeláthatatlan erdőt meg a tavakat látjuk. Ez azért már olyan orosz lelkes izé. 

 dsc_0283_1111.jpg

Setét vizű tó, komor erdővel a háttérben - és ez meg jó száz kilométeren át ...

Akit vonz a putyinida éra neoorosz faházas giccsvilága, annak mindenképpen ajánljuk Velikij Usztyugot.  A hagyomány szerint itt lakik az orosz Télapó (Дед Мороз) . 

 _dedmoroz.jpg

Na, itt nem voltunk valójában, de azért ide teszek egy képet elrettentésül ...

Az ősi hagyományt a múlt század kilencvenes éveiben teremtette Jurij Luzskov moszkvai  polgármester, meg a volgodai kormányzó, kimondottan turisztikai fejlesztési célokra, szóval legalább olyan autentikus, mint Santa Claus kólapiros kabátja. A hagyományteremtésnek annyi alapja (?) volt, hogy Velikij Usztyugot - a legenda szerint - ugyanakkor alapították, mint Moszkvát és Vologdát - bár a két északabbi város esetében szinte bizonyosan csak egy 17. századi szerzetes lokálpatrióta buzgalmával állunk szemben, aki gyártott némi extra múltat kedves városainak. Nem is ez az egyetlen, kissé bizarr eleme a modern turisztikai brandépítésnek a térségben - ügyes helyi mesterek pl. az Eiffel torony és a Burdzs Khalifa fából készült másával akarnak előrukkolni. 

 dsc_0394_1111.jpg

Sőt más tornyokkal is próbálkoznak ...

Mi viszont oda készülünk, ahol valóban elkezdődött a térség írott történelme, és ami komoly látványelemekkel is szolgál - Kirillovo környékére.Logisztikailag itt is a helyi turisztikai szolgáltatókra vagyunk utalva - elvben talán van járatos busz is, de biztosan nem lehetne vele egy nap kettő - amúgy egymástól nem messze fekvő - kolostort végiglátogatni. Kisbuszt viszont bármely helyi szolgáltatótól lehet bérelni pl ez vagy ez, az árak nagyjából egyformák: egy day trip 1500-2000 rubel fejenként - igaz, az orosz nyelv ismerete kvázi elengedhetetlen feltétel. 

 dsc_0399.JPG

Így útba ejthettük a híres repülőgép-tervező, Iljusin szülőfaluját is, ahol egyébként semmi nincs ...

Bár a krónikák a legkorábbi települést a mai Vologdai Területen 862-re teszik, a komolyabb szláv betelepülés csak a 12.-13. századra, a  Novgorodi Köztársaság korára tehető. Ekkor ezen a vidéken fontos kereskedelmi út haladt keresztül - a délorosz sztyeppvidéket, azon túl pedig Közép-Ázsiát kapcsolta össze Észak kereskedőivel, azon túl pedig Nyugat-Európával, a Volgát az Északi-Dvinával. A hajókat kisebb folyókon  (Szuhona, Sehszna) úsztatták fel és le, amelyeket a kisebb-nagyobb tavak kötöttek össze. Volt pár olyan rész is, ahol se tó se folyó nem állt rendelkezésre, itt a hajókat a szárazföldön kellett áthúzni a fölre fektetett gerendákon. Ez hívták  oroszul voloknak. 

 _yermak_timofeyevich_and_his_band_of_adventurers_crossing_the_ural_mountains_at_tagil_entering_asia_from_europe.jpg

Volokolás 17. századi ábrázolása

A közvetítő kereskedelmen túl a helyi termékek - prémek, méz - is bekerültek innen a nemzetközi körforgásba. A kereskedőket pedig követték a szerzetesek, akik elhozták isten igéjét, és az orosz kultúrát szegény vepszéknek, őket meg a kisebb-nagyobb orosz fejedelmek csapatai, akik  biztosítani akarták a kereskedelmet, meg leginkább sápot szedni belőle. A terület felértékelődésében szerepet játszott a mongol (tatár) hódítás is - ez a rész már nem került mongol uralom alá, és sokan ezért ide menekültek. 1371-ben megalapították az első kolostort is a környéken, a Szpasszko-Priluckijt. 

 _sppp_1.jpg

 A kolostor ma 

1397-ben aztán két szerzetes, Kirill és Ferapont (ez a görög Therapontos oroszosított verziója) elsétált a Moszkva melletti Mozsajszkból egészen a Sziverszkij-tó partjáig. A jó hatszáz kilométert fél év alatt tették meg, és, hogy teljes mértékben  értékelni tudjuk a teljesítményt, azt is hozzá kell tennünk, hogy Kirill ekkor már hatvan éves volt. Egy meglehetősen szerény kis fatemplomot épített, mellette pedig egy cúgos kis fabódét, amiben meghúzta magát. Egy mai átlagember kábé a harmadik téli napon adná fel, és fagyna karikára, de Kirillt úgy látszik melengette a Szentlélek - 30 évet élt még itt. A kolostor máig az ő nevét viseli - Kirillo-Belozerszkij kolostornak hívják. 

 dsc_0384.JPG

Később aztán védőtetőt építettek a kis templom és a remetelak fölé...

.. de alatta megőrizték az eredeti szellős faépítményt.

dsc_0385_111.jpg

A 15. században az orosz történelem különböző fordulatai nyomán a kolostor igazi erőddé vált. Moszkva, Novgorod, a különféle lázadók és ellen-fejedelmek (Vologda egy ideig még független is volt) csapatai csaptak össze a vidéken.

 dsc_0357.JPG

A torony a legkorábbi védművekből maradt fenn

A kolostor pedig derekasan meggazdagodott - nem csak míves ikonok készültek itt, de kódexeket is másoltak, a 15. század végére, több, mint 250 könyve volt a kolostornak, és két kőtemploma. 

 dsc_0338_111.jpg

 A kincsek nagy részét ma is a múzeumban őrzik...

dsc_0334.JPG

Az igazi felvirágzás azonban a 16. században jött el - hála Rettegett Ivánnak, illetve apjának III. Vaszilijnak. A gyermektelen uralkodó ugyanis ide, az ekkor már igen neves kolostorba jött imádkozni feleségével gyermekáldásért, és mit tesz Isten, sikerült is a dolog. 1530-ban megszületett a kis (ekkor még nem Rettegett, hanem valószínűleg cuki) Iván, a büszke apa pedig egy kisebb vagyont adományozott a kolostornak.(Pedig a rossz nyelvek szerint Obolenszkij, a fejedelemné kegyence segített be.)

dsc_0389_1.JPG

A votív templom kapuzata - alig egy évvel a kis (leendő Rettegett) Iván születése után már állt.

A cári adományok folytatódtak IV Iván idején is, így a Kirillo-Belozerszkij hamarosan egész Oroszország második leggazdagabb kolostora lett  - több, mint 600 falu tartozott hozzá. Volt, mit védeni a hatalmas új erődrendszerrel.

dsc_0307.JPG 

A kolostorudvar alulról ..

... és a kilátás a - szintén ekkor épült - harangtoronyból.

dsc_0366.JPG

dsc_0374.JPG

dsc_0375.JPG

Meg a díszkapu freskói ..

dsc_0303.JPG

Rettegett Iván az egész vidékért rajongott, Vologdát a cári földek fővárosává tette, és az ő idején épült ott is a legtöbb látványos máig álló álló régi épület. A város olyannyira fontos kereskedelmi központ lett, hogy ekkor már állandó brit képviselet működött itt, és egy angol utazó is igen szépeket írt róla. (Iván aztán ejtette Vologdát, állítólag a félkész templomban valami a fejére esett - annyira rossz ómennek érezte, hogy be se fejezték a templomot.)  A 17. század elején Vologdát elfoglalták egy időre a lengyel-litván hadak - de a Kirillo-Belozerszkij kolostor erődje ellenállt - nem tudták elfoglalni. A század végére már a mai formájában épült ki a kolostor, a falakat megerősítették - egy francia hadmérnök segítésével - és további templomok épültek.

dsc_0347.JPG

dsc_0299.JPG

Fénykorában tíz kőtemplom állt itt, a cellákban több száz szerzetes lakott, az igumen pedig egy igazán fényes palotában élt. 

 dsc_0310.JPG

Az igumen palotája kívülről ..

... és a fogadóterem 18. századi freskói. 

dsc_0314.JPG

dsc_0318.JPG

Nagy Péter is szerette a vidéket - vagy tízszer ellátogatott ide. Az új főváros építéséhez is innen vittek mesterembereket, mert itt nagy hagyománya volt a hajózásnak, a hajóépítésnek. Igaz, a vidéknek annyira nem tett jót az új főváros - a korábbi kereskedelmi utak végpontja Arhangelszk volt, onnan futottak ki a hajók. Pétervár átrendezte a kereskedelmi utakat is a Balti-tenger felé - és ez a vidék nem jött ki jól belőle. A csatornarendszer, aztán a vasút valamit visszahozott a régi fényből - de ez már (Arkagyij Rajkinnal szólva - na, rá ki emlékszik?) nem volt az igazi. 

 dsc_0422_1.JPG

 Néhány szép kereskedőház azért épült Vologdában ..

A szovjet időkkel viszont határozott szerencséje volt a Kirillo-Belozerszkij kolostornak - 1924-ben már múzeumot csináltak belőle, így megúszta az egyházi épületek általános sorsát, nem lett se kolhoziroda, se gabonaraktár, és le sem bontották, mint sok más kisebb templomot-kolostort a környéken. 

 dsc_0285.JPG

Ma egyetlen bájos kis rekonstruált fatemplom áll a tó partján..

.. a település többi részéből csak egy kis dombocska maradt a bolsevikok után.

dsc_0250.JPG

Pedig a forradalom előtt így nézett ki:

dsc_0267_1.JPG

Ilyen nemes múlttal, és ilyen látványos építményekkel feltételezhetjük, hogy a Kirillo-Belozerszkij kolostor lett a világörökség része - de tévednénk. Az UNESCO a közeli, bár jóval kisebb Ferapontov kolostort helyzete a listára. 

 dsc_0241.JPG

A kolostor bejárata

 Ferapont ott hagyta Kirillt a fabódéban, és sétált még vagy húsz kilométert, ott alapította meg kolostorát, szintén egy tó partján. Bár nincs messze Kirillovótól, a Ferapontov kolostor sosem lett olyan gazdag és jelentős. A ma látható kőfalat is csak a tizenkilencedik század végén építették köré. Szellemi műhelyként azonban fontos volt, különösen Martinian igumen idején - az egyik templomot halála után neki szentelték. 

 dsc_0155_1111_1.jpg

Szent Martinian freskón a kolostorral

III. Vaszilij és IV. Iván itt is adományoztak rendelesen, de a kolostornak fénykorában is csak huszadakkora birtokai voltak, mint a szomszédnak. Utoljára akkor volt érdekes a hely, amikor ide száműzték Nyikon pátriárkát 1666-1676 között. 

 dsc_0173_111.jpg

Cella ...

.. és ebédlő eredeti bútorokkal.  

dsc_0177.JPG

1764-ben aztán a földbirtokreform elvette a kolostor birtokait, a század végére pedig annyira eljelentéktelenedett, hogy be is zárták. A 20. század elején újranyitották, apácakolostorként, de alig húsz évre, a bolsevikok 1924-ben elkergették az apácákat. Ötven éven keresztül egyetlen  elkötelezett helyi lakos őrizte a kolostort, igyekezett megóvni a teljes pusztulástól. 1974-ben azután múzeum lett. 2000-től a Világörökség része. No, de mégis miért? A kisebb templomok, a ma múzeumként szolgáló egykori refektórium és könyvtár bár csinosak, érdekesek, de körülbelül ugyanolyanok, mint bármely más kolostorban. Van néhány régi sírkő, felirat - a legrégebbiek a térségben, de ezek is maximum pár lelkes helytörténész szívét dobogtatnák meg. 

 dsc_0171_1.JPG

Észak legrégibb sírköve ...

... és épületmaradványok a középkorból. 

dsc_0170.JPG

A lényeg, a nagy durranás, a főtemplom, az 1490-től épült Istenanya Születése templom (собор Рождества Богородицы ). Jellegzetes téli templom. Az orosz északon ugyanis más templomot használnak nyáron, és másikat télen - a téli templomok rendszerint több méter magas alapokra épülnek, így kb. az első emelet magasságában van a padlószintjük.

dsc_0151.JPG

Kívülről is jól látszik, hogy a központban álló templom kiemelkedik környezetéből 

Ez egyrészt jobban szigetel - nem fagynak halálra a több órás liturgiák alatt a hívek - másrészt a magas hóban is elérhetővé teszi e templomot. Meg persze közelebb viszi az éghez. 

 dsc_0201_1.JPG

Festett bejárat az első emeletről...

A templomot Gyionyiszij (így leírva elég hülyén hat, - a Dionysios görög név oroszosított formája) és fiai festették ki, a felirat szerint 1502 szeptemberére végeztek a munkával. A 600 négyzetméter alapterületű templom így egységes stílusban, egyetlen terv alapján lett kifestve. Bár a bizánci ikonográfiában olyan fajta stílusfejlődés, mint nyugaton, nem volt, és az egyéniség szerepe is sokkal kisebb, mint a nyugati festészetben, az igazán  kiemelkedő festők a szigorú ikonográfiai szabályok betartása mellett is tudnak egyedit és lenyűgözőt alkotni. Ilyen volt Gyionyiszij is - a nagy reneszánsz festők orosz kortársa. Ekkorra ő már az újraegyesített orosz földek legünnepeltebb festője volt - ő festette ki ekkor a moszkvai Kreml több templomát is. Úgy érezték, művészete megtestesíti az "évezred végének szellemét" - akkor éppen a bizánci naptár szerint a 7000-es év eljövetelétől várták a világvégét, éppen ezért teológusok ajánlották neki műveiket. Végigfestette a legfontosabb orosz kolostorok ikonosztázait és falait - a Volga-vidékétől Moszkván át egészen idáig, Északig. Azt mondják, ez volt Gyionyiszij utolsó munkája - és ezt ő maga is tudta, itt összegezte mindazt, amit tudott, és igyekezett igazi mesterművet alkotni. Sikerült. Ha minden áron hasolatot keresünk - az útikönyvek imádják az ilyesmit (Észak Velencéje, a zene Mozartja,  a trolibuszfetisiszták Mekkája ...)  - így lett a Ferapontov kolostor az "orosz sixtusi kápolna", és Gyionyiszij az "orosz Michelangelo".  Íme, amit a templomban láthatunk:

 dsc_0214_111.jpg

 ferapontov_1.jpg

frag_111.jpg

frag_222.jpg

frag_333.jpg

frag_444.jpg

frag_555.jpg

frag_666.jpg

frag_777.jpg

frag_888.jpg

Nem csak a falakat festették ők, az ikonosztáz táblaképeit és Gyionyiszij és fiai készítették - ezeket most a múzeumban őrzik. 

 _dio_feltamadas.jpg

 Feltámadás ...

... végítélet. 

_ionisiy_oteberaduetxvivgtg.jpg

És az ószövetségi környezetbe helyezett Szentháromság - Gyionyiszij leghíresebb ikonjai a Ferapontov kolostorból. 

dio_sztharomsag.jpeg

A Ferapontov kolostor nagy szerencséje éppen az, hogy egy idő után elfelejtették, és hagyták pusztulni - Gyionyiszij többi műve ugyanis a későbbi felújítások miatt csak töredékesen maradt fenn. Akármilyen ünnepelt ikonfestő is volt a maga korában, a jámbor léleknek az egyik ikon olyan, mint a másik - nem a művészi megvalósítás, a kreativitás volt sokszor a lényeg, hanem az istenség, a szentség, azt pedig a szabályok betartása hordozza magában így a kevésbé sikerült is megteszi. A kolostor vezetéssel látogatható - angol is van, borzasztó orosz akcentussal - de, hála Istennek a templomban már hagynak magunk kedvére mozogni, nézelődni. 

 dsc_0143.JPG

Érdemes még sétálgatni egy kicsit a környéken ...

Utána meg már fordulunk vissza Volgodába - 120 km, több, mint két óra. Érdemes sietni, este már indulunk Petorzavodszkba, (800 km - 13 óra éjszakai vonattal) hogy megnézzük, hogyan lehet kimaxolni a hagymakupolát. 

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr1215054908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.