Milyen turistának lenni egy olyan helyen, ahol jó egy évtizedig emberek tízezrei szenvedtek? Nyomasztó. És érdekes. Ezért mentünk el a GULAG szigetcsoportra. 

 Petrozavodszkból este indul a vonat, és reggelre már kint is vagyunk Kem - illetve egészen pontosan a Kemhez tartozó Rabocseosztrovszk - kikötőjében, hogy áthajózzunk a Szoloveckij-szigetekre. Melenget a tudat, hogy mi még aznap este vissza is térhetünk, nem úgy, mint azok, akik egyirányú jeggyel utaztak a bolsevizmus idején.  A rabocseosztrovszki  kikötő már elég markánsan jelzi, hogy ide azért elég sokáig nem viccből jártak az emberek. 

 dsc_0965.JPG

Port de plaisance ...

A hajóút sem olyan kellemes, mint az Onyega-tavon Kizsibe. A Fehér-tengeren kell megtenni két órát, és az út közepe felé már jó öt-hat méteresek a hullámok. Amúgy - itt a közszolgálati közlemény következik - három útja van az eljutásnak. Egyrészről  Kemből - a nyári szezonban - napi két hajó van, innen rövidebb az út, viszont kisebbek a hajók, tehát nagyobb hullámzásra kell készülni, de csak két órán át. 

 dsc_0966.JPG

Ráfér az ima ...

A B terv Belomorszk, ahonnan jóval nagyobb hajó jár, modernebb is, de az út négy teljes óra. Az ár kb egyforma 3000 rubel (13500 forint) körül mozog oda-vissza. Repülővel Arhangelszkből lehet jönni - illetve lehetett, és lehetni fog (van ilyen szó magyarul?), mert idén felújítják a reptéren a kifutópályát, így a menetrend szerinti Nordavia járatok szünetelnek, csak helikopter jár hetente háromszor. Az ár jóval magasabb - egy útra 6000 rubel közel 30 ezer forint. Két óra nyílt tenger után megváltás a meglehetősen spártai kikötő is. 

 dsc_0205_111.jpg

Jó időben viszont ez a látvány fogad - igaz elég ritkán van jó idő. 

Pedig ezt az utat a lepusztult posztszovjet kirándulóhajók megjelenése előtt is megtették már emberek. Egy szál fából faragott kis csónakokon az írott történelem előtti korban. Ennek tanúi a belomorszki sziklarajzok és a misztikus szolovki labirintusok. 

 _belomorsk_petroglyphs27.jpg

Az őskori hajók a belomorszki sziklarajzokon ...

... és a legnagyobb labirintus a Bolsoj Zajackij szigeten.

_rus-2016-bolshoi_zayatsky_island-stone_labyrinth_03.jpg

 Hogy pontosan milyen célt szolgáltak - hogyan haszánlták őket - nem tudni. Akár csak a Stonehenge vagy éppen a Magura-barlang esetében nyilván valami rituális helynek számítottak. Spirális formájuk miatt feltételezik, hogy valamiféleképpen a felemelkedéssel kapcsolatosak - mondjuk innen emelkedtek a holtak lelkei a mennyekbe. Esetleg ezek között laktak, ezek szimbolizálták a mennyei hegyeket...  A első lakók minden bizonnyal finnugor népek voltak - erre utalnak a számi (lapp) és karjalai eredetű helynevek is. Ahogy másutt az orosz északon, az első szláv telepesek itt is szerzetesek voltak. 1428-ban egy bizonyos Szavvatyij nevű barát túlzottan lazának érezte a Kirillo-Belozerszkij kolostort, és előbb Valaamba ment, majd mikor hallott arról, hogy onnan északabbra vannak szigetek, ahol még inkább el lehet vonulni a világtól, fogta magát és megindult a Fehér-tenger felé. A Vig folyó partján találkozott Germannal, akinek hasonló tervei voltak. Együtt szálltak hajóra és 1429-ben partra szállva a Szoloveckij szigeten elkezdtek itt remetéskedni. 

 _saint_zosimas_and_sabbatius.jpg

Az alapító atyák Szavvatyij és Zoszima ikonon

1435-ben German visszatért a szárazföldre - Szavvatyij pedig visszaadta lelkét teremtőjének. Egy év múlva azonban German visszatért, és hozta magával Zoszimát - ezt az évet, 1436-ot tekintik a kolostor alapítási évének. Zoszima lett az első igumen. Eleinte még laktak halászok is a szigeten családostul, aztán az egyikük asszonya egyszer egy jelenést látott - egy dombtetőn aranyba öltözött csodálatos ifjak jelentek meg neki, akikről kiderült, hogy ők angyalok, és kijelentették, hogy ez a sziget neki, és minden más világi (különösen nőnemű) lénynek tilos föld. Így a szerzetesek magukra maradtak. 

 dsc_0003.JPG

A helyen, ahol a jelenés történt templom majd remeteség épült. 

A 15. század végére már kőtemploma is volt a kolostornak - az igazi fellendülés azonban a 16. század közepén következett be. Akinek köszönhető egy igazán nagy szabású figura - Fjodor Sztyepanovics Kolicsov, azaz szent Fülöp metropolita. 

 _philip_of_moscow.jpeg

Fülöp - immár metropolitaként

1507-ben született az ország egyik legbefolyásosabb bojári családjában. Atyja Sztyepan Ivanovics III. Vaszilij nagyfejedelem egyik fiának nevelője volt. Fjodor herceg anyja Varvara viszont  igen istenes asszony volt - ő taníttatta fiát írni-olvasni, majd a szent iratokra. Fjodor 30 éves a koráig főnemesek átlagos életét élte - vadászott, háborúzott, és intrIkált.  Ekkor azonban történt valami. Hivatalos életrajza szerint egyszer, egy templomba lépve szózatot halott a Mennyből, amely elhívta őt a világi ügyektől. A kevésbé istenes történészek szerint egyszerűen menekülnie kellett, mert a családja egy udvari összeesküvésben a rossz oldalra került, és kegyvesztett lett. Fjodor mindenesetre beállt szerzetesnek, és - mert minél távolabb akart lenni Moszkvától - elment a Szoloveckij-szigetre. Tisztességére legyen mondva, alulról kezdte: fát vágott, földet művelt, mint a többi novícius, aztán  szerzetessé szentelték, így lett FIlipp (Fülöp). Aztán már csak pár kemény évnek kellett eltelnie, hogy ő legyen az igumen. Az államvezetésben eltöltött ifjúkor viszont nagyon is az előnyére vált - amit ma a szigeten látunk legnagyobb részt az ő munkájának köszönhető. 

dsc_0053.JPG

A kolostorudvar a legkorábbi épületekkel

Nem csak a kolostor épült ki ekkor - az egész sziget arculatát átformálták. Az ő irányításával épült ki a csatornarendszer, amivel a sziget több száz természetes tavát, vízfolyását kötötték össze - összefüggő víziutat képezve.

dsc_0005.JPG

A viziutak rendszere felülnézetből a Szekirnij hegyről ...

... és a tavakat összekötő csatorna partjáról. dsc_0985.JPG

A Vörös-tó, korábban Fehér-tó volt csak a bolsevikok átnevezték. 

dsc_0020.JPG

Ezeken a csatornákon tudtak egész évben (nyáron hajóval, télen a jégen) utazni,és árukat szállítani. Malmokat építetett, és felvirágoztatta a kereskedelmet. A halászat mellett, sőt hamarosan az előtt, a legjobban jövedelmező ipar a sólepárlás volt. A Fehér-tengernek itt igen magas a sótartalma, fa is volt bőven, így - akárcsak Salins-les-Bainsben - a természetes sós víz felforralásával készítettek sót. IV. (Rettegett) Iván nem csak a sókereskedelem jogát adomáynozta a kolostornak, de számos falut is a szárazföldön - így a Szoloveckij Kolostor az ország egyik legnagyobb földbirtokosa lett. Filipp pedig egyre sűrűbben járt Moszkvába -1566-ban azután a cár megkínálta őt az orosz egyház vezetésével. El is fogadta, otthagyta Szolovkit, és ő lett a metropolita. Helyből lettek is ötletei, hogyan kellene vezetni az országot - így hamar kegyvesztett is lett. Végül az orosz történelem egyik legsötétebb figurája, az opricsnyikok vezére Maljuta Szkuratov saját kezével fojtotta meg. 

 _nikolaj_wassiljewitsch_newrew_philip_ii_metropolitan_of_moscow_and_malyuta_skuratov.jpg

Szkuratov (minden kágébések előképe), és Fülöp metropolita egy 19. századi festményen

 Az elkövetkező évszázadban már nem sikerült megőrizni a szigeten a szerzetesek  elzárt közösségét. A cári kormányzat komolyan aggódott amiatt, hogy az ország ekkor még egyetlen tengeri kikötője - Arhangelszk - ellen külföldi támadás indul, így a Szoloveckij-sziget fontos védelmi funkciót kapott - ki is épült a kolostor köré a Kreml masszív fala.

 dsc_0121.JPG

 Ködben is látványos.

Az már a történelem  fura fintora, hogy végül nem a hollandok vagy svédek, hanem a cári lövészek ostromolták meg és vették be a Kremlt. Történt ugyanis, hogy  1657-ben egyházi reformokat léptettek életbe Oroszországban. A Szoloveckij Kolostor viszont elpakolta az új szertartáskönyveket, és tartotta magát a régi normákhoz.  1667-ben aztán aztán a metropolita úgy döntött, hogy ebből elég volt, és egy új igument nevezett ki a kolostor élére. Őt viszont a helyi szerzetesek egyszerűen kipenderítették. Erre már a cári hatalom is lépett, és egy löveész egységet küldtek a lázadó barátok megregulázásra, akik 1668-ban partot is értek. A szerzetesek azonban felkészültek az ostromra és hét éven át (!) védték sikerrel a várat. 1676-ban végül sikerült is bevenni Szolovkit a cári csapatoknak, és a szerzetesek vezetőit mind egy szálig kivégezték. 

 _meshcherinov.jpg

 Mescserinov a sztrelecek vajdája leveri a felkelést - korabeli ábrázoláson. 

Ezután ismét visszakerültek a cárok kegyébe - Nagy Péter innen indította a hajóit a Néva bevételére - a  kolostor pedig annyira meggazdagodott, hogy azok a jámbor barátok, akik igazi elvonulásra és aszkétikus életvitelre vágytak már fényűzőnek érezték ezt is, és remeteségeket - u.n. szkétákat - alapítottak. A szkéták itt azonban nem csak az elvonulást szolgálták, egy idő után komoly gazdaságokká nőtték ki magukat. Volt ahol erdei gyümölcsöket gyűjtöttek - a sziget sajátos mikroklímája miatt ez a legészakibb hely, ahol bőséggel megterem a málna és som  -, volt ahol halásztak, és volt ahol a nagy kaszálók több száz tehenet, lovat tartottak el.  Így a remeteségek mellett kis tanyák épültek ki, hiszen a barátok mellett számos munkás is dolgozott.  A kolostorban ács, gyertyaöntő, bőrkikészítő,kerékgyártó, sófőző. mesterek dolgoztak, ötvösműhely, vasöntő és vasfeldolgozó üzem működött. 

 dsc_0013.JPG

A remeteség temploma, és mellette az egykori munkásszállás - a forradalom előtt 100 ló és 400 tehén élt itt ...

... ma már csak pár tucatnyi tehén él a szigeten, de komoly látványelemet képeznek. 

 dsc_0040.JPG

dsc_0041.JPG

 A 19. század közepére megjött a várva várt ellenség is, Szolovki a Krími Háború egyik mellékhadszíntere lett - a briteknek azonban nem sikerült az, ami a cári csapatoknak igen, 1856-ban a kolostor kitartott, és a brit hajók dolgukvégzetlenül távoztak. A Kreml körül pedig a század végére  kisebb falu épült ki -  és lassan megtelepedett a szigeteken az ipar is.

dsc_0176.JPG

Pár csinosabb régi ház még áll - ez például a sziget kórháza. 

Értelmiségiben sem volt hiány - a cárok sok másként gondolkodót száműztek Északra.Ekkor indult meg a szigetek sajátos klímájának tudományos kutatása is, amelyből a máig működő botanikus kert is kinőtt. 

 _29641822666_4ab11a8bb9_b.jpg

Virágok a sarkkörtől néhány kilométerre délre 

 A forradalommal aztán nagyot fordult a világ itt is.1920-ban elkergették a papokat és államosították a kolostort, majd szovhozt szerveztek belőle. 1923-ban aztán megalakult a Szoloveckij Különleges Célú Tábor. (Соловецкий лагерь особого назначения ). Hasonló táborok már 1919 óta működtek Északon, de a 23 júliusában az OGPU Объединённое государственное политическое управление) - Egyesített Állami Politikai Igazgatóság - a politikai rendőrség eufemisztikusan szép neve - döntött egy "mintatábor" létesítéséről. Június 6-án (még a hivatalos döntés meghozatala előtt) megkezdték a foglyok átszállítását Arhangelszkből Szolovkira, közben - a Karél ASzSzK vezetésének tiltakozása ellenére - felállították a "tranzitlágert" Kemben (ahonnan ma a kirándulóhajók indulnak). A tábort formálisan október 13-án állították fel, kapacitása 8000 fő volt. 

 _474715d63f60.jpg

A munkát dicsőítő felirat a kapun...

... és a dolgozók. 

_01cf3be5e9257e1e911ac58560f781f6.jpg

A SZLON formálisan tíz évig állt fenn - átszervezésekkel, más formában egészen 1939-ig. Itt dolgozták ki a kényszermunkára épülő politikai megtorlógépezetet, amely aztán egészen a sztálini rendszer bukásáig - sőt bizonyos szinten még az után is - fennmaradt. Nem véletlen, hogy Szolzsenyicin is a GULAG szigetcsoport címet adta könyvének - ez volt a GULAG szigetcsoport. Ez alatt a másfél évtized alatt a szigetvilág a történelem egyik legbrutálisabb és legabszurdabb tömeges emberkísérletének lett a helyszíne. A kinyilvánított célja a tábornak "a szocializmus ellenségeinek a társadalom hasznos tagjává való átformálása a termelő munka segítségével" volt - ami persze csak a szokásos szemfényvesztő nyelvi lelemény, amit (szovjet)Oroszországban már megszokhattunk. Annyi azonban kétségtelen, hogy folyt termelő (rabszolga)munka a szigeten. Telepítettek ide üzemeket is,  de a legfontosabb tevékenység a fakitermelés volt - sikerült is a korábbi erdők mintegy 80%-át kipusztítani másfél évtized alatt. Szép eredmény. 

 _solovki-yzniki_09.jpg

 Bőrfeldolgozás a lágerben - az állatállomány sem járt jól

Sok embert mozgattak meg a különböző infrastrukturális projektek is - a fakitermelés segítésére a fő szigeten még egy keskeny nyomtávú vasutat is építettek - amelyet aztán el kellett bontani, ahogy elfogyott az erdő. A kemény munkán túl  - ami a rossz élelmezés és a rossz életkörülmények mellett a fagyos északon amúgy is tizedelte az embereket,  a táborban tombolt az öncélú, szadista brutalitás. Az első dolog, amit az újonnan érkezettekkel a tábor első parancsnoka közölt, hogy "itt nincs szovjethatalom, itt Szolovki-hatalom van".  Ez a hatalom pedig azt tett az emberekkel (a nép ellenségeivel, akik ugye ezt meg is érdemlik ..), amit csak akart. (Fun fact - az első táborparancsnokról is kiderült, hogy a "nép ellensége", és maga is a rabok közt végezte, ahogy számos társa is. ) Az értelmetlen túlmunkák végeztetése ( havat lapátolni, követ hordani, innen oda majd onnan vissza napestig),, az "ideológiai nevelés" őrülete (vigyázzban állva addig énekelni üvöltve az Internacionálét, amíg össze nem esnek) csak a kezdet volt.  Akikre bármilyen okból megharagudtak a parancsnokok (vagy az őket kiszolgáló rabokból lett kápók - akik nagyobb részt a brutális köztörvényesek közül kerültek ki) - azokra válogatott kínzások vártak. (Újabb fun fact - az egész táborra összesen 50 (!) fegyveres katona vigyázott - a többi feladatot, a besúgástól az éhezetésig az együttműködő rabok végezték. Az emberi aljasságnak nincs alja.)  A nyári hónapokban volt, akit meztelenül kötöztek ki egy oszlophoz, hadd zabálják meg a szúnyogok (bele is halt), volt akit direkt romlott étellel etettek, de a legszörnyűbbek a telek voltak. Akik a tábor büntető részlegébe kerültek, azoknak szinte ruhátlanul kellett (volna) átvészelni a telet egy fűtetlen, ablaktalan helyiségben. 

 dsc_0004_1.JPG

Ma már újra vannak ablakok a 19. századi templomon, ahol a börtön volt.

A rabok egymást igyekeztek melegíteni, folyton cserélve, hogy kik vannak kívül, és kik vannak belül, akiket legalább a társaik teste melegít, de így sem biztos, hogy túlélték a kemény mínuszokat. Mert azokat, akiknek volt pofájuk átvészelni a telet, egyszerűen halomra lőtték. Mikor már a táborparancsnokság is megelégelte az oktalan lövöldözést, a büntető részlegen nem pazaroltak több töltényt - a megkötözött embereket egyszerűen ledobták egy hegyről. 

 dsc_0012.JPG

Ma már egy - iszonyat meredek - lépcső vezet le ...

...az áldozatok emlékére pedig keresztet állítottak. 

dsc_0002.JPG

Hogy hányan haltak bele a rossz körülményekbe és a tábori brutalitásba, arról nincsenek pontos számok - illetve egyrészről léteznek a hivatalos kimutatások, amelyek szerint nem is olyan sokan, és léteznek a túlélők becslései, amelyek ennél sokkal magasabb számokat mutatnak. 

Ez volt a Szolovki tábor egyik arca - de volt egy másik is. A SZLON ugyanis kirakattábor is volt. A  rabok jó része az egykori kolostorépületben lakott - a korhoz, és a többi táborhoz képest kiváló körülmények közt. 

_lazaret_slona.jpg

Elit gyengélkedő

A masszív falak még úgy is megvédték őket a téli hidegektől, hogy túl sok fűtésük nekik sem volt. A "szocialista népművelés" keretében pedig gondoskodtak arról, hogy a munkaidőn túl a táborlakók szórakozva művelhessék magukat. A tábornak volt zenekara, mozija (a propagandafilmeket ingyen nézhették, a szórakoztató  filmekre jegyet kellett venni), színháza (ahol Csehovot és korabeli szovjet szerzőket adtak elő), Az előadások színvonalára bizonnyal nem lehetett panasz - a sztálini rendszer jól válogatott, a legtehetségesebb művészeket és írókat börtönözték be. 

_-9_1.jpg

Koncert plakátja ...

... és a vidám újévi műsor. 

_-6.jpg

... és a könyvtár. 

_-3.jpg

A válogatott rabok rendelkezésére állt egy 30 ezer kötetes könyvtár ( a kolostori könyvtárából kidobták a vallásos műveket, és hozattak sok Lenint), és kiadtak több újságot is. (Volt még "szatírikus hetilap" is a Szolovki Krokogyil. A botanikus kertben pedig tovább folyt a tudományos kutatómunka - amit szintén a rabok végeztek. 

 _sl-95543b7b15e5.jpg

A nyomda ..

.. és az újságok a múzeumban. 

dsc_0125.JPG

Az, hogy ki hová került nem csak a szerencsén múlott.  A "politikaiak", az egykori nem-bolsevik baloldali pártok tagjai, szimpatizánsai el lettek különítve a többiektől, de - legalábbis egy ideig - privilégiumokat élveztek. Megválaszthatták saját elöljáróikat, egymás közelében kaptak elhelyezést. Valamelyest kivételezett helyzetben voltak a neves művészek-tudósok is, akik, könnyített munkán voltak, - ha mellette szórakoztatva nevelték a nagyérdaműt. A kirakat jelleget mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy 25-ben neves értelmiségieket - köztük Maxim Gorkijt - utaztatta el a Belügyi Népbiztosság, hogy nézzék meg a tábort. Gorkij pedig szépen le is írta utána, hogy Szolovkin a rabok jó ellátásban részesülnek, szép nagy szobákban laknak, és ha keményen kell dolgozniuk akkor plusz fejadagban részesülnek. Hurrá!  A legabszurdabb kordokumentum azonban nem Gorkij műve, hanem egy több, mint egy órás dokumentum/propaganda film. 1928-ban készült, és bemutatja a tábor életét (illetve annak egy erősen idealizált változatát), amelyben jól táplált  rabok, miután nett egyenruhában végigdolgozták a napot, és felrakták a fát a kisvonatra, ahol kedvesen visszamosolyog rájuk a masiniszta, vidáman művelődnek a kultúrban, és örülnek, hogy a szovjethatalom még légijáratot is indított a szigetre. Tudom, nincs ember, aki 2019-ben képes lenne végignézni egy egy óra húsz perces fekete-fehér némafilmet (én megtettem), de azért sok beletekeréssel érdemes végigfutni rajta. Kicsit lassú, de bármelyik mai pártpropagandista-piáros-marketinges tanulhatna belőle. (Azt hiszem tanul is.) 

 

1928 nagyjából a SZLON történetének (ha lehet ezt a szót használni) csúcspontja. A húszas évek végétől a párt igényei kezdtek megváltozni. Addig a SZLON terjeszkedett, kapott a szárazföldön is részlegeket. Onnan kezdve viszont az elsődleges projekt a térségben a Balti és Fehér-tengert összekötő csatorna lett. Az erőltetett építkezéshez iszonyatos mennyiségű (rabszolga) munkaerő kellett. 1930-tól jelentősen csökkent a Szolovkin fogva tartottak száma - az emberek nagy részét átvezényelték csatornát ásni (jelentős részük ott halt meg - a Belomorkanal építése közben meghaltak száma százezrekben mérhető). Ekkor, 1930-ban jött létre az OGPU (politikai rendőrség) alá rendelve a tualjonképpeni GULAG Главное управление исправительно-трудовых лагерей -Javítómunka-táborok Főigazgatósága. A szolovki mintát ekkor emelték országos szintre. 

 dsc_0127.JPG

Ekkor már ennyi helyen volt kisebb-nagyobb büntetőtábor - előtte az ismert rabok nevei  a lágermúzeumban.

1933-tól formálisan is megszűnt a SZLON, a felügyeletet átvette a BelBaltLag (Беломорско-Балтийский  Исправительно-трудовой лагерь - Fehér és Balti tengeri javítómunka Tábor)., Szolovkin csak a kimondottan büntető részleg maradt meg börtönként. 1937-ben a rabok többségét már evakuálták - több mint ezret egyszerűen lelőttek. 1939-ben pedig a közeledő front miatt (féltek a szökéstől) aki megmaradt a szigeten, azt átvezényelték Szibériába - bekapcsolódtak Noriliszk építésébe.

A sziget nem maradt sokáig lakatlan. 1941-ben ide költöztették a front elől a haditengerészet egyik kadétképzőjét. A kiskamaszokból itt képeztek tengerész altiszteket. A 15-16 éves gyerekek egy év képzés után már mehettek is hajóra szolgálni.

dsc_0019.JPG

Egykor a remeteség munkásai laktak itt, aztán ez lett a kadétiskola főépülete - most az egyház vendégháza. 

Bár itt a szovjet hatalom kivételezett katonáiról volt szó az életkörülményeik nem voltak sokkal jobbak, mint a raboké. Voltak, akik földbe vájt házakban laktak, és - csak hogy megedződjenek - a jéghideg tavakban mosdottak. Állítólag ennek ellenére dúlt bennük a lelkesedés, és akik tehették - csak a jeles rendűeknek volt ehhez joguk - az Északi Flottához kérték magukat, mert ott volt a legnagyobb esély, hogy harcolni is fognak. Az 1944-es évfolyam pedig - szintén állítólag - komolyan elszomorodott, amikor a háború még azelőtt végetért, hogy ők hajóra kerültek volna. A  háború után a szigetek mindenféle jelentőségüket elvesztették - néhány halász, botanikus, meteorlógus, a fakitermelésben dolgozó munkás maradt csak.

dsc_0188.JPG

A meteorológiai bázis ma is működik.

1974-ben a Kreml épületét múzeummá nyilvánították, 1990-ben pedig visszaadták az egyháznak.

 dsc_0168.JPG

A pópák ismét mindennapos látványt jelentenek. 

A templomok visszakerültek az egyház kezelésébe, új ikonosztázokat kaptak, és idetelepült néhány szerzetes is. A hatalmas kolostorépület azonban azóta is jórészt kihasználatlan. Ma már elég kevesen akarnak ide északra jönni remetének. (Ha már muszájna én is inkább az Athosz-hegyet választanám.)

 dsc_0093.JPG

A freskókat nem állították helyre de az ikonosztázok visszakerültek, van ami sikerültebb ..

.. és van, ami nem annyira. 

dsc_0067.JPG

1992-ben - Novgoroddal, valamint Vlagyimir és Szuzdal műemlékeivel együtt - az első helyszínek közé tartozott, amit már Oroszország (és nem a Szovjetunió)  tett fel a világörökségi listára. Aki végigolvasta az előző - meglehetősen hosszú - történetet, annak nem lehet kérdéses, hogy miért.  Egészen különleges hely, megérdemli. Azóta a turizmus lett az egyik meghatározó üzletág a szigeteken. Ami a fő szigeten látnivaló, azt egy nap alatt - ha az első hajóval érkezünk, és az utolsóval indulunk - meg lehet nézni. A Kreml ugyan hatalmas, de jórészt kihalt, azokra a részekre pedig, ahol most a szerzetesek laknak, senki nem mehet be. 

dsc_0046.JPG

dsc_0037.JPG 

dsc_0051.JPG

Kívülről valóban igen impozáns ...

... de láthatóan folynak még a munkálatok. 

dsc_0054.JPG

dsc_0076.JPG

A kolostorépületben egy kicsi, inkább szimbólikus, mint informatív kiállítás van csak. Láthatóan sem a nagy térrel, sem a nagy múlttal nem nagyon tudnak mit kezdeni. 

dsc_0074.JPG

dsc_0072.JPG

dsc_0079.JPG

Ezt csak nagyon erős jóindulattal nevezném kiállításnak ..

.. van viszont egy rész, ami teli van egészen abszurd "modern festményekkel". (Sajnos a fényviszonyok miatt nem tudtunk épeszű képet készíteni a  képről, de így is sokat mond, tematikában a többi is hasonló.)

 dsc_0082_111.jpg

Az étkezőt viszont bárki használhatja, érdemes is, egyszerű, de finom ételekkel szolgálnak, különösen a helyben fogott halat érdemes mindenképp megkóstolni. A kikötőtől-kolostortól sétatávolságra van a GULAG múzeum, és két tengerparti kőlabirintus is.

dsc_0164.JPG

Varázslatos erdőkön ..

... és félelmetesen gyönyörű tengerpartokon sétálhatunk ...

dsc_0136.JPG

... míg eljutunk a kőkörig. 

dsc_0143_1.JPG

A múzeum ugyan nem nagy, de nagyon informatív - igaz alapvetően azoknak, akik valamilyen szinten barátságban vannak az orosz nyelvvel. Lehet visszaemlékezéseket olvasni, böngészni a neveket, sorsokat. (Azt is megtudhattuk pl hogy Szolovkin 40 magyar - egykori internacionalista, kommunista - volt a rabok közt. 

 dsc_0122.JPG

Kívülről ...

... és belülről. 

dsc_0128.JPG

 A sziget déli részére csak azoknak érdemes előre - vagy helyben - bármiféle túrát lefoglalni, akik nagyon szeretnének négy órát orosz idegenvezetéssel eltölteni, az egész gyalog bejárható. A falu - kilencszázan laknak most a szigeten - pedig maximum mérsékelten érdekes. 

 dsc_0173.JPG

 A főtér ...

... és mellette a bank. 

dsc_0171_2.JPG

Az északi rész viszont - a Botanikus Kert és a remeteségek - csak kocsival járható.  Bár nem nagyok a távolságok, aszfaltozott utak nincsenek, az a pár tíz kilométer is több órás körutat jelent. 

dsc_0166.JPG

Az utak festőiek, de kátyúsak ...

... viszont a látványosságoknál vannak kitéve táblák. 

dsc_0993.JPG

Ha több napot töltenénk a szigeten - számos orosz turista teszi ezt - van szálloda, étterem, bolt, sőt megdöbbentően nagyvilági kávézó is. 

 dsc_0167.JPG

A kis hajókkal pedig át lehet jutni a többi szigetre is. 

dsc_0102.JPG

Mi siettünk - várt minket a világ legészakibb nagyvárosa, és Európa legészakibb falva. 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr1915069554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.