Ha nem lenne világörökségi helyszín Szocsiban, minden valószínűség szerint a büdös életben nem mentem volna el oda. Aztán jól tettük, hogy elmentünk, mert furcsa, kicsit szürreális, de pozitív élmény várt. 

Ha az orosz vadonról beszélünk, alapvetően vagy a végtelen erdők vagy a szintén végtelen tundrák jutnak az eszünkbe, és nem a pálmafák. Ez azért jogos is, mert Oroszország területének jóval nagyobb területét borítja végtelen nyírfa és fenyőerdő, mint pálmaliget. De azért az utóbbiból is akad egy-kettő. De még mielőtt rátérnék utazásunk tulajdonképpeni céljára - és arra a néhány órára, ami tényleg óriási élménnyé teszi Szocsit, nézzük is, hogy mások miért teszik itt tiszteletüket. 

 dsc_0010_1.JPG

Az egyik ok - sehol sem látni másutt mozaik Lenint banánpálmával ...

Amikor a "nagy orosz dél" címet adtuk rövid - alig két részes - sorozatunknak, nem csak azért fogalmaztunk így, mert bármihez, ami Oroszországgal kapcsolatos, illik hozzátenni a 'nagy' jelzőt. Ha nem is olyan nagy, mint az orosz Észak - az orosz Dél is tényleg jelentős területet fed le - a Dél-Oroszországot képező két szövetségi körzet (Déli és Észak-Kaukázusi) területe összesen több mint hatszáz-ezer négyzetkilométer, és huszonöt millióan lakják. Nagy Szocsi  - a délorosz nyaralóövezet központja - maga is igazán oroszosan nagy: közel 145 kilométeren terpeszkedik el a Fekete-tenger partján és ezzel - erre azért büszkék ott - a világ negyedik leghosszabb városa. A szélessége már nem ilyen mutatós - alig pár kilométerre a tengerparttól már hatalmas hegyek vannak. 

 1024px-krasnodarsky_krai_sochi.png

Fehérrel a Krasznodari Határterület, pirossal Nagy Szocsi, szürkével mellette Adigea - azaz Cserkeszföld

Nagy Szocsi pedig csak a központja, de nem egyetlen települése az Orosz Riviérának, ami északon egészen a Krímmel szemben levő Anapáig tart - olyan önmagukban is jelentős településekkel, mint Anapa, Tuapsze, Gelendzsik vagy éppen a magyar olvasó számára vicces nevű Loo. 

 1280px-loo_station.jpg

A bizonyíték - tessék elolvasni a feliratot a vasútállomáson

Furcsán folyik itt a történelem: egyrészről a vidék már ősidők óta lakott, és nagy birodalmaknak volt a végvidéke. Itt ott belefuthatunk az ókori Kolkhisz, a görög gyarmatvárosok maradványaiba, esetleg bizánci erődök romjaiba. 

 11487123-the-ruins-of-an-ancient-byzantine-church-russia-loo.jpg

Bizánci templom romjai Looban

A népvándorlás kora azonban mintha mindent elvágott volna itt. A nagy pusztai jövés-menés, az állandó háborúság szinte teljesen elnéptelenítette ezt a térséget, és amikor az oroszok megérkeztek ide, akkor egy szinte üres vidéket találtak. (Hogy nem volt teljesen üres, azt azért jelzi, hogy a nagyvárosokon - Krasznodar, Novorosszijszk - kívül a többi település neve nem éppen oroszos. Valakik laktak itt - különféle kis kaukázusi népek - abházok, ubihok, aidgék. Az orosz előrenyomulás során aztán 1864-re gyakorlatilag mindnyájukat kitelepitették innen a Török Birodalomba,ahol pedig beleolvadtak a török népbe. (Kicsit később hívták volna őket vissza, mert munkaerőhiány volt, de már nem jöttek, így kénytelenek voltak a kaukázusi háborúkban hadifogságba esett grúzokkal lecsapoltatni a part menti mocsarakat.) Szocsi maga is egy ubih csoportról kapta a nevét, akiknek már nyomát sem találjuk a térségben. (Ekkor még nem létezett a lenini nemzetiségi politika, nem csináltak látszat autonómiákat és nem szerveztek néptánccsoportokat...) Először inkább katonai jelentősége volt a területnek  1837-ben alapították Adler (állítják, hogy nem a cár német udvaroncai, hanem a helyi cserkeszek adták a nevét, és cserkeszül is van értelme ...) és Lazarevszkoje erődjét. (Ma ezek már Nagy Szocsi részei - Adlerben van például a nemzetközi repülőtér.) 

 szmihaly.jpg

A Szent Mihály templom - Szocsi legöregebb épülete 1864-ből

A katonák mellett először a mezőgazdák jelentek meg a térségben - az 1880-as évektől kezdve kísérleteztek a tea betelepítésével a Kaukázus lejtőire. Ez a múlt század elején sikerült is - a teaültetvények meglátogatása azóta is szinte kötelező program a Szocsiba látogatóknak. (Fél napos progi mert az ültetvény valójában Dagomiszban van - és a teaületetvényhez hozzácsapnak egy kis szovjetes hangulatú néptáncos produkciót is - így viszont legalább markánsan más, mint a hasonló indiai vagy sri lankai progik.) 

 sochi_tea_plantation_1024x1024.jpg

 Az ültetvény ..

.. és a teaház. 

tead.jpg

Sri Lankán szamovár sincs ...

dsc_0421_1.JPG

Később kísérleteztek szőlővel és számos egyéb gyümölccsel is. A helyi teával ellentétben a helyi borokkal kapcsolatban erős fenntartásaink vannak. Ha nagyon finoman akarok fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy a Francia Riviérán azért jobbak vannak. 

 dsc_0417.JPG

Viszont - ellentétben a Francia Riviérával kipróbálhatjuk a szőrsapkában ivókürtözést, valamit valamiért...

A gyegusztacija keretében viszont ajánlanak különleges helyi nézet és sajtot is - azok sokkal jobbak. (Krasznaja Poljanában - az olimpiai falu mellett pedig meg lehet látogatni egy méhészetet is, a nagy truváj, a gesztenyeméz. Tényleg jó.)

  dsc_0415_111.jpg

A legsötétebbb a gesztenyeméz...

Az első valamirevaló utat, ami a tengerparton összekötötte Szocsit a birodalom többi részével 1888-ban építették fel. 1916-ban (pontosan akkor, amikor Murmanszkot is) Szocsit is sikerült rákapcsolni a az összeomlóban lévő cári birodalom vasúthálózatára. Közben pedig lassan megindult a Riviéra kiépülése is. 1909-ban megnyílt az első szálló, nem sokkal korábban letették az arborérium alapjait. 

 dsc_0150_111.jpg

A villa, ami köré a Dendrárium épült

A város azonban valójában csak a sztálinizmus idején indult látványos fejlődésnek. Ha beszélgetünk helyiekkel, akkor nagyjából egységesen visszasírják a sztálini időket, mondván az volt itt az igazi fénykor. (Olyan szempontból igazuk is van, hogy az állami bevételekhez képest annyi pénzt, amennyit a harmincas évek elején költött a Szovjetunió Szocsira még az olimpiarendezésre sem költöttek.)  Talán ezért is van az, hogy még az átlagos orosz városhoz képest is döbbenetesen vivid a szovjet nosztalgia. 

dsc_0441.JPG

Lenin szobor a város szívében ...

... és egy átlagos kis csinos díszítőelemdsc_0225_111.jpg

És egy igazán megmagyarázhatatlan jelenség - Maurice Thorez francia egykori francia kommunista vezető vadiúj mellszobra. 

dsc_0451_1.JPG

Igaz, a város főutcáját ma már nem Sztálin útnak hívják (1931-ben, amikor kiépült még annak hívták), hanem Kurortnij (Fürdő) sugárúnak. Ma már - ellentétben a harmincas évekkel - nem is kötelező megmosni a kocsit, mielőtt valaki felhajt az útra, nem állnak rajta végig rendőrök, és nem is tisztítják háromszor naponta, mint amikor még Sztálin lakott erre, de legalább a nők szabadon járkálhatnak akár fürdőruhában is rajta. De a fő látványosság, ami annak végében vár minket, a Sztálin-villa. 

 dsc_0193_111.jpg

Beleolvad a környezetébe

A "Zöld erdő" fedőnevű épületkomplexumnál nyomasztóbb turistalátványosságot nehéz elképzelni. Jellegzetes haragoszöld színét sem annak köszönheti, hogy Sztálin elvtárs szerette a természetet és ez a szín nyugtatta a lelkét (pedig ráfért volna), hanem, hogy így olvadt bele a környezetébe, hogy megtévessze az imperialista ügynököket. 1937-re készült el a Zöld Erdő fedőnevű nyaraló, ahol azután a Generalisszimusz évente legalább két-három hónapot eltöltött. (Volt neki számos dácsája, de a nagy részét sosem látta.) Az egészet az ő - néha extrém - igényeinek engedelmeskedve építették. A lépcsők az átlagnál alacsonyabbak - mert Sztálin elvtárs sem volt egy szálfa termet -, a lámpák csak félhomály árasztanak, mert Sztálin elvtárs nem szerette a fényt, a medence mély, mert szeretett úszni a tengervízben, de a tengerre nem merészkedett le. 

 dsc_0200.JPG

Az ágyat is Sztálin elvtársra méretezték - nem valami hosszú

Sakkban sem nagyon mert nyerni senki a Generalisszimusz ellen

dsc_0206_111.jpg

A faborításhoz öt különböző fát használtak a Szovjetunió öt különböző tagköztársaságából ...

Ma hat szoba látogatható, a berendezésük sem mind eredeti, mert a villát  Sztálin halála után szanatóriummá alakították, és csak a rendszerváltás után vette meg egy moszkvai magánvállalkozó, aki a nosztalgiahullámot meglovagolva csinált belőle látványosságot. (A szőnyegek pl. mind a hetvenes évekből valók - Sztálin elvtárs a szőnyegeket sem szerette. A biliárdasztal viszont eredeti. )

 dsc_0196.JPG

A hangulatkeltést szolgálja a meglehetősen gagyi műsztálin...

... és belépőjegyeken az önkényuralmi jelkép. 

dsc_0189.JPG

A "régi szép időkben" a szovjet dolgozók közül a kiválasztottak a szakszervezetek által működtetett szanatóriumokban (tkp üdülőkben) tölthettek el itt egy-két hetet. A Metalurg a kohászoké, a Vorosilov a vöröskatonáké, az Ordzsonikidze a bányászoké, a Frunze a külföldi és belföldi pártelvtársaké volt és így tovább...  A Zöld Erdő mellett pedig annó ott sorjáztak a belső kör főelvtársainak villái - volt Berijának és Molotovnak is egy-egy, de azokat már lebontották. Az egykori szanatóriumok közül viszont sok máig működik, igaz, ma már magánkézben, mint szállodák. A helyiek persze úgy érzik pusztulnak, és az egyszerű orosz dolgozó már nem is juthat el ide, csak a gazdagok. A sztálini korszakban épült a város többi emblematikus épültete is a Téli Színház, ahová a neves moszkvai művészek ruccantak le egy-egy vendégelőadásra, vagy éppen a kikötő. 

 dsc_0378_3.JPG

A Téli Színház

A kikötő épülete mutatja talán a legjobban a város kétlelkűségét - ott virít rajta a CCCP felirat a vörös csillag és a sarló-kalapácsos címer - de ma már a legdrágább nyugati márkák boltjai vannak benne a Louis Vuittontól a Gucciig. (Egyedül itt látunk latin betűs feliratot is.) 

 dsc_0489_111.jpg

Sarló, kalapács, BOSCO...

... és annál már csak ez abszurdabb - Komszomolszkij szkver.

dsc_0054.JPG

Az elmúlt évtizedben ugyanis Szocsi másodvirágzását éli. A belváros teljesen átalakult  - sokkal inkább hajaz Dubajra, mint egy átlagos orosz kiábrándító panelrengetegre. 

 dsc_0090.JPG

A belváros madártávlatból ...

.. és testközelből. 

dsc_0444_1.JPG

A téli olimpiához és később a labdarúgó vb-hez és a Forma 1-hez kapcsolódva komoly infrastruktúrális fejlesztéseket is véghez vittek, az egykori Sztálin út mellett már kiváló autópálya is épült egy kicsit beljebb a tengerparttól, kimélyítették a kikötőt, hogy luxushajókat tudjon fogadni (de nem jönnek a feszült nemzetközi helyzet miatt).A sportrendezvények mellett  az orosz kormányzat egyre több nemzetközi találkozót is ide hoz - az elnöki villa immár rezidenciává lépett elő, hogy államfőket is lehessen itt fogadni. Ami ennél kevésbé látványos, de az ott élőknek fontosabb, jelentősen javítottak a város áramellátásán is - korábban azért ezzel voltak gondok. De nem csak az államfőkre gondolnak -  gombamódra szapodornak a középosztály által is megfizethető (bár kicsit a kelleténél csicsásabb) szállodák. 

 dsc_0001.JPG

A "Tengeri Szellő" szálloda - mi itt laktunk

Az elmúlt évek szankciós politikája amúgy még jót is tett az orosz riviérának - a rubel mélyrepülése miatt sokan, akik eddig külföldre mentek volna nyaralni, a hazai mediterráneumot választják. És meg kell hagyni Szocsi és környéke pont jó arra, hogy  egy hetet kellemesen eltöltsünk itt nyáron. A part ugyan nem homokos, hanem apró kavicsos, de a strandok gyönyörűek, kiválóan karbantartottak, és víz is kellemes. Még utószezonban is van elég nap, és fürödhető a tenger. 

 dsc_0008_1.JPG

A Riviéra Park sajátosan izléses bejárata...

.. a sétány..

dsc_0047_1.JPG

... és a strand, ami szeptember végén még teli volt délben. 

dsc_0038_1.JPG

Van oceánárium, delfinárium, és hűvösebb napokra számos kirándulóhely - akár a városban akár azon kívül. A város tömegközlekedési rendszere kiváló - a buszokkal gyakorlatilag bárhová el lehet jutni fillérekért. 

dsc_0185.JPG

A Dendrárium előtt jó csomó busz megáll ...

.. és ez talán az egyetlen hely, ami még őriz valamit a "forradalom előtti" bájból. 

dsc_0183.JPG

dsc_0147_111.jpg

dsc_0107_111.jpg

A kisbuszos fakultatív túrák is váratlanul olcsók. (Igaz, csak oroszul elérhetőek, de erről majd később.) A fent emlegetetteken - teaültetvény, borkóstolás - kívül elvisznek pl. az olimpiai létesítményekhez, a Voroncov-barlanghoz vagy éppen a Rica- vagy az Agora vízeséséhez. Mind megér egy-egy fél napos túrát. (Foglalni ezeket rém könnyű, a Kurortnij proszpekten kis pavilonokból árulják őket.) Van annyi féle, hogy ha a család úgy dönt, hogy délelőtt mindig strandol - délutánra egy héten át jut más-más kirándulás. 

 dsc_0395.JPG

Az Agora vízeséshez érdemes elmenni ...

.. de pl. az Ahun-hegyen a kilátó nem működik, mert életveszélyes.

dsc_0418.JPG

Van helyette gagyi bazár minden mennyiségben.

dsc_0429.JPG

Az árszint összességében inkább Görögországra, mint mondjuk a Francia Riviérára hajaz, egy gíroszt (bár itt suarmának hívják) már 100 -150 rubelért (ilyen gyenge forint mellett 500-750 Ft) ehetünk, egy középkategóriás étteremben, ha végigesszük az étlapot már jócskán elérhetjük a fejenkénti 1000 rubelt (5000 Ft) is - a sör drága, a vodka viszont (ugye nem meglepetés) olcsó. Ennél többért csak a Marina hiperdrága éttermeiben ehetünk pácolt homárt olasz szarvasgombával, de ha minden áron erre vágyunk, akkor inkább azért menjünk Olaszországba, ott olcsóbb.  

 dsc_0491_111.jpg

Okroska piroggal...

... és pelmenyi tejföllel, egy közepesen drága, kubányi konyhát ígérő étteremben. 

dsc_0494_111.jpg

Arra viszont készüljünk fel, hogy külföldi turistát - a nagy sportrendezvényeken kívül - keresve sem találunk, így a kommunikáció is kizárólag oroszul folyik. (Bár a buszokon és a pályaudvarokon az olimpia óta van angol nyelvű tájékoztató is.) A rigorózus vízumszabályok (magyar állampolgár  30 ezer Ft alatt pl. nem ússza meg) a relatíve nagy távolság (Moszkvában mindenképp át kell szállni), az átlagos - külföldi - nyaralóturistát távol tartja. (Pedig összességében nincs messzebb mint Madeira vagy Kanári, és tulajdonképpen ugyanazt tudja - kellemes éghajlat, sok program, jó kaja.) Eztán felvetődik a kérdés, hogy mégis, mi miért mentünk el oda. (Azon túl persze, hogy mindazt megtudjuk, amit az előbb leírtunk.) Nos, van itt világörökség is, amiért - ha hozzáadjuk a jó konyhát, a kellemes tengert, és a vicces a szovjet nosztalgiát - érdemes ide elmenni. A fent írtakból már sejthető, hogy nem a város épített örökségét díjazzák. A helyszínt úgy hívják, Nyugati-Kaukázus, annak pedig a Nagy Szocsi belterületén fekvő részét úgy ,hogy Tiszafa és Buxuserdő (тисо-самшитовая роща). Igaz elvarázsolt erdő hangulatú hely, amihez hasonlót eddig csak Madeirán (Laurasilva) vagy Kanárin (La Gomera - Garajonay Nemzeti Park) láttam. 

 dsc_0292.JPG

 dsc_0297_1.JPG

 dsc_0300_2.JPG

 dsc_0249.JPG

dsc_0252.JPG

A különleges erdő kialakulásához kellett az a mikroklíma, ami a Kaukázus lejtőit jellemzi. Dél-Franciaországgal, Észak-Itáliával vagyunk egy szélességi körön, de a védett lejtőkön általában egész évben párás az idő, magas a csapadékmennyiség, és ritka a fagy - így itt megélnek a szubtrópusi növények is. (Van azért fagy néha - a külföldről Szocsiba importált pálmafák rendszeresen kifagynak.) A nedves meleg időben nem csak a buxusok és tiszafák, hanem a mohák, gombák is bőven tenyésznek - és ezek csak hozzátesznek az erdő különös hangulatához. 

 dsc_0273.JPG

dsc_0269_1.JPG

dsc_0283.JPG

dsc_0295_111.jpg

Busszal (120-as) is fel lehet jutni a bejárathoz - de a legtöbben csoportos kisbuszos kirándulással, vagy taxival jönnek. . (Írtuk, Nagy Szocsi tényleg nagy - a bejárat jó fél órányi autózásra van a belvárostól.) A bejárattól pedig két sétaúton indulhatunk el, van kisebb és nagyobb kör, az utóbbi számos kiágazással. Az elvarázsolt erdő mellett a felszíni formák is látványosak, labirintusos szűk kanyonokon sétálunk végig, hídon kelünk át a türkízvízű folyó felett, szakadékok oldalában  sétálgatunk. A magamfajta kripli számára az egészben az a legjobb, hogy a park kiválóan ki van építve - a sétaút nagy része le van betonozva, a peremeken végig korlát van, a sziklákon lépcső. 

 dsc_0268.JPG

dsc_0313.JPG

dsc_0318.JPG

dsc_0344_111.jpg

dsc_0346_2.JPG

A kis kört a buszos turistákra tervezték - egy óra alatt végigjárható. A nagy kör  már legalább két és fél - de inkább a kitérőkkel egy három-négy óra.  Abszolúte megéri. A sorozat következő részében átmegyünk a Kaukázus másik oldalára, hogy megismerkedjünk ennek a helyszínnek a többi részével is - közben pedig futó ismeretséget kötünk a cserkeszekkel. 

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr4915200872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.