238. A kurgán hűlt helyétől az elzárt kanyonig - A nagy orosz dél 2.
2019.10.28. 12:57
A cím alapján úgy tűnhet, hogy Adigeába végképp nem érdemes elmenni. Pedig ez így nem igaz. A fent írt nem-látványosságokon kívül láthatunk valódi látványosságokat, és megismerkedhetünk egy különös, hányatott sorsú néppel, a cserkeszekkel.
Ha az ember egyetemi éveinek jelentős részét tölti abban a hitben, hogy nagy korában meg fogja újítani az indoeurópai nyelvészetet - tenném hozzá, nem sikerült -, akkor Majkop neve ismerősen cseng neki ezen évek borgőzén jócskán túlhaladva is. Mások viszont minden valószínűség szerint most barátkoznak először a szóval. De miért is lehet ismerős az első (meglehetősen kicsi) halmaznak. Hát ezért:
Az aranybikát az úgynevezett majkopi kurgánban találta Nyikoláj Veszelovszkij orosz régész 1897-ben. És nem csak ezt az egyet. Az akkor tíz méter magas temetkezési domb hihetetlen mennyiségű, és döbbenetesen szépen megmunkált aranytárgyat rejtett.
Az aranyak,és az edények, amelyekben eredetileg elhelyezték őket
Három csontvázat is találtak benne, egy férfit és két nőt. A temetkezés gazdagságából feltételezhető, hogy egy nagyobb államalakulat vezetője (papkirály?) és a háza népéhez tartozó nők (feleség, szolgáló?) nyugodtak a sírban. A temetkezés - ezzel az úgy nevezett majkopi kultúra csúcspontja - a Kr.e. 3000 környékére datálható.
A kurgán belsejének rekonstrukciós rajza
Első látásra feltűnt a hasonlóság a kurgánban talált műalkotások és a korabeli Mezopotámia művészete között. Azóta pedig számos egyéb régészeti, nyelvészeti - sőt, az utóbbi időben történeti genetikai - kutatást is végeztek, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy a Kr.e. 4 évezred folyamán komoly kapcsolatok jöttek létre a sumerek által lakott Dél-Mezopotámia és a Kaukázus északi vidékei közt.
A majkopi kultúra kiterjedése csúcspontján
A Majkop-kultúra - e kutatások alapján - nagyon más volt, mint a környezete, egyesek szerint egyenesen egy feltűnően idegen, fejlettebb vezető réteg által irányított társadalom lehetett. Művészetük-kultúrájuk alapján azt mondhatjuk, hogy akkor e vidék a világ élvonalába tartozott. Archeogenetikai kutatások azt mutatják, hogy akik alapították, azok Mezopotámiából települhettek ide a Kaukázus vidékére az Uruk kultúra idején. Ez magyarázná az intenzív kapcsolatokat Sumer és a Kaukázus északi vidéke közt. Aminek aztán a 3. évezred elején valahogyan vége szakadt, és a genetikai kutatások azt mutatják, új népesség érkezett a térségbe. A Majkop-kultúra követője a térségben a Jamnaja (avagy halomsíros)-kultúra lett - rájuk is jellemző a halomsíros temetkezés, de róluk már sejtjük, hogy kik voltak. A kultúrát az Európába bevonuló sztyeppei indoeurópai népekkel azonosítják.
A halomsíros kultúra terjedése
Ők azok, akik a lovaikkal és kocsiaikkal bevonultak Európába, és - minden valószínűség szerint - az óeruópai virágkor végét is okozták, nemkülönben meghonosították Európában a felnőttkori tejivást, és általánossá tették a világos bőrszínt. Majkop és környéke pedig sosem heverte ki az ötezer évvel ezelőtti megrázkódtatást. Szerbiával ellentétben, ahol a neolítikum után még a Római Birodalom idején is volt egy fénykor, itt a kurgánok népének bukásával jószerint mindennek vége lett. A Kaukázus északi előhegyeinek vidéke az elmúlt ötezer évben elfeledett periféria maradt - és többé-kevéssé most is az. Jól mutatja ezt, hogy aki ma az egykori fénykorra kíváncsi, annak Szentpétervárig kell mennie, a kurgánokból kikerült csodákat az Ermitázsban őrzik.
Az egykori kurgán helyén ma egy emlékoszlop áll a város közepén - a múzeumban is csak másolatok vannak
Az Észak-Kaukázus ezek után a "népek országútjának" része lett - az ókorban különböző pusztai népek váltották a környéken egymást. A korai középkorban lakói közül sokan bizánci hatásra keresztények lettek (csak a 17-18. században váltottak a meglehetősen felületes iszlámra). A terület előbb az alán, bolgár és utigur királyság, majd a mongol birodalom, később az abból kiváló kiváló Krími Kánság része lett, majd - szintén formailag - a kánságon keresztül oszmán vazallus terület. Lakói pedig a hegyekből származó cserkeszek. A nép neve a magyar olvasóban gyermekkori emlékeket idézhet fel - török kori ifjúsági regények gonosz tekintetű, keleti mellékszereplői elevenednek meg lelki szemeink előtt. A szó maga egyesek szerint perzsa eredetű (a csahar-kasz - négy törzs szóból származna), mások szerint az egyik önelnevezés (kb. sördzsöz) torzult formája. Sosem alkottak a "cserkeszek" egységes népet-nemzetet. Saját hagyományaik szerint tizenkét kisebb fejedelemségre oszlottak, ma is több - néprajzilag-nyelvileg egymástól elváló - népet-nemzetet alkotnak az Orosz Föderáción belül. (Közeli rokonaik az abházok, akik a vitatott hovatartozású Abháziát lakják - de iure Grúzia része - legalább is a nemzetközi közösség többsége szerint - , de facto Oroszországé.)
A különböző cserkesz népek köztársaságai Oroszországon belül (plusz, ugye, Abházia, ami de facto szintén orosz terület, de iure mi ezt nem ismerjük el) - pirossal körbevéve, pirossal kitöltve a terület, ahol máig többséget alkotnak
Nyelveik - akár csak a dagesztániak - igazi nyelvészeti csemegének számítanak. Egymással közeli rokonságban állnak - azt viszont nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani eddig, hogy akár csak a Kaukázus többi nyelvével (dagesztáni nyelvekkel, csecsennel, grúzzal) rokonságban állnának. (A grúzzal bizonyosan nem, a többi esetén felmerült a gyanú.)
A cserkesz nyelvek családfája
A - mára kihalt - ubih nyelvben van (volt) a legtöbb mássalhangzó fonéma (egyes nyelvjárásaiban 83!!!), és a legkevesebb magánhangzó (kettő!!!!) a világon.
Ha hallani is akarják, milyen ez a különleges nyelv, íme - Tevfik Esenc volt az utolsó, aki még anyanyelveként beszélte
A cserkeszek a középkor folyamán leginkább mint rabszolgák jelentek meg Európában, a még pogány kaukázusiakat a világ akkor legnagyobb rabszolgapiacain, a Krímben árulták. (Keresztényt elvben nem szabadott rabszolgaként tartani.) Különösen a nők voltak kelendőek. A Közel-Keleten és Európában ugyanis évszázadokon át élt az a hit, hogy a cserkesz nők különösen vonzók, igézők, és elbűvölők. A "cserkesz szépségek" így aztán nem is csak mosogatni és főzni voltak hivatottak az európai és közel-keleti urak háztartásaiban. Nyugaton ez a mítosz később elhalványult - de a török szultánok, perzsa sahok, egyiptomi királyok, moldvai fejedelmek udvarában a legutolsó időkig nagy becsben tartották a cserkesz ágyasokat-feleségeket.
Cserkesz háremhölgy szultán háremében a 19. századból,
és Maria Temrjukovna (eredetileg Kocsenaj bint Timur) Rettegett Iván cserkesz felesége egy 19. századi festményen
Ezzel párhuzamosan megjelentek az Egri csillagokból is ismert cserkeszek (azok a bizonyos rossz arcú, keleti, vad harcosok...) az oszmán hadseregben - volt, aki igen magas rangig is vitte. Egyiptom mameluk uralkodói a 13. századtól cserkesz származásúak voltak, a helyi fejedelemből orosz főnemessé avanzsáló Cserkasszkij hercegek pedig számos fontos posztot töltöttek be a cári udvarban, a cserkesz diaszpóra pedig később is számos politikai-katonai vezetőt adott. A mai adigék büszkén tartják számon, hogy cserkesz származású miniszterelnöke volt már Egyiptomnak, Líbiának, Jordániának, Tunéziának, Törökországnak sőt Malajziának is. Cserkesz felmenőkkel büszkélkedhet a német Zöldek volt elnöke, Cem Özdemir, sőt Boris Johnson is.
Boris Johnson dédapja, Ali Kemal cserkesz származású török újságíró volt, akit 1922-ben gyilkoltak meg. BoJo nagyapja már a brit emigrációban változtatta nevét Osman Kemalról Wilfred Johnsonra. Úgy mégis angolosabb
Ahhoz képest ezután, hogy milyen sikereket értek el külföldön, hazai pályán nem szerepeltek valami szerencsésen a cserkeszek. 1708-ban a kinzsali csatában az egyesült cserkesz fejedelmeknek még sikerült tönkreverni I. Garay Qaplan krími kánt, de ez volt nagyjából az utolsó csata, amit megnyertek. A krími kánok ugyanis hamarosan buktak, a cserkeszek pedig szemben találták magukat a cári birodalommal. És nem örültek neki.
Cserkesz harcos 19. századi orosz metszeten
Oroszország a 18. században kezdett el a Kaukázus irányába terjeszkedni, a gyengülő perzsa és oszmán államtól, hol háborúval, hol szerződésekkel szerzett meg területeket, a grúz fejedelemségeket pedig a kereszténység védelme jelszóval csatolta magához. A cserkesz területekre formálisan az 1829-as orosz-török béke után terjedt ki az orosz cár uralma. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az oroszok egyre több földet vettek művelés alá - az alapvetően pásztorkodó cserkeszek meg ki-kicsaptak rájuk a hegyekből. Egy Nyikoláj Jevdokimov nevű parancsnok kezdte ez ellen bevetni az "aránytalan ellencsapás" elvét, ami azt jelentette, hogy egy-egy cserkesz portya után a teljes falvakat irtottak ki. Az orosz nyomás 1859 után, amikor a csecsenek is megadták magukat, csak nőtt. 1864-re az egész területet elfoglalták. A lakosságot ekkor - lám, volt Sztálinnak honnan tanulnia - úgy ahogy van, kitelepítették. A kozákok körbefogták a falvakat, és aki élt-mozgott szekerekre rakták, és a Fekete-tengeren várakozó hajókhoz vitték. (Aki közben meghalt, hát az meghalt.) Így nőtt hatalmasra a Török Birodalomban a cserkesz diaszpóra. Ők azóta nyelvileg szinte teljesen beolvadtak a helyi lakosságba - de megtartották a különállás tudatát. A törökországi cserkeszek azóta is népirtásként emlegetik 1864-et (a török kormány ezt annak megfelelően támogatja, vagy sem, hogy éppen Erdogan milyen viszonyban van Putyinnal), sokan pedig 2013-ban Szíriából szerettek volna repatriálni Oroszországba.
Cserkesz királyi őrség Jordániában - csak a szép ruhák maradtak meg
Pontos adatok sem a kitelepítettek, sem a halottak számáról nincsenek. A "cserkesz népirtás" azóta is tabutéma Oroszországban. Nem orosz szerzők kb. 600 ezerre teszik a halottak-kitelepítettek számát, és úgy számolják, hogy a teljes cserkesz terület népességvesztesége elérhette a 90%-ot is. A "lenini nemzetiségi politika" aztán itt is úgy működött, mint másutt. (Láttuk ezt a tatárok vagy a karjalaiak esetében.) A különböző cserkesz nemzetiségek kaptak formailag autonóm (valójában mi az Oroszországban?) területeket, csinos zászlókat, néptánccsoportokat, és nemzeti múzeumokat. Ma az Orosz Föderáció három egységében vannak jelen: Adigeában, Kabard-Balkárföldön és Karacsáj-Cserkeszföldön. Utóbbi kettőben török nyelvet beszélő népekkel (balkárokkal, karacsájokkal ) közösen kapták a "köztársaságot." Többséget egyedül a kabardok alkotnak, Adigeában és Karacsáj-Cserkeszföldön is már az oroszok vannak többségben, de Majkopban is lehet az utcán-piacon-marsrutkában cserkesz szót hallani.
A két nép meglehetősen terhelt kapcsolatához képest Majkop főterén ott virít a "Barátság emlékmű" - felirata Örökké Oroszországgal
Bár régebben (még Andropov idején) jártam Nalcsikban is, most Adigeát néztük meg. Keleties - vagy akár kaukázusias - egzotikumot ne nagyon várjunk. (Várni, mondjuk, lehet, csak kapni nem fogunk.) Majkop - akárcsak Mahacskala, Groznij, Almati vagy éppen Biskek - orosz város, az ellenséges területen épült garnizonként kezdte életét 1825-ben. Ennek megfelelően "régi szép" épületet ne nagyon várjunk benne.
Van 2000-ben megnyitott mecset...
... meg az egyensúly kedvéért egy Szent Miklós
és a posztszovjet térség elmaradhatatlan dísze - az Eiffel torony (Láttuk Almatiban és Vologdában is.)
Lenin-szobor és második világháborús emlékmű persze van, ezek olyan kellékei az orosz városoknak, mint a kutyának a farka. A második világháború amúgy itt is mély nyomokat hagyott - Majkop volt a legtávolabbi pont, amit a Harmadik Birodalom seregei elfoglaltak. Az olajmezőkre fájt a foguk. Fél év után foglalták vissza Majkopot a szovjetek.
A pont, ahol megállították a németeket ...
Az olajmezők azóta kimerültek, a város legfőbb terméke a helyben híres majkopi sör, illetve vodka. (Helyi forrásaink szerint persze ez is sokkal jobb volt Brezsnyev idején, amikor még állami volt a vodkagyár, mert most már a vodka se a régi.)
A város kiemelkedő landmarkja, legrégebbi álló épülete - a szeszgyár
Nos, Majkopért - bár rituálisan érdemes megnézni a kurgán hűlt helyét - senki nem kockáztatná a négy és fél órás vonatozást Szocsiból. (A vonaton nincs wc, végül is csak négy és fél óra, ugye, orosz viszonylatban a szomszédban van...) Hát akkor miért mondják azt, hogy Adigea a kaukázusi turizmus felívelő csillaga? Mert itt van a Szocsiban látott világörökség másik fele. Majkop még sík vidéken fekszik, de alig húsz kilométerre délre a várostól már kezdődnek a hegyek, és nem is akármilyenek. Szépek.
Az adige turizmus központja Hadzsoh, avagy orosz nevén Kamennomosztszkij. A falun első látásra egyáltalán nem látszik, hogy bárminek is a központja lenne - lapos, tesznye orosz falu. A központban pravoszláv templom pár üzlet, egy bankautomata.
Az, hogy itt pezseg a turisztikai élet csak onnan látszik, hogy az átlagnál sokkal több a szálloda-étterem a fő utcán. Van néhány népies stílusban épült akármi, amiről nem tudni, hogy mi lett volna, ha befejezik. Most leginkább Süsü várára emlékeztet.
A turisztikai fejlesztések legdurvább alapanyaga - azt hittem, engem már semmivel nem lehet meglepni, de ezzel mégis - a terméskő mintázatú hullámbádog.
Látszatra kő ....
A falu fő látványossága - egyben a Nyugat-Kaukázus világörökségi helyszín keleti vége - az utcáról nem látható. A városnak nevet adó kőhídról sem. Nem véletlenül - gondos kezek tették láthatatlanná a Hadzsohi Kanyont. Csak az láthatja, aki befizeti az 500 rubel belépti díjat. (2500 Ft - nem durván drága, de drágább pl. mint bármi Szocsiban.)
A falat egy jelentős méretű reklámtáblával próbálják leplezni ...
... a bejáratnál meg van sasliksütő, bazár és egy random ágyú
A kanyont egyébként a Belaja folyó vájta a sziklába, mielőtt kiérne a lapályra, ahol már Majkop fekszik. A legszűkebb pontján alig pár méter széles, és meglehetősen mély - igazán látványos.
Azt pedig meg kell hagyni, hogy ezért a pénzért rendesen kiépítették a kanyont. Semmit sem bíztak a véletlenre, mindenhová masszív vaslépcsők vezetnek, a kanyon oldalában sárga vaskorlátok védik az embereket a kihullástól. Van, aki szerint ez kicsit illúzióromboló, szerintem nagyon is jó. (Ez tette lehetővé, hogy kb. az összes többi általam ismert kanyonnal szemben itt én is élvezzem a sétát, és nem rettegéssel telve álltam az utolsó biztosnak látszó pontnál.)
A dolog nem annyira szép része, hogy egy "a helyi faunát bemutató állatkertet" is üzemeltetnek. Szerencsétlen állatok nyomorult kis ketrecekben senyvednek. A legszomorúbb látvány Tyimofej, a medve.
De van még ennél több is. Hadzsoh környékén bőven van több napra elég természeti látnivaló is. A városhoz igazán közel van - alig pár kilométerre a Rufagbo vízesés. Illetve tulajdonképpen négy vízesés egymás felett. Ugyanaz a cég üzemelteti a vízesést - elég hülyén hangzik ez így, de hát az orosz kapitalizmusban ez így van - amelyik a kanyont. Ötszáz rubelért lehet felsétálni a kis folyó mentén - de itt is szépen ki van építve minden.
A vízesés aljában még egy kis cserkesz skanzen is van - meg egy dicsőségtábla, azokkal a cserkeszekkel, akik rém jóban voltak Oroszországgal. Meglepő módon találtak ilyenből is elég sokat.
Népi lakóház és dicsőségtábla
meg szőrsapkás beöltözős buli azért itt is van
Kicsit távolabb van egy libegő is fel a hegyekbe, számos kiépített kilátóterasz, és túraút.
Az erdő itt már nem olyan különleges, mint Szocsinál, de azért itt is nagyon szép ...
... és a látvány is kiváló (jó időben persze, ami nekünk nem mindig volt.)
A hegyekben még barlang is - mint minden rendes orosz látványosságnál, itt is van gagyibazár és saslikos etető. És persze ötszáz rubeles belépő.
Jellegztes adige sajt, dzsem, népies ruházat ...
...és kedves ajándéktárgy a gyereknek
Aki nagyon lelkes, még tovább is mehet. A komolyabb hegyi túrák Hadzsohtól negyven kilométerre egy kis hegyi faluból, Guzeriplből indulnak. Ott már nem olyan fejlett az infrastruktúra - nincs Magnyit bolt, benzinkút és Szberbank, és busz is csak napi kétszer jár fel. (Hadzsohba elég sűrűn járnak buszok Majkopból.) A környéken van már nemzetközi mintákat követő mászós kalandpark, lehet raftingolni a hegyi folyókon, és aki a sok mászás után még ébren bír maradni estére, az megkaphatja a hamisítatlan délorosz-kaukázusi bulizást saslikkal, népies műdalokkal beöltözős bulikkal, ahogy kell. Két napot az életünkből mindenképpen megér.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.
Szerző: Ajószűcs
2 komment
Címkék: nyelvtudomány Oroszország Egyiptom Törökország Szovjetunió Líbia sumerek Oszmán Birodalom
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2019.10.29. 10:39:21
Diákként én is jártam arra (Észak-Oszétiában, de átruccantunk Dél-Oszétiába is). Gyönyörű szép természeti környezet, bátran összevethető az Alpokkal. Mondogattuk is, maflák ezek az oroszok, ide turista paradicsomot lehetne csinálni. :-)
Eszerint elkezdték. :-) 1983-ban (mikor ott töltöttünk 2-3 hetet), Pjatyigorszkban volt egy szép templom, illetve talán Kiszlovodszkban is, aztán ennyi volt a "turizmus". :-( Végre rájöttek hogy a felhőkbe vesző hegyek is vannak olyan látványosak mint az épített környezet. :-)