A cím alapján úgy tűnhet, hogy Adigeába végképp nem érdemes elmenni. Pedig ez így nem igaz.  A fent írt nem-látványosságokon kívül láthatunk valódi látványosságokat, és megismerkedhetünk egy különös, hányatott sorsú néppel, a cserkeszekkel. 

Ha az ember egyetemi éveinek jelentős részét tölti abban a hitben, hogy nagy korában meg fogja újítani az indoeurópai nyelvészetet - tenném hozzá, nem sikerült -, akkor Majkop neve ismerősen cseng neki ezen évek borgőzén jócskán túlhaladva is. Mások viszont minden valószínűség szerint most barátkoznak először a szóval. De miért is lehet ismerős az első (meglehetősen kicsi) halmaznak. Hát ezért:

 cc330167c40c47d92cbba02221788b46.jpg

Az aranybikát az úgynevezett majkopi kurgánban találta Nyikoláj Veszelovszkij orosz régész 1897-ben. És nem csak ezt az egyet. Az akkor tíz méter magas temetkezési domb hihetetlen mennyiségű, és döbbenetesen szépen megmunkált aranytárgyat rejtett. 

 thumb_21251_article_big.jpeg

i_1.jpg

i_2.jpg

Az aranyak,és az edények, amelyekben eredetileg elhelyezték őket

Három csontvázat is találtak benne, egy férfit és két nőt. A temetkezés gazdagságából feltételezhető, hogy egy nagyobb államalakulat vezetője (papkirály?) és a háza népéhez tartozó nők (feleség, szolgáló?) nyugodtak a sírban. A temetkezés - ezzel az úgy nevezett majkopi kultúra csúcspontja - a Kr.e. 3000 környékére datálható.  

 i.jpg

A kurgán belsejének rekonstrukciós rajza

Első látásra feltűnt a hasonlóság a kurgánban talált műalkotások és a korabeli Mezopotámia művészete között. Azóta pedig számos egyéb régészeti, nyelvészeti - sőt, az utóbbi időben történeti genetikai - kutatást is végeztek, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy a Kr.e. 4 évezred folyamán komoly kapcsolatok jöttek létre a sumerek által lakott Dél-Mezopotámia és a Kaukázus északi vidékei közt. 

 1200px-maykop_culture-en_svg.png

A majkopi kultúra kiterjedése csúcspontján

 A Majkop-kultúra - e kutatások alapján - nagyon más volt, mint a környezete, egyesek szerint egyenesen egy feltűnően idegen, fejlettebb vezető réteg által irányított társadalom lehetett. Művészetük-kultúrájuk alapján azt mondhatjuk, hogy akkor e vidék a világ élvonalába tartozott. Archeogenetikai kutatások azt mutatják, hogy akik alapították, azok Mezopotámiából települhettek ide a Kaukázus vidékére az Uruk kultúra idején. Ez magyarázná az intenzív kapcsolatokat Sumer és a Kaukázus északi vidéke közt.  Aminek aztán a 3. évezred elején valahogyan vége szakadt, és a genetikai kutatások azt mutatják, új népesség érkezett a térségbe. A Majkop-kultúra követője a térségben a Jamnaja (avagy halomsíros)-kultúra lett - rájuk is jellemző a halomsíros temetkezés, de róluk már sejtjük, hogy kik voltak. A kultúrát az Európába bevonuló sztyeppei indoeurópai népekkel azonosítják.

az-osindoeuropaiak-vandorlasa-a-kurgan-elmelet-szerint.png

A halomsíros kultúra terjedése

Ők azok, akik a lovaikkal és kocsiaikkal bevonultak Európába, és - minden valószínűség szerint - az óeruópai virágkor végét is okozták, nemkülönben meghonosították Európában a felnőttkori tejivást, és általánossá tették a világos bőrszínt. Majkop és környéke pedig sosem heverte ki az ötezer évvel ezelőtti megrázkódtatást. Szerbiával ellentétben, ahol a neolítikum után még a Római Birodalom idején is volt egy fénykor, itt a kurgánok népének bukásával jószerint mindennek vége lett. A Kaukázus északi előhegyeinek vidéke az elmúlt ötezer évben  elfeledett periféria maradt - és többé-kevéssé most is az. Jól mutatja ezt, hogy aki ma az egykori fénykorra kíváncsi, annak Szentpétervárig kell mennie, a kurgánokból kikerült csodákat az Ermitázsban őrzik. 

20121109cb4uv5_1.jpg

 Az egykori kurgán helyén ma egy emlékoszlop áll a város közepén - a múzeumban is csak másolatok vannak 

Az Észak-Kaukázus ezek után a "népek országútjának" része lett - az ókorban különböző pusztai népek váltották a környéken egymást. A korai középkorban lakói közül sokan bizánci hatásra keresztények lettek (csak a 17-18. században váltottak a meglehetősen felületes iszlámra). A terület előbb az alán, bolgár és utigur királyság, majd a mongol birodalom, később az abból kiváló kiváló Krími Kánság része lett, majd - szintén formailag - a kánságon keresztül  oszmán vazallus terület. Lakói pedig a hegyekből származó cserkeszek. A nép neve a magyar olvasóban gyermekkori emlékeket idézhet fel - török kori ifjúsági regények gonosz tekintetű, keleti mellékszereplői elevenednek meg lelki szemeink előtt. A szó maga egyesek szerint  perzsa eredetű (a csahar-kasz - négy törzs szóból származna), mások szerint az egyik önelnevezés (kb. sördzsöz) torzult formája. Sosem alkottak a "cserkeszek" egységes népet-nemzetet. Saját hagyományaik szerint tizenkét kisebb fejedelemségre oszlottak, ma is több - néprajzilag-nyelvileg egymástól elváló - népet-nemzetet alkotnak az Orosz Föderáción belül. (Közeli rokonaik az abházok, akik a vitatott hovatartozású Abháziát lakják - de iure Grúzia része - legalább is a nemzetközi közösség többsége szerint - , de facto Oroszországé.) 

 circassian-republics-map.jpg

A különböző cserkesz népek köztársaságai Oroszországon belül (plusz, ugye, Abházia, ami de facto szintén orosz terület, de iure mi ezt nem ismerjük el) - pirossal körbevéve, pirossal kitöltve a terület, ahol máig többséget alkotnak

Nyelveik - akár csak a dagesztániak - igazi nyelvészeti csemegének számítanak. Egymással közeli rokonságban állnak - azt viszont nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani eddig, hogy akár csak a Kaukázus többi nyelvével (dagesztáni nyelvekkel, csecsennel, grúzzal) rokonságban állnának. (A grúzzal bizonyosan nem, a többi esetén felmerült a gyanú.)

northwest_caucasian_family_tree.jpg

A cserkesz nyelvek családfája

A - mára kihalt - ubih nyelvben van (volt) a legtöbb mássalhangzó fonéma (egyes nyelvjárásaiban 83!!!), és a legkevesebb magánhangzó (kettő!!!!) a világon. 

 

Ha hallani is akarják, milyen ez a különleges nyelv, íme - Tevfik Esenc volt az utolsó, aki még anyanyelveként beszélte

A cserkeszek a középkor folyamán leginkább mint rabszolgák jelentek meg Európában, a még pogány kaukázusiakat a világ akkor legnagyobb rabszolgapiacain, a Krímben árulták. (Keresztényt elvben nem szabadott rabszolgaként tartani.) Különösen a nők voltak kelendőek. A Közel-Keleten és Európában ugyanis évszázadokon át élt az a hit, hogy a cserkesz nők különösen vonzók, igézők, és elbűvölők. A "cserkesz szépségek" így aztán nem is csak mosogatni és főzni voltak hivatottak az európai és közel-keleti urak háztartásaiban. Nyugaton ez a mítosz később elhalványult - de a török szultánok, perzsa sahok, egyiptomi királyok, moldvai fejedelmek  udvarában a legutolsó időkig nagy becsben tartották a cserkesz ágyasokat-feleségeket.

 _ehsuvar_wife_of_abdulmecid.jpg

Cserkesz háremhölgy szultán háremében a 19. századból,

és Maria Temrjukovna (eredetileg Kocsenaj bint Timur) Rettegett Iván cserkesz felesége egy 19. századi festményen

maria-temryukovna-8c07bae9-47b9-4a45-b82f-88e1da21849-resize-750.jpg

Ezzel párhuzamosan megjelentek az Egri csillagokból is ismert cserkeszek (azok a bizonyos rossz arcú, keleti, vad harcosok...) az oszmán hadseregben - volt, aki igen magas rangig is vitte. Egyiptom mameluk uralkodói a 13. századtól cserkesz származásúak voltak, a helyi fejedelemből orosz főnemessé avanzsáló Cserkasszkij hercegek pedig számos fontos posztot töltöttek be a cári udvarban, a cserkesz diaszpóra pedig később is számos politikai-katonai vezetőt adott. A mai adigék büszkén tartják számon, hogy cserkesz származású miniszterelnöke volt már Egyiptomnak, Líbiának, Jordániának, Tunéziának, Törökországnak sőt  Malajziának is.  Cserkesz felmenőkkel büszkélkedhet a német Zöldek volt elnöke, Cem Özdemir, sőt Boris Johnson is. 

 _bojo_1.jpg

Boris Johnson dédapja, Ali Kemal cserkesz származású török újságíró volt, akit 1922-ben gyilkoltak meg. BoJo nagyapja már a brit emigrációban változtatta nevét Osman Kemalról Wilfred Johnsonra. Úgy mégis angolosabb 

Ahhoz képest ezután, hogy milyen sikereket értek el külföldön, hazai pályán nem szerepeltek valami szerencsésen a cserkeszek. 1708-ban a kinzsali csatában az egyesült cserkesz fejedelmeknek még sikerült tönkreverni I. Garay Qaplan krími kánt, de ez volt nagyjából az utolsó csata, amit megnyertek. A krími kánok ugyanis hamarosan buktak, a cserkeszek pedig szemben találták magukat a cári birodalommal. És nem örültek neki. 

 parsons_circassian_warrior_1862.jpg

Cserkesz harcos 19. századi orosz metszeten

Oroszország a 18. században kezdett el a Kaukázus irányába terjeszkedni, a gyengülő perzsa és oszmán államtól, hol háborúval, hol szerződésekkel szerzett meg területeket, a grúz fejedelemségeket pedig  a kereszténység védelme jelszóval csatolta magához. A cserkesz területekre formálisan az  1829-as orosz-török béke után terjedt ki az orosz cár uralma. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az oroszok egyre több földet vettek művelés alá - az alapvetően pásztorkodó cserkeszek meg ki-kicsaptak rájuk a hegyekből. Egy Nyikoláj Jevdokimov nevű parancsnok kezdte ez ellen bevetni az "aránytalan ellencsapás" elvét, ami azt jelentette, hogy egy-egy cserkesz portya után a teljes falvakat irtottak ki. Az orosz nyomás 1859 után, amikor a csecsenek is megadták magukat, csak nőtt. 1864-re az egész területet elfoglalták. A lakosságot ekkor - lám, volt Sztálinnak honnan tanulnia - úgy ahogy van, kitelepítették. A kozákok körbefogták a falvakat, és aki élt-mozgott szekerekre rakták, és a Fekete-tengeren várakozó hajókhoz vitték. (Aki közben meghalt, hát az meghalt.) Így nőtt hatalmasra a Török Birodalomban a cserkesz diaszpóra. Ők azóta nyelvileg szinte teljesen beolvadtak a helyi lakosságba - de megtartották a különállás tudatát. A törökországi cserkeszek azóta is népirtásként emlegetik 1864-et (a török kormány ezt annak megfelelően támogatja, vagy sem, hogy éppen Erdogan milyen viszonyban van Putyinnal), sokan pedig 2013-ban Szíriából szerettek volna repatriálni Oroszországba. 

vladimir_putin_in_jordan_13_february_2007-9.jpg Cserkesz királyi őrség Jordániában - csak a szép ruhák maradtak meg

Pontos adatok sem a kitelepítettek, sem a halottak számáról nincsenek. A "cserkesz népirtás" azóta is tabutéma Oroszországban. Nem orosz szerzők kb. 600 ezerre teszik a halottak-kitelepítettek számát, és úgy számolják, hogy a teljes cserkesz terület népességvesztesége elérhette a 90%-ot is.  A "lenini nemzetiségi politika" aztán itt is úgy működött, mint másutt. (Láttuk ezt a tatárok vagy a karjalaiak esetében.) A különböző cserkesz nemzetiségek kaptak formailag autonóm (valójában mi az Oroszországban?) területeket, csinos zászlókat, néptánccsoportokat, és nemzeti múzeumokat. Ma az Orosz Föderáció három egységében vannak jelen: Adigeában, Kabard-Balkárföldön és Karacsáj-Cserkeszföldön. Utóbbi kettőben  török nyelvet beszélő népekkel (balkárokkal, karacsájokkal ) közösen kapták a "köztársaságot." Többséget egyedül a kabardok alkotnak, Adigeában és Karacsáj-Cserkeszföldön is már az oroszok vannak többségben, de Majkopban is lehet az utcán-piacon-marsrutkában cserkesz szót hallani. 

 2018_12_26-13-039_006.jpg

 A két nép meglehetősen terhelt kapcsolatához képest Majkop főterén ott virít a "Barátság emlékmű" - felirata Örökké Oroszországgal

Bár régebben (még Andropov idején) jártam Nalcsikban is, most Adigeát néztük meg. Keleties - vagy akár kaukázusias - egzotikumot ne nagyon várjunk. (Várni, mondjuk, lehet, csak kapni nem fogunk.) Majkop - akárcsak Mahacskala, Groznij, Almati vagy éppen Biskek - orosz város, az ellenséges területen épült garnizonként kezdte életét 1825-ben. Ennek megfelelően "régi szép" épületet ne nagyon várjunk benne. 

 p197gdlhec3791q6b11ed193e1cih8.jpg

Van 2000-ben megnyitott mecset...

... meg az egyensúly kedvéért egy Szent Miklós

 _11111111111111111_1.jpg

és a posztszovjet térség elmaradhatatlan dísze - az Eiffel torony (Láttuk Almatiban és Vologdában is.

 copy_dsc_0538.jpg

Lenin-szobor és második világháborús emlékmű persze van, ezek olyan kellékei az orosz városoknak, mint a kutyának a farka. A második világháború amúgy itt is mély nyomokat hagyott - Majkop volt a legtávolabbi pont, amit a Harmadik Birodalom seregei elfoglaltak. Az olajmezőkre fájt a foguk. Fél év után foglalták vissza Majkopot a szovjetek.

 dsc_0527_111.jpg

 A pont, ahol megállították a németeket ...

 Az olajmezők azóta kimerültek, a város legfőbb terméke a helyben híres majkopi sör, illetve vodka. (Helyi forrásaink szerint persze ez is sokkal jobb volt Brezsnyev idején, amikor még állami volt a vodkagyár, mert most már a vodka se a régi.)

 dsc_0524.jpg

A város kiemelkedő landmarkja, legrégebbi álló épülete - a szeszgyár

Nos, Majkopért - bár rituálisan érdemes megnézni a kurgán hűlt helyét - senki nem kockáztatná a négy és fél órás vonatozást Szocsiból. (A vonaton nincs wc, végül is csak négy és fél óra, ugye, orosz viszonylatban a szomszédban van...) Hát akkor miért mondják azt, hogy Adigea a kaukázusi turizmus felívelő csillaga? Mert itt van a Szocsiban látott világörökség másik fele. Majkop még sík vidéken fekszik, de alig húsz kilométerre délre a várostól már kezdődnek a hegyek, és nem is akármilyenek. Szépek.  dsc_0766.jpg

Az adige turizmus központja Hadzsoh, avagy orosz nevén Kamennomosztszkij. A falun első látásra egyáltalán nem látszik, hogy bárminek is a központja lenne - lapos, tesznye orosz falu. A központban pravoszláv templom pár üzlet, egy bankautomata. 

 dsc_0542.JPG

dsc_0548.JPG

dsc_0695.JPG

Az, hogy itt pezseg a turisztikai élet csak onnan látszik, hogy az átlagnál sokkal több a szálloda-étterem a fő utcán. Van néhány népies stílusban épült akármi, amiről nem tudni, hogy mi lett volna, ha befejezik. Most leginkább Süsü várára emlékeztet. 

 dsc_0545.JPG

A turisztikai fejlesztések legdurvább alapanyaga - azt hittem, engem már semmivel nem lehet meglepni, de ezzel mégis - a terméskő mintázatú hullámbádog. 

 dsc_0843.JPG

Látszatra kő ....

A falu fő látványossága - egyben a Nyugat-Kaukázus világörökségi helyszín keleti vége - az utcáról nem látható. A városnak nevet adó kőhídról sem. Nem véletlenül - gondos kezek tették láthatatlanná a Hadzsohi Kanyont. Csak az láthatja, aki befizeti az 500 rubel belépti díjat. (2500 Ft - nem durván drága, de drágább pl. mint bármi Szocsiban.) 

dsc_0552.JPG

A falat egy jelentős méretű reklámtáblával próbálják leplezni ...

 ... a bejáratnál meg van sasliksütő, bazár és egy random ágyú 

dsc_0681.JPG

A kanyont egyébként a Belaja folyó vájta a sziklába, mielőtt kiérne a lapályra, ahol már Majkop fekszik. A legszűkebb pontján alig pár méter széles, és meglehetősen mély - igazán látványos. 

 dsc_0557.jpg

dsc_0563.jpg

dsc_0640.JPG

dsc_0637.JPG

dsc_0672.jpg

dsc_0620.jpg

Azt pedig meg kell hagyni, hogy ezért a pénzért rendesen kiépítették a kanyont. Semmit sem bíztak a véletlenre, mindenhová masszív vaslépcsők vezetnek, a kanyon oldalában sárga vaskorlátok védik az embereket a kihullástól. Van, aki szerint ez kicsit illúzióromboló, szerintem nagyon is jó. (Ez tette lehetővé, hogy kb. az összes többi általam ismert kanyonnal szemben itt én is élvezzem a sétát, és nem rettegéssel telve álltam az utolsó biztosnak látszó pontnál.)

 dsc_0659.jpg

dsc_0669.jpg

dsc_0668.JPG

A dolog nem annyira szép része, hogy egy "a helyi faunát bemutató állatkertet" is üzemeltetnek. Szerencsétlen állatok nyomorult kis ketrecekben senyvednek. A legszomorúbb látvány Tyimofej, a medve. 

 dsc_0647.JPG

De van még ennél több is. Hadzsoh környékén bőven van több napra elég természeti látnivaló is. A városhoz igazán közel van - alig pár kilométerre a Rufagbo vízesés. Illetve tulajdonképpen négy vízesés egymás felett.  Ugyanaz a cég üzemelteti a vízesést - elég hülyén hangzik ez így, de hát az orosz kapitalizmusban ez így van - amelyik a kanyont. Ötszáz rubelért lehet felsétálni a kis folyó mentén - de itt is szépen ki van építve minden. 

 dsc_0823.jpg

dsc_0835.jpg

 dsc_0811.jpg

A vízesés aljában még egy kis cserkesz skanzen is van - meg egy dicsőségtábla, azokkal a cserkeszekkel, akik rém jóban voltak Oroszországgal. Meglepő módon találtak ilyenből is elég sokat.  

dsc_0798.JPG

Népi lakóház és dicsőségtábla

 meg szőrsapkás beöltözős buli azért itt is vandsc_0807.JPG

 Kicsit távolabb van egy libegő is fel a hegyekbe, számos kiépített kilátóterasz, és túraút.

dsc_0742.JPG

dsc_0747.JPG

dsc_0743.JPG

dsc_0830.JPG

Az erdő itt már nem olyan különleges, mint Szocsinál, de azért itt is nagyon szép ...

... és a látvány is kiváló (jó időben persze, ami nekünk nem mindig volt.) 

dsc_0784.JPG

A hegyekben még barlang is - mint minden rendes orosz látványosságnál, itt is van gagyibazár és saslikos etető. És persze ötszáz rubeles belépő. 

dsc_0717.JPG

dsc_0756_1.JPG

Jellegztes adige sajt, dzsem, népies ruházat ...

...és kedves ajándéktárgy a gyereknek

 dsc_0752_111_1.jpg

Aki nagyon lelkes, még tovább is mehet. A komolyabb hegyi túrák Hadzsohtól negyven kilométerre egy kis hegyi faluból, Guzeriplből indulnak. Ott már nem olyan fejlett az infrastruktúra - nincs Magnyit bolt, benzinkút és Szberbank, és busz is csak napi kétszer jár fel. (Hadzsohba elég sűrűn járnak buszok Majkopból.) A környéken van már nemzetközi mintákat követő mászós kalandpark, lehet raftingolni a hegyi folyókon, és aki a sok mászás után még ébren bír maradni estére, az megkaphatja a hamisítatlan délorosz-kaukázusi bulizást saslikkal, népies műdalokkal beöltözős bulikkal, ahogy kell. Két napot az életünkből mindenképpen megér. 

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelkalandor.blog.hu/api/trackback/id/tr7715234542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2019.10.29. 10:39:21

Újabb világörökség (jelölti?) helyszín a szokásos gazdag képanyaggal és nagyszerű informatív leírással. :-) Most látom vagy fél tucatot kihagytam. Na majd pótlom.

Diákként én is jártam arra (Észak-Oszétiában, de átruccantunk Dél-Oszétiába is). Gyönyörű szép természeti környezet, bátran összevethető az Alpokkal. Mondogattuk is, maflák ezek az oroszok, ide turista paradicsomot lehetne csinálni. :-)

Eszerint elkezdték. :-) 1983-ban (mikor ott töltöttünk 2-3 hetet), Pjatyigorszkban volt egy szép templom, illetve talán Kiszlovodszkban is, aztán ennyi volt a "turizmus". :-( Végre rájöttek hogy a felhőkbe vesző hegyek is vannak olyan látványosak mint az épített környezet. :-)