Ahogy a rendes clickbait címeknél szokás, tulajdonképpen nem hazudunk, de nem arról szól a bejegyzés, amiről gondolnák. Aki a cím alapján az idősödő transzvesztiták lelki egészségére asszociálna, az rossz úton jár. Bár nyilván az is érdekes téma, de most egy szerbiai kisvárosról lesz szó, amely - talán - esélyes a világörökségi címre. 

Ma Spanyolországból Portugáliába schengeni határon juthatunk át - azt, hogy már másik országban vagyunk, csak onnan vesszük észre, hogy más nyelven látjuk a feliratokat, és a telefonunk közli, hogy egy órával korábban járunk. De ez nem volt mindig így. Nagyon nem. 

Kevés ellenszenvesebb történelmi személyiséget tudok elképzelni, mint Francisco Pizarro. Egy sötét bunkó volt, aki puszta pénzsóvárságból, aljas trükkökkel elpusztított egy egész civilizációt. Egyetlen hely  van, ahol nem (csak) így látják Pizarro történelmi jelentőségét. Oda megyünk most el. 

Engem nagyjából elkerült a Trónok harca, de a családom igazi rajongóvá vált. Így aztán számukra felvillanyozóan hatott, hogy elmegyünk a forgatás egyik helyszínére. Azért én sem unatkoztam Cáceresben és környékén. 

A kérdésre, ha végigautózunk a A66-os autópályán egyértelmű választ adhatunk - a sztráda pontosan követi egy jó kétezer éves római út vonalvezetését. Ma az "ezüst útjának" hívják, pedig talán az ezüst volt az, amit a legkevésbé szállítottak rajta. Hogy miért így hívják, és hogy mit vittek rajta, ha nem ezüstöt, azt megtudhatják, ha tovább olvasnak. 

Extremadura Spanyolország legszegényebb és egyszersmind legkevésbé turistás tartománya. Már csak ezért is érdemes oda elmenni. De miért még? Erről lesz szó következő sorozatunkban. 

A cím alapján úgy tűnhet, hogy Adigeába végképp nem érdemes elmenni. Pedig ez így nem igaz.  A fent írt nem-látványosságokon kívül láthatunk valódi látványosságokat, és megismerkedhetünk egy különös, hányatott sorsú néppel, a cserkeszekkel. 

Ha nem lenne világörökségi helyszín Szocsiban, minden valószínűség szerint a büdös életben nem mentem volna el oda. Aztán jól tettük, hogy elmentünk, mert furcsa, kicsit szürreális, de pozitív élmény várt. 

Murmanszk eredetileg nem szerepelt at útitervünkben, majd csak amolyan technikai megállónak tűnt. Aztán végül egyáltalán nem bántuk meg a két és fél napot, amit ott töltöttünk. Igaz, ehhez kellett a globális felmelegedés is

Milyen turistának lenni egy olyan helyen, ahol jó egy évtizedig emberek tízezrei szenvedtek? Nyomasztó. És érdekes. Ezért mentünk el a GULAG szigetcsoportra. 

süti beállítások módosítása