A cím alapján úgy tűnhet, hogy Adigeába végképp nem érdemes elmenni. Pedig ez így nem igaz.  A fent írt nem-látványosságokon kívül láthatunk valódi látványosságokat, és megismerkedhetünk egy különös, hányatott sorsú néppel, a cserkeszekkel. 

Ha nem lenne világörökségi helyszín Szocsiban, minden valószínűség szerint a büdös életben nem mentem volna el oda. Aztán jól tettük, hogy elmentünk, mert furcsa, kicsit szürreális, de pozitív élmény várt. 

Murmanszk eredetileg nem szerepelt at útitervünkben, majd csak amolyan technikai megállónak tűnt. Aztán végül egyáltalán nem bántuk meg a két és fél napot, amit ott töltöttünk. Igaz, ehhez kellett a globális felmelegedés is. 

Milyen turistának lenni egy olyan helyen, ahol jó egy évtizedig emberek tízezrei szenvedtek? Nyomasztó. És érdekes. Ezért mentünk el a GULAG szigetcsoportra. 

Petrozavodszkba tulajdonképpen tökéletesen értelmetlen lenne elmenni, ha nem lenne ott Kizsi szigete. De ott van. Így aztán elmentünk Karéliába, és nem bántuk meg. 

A drámai megnevezésssel a Volgodai Területet ( Вологодская область,) jelölnénk, és nem én találtam ki, hanem a helyi idegenforgalmi hivatal akar erre brandet (бренд) építeni. Hát legyen. Nézzünk, akkor az északi orosz lélek mélyére. Lesz azért világörökség is. 

  Kazahsztánnal kapcsolatban vannak az embernek prekoncepciói. Akkor is, ha járt már ott: jurta, lóhús, végtelen sztyeppék dögivel. Arra viszont, hogy olyan dolgokat lássunk, amelyek versenyre kelnének a hasonló európai jelenségekkel, valljuk meg, nem nagyon számítunk. Pedig van ám olyan. Mutatunk…

Azért vagyok szinte bizonyos, hogy a kedves olvasót is meg fogja lepni, amit leírok, mert bizony engem is meglepett, amikor néhány napja az országba látogattunk. Pedig engem már tényleg nem könnyű meglepni. Igaz, olyan is volt ezek közül, amivel én leptem meg a helyieket. 

Egy barátságtalan, szürke, szeles reggelen (Asztanában állítólag az ősz nagy része ilyen), elindultunk a Korgalzsin Nemzeti Park felé. A nagy sztyepp - a kétségtelen természeti látványosságok mellett -bepillantást engedett a szovjet és posztszovjet történelem furcsa fordulataiba is. 

Amikor felmerült az ötlet, hogy kellene egyet hajózni a Volgán, pusztán a praktikum  volt a vezérelv. Ha már vadásszuk a világörökségi helyszíneket, milyen jó, hogy egy már meglévőt (Bolgar), és egy olyan várományosi listás helyszínt, amelynek egy-két éven belül esélye van bekerülni (Szvijazsszk)…