Natitingoutól délre, Benin középső részén van egy fa az út mellett. Látszatra egyszerű növény, de a környék lakói különleges erőt tulajdonítanak neki. Dankoli (isten? démon?) szent fája. Aki itt áldozatot mutat be, annak kérése teljesül.  A fa körül népes csapat üldögél, mondhatni papok, papnők. Egyikük kérésünkre - némi fizetség ellenében - bemutatta, hogyan is történik a csirkeáldozat. A képek magukért beszélnek. De még mielőtt elborzadnánk, gondoljuk végig, tényleg olyan idegen, és barbár ez a dolog? Nem tanultunk mi már valami hasonlóról? De igen. A ritus szinte szóról szóra ( az istennevek kivételével persze) megfelel egy antik görög vagy római áldozati szertartásnak. Az istent szólítják, az oltárt szentelt olajjal öntözik meg (libáció), elmondják a kérést, felajánlják az áldozati állatot, majd vérét az oltárra csorgatják. Igen, szinte pontosan ilyen lehetett egy áldozati szertartás kétezer évvel ezelőtt mifelénk is. Csak a hófehér márvány, és az antik szerzők tekintélye valahogy magasztosabbá teszi, és nem gondolunk bele a tollakba, a vérbe, a vergődő állatokba. Az igazi kérdés persze az, hogy vajon idővel a mediterrán ókor hagyományai szivárogtak le ide, vagy az emberiség közös mélytudata nyilvánul meg itt is ott is? De erről majd egy következő posztunkban beszélnük.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.