Március elején az összeomlás előtt három nappal érkeztem haza, és egyértelmű volt, hogy, amikor lehetséges, újra úton leszünk. Július elsején nyitott rendesen Görögország, július elsején az első reggeli gépen rajta ültünk. Csodás két hetet töltöttünk a szigeteken. Elmondjuk, hogyan és miért, és hogy miért nem indul ezzel újra a blog. 

A márciustól júniusig tartó alapvetően rémes időszak egyre bizonyosan jó volt, megerősítette bennünk a "carpe diem" életérzést.  Bebizonyította, hogy a huszonegyedik században is bármit elvehetnek bárkitől, kivéve azt, amit már megtapasztalt, megélt, így a legrosszabb, amit tehetünk, ha bármilyen mondvacsinált indokkal nem tapasztalunk, nem élünk meg valamit.  Nem vetted ki az összes szabadságod 2019-ben, mert fontosabbnak/halaszthatatlannak tűnt a munka, különben is majdmáskor? Megszívtad. Kivetették a maradékot, és otthon rohadtál a karanténban. Nem mentél el Thaiföldre/Kambodzsába/Kínába, mert drága/család/barátnő/munka/majdmáskor? Megszívtad, oda már sose mehetsz. 

Szóval egyértelmű volt, hogy abban a pillanatban, ahogy lehet menni, megyünk. És a görögök voltak az elsők, akik bejelentették, hogy mikor-hogyan nyitnak, így egyértelmű volt, hogy oda megyünk. Az is egyértelmű volt, hogy kompromisszumok nélkül - olyan programot csinálunk végig, ha lehet, amelyet bármelyik békeévben is megcsináltunk volna. Egy ilyen szigettúra pedig már régóta a tervek között volt. Július elsején az első géppel a három gyermekkel együtt elindultunk Athénba, majd onnan kompoltunk Mikonoszra, onnan kirándultunk Déloszra, majd jött Patmosz, onnan Ikaria és Furni érintésével Számosz, onnan egy újabb komppal Hiosz, majd még egyet kompolva Leszbosz. Onnan már repülővel tértünk vissza Athénba, ahol még megnéztük a főbb nevezetességeket. Jól tettük, kifogtuk azt a két hetet, amikor még megvolt a normalitásnak legalább a látszata, és nem indult el újúlt erővel az ellenkampány. Szóval az élet igazolt minket, carpe diem.

Térképen érzékeltetve ...

Hogy milyen volt? Csodás. A szigetek kicsik - pont jók arra, hogy két-három nap alatt végigjárjuk, ami látni érdemes, és közben legyen idő hosszú ebédekre, vacsorákra, pihenésre a tengerparton, és ehhez ne kelljen korán kelni. A szigetek közt a közeledés kényelmes - hatalmas  kompok járnak, maga az út is élmény. Foglalni egyszerű, itthonról neten megvehetjük a jegyet - illetve vigyázzunk, mert egy vócsert kapunk, amit még be kell váltani  - de az árak barátságosak, egyik szigetről a másikra 15-30 euróért átmehetünk. 

Érkezik a "Teológus" elnevezésű komp Mikonoszra - már a ki- és berakodás végignézése is lenyűgöző élmény. 

Elképesztő természeti és épített szépségekre készüljünk. A szigetvilág Görögország talán leglátványosabb része. 

Mikonosz napnyugtakor...

... Patmosz a kolostoról ...

... Hiosz nyugati partja ..

....Leszbosz a Molivosz erődből. 

Voltak elegáns strandok ingyen törölközővel és welcome drinkkel...

... voltak rusztikusan bájosak ...

... és családiasan árnyasak. 

A szolgáltatások jók - és még nem sorvadtak el - a szállodákban-éttermekben örültek, hogy ott vagyunk, kaptunk ajándék desszertet, sőt bort is. 

Hangulatos vacsorázóhely, ingyen desszerttel ...

Mit csináltunk? Sétáltunk középkori kisvárosok szűk utcáiban. 

Olimpi ...

... Pirgi

Fürödtünk vízesésben... 

meg természetes hőforrásban, ami a tengerbe ömlik.  

Jártunk bizánci kolostorban,,, 

A Nea Moni Hioszon

... és törökfürdőben. 

...meg kővé vált erdőben. 

Vártunk kompra egy nagy csapat migránssal, és buliztunk a helyiekkel egy olyan hegyi faluban, ahol időtlen idők óta nem jár külföldi. 

Ettünk frissen fogott polipot, sajttal töltött tintahalat, pasztramit, krétai gombás sült rizst, kapribogyós sárgaborsót, és sok minden egyéb finomságot, ittunk úzót és recinát .

Nem maradhatott ki a klasszikus szuvlaki ...

...és mindenféle tengeri állat sem. 

És ebbe még belefért pár új világörökségi helyszín is. 

Délosz szigete Apollón születési helye ...

... és Számosz,, ahol Héra született...

... valamint a Szt. János kolostor Patmoszon. 

Szóval azt csináltuk, amit a turisták csinálni szoktak, látszatra semmi különöset. Bármely más évben ez egy tartalmas, de többé-kevésbé átlagos nyaralás lett volna, ami után írnánk szépeket a hioszi masztikatermelésről, Leszbosz kapcsolatáról az olívaolajjal, a sajátos nyugati hatásokról a szigetek kolostorépítészetében, és ki tudja még miről. Csak hát ez egy nem normális év. Így ezek a történetek most senkit nem érdekelnek. Mi az, ami érdekel most mindenkit?

De nem volt ez tiszta katasztrófaturizmus?

A járványt kísérő hisztéria valóban mélyütést mért a görög turizmusra, de igyekeznek. Mikonoszon, Athénban kb. félházzal üzemelt minden már, mikor eljöttünk (Mikonoszon az első nap volt kísérteties), Hiosz amúgy is inkább a belső turizmusra épít, Leszboszon meg már a migrációs válság kezdete óta vergődik a helyi turisztikai szektor. Igazán nagy drámát Számoszon láttunk - ott alapvetően skandináv és brit turistákra épül az üzlet, a skandinávokat nem nagyon engedik ki, a briteket meg, amikor ott jártunk, még nem nagyon engedték be. Ha csak egy rossz nyár lesz, akkor - azt mondták a számosziak - ők is túlélik. Sajnos attól tartok, nem így lesz - de erről később. Minden esetre egyelőre tökéletesen működik az infrastruktúra, és aki odamegy, így kap egy kis plusz figyelmet, vendégszeretetet. 

Mikonosz július másodika reggel még teljesen kihalt volt ...

... estére már kezdtek gyűlni a turisták. 

Athénban lökdösődés nélkül láttuk az őrségváltást ...

... turisták nélkül láttuk a Parthenont...

... meg Poszeidón szobrát a Nemzeti Régészeti Múzeumban. 

Ezt meg lehetett csinálni? Mert vannak, ugye, az intézkedések...

Tudom, attól zengett a sajtó hónapokon át, hogy majd mindenféle intézkedések lesznek, amiktől ha olyan hülyék vagyunk, hogy idén se mondunk le az utazásról, akkor azok majd jól belerondítanak. Elveszik úgymond az élvezeti értékét. Hát ez így nem igaz. Az infrastruktúra még áll, a szállodák - éttermek nagy része kinyitott, a látványosságok is. Egyetlen egyet, Eupalinosz alagútját Számoszon találtuk zárva a vírusos intézkedések miatt. Hogy mi van nyitva, és mi nincs, azt persze nem lehet előre megtudni, de hogy a görög látványosságoknak nincs értelmezhető honlapjuk, azt eddig is tudtuk. Mindent lehet foglalni interneten, ahogy eddig is, a hajók mennek rendben - késnek, de ez nem újdonság . A tömegközlekedésen - kompokat is beleértve - maszkot kell hordani - elég nagy arányban hordják is -, de hát ez itthon is így van.

Maszkban a kompon

Maszkot kell viselni a múzeumok jelentős részében is, és van ahol szabályozzák, hogy hányan lehetnek bent - ez csak annyit jelent, hogy kis számos plasztik kártyát is kapunk a jegy mellé. Nem egy nagy durranás. Egy helyen, Athénban a Nemzeti Régészeti Múzeumban figyelik, hogy egy-egy teremben hányan vannak, vártunk kétszeri is öt percet emiatt. Kézfertőtlenítő mindenütt van, igénylik is, hogy használjuk, de, valljuk meg, ez a nyári melegben inkább hűsítő szolgáltatás, mint kötelezettség. 

Távolságtartásra felszólító jelzés egy múzeumban

Az éttermekben, boltokban a személyzet maszkot hord, de a vendégektől nem kérik. Hát ennyi. A strandokon semmit nem érzékeltünk. Persze lehet, hogy csak azért, mert amúgy is később délután szeretünk strandolni. És amúgy is kevesebben vannak - bár a helyiek megtöltik a strandokat azokon a helyeken, ahol eddig sem csak a külföldiekre számítottak Hőmérőzéssel egyszer próbálkoztak, de a kínai hőmérő a második ember után döglött be. Szóval, semmi drámai. Csak azért riogatnak az intézkedésekkel, mert riogatni jó, mert a riogatós cikkekre többen kattintanak. Ez is annak a kampánynak a  része, amelyről hamarosan írunk. 

 Na, de nem féltetek? 

Mitől kellett volna? Ja tényleg, a VÍRUSTÓL. Na, attól nagyon nem. Tudom, ott van minden pontyon, meg hűde borzasztó számok voltak egy német húsfeldolgozóban (már nincsenek, de nem érdekes), meg cseh szénbányában, meg osztrák karizmatikus keresztény gyülekezetben a karéneken. Ezek közül egyetlen helyet sem látogattunk meg. Görögországban eddig 194-en haltak bele, azok töredéke a 65 év alatti. Kb. 11 milliós lakosság mellett mekkora az esélye, hogy én leszek a következő? Hol van ez attól a valószínűségtől, ami bármilyen szinten hatást gyakorolhatna az én döntéseimre? A szigeteken meg gyakorlatilag egyáltalán nem is volt vírus - még azelőtt lezárták a közlekedést, hogy bejutott volna. Arról már nem is beszélve, hogy a turistáskodástól kb. lehetetlen elkapni a mindmeghalunkvírust, a fertőzöttek legnagyobb része családon belül, vagy elég sajátos körülmények között - sport, közös éneklés, éjszakai bulizás stb.  - szerezte. De amúgy is mindegy. A racionalitás senkit nem érdekel. Az egyetlen valós aggodalom, hogy valami állami szabályzás váratlanul megszívat. Erre sajnos számítani kell, és sajnos egyre inkább kell számítani. 

 De miért nem maradtatok itthon...

 Tudom, sok szép hely van. Megyünk is, amikor tehetjük egy-két napra itthon is. 

Tata, Fényes tanösvény - ez is idén nyáron készült 

Ócsa, ez is.

Csakhogy ez nem helyettesítő termék. Szűkebb lakókörnyezetünk és a nagyvilág megismerése nem helyettesíti, hanem kiegészíti egymást. Akkor tudjuk értékelni a saját kultúránkat, ha mást is ismerünk, akkor tudjuk helyén kezelni a szűkebb környezetünk értékeit, ha kontextusba tudjuk azokat helyezni. Nehéz úgy összefüggéseket, kapcsolatokat, látni, hogy valamiből csak egy egészen kis részt ismerünk. Szóval a kérdésfeltevés a kettő párhuzamba-ellentétbe állítása is totálisan hamis. 

 De csak erre a nyárra, mert most van ez a járvány ...

Erre több válasz is van. Egyrészről elmúltam ötven éves, nem olyan sok nyaram lesz már, ha egyet kihagyok, az is a hátralevő évek arányában nagy veszteség. A tavaszi szezont a karantén miatt amúgy is buktuk, a nyár is rövidebb volt, csak egy utazás fért bele. 

Másrészről nem úgy néz ki, hogy ez egy rövid, átmeneti megtorpanás lenne.Készséggel elhinném, hogy  az államok - a sajtóval a véleményvezérekkel stb - csak polgáraik egészségét védik, ha a korlátozások a szükséges mértékig mennének el, és racionálisak lennéek. Azokból a régiókból és azokba a régiókba korlátoznák a mozgást, ahol aktuálisan magas a fertőzésszám, egyébként pedig a légijáratokon megfelelő protokollokat alakítanának ahhoz, működhessen a rendszer. Pontosan az ellenkezője történik, a mogást aránytalanul, értelmetlenül korlátozzák, a közlekedés helyreállítására kísérletek sincsenek. És ez a jövőre is igaz -  nem azt mondják, hogy oké, aki be van oltva, az majd mehet, mint régen, hanem azt, hogy "kihasználva a válságot igyekeznek új alapra helyezni a turizmust" . 

Ahogy előző írásainkban is bemutattuk, egészen komoly, és egészen abszurd koalíció alakult arra, hogy az emberek határokon átívelő mozgását véglegesen megakadályozzák. Az okok, indokok persze nagyon különbözők - van, aki egyszerűen utálja a fehérek ronda képét, romlottnak és büdösnek tartja őket, van, aki a frusztrációját vezeti le így, hogy nem sikerült a járványra hivatkozva szétverni a teljes fogyasztói társadalmat, van, aki csak a fiatalokat utálja, mert azoknak van pofájuk jól érezni magukat, és nem akarnak este nyolckor aludni menni, van, aki csak a kattintásszámot akarja növelni, és tudja, hogy a félelemkeltő hírek terjednek a legjobban, és van, aki csak annyit akar, hogy ne menjen senki  külföldre, mert akkor kiviszik a pénzt az országból. Nem összeesküvés ez, hanem egy öngerjesztő folyamat, amiben elég sokan találják meg a saját számításukat. Alakul a korszellem.

Ahol tehetik, ott adminisztratív intézkedésekkel  egyszerűen lezárják beláthatatlan ideig a határokat. Az már látszik, hogy, aki eddig nem jutott el Ázsiába, Afrikába, az valószínűleg beláthatatlan ideig nem is fog. Ott a xenofóbiával vegyes rettegés már lehetetlenné teszi a turizmus normális újraindulását. Thaiföldön már a lakosság 94 százalékával hitették el, hogy minden fehér ember fertőző, és nehogy egyet is beengedjenek, Japánban azon gondolkodnak, hogy lehetne úgy olimpiát tartani, hogy csak a versenyzőket engedjék be, vagy inkább sehogy, Ausztrália, Új-Zéland határozatlan időre lezárta a határokat, nem valószínű, hogy valaha újra akarnák nyitni.  Ha lesz is turizmus ezeken a vidékeken, csak érdektelen és túlárazott, zárt szigetekre mehetünk majd. 

A schengeni övezeten belüli határokat nem olyan egyszerű örökre zárva tartani, így itt más megoldások lettek általánosak. Itt kerül képbe az ún. nodging, a noszogatás, a modern kommunikációs technikák  egyike. Annyi negatív üzenettel kell bombázni a hírfogyasztókat, hogy maguk döntsenek úgy, hogy megtesznek/nem tesznek meg valamit.  Így sikerült annó 2012-ben rábeszélni London lakosságát, hogy önként lépjen meg a városból az olimpia idejére. Most pedig határokon átívelő mozgás lett a céltárgy. (Ehhez persze nem árt mellé jól célzott zavart és bizonytalanságot keltő adminisztratív akciókat is tenni - lehetőseg úgy változtatgatni a karanténszabályokon, be- és kiutazási feltételeken, hogy minden teljesen tervezhetetlen legyen.) Csúsztatások, rémületkeltés, a turista mint olyan dehumanizáló módon negatív kontextusba tétele, és számos más kommunikációs eszköz áll rendelkezésre. Ismerjük a trükköket - a problémák kezdetén  headline, amikor megoldják, hallgassuk el, mindig a legnagyobb számot tegyük ki, a legdrámaibb címet adjuk, sok jelentéktelen, de félelemkeltő információval bombázzuk a nagyérdeműt, a véleménycikkekben a turistákat en bloc állítsuk be emberalatti vadállatoknak stb. Csak két példa erre, a mértékadónak nevezett Economist cikke, amelyik  lelkesen vázol fel egy olyan jövőt, ahol 2022-re a staycation (már a szótól is undorodom) lesz a követendő norma, és az abszurd abszurdja, amikor már Lonely Planet is lelkesen arra buzdít, hogy maradjunk otthon, mert az sokkal jobb. 

Attól, hogy lesz vakcina ez nem feltétlenül változik meg. A - szerintünk  - gonosz szellem kiszabadult a palackból. Mivel jelenleg sem racionális döntések születnek, azt később sem tételezhetjük fel - azok a tulajdonviszonyok, amelyek a belföldi turizmust  helyezik előtérbe, maradnak, ahogy marad a xenofóbia, az értelmetlen rettegés,  a frusztráció is. 

Hova vezethet ez? Ha drasztikusan esik a kereslet, akkor a kínálat is csökkenni fog. Csődbe mennek a légitársaságok, szállodák, autókölcsönzők, éttermek. A maradék szolgáltatás pedig annyira drága lesz, hogy az tovább csökkenti a lehetőségeket. Aki most rettegésből és a szégyentől való félelmében maradt otthon, majd azért marad, mert már nem tudja megfizetni. 

Úgyhogy egyetlen tanácsom van, senki se hallgasson a huhogókra, rettegőkre, most menjen, amíg lehet. Most még jó, de lehet, hogy ez lesz az utolsó nyár. Ne legyen igazam. Mi ameddig tehetjük, mozgunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.