A cím alapján úgy tűnhet, hogy Adigeába végképp nem érdemes elmenni. Pedig ez így nem igaz.  A fent írt nem-látványosságokon kívül láthatunk valódi látványosságokat, és megismerkedhetünk egy különös, hányatott sorsú néppel, a cserkeszekkel. 

Nem egy olyan helyen voltunk már, amelynek a híre sokkal rosszabb, mint a valóság. Irán, Algéria, Dagesztán és Eritrea mellé most felsorakozott Szudán. Első hallásra úgy tűnik, mintha egy nettó mazochista útiterveit hallanánk. Pedig nagyon nem. 

  És nem is túl drága, meg nem kell rá két hét. Mert, ugye, a téli szezonnak van némi hátulütője. A "télből a nyárba" jellegű utak általában drágák, és messze visznek, vagyis nem elég rájuk egy hét - viszont kell fejenként sok százezer. A másik terv, ugye, a síelés, de hát biztos vannak rajtam…

Szinte egyedül lenni egy olyan helyen, ahol egyébként turisták nyüzsögtek, lehet örömteli és kellemes neked - de gondold magad azok helyébe, akik a turistákból akarnának megélni.  Nekik ez inkább szívás. (Paolo Coelho biztos frappánsabban mondta volna el ezt is,  de mindegy.) 

Észak-Korea csak látszatra kommunista diktatúra, valójában sokkal jobban illene rá az istenkirályság jelző. Aki tanult ókort, tudhatja, milyen az - Phenjanban megelevenedik az ókori Egyiptom, csak éppen sakálfejű istenek nincsenek hozzá. Az istenkirályság igazi kifejeződése pedig a Kanszuszai…

süti beállítások módosítása