Bár az Athosz-hegy az általam ismert világ egyik legszemrevalóbb helye, igazán nem lep meg, hogy alig 1800 ember döntött úgy, hogy itt éli le az életét. Szerzetesnek lenni egyáltalán nem vicces - no, persze nem is erre találták ki a dolgot.   

Ha van az Európai Unión belül egy olyan hely, ahová csak iszonyat hosszú várokozás után, bonyolult vízumoztatási procedúrákon átesve lehet bejutni, oda már csak a sportértéke miatt is el kell menni, gondoltam én. Ha ráadásul ez az egyetlen hely a földrészünkön, ahol az elmúlt ezer évben vajmi…

Napok óta gondolkodom azon, hogy valami frappáns jelző kellene Szardínia mellé. Úgy általánosságban kis kalapáccsal ütögetném azok ujjait, akik bepötyögik a gépbe, hogy 'lélegzetelállító panoráma', 'ősi város', 'azúrkék mélység', és még van néhány hasonló, elcsépelt turisztikai szófordulat. És most…

Már az előző posztban feltettük a kérdést - hogyan kerülnek az oroszok a Krímbe? És mi bajuk van nekik a tatárokkal és viszont? És hogy jön a képbe Ukrajna? Most már meg is válaszoljuk.

Van egy éve is, hogy abbahagytam ukrajnai történetünk megírását. Ott tartottam akkor, hogy megérkeztünk a Krímbe, aztán valahogy halogattam. Mondván van ennél aktuálisabb téma is...  Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen fájón aktualitássá válik a folytatás. A békés, jámbor, kimondottan turistás…

Szinte egyedül lenni egy olyan helyen, ahol egyébként turisták nyüzsögtek, lehet örömteli és kellemes neked - de gondold magad azok helyébe, akik a turistákból akarnának megélni.  Nekik ez inkább szívás. (Paolo Coelho biztos frappánsabban mondta volna el ezt is,  de mindegy.)