Pár évvel ezelőtt már nyavalyogtunk egy sort, hogy, na, ez már tényleg sok. De az ez évi felhozatalt, különösen pedig a körítést látva, tényleg a világörökségi mozgalom/jelenség válságáról beszélhetünk. 

Nyár van, hőség, vakító fény. Nagyszerű felüdülés, ha a föld alá menekülünk. Hűsölés Lengyelország világörökségi bányáiban.  

Gyerekkel csak meleg tenger mellé lehet menni, mert a gyerek az olyan, hogy kell neki a meleg víz. Ez olyan evidencia, amelyet épeszű szülő meg sem kérdőjelez Magyarországon. Néha elhangzik valami kamu, vállvonogató szabadkozás-féle, hogy persze, ha magunk lennék, akkor ugye más, dehát gyerekkel…

Bár vannak "kedvenc helyeim" a világban, kimondottan ritkán térek vissza valahová. A világ nagy, az élet pedig lehangolóan rövid. Pedig jó lenne sok helyre visszamenni, és felidézgetni a szép emlékeket. (Ez már elég öregemberes hozzáállás, ugye.) Vagy mégse? Marrákest annyira megszerettük, hogy…

Hiába is reménykednek olvasóink, nem lesz szó vakkomondorokról, bár kétség kívül érdekes, számunkra szokatlan női léthelyzetekről írunk. Mindezt a mai Algériában. Mert egy algériai út nem lehet teljes egy sivatagi kirándulás nélkül.

 A hogyan után jöjjön a miért, vagyis, hogy, ha már lehet menni Algériába, akkor miért tegyük. Sok oka van annak - de most kezdjük a régi görögökkel, vagy rómaiakkal.   

Egyre erősebb érzéseim vannak afelől, hogy a világ külügyminisztériumaiban paranoid androidok gyártják a figyelmeztetéseket a "szakértők" véleménye alapján, akik pedig a valóság helyett horrorfilmeket néznek. Különben nem tanácsolnának el a világ legbarátságosabb, legkedvesebb helyeitől. Mint pl.…

Amikor felmerült az ötlet, hogy kellene egyet hajózni a Volgán, pusztán a praktikum  volt a vezérelv. Ha már vadásszuk a világörökségi helyszíneket, milyen jó, hogy egy már meglévőt (Bolgar), és egy olyan várományosi listás helyszínt, amelynek egy-két éven belül esélye van bekerülni (Szvijazsszk)…

Törökország története elképesztő fordulatokat vett az elmúlt kétszáz évben. A mesés Keletből alig pár évtized alatt lett "Európa beteg embere", majd a Nyugat - meglehetősen lerongyolódott - védőbástyája, hogy végül elérjük a ma, oszmán nosztalgiákat ápoló, sikerországát. Törökországi utunk első…

Sok minden történt a hét végén, leginkább is persze a görög válság. De, aki most egy jó anyázós, "hogy fosztották ki szegény görögöket" posztra vágyik, az sürgősen hagyja abba az olvasást. Egy szó sem lesz erről. Az igazi rajongók ugyanis a hét végén sem (csak) Athénre, hanem Bonnra (is) figyeltek -…