Világörökségek 18. - Diaolouk Kaiping környékén
2013.02.25. 18:51
Mi ez? Úgy első látásra egy házgyári lakótelep és egy csácsogó villa szerelemgyereke, esetleg egy betonbunker és egy mediterrán villa furcsa nászának eredménye - de mindenképpen a világ egyik legszokatlanabb épülete. Elsőre azt sem tudnánk megsaccolni, a világ mely részén készült ez a kicsit hivalkodó, kicsit várszerű építmény. Megmondom - Kínában. És nem is csak egy van belőle, hanem öt faluban több tucat. A tizenkilencedik század végén, huszadik elején épültek. Ekkor ez a vidék már százezrével ontotta a vendégmunkásokat a világ gazdagabb részeire, sokan dolgoztak a Brit Birodalom nagyvárosaiban, mások Amerikában. De a családi kapcsolatok - már akkor is, vagy akkor még inkább - erősek voltak, és aki tehette hazaadta a pénzét, vagy, ha jól megszedte magát, haza is költözött. Nem véletlenül emlékeztetnek ezek az épületek azokra a palotákra, amielyeket kis balkáni, erdélyi falvakban láthatunk, amiket szintén vendégmunkások, vendégmunkából hazatértek építtettek. A cél ugyanaz: megmutatni a falunak, hogy milyen sikeresek lettünk. Mert külföldön akármit dolgozhatsz, "valaki" csak otthon lehetsz. A tornyok - helyi nevükön diaolouk, pedig csak nőttek, nőttek, és lassan meghonosították az egészen addig szigorúan földszintes kínai építkezésben az új formákat, és új technikákat. Aztán, ahogy a vendégmunkás-lét és a gazdagság is bűn lett a kommunizmus korai évtizedeiben a tornyokat nagyobb részt sorsukra hagyták. Berendezésük megmaradt olyannak, amilyen a huszas évek végén az utolsó békeévekben volt. Egy rövid prosperáló korszak furcsa mementói lettek. A turisták - nyugatiak - már el-eljutottak ide az elmúlt évtizedekben is, mert eljutni ide azért nem egy nagy kihívás. Kaiping, a körzet központja Kantonból is, Hongkongból is könnyedén megközelíhtető, jó, gyors buszok viszik-hozzák az embereket. Az új Kína pedig, amelyikben a külföldi munkavállalás és a gazdagság fitogtatása ismét elfogadott lett, keblére ölelte ezeket a műemlékeket. Alig néhány éve még kalandos történeteket lehetett olvasni arról, hogy az érdeklődő nyugati hogyan bérelt riksát, és járta be a falvak külterületén elhagyatottan álló tornyokat. Ma már nincsenek kalandok. (Na jó egy azért van: kell egy kínaiul beszélő embert találni, aki elmondja a taxisnak, hogy hová, és mennyiért vigyen.) A tornyoknak otthont adó falvakat körbekrítették, az ott lakók nagy részét, gondolom, kirakták, aki maradt az biodíszletként éli az életét. A tornyok körül sétautakat építetttek, bennük szépen rendberakták a berendezést. És persze az egész elé odatettek egy kasszát, ahol a kumulatív jegyért, amivel az öt komplexumot végig lehet járnil ekérnek egy - kínai viszonylatban - csinos összeget. Míg az ember mind az öt helyet végigjárja, lemegy nap - de megéri. A kínai történelem egy olyan szeletét ismerheti meg, amit sehol máshol nem láthat. Megérdemelte a hely a ivlágörökségi címet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kbalazs · http://www.chinabiz.hu 2013.02.26. 05:43:27
Jártam Kaipingban az előtt is, hogy a Kaiping Diaolou világörökség lett, meg persze utána is. Már előtte sem sokan laktak a legtöbb ilyen épületben, zömmel csak az idős családtagok, a fiatalabb generációk már akkor is a városokban éltek, dolgoztak. Az idősek meg érthető módon nem szívesen engedtek be látogatókat az otthonukba, nekem egyszer volt szerencsém néhányba bemenni, amikor egy ünnep alatt épp a szülőknél látogatóban jártak a városban dolgozó gyerekeik.
Amikor felterjesztették az Unesco védettségre, akkor ironikus módon az üresen állókra is lakat került, nehogy addig is bemenjen valaki, ma pedig a (Kínában szokásos) magas belépődíjak mellett látogatható a kiemelt pár tucat. Ha valakinek van ideje, akkor érdemes felfedezni párat a több ezer többi közül is (taxi mellet helyi buszjáratokkal is próbálkozhatnak a kalankedvelők), de ezek esetében persze ma sem garantált, hogy beengedik az embert, cserébe nem csak a turistáknak felújított épületeket látja az utazó.