Egy olyan helyről fogunk szólni, ami legalább olyan érdekes, fontos, és "misztikus", mint a Stonehenge vagy a Nagy Piramis. Csak éppen rosszabb a sajtója (nincsen neki), és Bulgária egy olyan részébe kell utazni érte, ahová önszántából vajmi kevés turista vetődik el.
Amikor életemben először jártam Vidin környékén, az egész elég lehangolónak tűnt. 1992 nyarát írtuk, a jugoszláv háború miatt nem volt tanácsos Szerbián át utazni , mi pedig Görögországból jöttünk haza kocsival. Vidinnél kompoltunk át Romániába. Rémes élmény volt - máig élnek bennem a gatyarohasztó hőségben eltöltött órák az út mentén, ahol a bozótos egyszerre volt kamionparkoló, bordély, nyilvános illemhely és utcai étkezde. Motorháztetőn melegített toroskáposzta-konzervet ettünk, és néztük, hogy a dolgozó lányok hogyan szolgálják ki az unatkozó török kamionosokat, mielőtt felhajtottunk volna a rozzant kompra.
No, ma ebből már semmi sincs. Az Európai Uniónak hála néhány hónapja megnyílt a Vidint a romániai Calafattal összekötő csillogó-villogó, "Új Európa" évre hallgató híd.
Nagyjából akkor kezdték tervezni, amikor itt jártunk először, mostra készült el - a történet elég ismerős. Ahogy az is, hogy közben - csak, hogy ne legyen ennyire szép a kép - kiderült, hogy az új híd alig három hónap után már kátyúsodik, és félő, hogy össze fog dőlni (!). Az egyszerűsített határátkelés pedig valahogy fél órára sikeredik - igaz, már legalább egyik oldalon sem kér baksist a határőr. (Viszont 6 euró a hídpénz.)
De nézzük, hogy a híd-fetisisztákon kívül másoknak érdemes-e eljönni ide. Nagyon is. Bulgária északnyugati csücske egészen különleges látnivalókat rejteget. Kezdjük magával Vidin városával: meglepően kellemes hely, jó éttermekkel, egy érdekes várral, és némi magyar vonatkozással - egykor mi Bodonynak hívtuk, és itt volt a magyar érdekszféra legdélebbi pontja. Legyünk rá büszkék! Vidinben azonban az a legjobb, hogy kiváló kiindulási pontként szolgál a környék két igazán különleges látványosságához.
Belogradcsik önmagában nem túl érdekfeszítő - bájos, álmos balkáni városka. A kihalt bankban (onnan tudtuk, hogy ez a felirat volt felette) egy álmosnak látszó hölgy közli, hogy ez nem bank, és menjünk a szomszédba, a turisztikai irodában egy szintén elég álmos hölgy mondja, hogy itt ugyan sok minden ki van téve, de lehetőleg semmit ne vigyünk el, mert mindenből csak egy kincstári példánya van helyben olvasásra. Tisztára, mint a Széchenyi könyvtár. Megpróbáljuk memorizálni a térképet, és elindulunk a vár felé. A várban valójában nem is a vár az érdekes. Az csak körítés a sziklákhoz.
Bármennyire fantasztikusnak is látszanak, ezek természeti képződmények. Egykor - a Triász-korban - itt sekély tenger volt. A folyók hordaléka homokot, iszapot rakott itt le. Az idő és a nyomás ebből homokkövet csinált. Ebben itt-ott keményebb konglomerátumok alakultak ki, amelyeket a vasoxid, hematit tart össze. Ez már a Jura korban történt - igen, amikor a dínók éltek. Aztán a tenger eltűnt, a környék megemelkedett, törésvonalak jöttek létre. Kisebb nagyobb folyók, patakok vájtak maguknak medret a homokkőben. A kiálló sziklákról pedig a lágyabb kőzetet lecsiszolta a szél. Ami maradt, a vörös, vasasabb, keményebb kőzet.
Na ez az a történet, ami rém érdektelen, és a régi öregek fantáziáját sem mozgatta volna meg. Ezért vontak legendákat a kövek köré. Bár a világ nagy, és a kultúrák, látszólag, igen eltérőek, az ilyen furcsa sziklaalakzatok körüli legendák kb. olyanok, mintha a Big Bröther gyártójától vették volna licencbe a szinopszist hozzájuk. Malajziától Sierra Leonéig mindenütt reménytelen szerelemesek kövültek bele a sziklába, esetleg egyházi személyek meditálták magukat kővé, no maximum a helyi fauna egy-egy nagyvadja elől lehetett még így menekülni. (Jó lenne egyszer, a változatosság kedvéért egy helyi gájdtól hallani az Unalomba Kövült Marketingasszisztens, vagy a Sörösdobozokkal Megrakott Nejlonszatyor nevű szikla legendáját. Esetleg azt, hogy erről semmi nem jutott eszünkbe, de tök jól néz ki.)
Itt is van Medve, Dervis és Iskoláslány. (A legendát nem írom le, a szereplőkből ki lehet találni. Nem, nem az iskoláslány akarta megenni a medvét, sőt nem is a medve volt szerelmes az iskoláslányba. ) A vár rendesen ki van építve - mindenhova lépcsők vezetnek - így tényleg megéri felmászni a tetőre. A kilátás egészen kellemes.
Egy óra nézelődés után azonban távoztunk - várt még minket bulgáriai tartózkodásunk fénypontja, ahol megválaszolhattuk a címben némileg provokatívan feltett kérdést is. Ha a világ kicsit igazságosabb, avagy a bolgár örökségvédelem kicsit aktívabb lenne, akkor a Magura-barlang most ott virítana a világörökségi lista közepén, nagy piros betűkkel. (Jelenleg a belogradcsiki sziklákhoz hasonlóan a várományosi listán van. ) Nyugdíjas gépészmérnökök tennék fel arra az életüket, hogy megfejtsék a titkát, és adnák ki könyvüket a parizerre félretett pénzecskéjükből, tízrészes sorozatot rittyentene köré a Nat Geo, és a napfordulókon félőrült druidahívők hadai szállnák meg az összes környékbeli fogadót, hogy aztán gyolcsruhában járjanak körtáncot a látogatóközpont büféje körül. De a világ tök igazságtalan, így a nyugdíjas gépészmérnököknek, autodidakta taxisoknak, és igazlátó vízvezeték-szerelőknek kizárólag a Stonehenge-ről, a Kheopsz piramisról, na maximum a Phaisztoszi Korongról vannak halálosan megbízható elméleteik. A Magura-barlangot csak kisszámú, de elszánt, bolgár ufó-hívő látogatja.
De - ennyi előkészítés után - nézzük meg, mire is voltunk ennyire ráizgulva. Az eljutás egyszerű - Vidintől, Belogradcsiktól táblák vezetnek oda - és az út is jó. A "látogatóközpont" inkább rozzant bódé, amit még Zsivkov elvtárs idejében húztak fel. Viszont - ennek még szerepe lesz a történetben - onnan már szabad az út. Ellentétben a világ legtöbb barlangjával, itt nem kell csoportos vezetett túrához csatlakozni.
A barlang maga is érdekes. Meglehetősen nagy, és szinte végig - 2,6 km-en - ki van építve. (Jó egy óra végigjárni, és a kijárat nem ott van, mint a bejárat. Elvben kisvonat visz vissza a bejárathoz, a gyakorlatban a sofőr otthagyott minket. ) A termek elég látványosak - még ha nincs is bennük túl sok igazán látványos cseppkő-alakzat. (Biztos van nevük is, nem volt gájd, aki órákat untatott volna ezzel minket.)
Bár szinte minden barlangban laknak, lakhatnak denevérek, itt kimondottan sok van belőlük. Az ember folyamatosan a kellemetlenül csúszós denevérkakikn botorkál, és gyakran húznak el a feje mellett az állatok. Egy szűk, kimondottan félelmetesnek tűnő és kimondottan denevéres (Ismerjük a vonatkozó tréfát: Hurkát hozzál, de ne véreset! - Denevéreset?) átjárón nyomultunk át, benne egy - nyitott - vasajtóval, amikor is megérkeztük oda, ahová készültünk, ami az egésznek valójában értelmet adott. Legnagyobb meglepetésünkre és ámulatunkra megláttuk a Festmények Termét.
A Magura-barlang Kelet-Európa egyetlen valamirevaló festett barlangja. Festményei nem olyan szépek, részletgazdagok, színesek mint mondjuk, a leghíresebbek Altamirából (ahol még a műanyagból készült barlangutánzatban sem engednek fotózni), de nagyon érdekesek. Eleink festéknek az itt jelentős mennyiségben előforduló denevérürüléket használták. Köztük sétálni teljesen szabadon, teljesen magunkban, semmihez nem fogható élmény volt. Sokkal könnyebben oda lehetett így képzeli a falak közé távoli elődeink furcsa rituáléit, mintha szigorú vigyázzmenetben, egy tört angolsággal hadaró gájdot kellett volna követni, aki percenként figyelmeztet arra, hogy mit NEM szabad csinálni. Így viszont csak csodálni kellett a falakon az ősök táncát.
Akárcsak Gobustan környékét ezt a barlangot is sok évezreden keresztül használták eleink kultuszhelynek. A legkorábbi festmények a mezolitikumból, (kb i.e. 7 000) a legkésőbbiek a bronzkorból (i.e. 2000) származnak. Elképesztő mennyiségben borítják el a falakat - 750-nél is többet számoltak meg. Vannak köztük egészen könnyen értelmezhetőek, ilyen a legkorábbinak tartott - fent látható - vadászjelenet. Bár arról már el lehet vitatkozni, élt-e akkor itt ekkora madár.
A többi azonban némi magyarázatra szorul. A legkönnyebben a szexjelenetek értelmezhetőek:
Ez minden valószínűség szerint a "szent nász", a görögben hierosz gamosznak nevezett termékenységi varázslás megjelenítése. A női figurák mind valamiféle sajátos öltözetet viselnek - erre utal az övük.
Némi fantáziával mondhatjuk őket papnőnek. (A korban, a környékről számos női szobor került elő, ami, régészek szerint az "anyaistennő" vagy "földistennő" kultuszára utal. Vannak aztán magukban álló láthatóan furcsa ruhába (maszkba, állatbőrbe?) öltözött emberi figurák.
Ezeket a modern analógiák alapján "sámánnak" szoktuk mondani. A maszk-állatbőr a szellemekkel való egyesülés kelléke lehet. Ennél sokkal nehezebben értelmezhetőek a nonfiguratív (?) motívumok. Mert lehet, hogy figuratívak, csak mi nem vesszük észre. Ezek pl lehetnek fák:
Vagy éppen a holdciklusokra utaló jelek. Ez utóbbi vajon mi lehet? Női termékenység-szimbólum, fél és telihold vagy valami egészen más?
Azt, hogy ezek a vonások mit jelentenek csak találhatni lehet.
Évente húztak egyet? Havonta? Vagy csak szerettek csíkozni?
A hullámvonalat általában a vízhez, folyóhoz, ezzel kapcsolatban a túlvilághoz kötik.
De még olyanok is vannak (miért ne lennének), akik valamiféle proto-írás jeleiként értelmezik ezeket. Össze is gyűjtötték a jeltípusokat.
Ez önmagában nem lenne az ufó és szívcsakra-hithez hasonló nettó hülyeség. Ezen a vidéken virágzott az újkőkorban a Vinca-kultúra, amelyben, még a mezopotámiai írásbeliséget megelőzően, kialakult egy fajta proto-írás. Mnémonikus (emlékeztető) jelek voltak, amelyek, akár, valamiféle hangsorra való utalást is hordozhattak. (Vagy sem, vagy tulajdon és számjelölésre használták őket, vagy éppenséggel rituális célokra...) Néhány közülük igencsak hasonlít a Magura-barlang jeleihez. Íme a Vinca-szimbólumok listája.
Ez pedig egy a misztikus - de szintén a Vinca-kulturkörbe tartozó - Alsótatárlakai-táblák közül. (Ezek fontos szerepet játszanak egyes szívcsakra és pártusjézus hívők legendáriumában is.) Ha akarunk, itt is fellelhetünk hasonlóságokat.
A terem legvégében van a legkülönösebb festmény. Európa legkorábbi - bronzkori - szoláris naptára. A napocska jele körül éppen 366 kis fekete-fehér kocka látható, ami egyértelműen az év napjainak a számára utal. Körülöttük pedig - minden bizonnyal - az éves ünnepkör. A vasúti sín kinézetű jelek minden valószínűséggel mezőgazdasági munkára - szántás? - utalhatnak. A T formák jelentésére viszont sok megoldás van, stilizált emberalaktól időmérésen át az istenség jeléig sokféle dolgot láttak bele.
Az egészben az volt a legcsodálatosabb, hogy ez mi a saját szemünkkel láttuk! A festmények ugyanis - érthető műemlékvédelmi okokból - nem látogathatók. Folyik a rekonstrukció. Az ajtót pedig véletlenül nyitva felejtették. Mire ezt észrevették, és kitereltek minket a lezárt részből (meglehetően tört angolsággal), addig már vagy fél órát sétálgattunk, nézelődtünk. (El lehetne persze ennél sokkal több időt is tölteni itt.)
Az utolsó kérdés persze, ami ezek után felmerül, hogy mégis kik kenték a denevérkakit a falra. A Balkán ezen részén a legkorábbi ismert történelmi kortól kezdve indoeurópai népek laktak. (A görög mondákban szereplő görögök előtti ú.n. pelaszg népességről, illetve az ú.n. eteokrétaiakról is feltételezzük már, hogy a hettitákkal rokon indoeurópai nyelvet beszéltek.) A legtöbb elmélet - Colin Renfrewtól Marija Gimbutason át Kalevi Wiikig - így vagy úgy, az indoeurópai őshaza részének tartja a Balkánt. Így a fenti rituálék is összefüggésbe hozhatók mindazzal, amit pl. a görög-római mítoszok, hagyományok mondanak nekünk a szent nászról, a mezőgazdasági rítusokról stb. A mai bolgárok tehát - apró csúsztatással - jogosan lehetnek büszkék a dologra. (Végül is szláv nyelvet beszélnek, és őseik itt laktak a Balkánon.)
De az emberi szellem azért az ilyen helyekbe igyekszik mindig az efféle száraz következtetéseknél többet belelátni. A tudományos magyarázatokban olyan sok a "lehet", meg a "talán", meg a "jelenlegi tudásunk szerint". Mivel idegennyelvű szakirodalom a barlangról gyakorlatilag nincs (online pedig aztán végképp nincs) a nemzetközi ufológiai szakma még nem csapott le rá. Maradnak a helyi érdekű bolondok (egyikük azért angolul is blogol), akik persze már eljutottak odáig, hogy a nők a képen szkafandert viselnek, bizonnyal űrhajósok, van a képeken asztráltest, és rakéta is. Sőt, kifejlesztették a képek alapján a magura-jógát, és megtalálták (hát hogyne találták volna meg) a környéken azokat a jeleket, amik egyértelműen ufó-leszállópályára utalnak. (A szívcsakrát még keresik.) A jelekben pedig egyértelműen felfedezik a cirill ábécé előfutárait. (Számomra már onnan hiteltelen az ufós verzió, hogy ha én földönkívüli lennék, hagynám azt a büdös csúszót trutyit, és inkább a lézerágyúmmal égetném a falat, de mindegy, úgyse én vagyok a meggyőzhető célcsoport.) A nemzetközi verseny kicsi, se a druidák, se az egyiptomi hermetikus mágusok nem jelentkeztek még be. Én se szeretnék ötleteket adni, de nem gyanús ez egy kicsit? Magura-magor-magyar? Még mielőtt valamelyik szívcsakra-specialista komolyan venné CSAK VICCELEK! A barlang neve a vlah avagy aromun nyelvből származik, és hegyet jelent. Hogy kik azok a vlahok avagy aromunok? A következő részből ez is kiderül.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.11.02. 19:33:57
és akkor mehetnél a műanyag másolat barlangba, ha egyáltalán lenne.:)
mitmiért? 2013.11.03. 00:35:18
Valljuk be, hogy a legkülönbözőbb tudományos szakterületek világhírű tudósainak ugyanígy fingjuk sincs (="halálosan megbízható" és -ezáltal - egymásnak teljesen ellentmondó elméleteik vannak), hogy ezek a dolgok a múltban miért épültek, igy ők is a "nyugdíjas gépészmérnököknek, autodidakta taxisoknak, és igazlátó vízvezeték-szerelők" szintjén vannak ebben a kérdésben.
Egyebkent rohadt jo es érdekfeszítő a poszt és én bírom ezt a csípkelődő tamáskodást.
rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2014.05.31. 09:39:10
www.federatio.org/mi_per/Mikes_International_0112s.pdf
A krétai Phaistosi korongot fejtette meg. Magyarul. Czuczor Fogarasi magyar - magyar, nyelvemlékeket és tájszólásokat tatralmazó szótára alapján.
osnyelv.hu/czuczor/
IamTwo 2014.12.22. 22:31:46
Ha már feltételeznéd, hogy az ufóknak van lézerük, akkor miért gondolnád, hogy a denevérkakival ők rajzoltak a falra? Azok az itt lakók voltak, nem a ufók.
Egyébként abba az "nőalakba" akármit bele lehet látni, csak előtte el kell dönteni, hogy mit szeretnél.